Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

Események - képekben Az I. negyedévi műszaki konferencián Bárdos Miklósáé dr. at. új szabályozórendszer szerinti eredményelszámolást ismerteti ■Ciyárunk kultúrtermében rendezték meg a városi és a megyei U ártérte ke zielet. \ külsőségek is méltóak voltak a rendezvé­nyek fontosságához Hans Dietheím, a Philip Morris cég szakértője, üzembe helvezi a nemreg beérkezett ú j box csomagológépet Molnár ,lenö gazdasági igazgatóhelyettes ismerteti az I98t. évi nyereség felosztására vonatkozó javaslatot... Cigarettafogyasztásunk —több oldalról Hazánk cigarettafogyasztá­sát a világ többi országaival összehasonlítva kél fontos tény emelhető ki: — az egy főre eső cigaretta- fogyasztás igen magas, az adatok alapján a világ legnagyobb fogyasztó or­szágai közé tartozunk. — a filteres cigaretták rész­aránya rohamosan növek­szik. de még így is elma­rad a fejlett gazdaságú, illetve magasabb dohány­zási kultúrájú országok mögött. A kereslet oldaláról Az első füstszűrös cigaretta megjelenése óta (1962-ben a Fecske) a Pálma cigarettán kívül (megjelenése 1969-ben) egyetlen új füstszűrő nélküli cigaretta sem került a piacra, s míg 1973-ban 11 féle füst­szűrő nélküli cigaretta az összfogyasztás csaknem felét tette ki, addig 1983-ban már csak 3 féle részesedik mintegy 15%-ban a hazai fogyasztás­ból. A leghosszabb ideig tal­pon maradt füstszűrös ciga­retta a Fecske, amely a leg­magasabb részesedést a pia­con 1975-ben érte el (az össz­fogyasztás fele), s az össz­fogyasztás abszolút mérték­ben eddig csak a Symphonia előzte meg. 1973-ban a filte­res cigaretták közül 3 termék, a Fecske, Románc és Symho- nia uralta a hazai piac 88", át. A részesedési arány 1983- ban a következők szerint alakult: 38% Symhonia 23% Sopianae 8% Románc 6% Munkás (füstszűrő nélküli) 5% Kossuth (füstszűrő n.) r 4% Fecske (füstszűrő n.) 84" „ A maradék 16%-on 30 ter­mék osztozott, s ebből 25-nek a részesedési aránya nem érte el az 1%-ot sem. A fogyasz­tás ilyen mértékű szóródása, illetve néhány termék piaci privilégiuma több tényezővel is magyarázható. 1. Konzervatív a kereslet, a fogyasztók ragaszkodnak a megszokott márkához. 2. Magyarországon a do­hánytermékek reklámozása ti los. 3. Szociális hatás, az élet- színvonal alakulása minden­kor befolyásolja a fogyasztás struktúráját. 4. A hazai cigaretták ára széles skálán mozog. 5. A márkák közötti minő­ség lényegesen eltér egymás­tól. A kínálat oldaláról A magyarországi cigaretta­kínálat helyzetét szintén kon­zervatívnak és ellentmondá­sosnak lehet tekinteni. Ciga­rettaigényeink kielégítését négy dohánygyár termelése biztosítja. A hazai viszony­latban legfejlettebb technoló­giával, gépparkkal, berende­zésekkel az Egri és a Debre­ceni Dohánygyárak rendel­keznek. de még ezek a válla­latok is kb. 15 évvel vannak elmaradva a fejlett nyugati technikai színvonaltól. Ciga­retta-kínálatunk fent említett konzervativizmusát a követ­kezők tették lehetővé, illetve szükségszerűvé. 1. Az utóbbi években a be­ruházások nagyarányú vissza­fogása tehetetlenné teszi a fejlett (még csak nem is a legfejlettebb) nyugati techni­kák megvásárlását, üzembe állítását. A gépvásárlások le­hetetlenné tétele a meglevő technológiai szint konzervá­lását, sőt. romlását vonja maga után. így a vállalatok elavult, korszerűtlen amorti­zálódott gépekkel, berendezé­sekkel kénytelenek termelési feladataikat ellátni. 2. A néhány éve hozott im­portkorlátozási döntések a dohánygyárak számára hazai — zömmel korszerűtlen, mi­nőségileg kifogásolható — alapanyagok felhasználását tette szükségszerűvé. Nem kiforrott még az al­katrészgyártás megoldása. a dohányipar számára háttér­iparnak számító papíripar, nyomdaipar, ragasztót előál­lító ipar stb. dohányipari célú termékeinek előállítása. Je­lentős gondokat vetnek fel a hazai dohánytermesztés hely­telen arányai. érdekeltségi hiányosságok, illetve a ter­meltetés jövedelmezősége. 3. A cigaretta-előállítás rendkívül anyagigényes fo­lyamat. 4. Az iparág népgazdasági megítélése felemás: — egyrészt jelentős bevételi forrásnak tekinthető. — másrészt az egészségvéde­lem érdekében kevésbé patronált, a fontossági sor­rendben nem tartozik az elsők közé. Az értékesítés oldaláról A hazai dohányipar terü­letén a nagykereskedelmi fel-i adatokat — mint kizárólagos értékesítő — a Dohányértéke­sítő és Szolgáltató Közös Vál­lalat végzi. A mai helyzetre az egycsatornás értékesítés jellemző. A nagykereskedelmi árrés l,5"/„, a kiskereskedelmi árrés 6"fi. ami mindkét viszonylat­ban az érdekeltség hiányát eredményezi. A dohányáru nagy értéket képvisel. így az alacsony for­góalap mellett alacsony kész­letekkel kényszerülnek keres­kedni. Ilyen módon azokat a termékeket törekednek besze­rezni és olyan mennyiségben, amelynek értékesítésére a következő túranapig — for­galmi tapasztalatból — garan­ciájuk látszik. A 6%-,os kiskereskedelmi árrés nem vonzó a cigaretta- termékek forgalmának növe­lésére, inkább törekednek na­gyobb árrésű termékekben felhasználni forgóalapjuk mi­nél nagyobb hányadát. Az érdekéltség előbb emlí­tett hiánya még hatványozot­tabban jelentkezik — negatív módon — az új termékek ke­reskedelmi bevezetésében. A bolthálózat kevés vezetője vállalja — érdekeinek meg-> felelően — az új termékek eladásának kockázatát. A ter­melő vállalatok kifejezett ér­deke minden új termék meg­jelenésekor — különösen, ha tömegfogyasztásra szánt — minél szélesebb körben leg­alább a megismerés szintjéig eljusson. Mivel az új termékek meg­ismertetésének. elfogadtatá­sának leghatásosabb eszközei a dohányipar esetében nem használhatók, s jelenleg ezen iparban nem végeznek szer­vezett marketing tevékenysé­get — különösen fontosnak tűnnek a következőik: — a gátló tényezők ismereté­ben valamennyi cigaretta előállító vállalatnak jól felfogott érdekévé kell váljon a hazai piac átfogó, valós megismerése; — marketing tevékenységet végző csoportok létreho­zása az önálló vállalatok­nál. — különösen eredményesek lehetnek a vállalatok szá­mára a közvetlen, szemé­lyes kontaktusok kialakí­tása mind a kiskereske­delmi. mind a magánke­reskedelmi egységeknél. Az ár oldaláról A cigarettagyártás elmúlt időszaki alakulását vizsgálva megállapítható, hogy lelassult a cigarettaértékesítés dinami­kája. Ebben jelentős szerepet játszott az 1979. évi januári áremelés. bár fogyasztást csökkentő hatása a vártnál kisebb (0,l"/o). az 1981. évi novemberi 1,3%-os fogyasz­tási csökkenést jelentett. A cigaretta átlagár alaku­lása azt. mutatja, hogy a for­galom, bár lassabb, a nagyobb értékű, jobb minőségű ciga­retták felé tolódik. Az 1981. évi áremelésnek tulajdoníthatóan 1982-ben át­menetileg csökkent a drágább és tovább csökkent az alcsony áras cigaretták aránya, ugyan­akkor nőtt a középáras ciga­retták forgalma. 1983. évben már ismét jelentősen csök­kent az alacsony, és nőtt a középáras. illetve drágább ci­garetták részesedési aránya. Ezek alapján mondható, hogy tovább folyik az a ten­dencia, hogy a dohányzók egyre nagyobb tábora lép be a középáras cigarettafogyasz­tók körébe és fokozatosan nő azok száma, akiknek jöve­delme lehetővé teszi a drága cigaretták vásárlását. A választék oldaláról Az elmúlt 10 évben átlago­san 32 féle termék volt jelen, a legkevesebb 1980-ban (19 féle), a legtöbb 1974-ben és 1982-ben (36). 1973 és 1983 közötti időszak­ban a termékek több mint egyharmad részben kicseré­lődtek. Rohamos gyártmány­fejlesztő tevékenység indult meg hazai vállalatainknál az önállóság első évében. Az Egri Dohánygyár a legtöbb új ter­méket piacra küldő vállalattá lépett elő, s jól kihasználva a licencvásárlás lehetőségeit, több. a nyugati országokban is kedvelt márkával gazdagí­totta a hazai választékot. Több új termék piacképes­sége nem a legkedvezőbb (pl. Super, Novus, Ulti, DB 1), s ezt a tényt több vállalatnál kudarcnak ítélik meg és a gyártmányfejlesztési kedv visszaesését lehet tapasztalni. Mivel minden új termék kedvező fogadtatására a fo­gyasztók körében nem lehet számítani, ezért a piacon — a konzervatívnak mondható ha­zai piacon még inkább — meg kell küzdeni a fogyasztókért: — folyamatos, átgondolt fej­lesztő tevékenységet kell végezni, messze figyelembe véve a kialakuló fogyasz­tói rétegződéseket, meglevő szokásokat. — Nem szükséges minden­áron tömeggyártmányok kialakítását megcélozni. — A vállalati gyártmányfej­lesztési tevékenységnek a piac megismerési törekvé­sekkel kell párosulnia. — A fogyasztók tájékoztatá­sát minden esetben első­rendű feladatnak kell te­kinteni. Vincze István DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents