Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
A gazdaságirányítási rendszer fejlesztéséről A sorozat bevezetőjében írtam, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kulcskérdése az önálló, öntevékeny, vállalkozó szellemű vállalati gazdálkodás, illetve az ezt akadályozó tényezők kiiktatása. Az ehhez szükséges változtatások soklrányúak, átfogják az irányítási rendszer szinte valamennyi részelemét. A sorozat második részében a vállalati keresetszabályozás új formáit ismertetem, mint a dolgozókat az árak mellett legközelebbről, legközvetlenebbül érintő közgazdasági kategóriát. A keresetszabályozás új formái A nyereségérdekeltség intenzívebbé válása, a hatékonysági tartalékok gyorsabb felszínre hozása érdekében 1985. január 1-től új keresetszabályozási rendszer lépett életbe. Az 1968-as mechanizmusreform óta a bér- és keresetszabályozási rendszert érte a legtöbb bírálat és a gazdasági szabályozórendszernek talán ez. az eleme változott leggyakrabban. A változások során nagyon gyakran következtek be lényeges módosulások ezen a téren. Volt már bértömegszabályozás, volt bérszínvonal- szabályozás, mindkettőnek több formája külön-külön, és volt a kettőnek kombinációja is. A szabályozást kialakítóknak — legjobb szándékuk ellenére — mégsem sikerült a vállalatok megalapozott, saját tevékenységük színvonalának, teljesítményüknek megfelelő bérgazdálkodásra és a valóságosan szükséges létszámot foglalkoztató létszám- gazdálkodásra szorítaniuk. Szándékosan használom a „szorítás” kifejezést. A bér- és keresetszabályozás területén a vállalatok kettős nyomásban élnek. Egyrészt a dolgozók körében — természetes módon, és a dolgozók teljes körét értve — igen erős a törekvés a kereseti színvonal növelésére. Különösen jelentős ez az elmúlt években, amikor a fogyasztói árak rendszeres és jelentős emelkedése miatt az egyes dolgozók, családok élet- színvonalának nem emelkedése, hanem fenntartása múlott a megfelelő személyi jövedelem növekedésétől. Ugyanakkor — népgazdasági szempontból — érthető és belátható. hogy elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Másképp kifejezve, úgy is mondhatjuk, hogy az egyensúly fenntartásának feltétele, hogy csak annyi vásárlóerő jelenjen meg keresletként a piacon, amennyit ki lehet elégíteni a piacon tevő terméktömeggel. Mivel a terméktömeget azok a dolgozók állítják elő, akik keresetükkel vásárlóként jelentkeznek a piacon, úgy gondolom, belátható, hogy egyensúlyt kell teremteni a termelés színvonala, annak emelkedése, (mint vállalati teljesítmény), és a vállalatok által dolgozóiknak kifizetett keresetek, illetve azok emelkedése között. Amíg a piaci verseny, a vállalatok költségérzékenysége, és a gazdasági szabályozók összessége nem képes automatikusan ellátni a vásárló4 DOHÁNYGYÁR erő szabályozásának feladatát, nem nélkülözhető a kereset- szabályozás valamilyen formájának alkalmazása. Keresetszabályozással kell elérni, hogy a keresetek (munkajövedelmek) csak megfelelő teljesítményjavulással növekedhessenek. Ugyanakkor figyelembe kell venni a keresetszabályozási rendszer kialakításáról, hogy a gazdaság általános egyensúlyi helyzetének javításához hatékonyabb anyagi ösztönzés szükséges. Ez a keresetszabályozás rugalmasabbá tételevei. a kötöttségek oldódásával valósulhat meg. Mindezek alapján a keresetszabályozásban a vállalati teljesítményekhez igazodó, a vállalatok számára rugalmasabb bér- és munkaerő-gazdálkodást biztosító módszerekre kellett áttérni. Lehetővé kellett tenni, hogy a teljesítménytöbblet arányosan nagyobb keresettel járjon együtt, hogy a nagyobb jövedelmet elérő, a bérköltség terheit vallatni tudó vállalatoknál magasabb kereset legyen elérhető. de akadályozza meg a keresetek növekedését ott. ahol a hatékonyság ezt nem támasztja alá. , Az eddig leírtak elereset célozva 1985-től háromfelé keresetszabályozasi forma alkalmazására kerül sor: _ keresetszint-iszabalyozas — keresetnövekményszabályozás — központi keresetszabályozás A keresetszint-szabályozást alkalmazó vállalatok a dolgozók egyéni összkeresete alapján fizetnek kereseti adok Ebben a modellben az adót személyenként kell kiszámítani és összegezni. Ebben a szabályozásban — es áltálában is — megszűnik a berek és a részesedési alap megkülönböztetése. a kereset a dolgozóknak az adott evben történt tényleges kifizetéseket jelenti, a forrástól függetlenül. A keresetek növekményei nem terheli többletadó, viszont az előző évben mar elért kereseti színvonal es kereseti tömeg sem élvez adómentességet. Ez azt jelent, hogy a keresetek minden forintját terheli valamilyen mértékű adó. a kifizetett berekét évente újra és újra meg kell „vásárolni”. Ebben a rendszerben a va! lalat által kifizethető kereset- tömeg alapvetően a sajat: a o viselő képességtől függ. Vagyis — és figyelembe véve. hogy az előző évi keresettömeg is adózik - a vállalati teljesítmény visszaesésével — akar objektív. akár szubjektív okokból következett is az be szükségszerűen együtt jar a kereseti színvonal visszaesése, vagv legalábbis stagnálása Ez a modell - megfelelő adóviselő képesség, más szóval megfelelően magas bérarányos nyereségszint mellett — az eddigieknél lényegesen közvetlenebb, szabadabb, az ösztönzést jelentősen fokozó vállalati bérgazdálkodást tesz lehetővé. A keresetszabályozás továbbfejlesztése szempontjából ez a módszer jelenti a legjelentősebb előrelépést. Működtetéséhez azonban szigorú feltételeket kell szabni. Az új rendszerre történő átálláskor adódik olyan gond. hogy a magas bérarányos nyereséggel rendelkező vállalatok akkor is tudnák emelni a keresetüket, ha teljesítményük nem változik, márpedig ez a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetében nem engedhető meg. Ezért szükséges, hogy átmeneti jelleggel olyan szabályozási elemmel egészüljön ki a keresetszabályozás, amely kényszerít a teljesítmények és keresetek változása közötti összhang biztosítására. illetve szankcionálja az összhang megbomlását. E szabályozási forma alkalmazása esetén az alacsony bérarányos nyereségű vállalatoknál a már elért kereseti szint megtartása sem biztosított, ezért vagy a létszám, vagy a kereseti színvonal (esetleg mindkettő) csökkentése szükséges az adóteher, és az adóviselő képesség közti összhang biztosítására. A kereset növekmény-szabályozás esetén a vállalati átlag- kereset növekménye után kell progresszív adót fizetni. Az előző évben elért átlagos kereseti szintet nem terheli adó. viszont az átlagkereset teljes növekményéhez kapcsolódik adóteher, vagyis ebben a formában adómentes átlagkereset — emelési lehetőség nincs. Ebben a modellben is egységesen a kereset részét képezi a bér és a nyereségrészesedés. A központi keresetszabályozás alkalmazása esetén központilag meghatározott adómentes keresetnövelési lehetőség is biztosított. Ha az átlagkereset ezen a lehetőségen felül növekszik, akkor ezt a többletnövekményt ebben a szabályozási formában is progresszív adó terheli. A keresetszint-, és keresetnövekmény-szabályozási rendszerben (mint a ténylegesen a vállalati teljesítményekhez kötött szabályozási rendszerben) működik egy olyan — az előzőekben már említett — elem, ami a vállalati teljesít-» mények és a keresetek alakulásának összhangját hivatott biztosítani. Erre az ún. „többletadó" intézménye szolgál. Ehhez egy olyan közgazda- sági kategóriát kellett találni, amely többé-kevésbé korrekt módón képes jellemezni az adott vállalat teljesítményét, tevékenységének színvonalát, eredményességét, annak változásait. Erre a legmegfelelőbbnek az ún. „hozzáadott értek" mutató tűnik. (Ezt a mutatót szokták még — helytelenül — anyagmentes termelési értéknek is nevezni. A két mutató összegszerűen közel áll egymáshoz, de nem azonos. A hozzáadott érték összetevői a vállalati eredmény, a bérköltség a TB- járulék, az amortizáció és a bérjellegű egyéb költségek. A tárgyévi hozzáadott értek es a keresetösszeg hányadával a bázisidőszak hozzáadott értéke és keresetösszege hányadosával történő osztásával juthatunk egy olvan mutatószámhoz, amely jelzi, hogy a teljesítmény és a kereset alakulása mennyire volt összhangban egymással. Ha az arany romlik, akkor teljesítménnyel meg nem alapozott kereseti többlet áramlott ki. es ezután kell a többletadót iasestn,!' A többletadó mértéke ,al5'ben 150%, 1986-ban 75% 1987-ben pedig az elképzelések szerint megszűnik. Némi könnyítést jelent hogy három százaléknál kisebb keresetnövekedés esetén nem kell vizsgálni a hozzáadott érték alakulását. Az 1985-től alkalmazott keresetszabályozási rendszernek fontos eleme a nyereségből fizetendő béradó, ami a kifizetett bérek 10%-át teszi ki. A fentebb vázolt különböző keresetszabályozási formákban fizetendő kereseti adónak valamint a többletadónak a forrása az osztatlan érdekeltségi alap. Ennyit általában a keresetszabályozási rendszerről, annak különböző típusairól Itt jegyzem meg. hogy a váliala- tok áltál 1984-ben alkalmazott uj típusú keresetszabályozási rendszer gyakorlatilag a jelenleg működő keresetszabályozásnak felelt meg. 1985-től kezdődően — három éven át biztosan - vállalatunk a keresetszint-szabá- Jyozast alkalmazza. Ennek figyelembevételével, és az elérhető magas nyereség által megalapozva vállalati ter-l vünkben 1985-re 10%-os bérszínvonal-növekedést irányoztunk elő. Ez a legfontosabb számadatokkal kiemelve a következőket jelenti: Bázis 1984. lény Terv 1985-re Index % Bérszínvonal Ft 58 486 64 333 110,0 Átlagbér Ft 58 325 64 204 110,1 Bértömeg eFt 59 784 66 130 110,6 Vállalati nyereség mFt 131 148 113,0 Hozzáadott érték eFt 222 457 252 524 113,5 Fedezettségi mutató 3.53 3,63 102.8 (1 Ft keresetre jutó hozzáadott érték) Látható, hogy fedezettségi A cikksorozat következő ré- mutatónk lehetővé teszi az szében a vállalati jövedelemilyen irányú keresetnövelést. szabályozás új elemeivel isés eredményünk is elegendő merkedhetnek meg a tisztelt lesz az ehhez szükséges nagy- olvasók, ságú keresettömeg adójának fedezetére. dr. Takács György Harcban Az Egészségügyi Világszervezet jelzése szerint emelkedik a kábítószer-íogvasztás halálos áldozatainak száma A nyugati sajtóban egyebek között „öngyilkos kórként' napirenden tartott probléma egybehangzó vélemények szerint. évek óta már abban a szakaszban van. amikor az általános moralizáiás helyett a pi evenciónak. i megelőzésnek kellene feltétlen eisőbb'eget kapnia. A jelenség terjedésének valamennyi elemzőié egyetért abban, hogy az égvén» tragédia minden esetben k ipcsolo- dik a kapitalista társadalom gondjaihoz, válságtüneteihez. A kábítószeres önpusztítók okára, az elsősorban érintett nyugati szakirodalom, mindmáig nem tudott kielégítő választ adni. A statisztikailag pontosan jelezhető kár — az emberi tényező — mellett azonban ismeretes egy becsült adat is: a gazdasági faktor nem kevésbé meggondolkodtató. A kábítószer-fogyasztásban elsősorban érintett Egyesült Államok gazdasági szakértői szerint csupán heroinból évente több mint 200 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak le a különböző bandák. ,. A világ legnagyobb gazdasági ügylete”. az amerikai példánál maradva, csak azzal mérhető, ha melléállítjuk, hogy a gyé- mántkereskedelmet évi 5 mi - liárd dollárra, az aranvkiter- melést — a Szovjetuniót nem számítva — 7 milliárd dollárra teszik. Mindezek után érthető, hogy a világ legjelentősebb lapjai, televíziós társaságai és rádió- állomásainak képviselői igen nagy érdeklődést tanúsítottak az iránt a nemzetközi sajtókonferencia iránt, melyet az idén rendeztek a bolgár fővárosban. Mint az értekezlez- letet szervező Sofiapress sajtóügynökség igazgatója. Szte- fan Petrov kiemelte: annak ellenére. hogy Bulgáriában ismeretlen a kábítószer-fogyasztás, a hatóságok mindent elkövetnek, hogy az országon áthaladó tranzitforgalomból kiszűrjék a Nyugatra irányuló kábítószer-szállítmányokat. A bolgár vámosok 18 évvel ezelőtt jutottak az első kábítószerzsákmányhoz. Az elmúlt évtizedben 653 alkalommal fedeztek fel kábítószert az országon áthaladó járművekben. Ezek között 555 esetben hasist csempésztek 16 ezer kilogrammot meghaladó súlyban — mondotta Teodor Cvetkov, a vámhatóság főparancsnokhelyettese. Figyelemre méltó, hogy a csempészek többsége a 21—30 esztendős korosztály soraiból került ki. A bolgár hatóság több alkalommal is jelezte az „áru” piacának tekintett ország illetékes szervével a csempészek kilétét, s ily módon több bandát is sikerült felgöngyölíteni. Például 1983-ban ezáltal nyílott mód egy marijuana csempészláncolat felszámolására, amely az afrikai Lagoszból Szófián át vezetett Hollandiába. Bulgária továbbra is készen áll. hogy a legteljesebb mértékben és a leghatékonyabban együttműködjék valamennyi állammal, és nemzetközi szervezettel annak érdekében, hogy leleplezzék és megbüntessék a kábítószercsempészeket. és ily módon is hozzájáruljon sok millió nyugati fiatal életének, egészségének megvédéséhez, akiket egyébként a leginkább fenyeget a kábítószer-kereskedelem — mutattak rá a szófiai konferencia rendezői. A bolgár hatóságok képviselői emlékeztettek, hogy az ország tevékeny szerepet vállal az ENSZ kábítószer-ellene* bizottságában.
