Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
A vezetőségválasztás pillanata. Az urna előtt... (Folytatás az 1. oldalról) Pártvezetőségünk monkájá- ról, munkamódszeréről megállapíthatjuk, hogy a Szervezeti Szabályzatnak megfelelően irányítja a vállalatunknál folyó politikai munkát. A pártvezetőség a megváltozott körülményekhez igazította munkamódszerét és mind saját magával, mind az irányítása alá tartozó alapszer- vezeteik és tömegszervezetek vezetőségeivel szemben magasabb követelményeket támasztott. Pártvezetőségünk értékelte az alapszervezetek beszámolóit. összességében az volt megállapítható, hogy a beszámolók reális helyzetértékelést adtak a végzett munkáról, kritikusak és önkritikusak voltak. A vitában elhangzott hozzászólások a XIII. kongresz- szus irányelveinek jegyében fogalmazódtak meg és megerősítették a beszámolóban elhangzottakat. Hangsúlyt kapott külpolitikai tevékenységünk, nemzetközi helyzetünk, rekedni kell a minőség javításának fokozására, jobban ki kell használni a DH- és mun- kaverseny-mozgalomban rejlő lehetőségeket. A párttagságot továbbra is megfelelően fel kell készíteni a célkitűzések maradéktalan végrehajtására. Eredményes munkával tudunk hozzájárulni a XIII. kongresszus célkitűzéseinek megvalósításához. Ennek az összevont taggyűlésnek volt még feladata a pártvezetőség megválasztása is. A párttagsággal történt személyes elbeszélgetés eredményeképpen alakította ki javaslatát a jelölőbizottság. A tagság a jelölőbizottság javaslatát szavazatával megerősítette, ennek alapján a pártvezetőség titkárának a következő ciklusra ismét Kocsis József elvtársat választotta. A pártvezetőség tagjainak pedig a tagság Molnár Jenő, Szarvas Aladárné, Czeglédi László, Liptai Tiborné, Sza- nyi Nagy Mihály, Halász László, Bukta Benjámin és Fiser Istvánná elvtársakat választotta Pillanatfelvétel a taggyűlés résztvevőinek egy csoportjáról a béke érdekében tett erőfeszítéseink. A hozzászólásokból kicsendült az is, hogy a párttagság becsülettel helytállt a feladatok megoldásában, tevékenységük húzóerőként hatott a kollektívákra. A párttagoknak továbbra is élen kell járni a feladatok megoldásában. Tö2 DOHÁNYGYÁR A városi pártértekezleten a tagság megbízásából vállalatunkat dr. Domán László, Király Józsefné, Szarvas Aladárné és Varga Miklósné elvtársak képviselik. Ezen a taggyűlésen vették át a KB által adományozott emléklapot Bíró Jánosné, Dobat Ferenc, Eger Lászlóné és Fiklóczki István elvtársak, akik ez évben 25. éve tagjai a pártnak. Nagy Béláné Barátaink életéből Szovjetunió A grúz városokat és falvakat összekötő autóutak teljes hossza 25 ezer kilométer. Az úthálózat sűrűségét tekintve a köztársaság az elsők közé tartozik a Szovjetunióban. A grúz népgazdaság áruszállítási igényeinek gyors növekedése miatt azonban egyre újabb autóutakat építenek. A Transzkaukázusi Autóút, amely a Grúziához tartozó Dél-OSzét Autonóm Terület fővárosából, Chinvaliból indul, s — egy alagúttal átszeli a Kaukázus gerincét — a Szovjetunió európai országrészébe vezet. A már elkészült szakaszon csodálatos látvány fogadja az utast: mesés szépségű hegyek között kanyarog a vonal. Ám az igazi csoda nem a táj, hanem maga az út, amely széles ezüstös szalagként húzódik a meredek sziklatömbök karéjában, s kecses, karcsú hidakon fut folyók és mély zordon szakadékok fölött. Az építők a Kaukázus hegygerincében is helyet fúrtak az útnak. Az alagút 2200 méteres magasságban hatol át a hegyvonulaton. Természetesen vannak ennél hosszabb alagutak is a Szovjetunióban, például a BAM vonalán, ám a tengerszint feletti magasságot figyelembe véve a transzkaukázusinak nincs párja. Az idén, amikor a 120 kilométer hosszú Transzkaukázusi Autóút megnyílik a közlekedés előtt, a felénél is rö- videbbre csökken a távolság a kaukázusi köztársaságok és a Szovjetunió európai része között. Ma ugyanis a híres Grúz Hadiúton bonyolódik a forgalom, ez pedig csak az év hét-nyolc hónapjában járható, addig, amíg le nemesik az első hó. Így aztán idáig csaknem ötszáz kilométert kerülhettek a teherautók és a nagy kamionok. A gépkocsivezetők jól ismerik a Kereszt-hágó természetét, s nem mondhatni, hogy kedvelik. Még ősszel és tavasszal is előfordul, hogy elemi erővel támad a szél, hótorlaszokat hord az útra. Ilyenkor a hágón nemhogy teherautóval, de még bulldózerrel sem lehet átjutni. Személygépkocsival pedig nem is érdemes megkísérelni az átkelést. Az új alagútnak köszönhetően nemcsak lerövidül az autóút, hanem minden évszakban járható is lesz. A számos előny közé tartozik, hogy csökken a többi autóút és a vasútvonalak terhelése a Fekete- és a Kaspi-tenger partvidékén, s bővülhet a személygépkocsiforgalom. A Kaukázus fenséges hegyei között épített úttal évente sok millió tonna üzemanyagot lehet megtakarítani, s hozzáférhetőbbé válnak a vidék gazdag természeti erőforrásai is — jelentette ki Georgij Robitasvili, Grúzia gépjármű-közlekedési minisztere. A már átadott útszakaszok mentén felgyorsult az élet. A grúz építészek irodáiban készülnek az új üdülőhelyek tervei. A Szovjetuniónak ezt az éghajlati és természeti szempontból egyedülálló területét talán már a közeli jövőben épp olyan örömmel keresik fel a turisták, nyaralók, gyógyulni kívánó betegek, mint a Fekete-tenger partján létesített üdülőket, szanatóriumokat. Az autóút átadása után megoldódik a magashegyi körzetek lakosságának foglalkoztatása is. Megkezdik a bazalt- és mészkőlelőhelyek kiaknázását. Csehszlovákia Baritlelőhelyre bukkantak a geológusok a kelet-csehországi Zamberk közelében. A becslések szerint a telepről 1,3 millió tonna barit nyerhető. Valamivel korábban Nyugat-Csehországban fedeztek fel baritot, ott azonban csak 1 millió tonnányi barit- érc található. Ezt az ásványt elsősorban festékgyártásra használják, emellett kitűnő gumi- és papíripari adalékanyag. Jól halad a vasútvillamo- sítás Csehszlovákiában. A legutóbbi négy év alatt az országban 250 kilométeren villamosították a vasútvonalakat. Így a villanymozdonyok vontatta szerelvények ma már 3280 kilométeren közlekedhetnek. Ez a vasúti hálózat egynegyedét jelenti. Napjainkban a csehszlovák vasútvonalakon a szállítások 63 százaléka villanyvontatással történik. ★ A csehszlovák—NDK árucsereforgalom 60 százalékát a gépgyártási és a vegyipari termékek alkotják. Az áruforgalom 37 százaléka az együttműködési és szakosodási megállapodások alapján megtermelt cikk. Az együttműködés a jövőben — a többi között — az automata gyártósorok és az elektronikai termékek előállítására is kiterjed. ★ Számítástechnikai állandó kiállítás nyílt a brnói Műszaki Múzeumban. A kiállítás a számítási műveleteket megkönnyítő eszközök, berendezések fejlődését, mechanizá- lódási és automatizálódási folyamatának lényeges állomásait mutatja be igen szemléletesen. A sok érdekes tárgy között figyelmet érdemelntek az 1617-ből származó Neper- féle számítórudak, a legrégibb számológépek, logaritmuslécek. A számitáísi eszközök, berendezések sorát az utóbbi évek legkorszerűbb számítógépeinek modelljei zárják. ★ Csehszlovák szakemberek közreműködésével korszerű sörgyár épült Lettországban. Az üzemben már megkezdték a Riga és az Aldaris márkájú sörök gyártását. Az algíri kultúrpalota világítástechnikai berendezését — köztük 240 kristálycsillárt — készítik el a Kamenicky Senov-i Lustry gyár dolgozói. 1985. január 1-e délután. Együtt a család. A gyerekek: Imre, Feri, Juci, Gyuszi, férjeik, feleségeik, az unokák és a dédunokák és természetesen a Nagymama, vagy ahogy a lányaim mondják „Dédi”. . Nézem csendben és eszembe jut Csepeli Szabó Béla verse, a „Nagymama” „Szelíd, megfáradt anyóka; aprócska, feltűzött kontya olyan mint egy behavazott, kupolás kis szénaboglya.” Együtt a család, fiai, lányai unokái, dédunokái. „ö értük él csendben, szépen szeretetben, észrevétlen meghúzódva a háttérben... Ég a csontja? Fáj a háta? Ha ízlik a vacsorája, S szeretettel néznek rája, minden gondját elfeledve rámosolyog a családra.” Együtt a család, fiai, lányai, unokái, dédunokái és a Nagymama. Bukucs Mártonná — lánykori nevén Csillag Rozália — és emlékeznek. Született 1885. január elsején. Munkába állt 1896-ban. Betont kevert, maltert hordott, építette a Szivargyárat, 11 évesen! Sodorta, alakította a kedvelt szivarokat 25 éven keresztül. Szerette a gyárat, a szivargyárat, — mert akkor csak így hívták —, dolgozott, s énekelt a többi vidám fiatallal együtt. „Felépült a víg egri Szivargyár, áldja meg az isten, aki odajár. Nagymama Áldja meg a benne levő urakat, felruházták az egri kislányokat.’’ Ezt a dalt, most 100 évesen is vígan dalolja. Életén végigsöpört a két világháború, a fehérterror, a gazdasági válságok. Férjét, lányát, két unokáját elvesztette, 1923-ban a tisztiorvos azonnali hatállyal rokkant- -myugdíjaztatta, erősen megromlott fizikai állapotára tekintettel. Együtt a család,... elgondolkodom. Eltelt 100 év, és a Nagymama ennek az eltelt időnek, a gondoknak fityiszt tudott mutatni. Vidám, csillogó szemekkel fogja össze a családot, a számára idegeneket, mindenkit, akik eljöttek öt köszönteni ezen a szép napon. Ahogy elnézem, az ajándéknál, a virágoknál is többet ér számára, hogy a vendégek között itt látja a Dohánygyár képviselőit, a Marie Curie szocialista brigád tagjait, itt a családtagok között. A Nagymama őket is családtagnak tekinti, hiszen még ennyi idő után ts szorosan fűzi őt minden emlék a Szivargyárhoz. Könnytől csillogó szemmel nem győzi eleget mondani, „mondd meg fi„ am az igazgató úrnak, nagyon köszönöm, hogy nem feledkezett meg rólam.” B. F. — az unoka — 1
