Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

JEGYZETEK Barátaink életéből es Szovjetunió A nem feketeföldű övezet az Orosz Föderáció európai területének központi és északi részét öleli föl. a Baltikum­tól és Karéliától az Ural- hegységig, a fővárost környe­ző zónától a Jeges-tenger partvidékéig terjed. Több mint 60 millió ember él itt, nagy részük — 44 millió — városlakó. A Szovjetunió olyan fontos ipari és közigaz­gatási központjai találhatók itt. mint Moszkva, Leningrad. Szverdlovszk vagy Gorkij, valamint számos, műemlé­kekben gazdag ősi orosz te­lepülés is. A terület fő jellemzői: a nagy népsűrűség, a hatalmas turistaforgalom, a foglalkoz­tatottság alapvetően ipari jellege, a falusi lakosság cse­kély száma és a mezőgazda­ságban jelentkező nehéz gaz­dálkodási feltételek. Mind­ezek miatt a térségben élők a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékekből beho­zatalra kényszerülnek. A szak­emberek véleménye szerint azonban a helyzeten lehet és kell is változtatni. A terület ugyan az átlagosnál is rosz- szabb talajadottságai miatt a jövőben sem lesz alkalmas számottevő mennyiségű ga­bona és gyümölcs termeszté­sére, ám a zöldség- és bur­gonyatermelés, valamint az állattenyésztés olyan mérték­ben fejleszthető, hogy ezek­ből a nem feketeföldű öve­zet önellátóvá válhat. Ugyan-l így érdemes lentermesztéssel foglalkozni, mert az értékes textilipari nyersanyag iránt növekszik a kereslet. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével kezdő­dött meg tíz évvel ezelőtt a nem feketeföldű övezet me­zőgazdaság-fejlesztési prog­ramjának a megvalósítása. A program három fő feladata: a talajjavítás és vele párhu­zamosan az öntözőcsatorna­rendszer kiépítése, az útháló­zat felújítása, valamint a nem feketeföldű övezetben élő pa­rasztság életkörülményeinek, szociális helyzetének ugrás­szerű javítása lakások építé­sével1, közművesítéssel és a szolgáltatások tökéletesítésé­vel. A program első szakaszában — 1976 és 1980 között — 31,2 milliárd rubelt költöttek a feladatok végrehajtására. Eb­ben az időszakban 1,9 mil­liárd hektárt telkesítettek, 1,3 milliárd hektárral nőtt a me- tiorált földek területe, össze­sen 30 ezer kilométer hosszan építettek szilárd burkolatú utakat, s átadtak több ezer új falusi otthont. Emellett isko­lákat. kórházakat, szolgáltató­központokat, klubokat létesí­tettek. Növekedett a mezőgazda- sági termelés mennyisége, bár közel sem olyan mértékben, mint amire számítottak. A program első szakaszának be­fejeztével, 1980-ban az itteni hús- és tejtermelés a Szovjet­unió egész termelésének mint­egy a 20 százalékát, a burgo­nyatermelés a 31 százalékát, a zöldségtermelés viszont csak a 13 százalékát tette ki. A második szakaszban — 1981 és 1985 között — a me­zőgazdasági termelés fejlődési üteme érezhetően felgyorsult. Az idei év végére a tejter­melést az 1980. évi 18 millió tonnáról 21 millió tonnára, a hústermelést 2,9 millióról 4.4 millió tonnára, a zöldségter­melést pedig 3,5 millió tonná­ról 4,6 millió tonnára növelik. Ez alatt az öt év alatt sokat 2 DOHÁNYGYÁR javult az orosz városok élel­miszeripari ellátása, s meg­élénkült a piaci forgalom is. A legjelentősebb eredmé­nyek a falusi lakosság életkö­rülményeinek javulásában mérhetők le. S ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy menet közben többször is ru­galmasan és gyorsan módosí­tották a programot. Tervez­ték például, hogy a kis fal­vakat fölszámolják, lakossá­gukat a nagyobb mezőgazda- sági üzemek településeire köl­töztetik. A terv nem vált be. ezért megváltoztatták. Sok helyütt előnyösebbnek bizo­nyult utat, gáz- és vftvezeték- hálózatot építeni az apró fal­vakban. mint áttelepíteni a lakosságot. S ha ez első pilla­natban drága mulatságnak tűnt is, hosszú távon kifize­tődőnek ígérkezik. Ebben az ötéves tervben a nem feketeföldű övezet me­zőgazdaság-fejlesztési tervé­nek megvalósítására 39,3 mil­liárd rubelt fordítanak. La­kásépítésre, szociális és kul­turális célokra, 9,9 milliárdot költenek, 4,3 milliárd rubel­lel többet, mint a legutóbbi ötéves tervben, a program első szakaszában. NDK Az NDK-ban a nyolcvanas évek gazdasági stratégiájának tíz fő iránya közül is kiemel­kedik a mikroelektronika, az automatizálás és a robottech­nika fejlesztése, az új energia- takarékos technológiák kidol­gozása, az atomenergia, vala­mint a munkatermelékenysé­get növelő korszerű tudomá­nyos eredmények hasznosí­tása. Tudományos-technikai cé­lok megvalósítására a leg­utóbbi ötéves tervben a nem­zeti jövedelem 4 százalékát fordították, a most folyó terv­időszakban azonban már 4,6— 4,8 százalékát szánják. A dinamikus gazdasági fej­lődést jól bizonyítják az el­múlt évek adatai is. 1984-ben sikerült elérni a nemzeti jö­vedelem eddigi legmagasabb növekedését, kereken 5 száza­lékot. Ugyanebben az évben rekordtermést takarítottak be az ország mezőgazdasági szö­vetkezeteiben, s eredménye­sen dolgoztak az ipari üze­mekben is. A szocialista tervgazdálko­dás és a jó gazdasági mérleg lehejtővé tette, hogy megala­pozottan kezdjék az idői évet. Az 1985-re előirányzott gaz­dasági programtervezetet hét­millió dolgozó vitatta meg, s 640 ezer javaslattal egészítette ki. A Népi Kamara által jó­váhagyott terv 1985-re a nem­zeti jövedelem újabb 4,4 szá­zalékos növekedését írja elő. Emellett tervbe vették az ipari árutermelés 4,3 százalékos és a külkereskedelmi forgalom 8 százalékos növekedését. Az elképzelések szerint az ipari üzemek, a kombinátok 78 szá­zalékban részesednek az össz­termelésből. A mezőgazdaság­tól 10,7 millió tonna gabona megtermelését várják. A tu­dományos-technikai eredmé­nyek hasznosításával 7,1 szá­zalékkal kívánják növelni az ipari munka termelékenysé­gét. Az idei gazdasági tervben is számítanak az ipari üze­mek újítási és ésszerűsítési javaslataira. Az iparban je­lenleg 43 ezer robot működik, s 1985-ben újabb 13 500 kezdi meg a működést. Alkalmazá­sukkal évi 500 millió munka­óra-megtakarítást érnek el. A legfontosabb cél továbbra is a lakosság anyagi és szel-i lemi színvonalának növelése. Az állam 1985-ben 40 milliárd márkát fordít arra, hogy a lakosság változatlan áron jut­hasson hozzá az alapvető fo­gyasztási cikkekhez. A lakos­ság nettó pénzjövedelme és a kiskereskedelmi áruforgalom értéke az idén 4 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál Ebben az évben 200 ezer ál­lampolgár lakáskörülményei javulnak új lakások, illetve korszerűsítések révén. Fejlesztik az oktatást és az egészségügyet is. Az idén több mint 2600 tantermet, 155 is­kolai sportcsarnokot adnak át rendeltetésének. Az egészség­ügyben több mint 400 körzeti orvosi és több mint 200 fog­orvosi munkahelyet létesíte­nek. Csehszlovákia Az észak-csehországi Libe- rec csodálatos természeti kör­nyezetben, a jó levegőjű Ji- zera-hegység lábánál fekszik. A város lakói azonban nem­csak a különleges természeti adottságokra, hanem neveze­tes botanikus kertjükre is büszkék. A város amatőr és hivatásos botanikusai, akik minden bi­zonnyal nagyon vonzódnak az e tájon ritkaságnak számító trópusi növényekhez. egy ilyen gyűjteménnyel alapozták meg 1895-ben Liberec füvész- kertjét. A park aztán nőtt és gyarapodott, idővel még a neve is megváltozott, s ma az Észak-csehországi Botanikus Kert Európa leghíresebb nö­vénygyűjteményei közé so­rolható. A kert kéthektárnyi terüle­tet felölelő üvegházaiban 5000 növényfajtát gondoznak. Aki itt végigsétál, úgy érzi, üvegbe zárt világrészek között mo­zog. Ausztráliai eukaliptuszok, a dél-amerikai pampák nö­vényei, Ázsia álomszerű, szí­nes virágai, Afrika dús ős- erdei vegetációja nyújt olyan látványt, amivel nehéz be­telni. A legnagyobb gyűjte­ményt a trópusi és szubtrópusi növényekből őrzik. Igen gaz­dag a broméliák és a száraz­ságtűrő pozsgásnövények, köz­tük a kaktuszok választéka. A tropikus haszonnövények közül jól érzi itt magát — s ami ennek a legbiztosabb jele, tekintélyes termést is hoz —, a kávécserje, a kakaó-, a citrom-, a füge-, a fahéj-, a gránátalmafa és a mangó. Érdekes látnivalót kínálnak az üvegházak akváriumai is. összesen 28 van belőlük, s ezek mindegyikének 10 500 li­teres az űrtartalma. A tün- dérrózsaféléket két, egyenként 96 000 literes, fűtött vízme­dencében ápolják. Van köz-, tűk fehér tündérrózsa, lótusz, sárga tavirózsa vagy vízitök. A legkedveltebb az Amazo­nas vidékéről származó Vic­toria regia, amelynek nevelé­sében már húszéves gyakor­lata van a libereci botaniku­soknak. Az édesvizű és a ten­gervízzel telt akváriumokban 70 halfajta és 120 féle vízi­növény él. Sok látogatót vonz az auszt­ráliai növények üvegháza. Annyi eukaliptusz nő itt. hogy a botanikus kert igaz­gatója a kizárólag eukaliptusz­levélen élő kedves koalák meghonosítását tervezi. Ha ez sikerül, szenzációnak beillő esemény lesz, hiszen a koala, amelyet egyébként is a ki­halás veszélye fenyeget, rend­kívül kényes állat, s eddig minden áttelepítési kísérlet­nek ellenállt. Ami azt illeti, a világ nagy botanikus kert­jeiben, így a libereciben is gyakorlattá vált az állatok, főként a madarak telepítése. Liberecben már most is él­nek kajmánok, tengeri tek­nősök és ritka halfajták. A kert szabad ég alatti te­rületeit alpesi növények, hangafélék, évelő növények foglalják el. Kialakítottak kü­lön rózsakertet is. realizmusa Szenvedélyes apróhirdetés-olvasó vagyok. Vallom: abból, hogy mit hirdetnek, és azt hogyan hirdetik, messzemenő) ke­reskedelmi és egyéb következtetések vonhatók le. De én nem vonok le semmit. Persze, nem minden apróhirdetést olvasok el. Nem érde­kelnek például a járművek. Kocsim nincs, sem venni, sem eladni nem szándékozom. Nem keresek ingatlant sem, sem elektronilcai szerkentyűket, állást nem kérek és nem ajánlok fel. De erősebben ver a szivem, ha az adás-vétel cím alatti szövegekben mélyedek el. Először is azt ellenőrzőm, hogy állandó hirdetőim megvannak-e épségben, egészségesen, az­tán tüzetesen megvizsgálom, hogy változott-e szövegük. mÉs miután örömmel állapítom meg. hogy maradt minden a regi­ben, elkezdek válogatni köztük. Melyiknek higgyek? „Legtöbbet fizetek variaberendezésekért . . ." így kezdi az egyik. Csábító ajánlat. Csak az okozhat nehézséget, hogy előbb az összes használtcikk-kereskedőt végig kellene kér­deznem, hogy meggyőződjem arról, tényleg ö fizeti-e a leg­többet. .,Rendkívüli ajánlat! Hívjon bizalommal! Azonnal fizetek bútorért. . .” így a másik régi ismerősöm. Nála abban re­ménykedem, hogy egyszer majdcsak kiderül, hogy az aján­lata miért rendkívüli. Az, hogy azonnal fizet? Feltehetőleg a többiek is. Egészen más lélektani hatás elérésére törekszik harmadik kedvencem. Ö így kezdi mondókáját: „Fiatal, kezdő keres­kedő, napi áron vásárol teljes hagyatékot..." Érdekes, mi? Nemcsak azért, mert mindnyájunkban él a vágy, hogy támo­gassuk a fiatalokat. Titokban valami azt súgja, hogy az ilyen első éves „nyeretlen” aligha tud becsapni minket, sőt. . . Csak ez a „napi áron”, ez gyanús. Honnan tudja ez az új fiú. hogy mi a napi ára a nagymama hintaszékének? ,.Vásárolunk szekrénysorokat ...” — ez is nagyon megfon­tolandó ajánlat. A többes első személyből mindjárt kiderül, hogy nem egyetlen ember, hanem csoport, társulás, egyesü­lés, netán valami nagy tröszt hajlandó üzletet kötni velem. Különösen aláhúzza ezt a feltételezést a második szó, tudni­illik, hogy „szekrénysorokat”! Oly tőkeerős vállalkozás ez. hogy arcizma se rándul, ha közlöm vele, hogy pillanatnyilag kilencvenkét szekrénysort szándékozom eladni nekik. Naponta eltűnődöm azon, hogy melyiket válasszam? Csak a felismerés vet véget ennek az agymunkának, hogy nincs eladnivalóm. Sem vitrintárgyam, sem porcelánfejü babám, sem variám, sem hagyatékom, sem mindenféle régi­ségem, antik csillárom. Keresnek tollat is. limlomot is. Toliam van. Golyóstoliam, filctollam, ilyesmik. Meg limlom is van. De ha ezeket elkótyavetyélem, nem marad a lakásomban semmi. Sínen vagyunk Vannak jóvátehetö és jóvátehetetlen hibák. A sótlan leves jóvátehetö, a sós nem. Ha egy autó motorja romlik el útközben, jóvátehetö, ha a repülőé, nem. A nád­pálca jóvátehetö, az atombomba nem. Hogy ezeket a szélsőségeket miért állítom szembe? Azért, mert türelmetlen vagyok. Az idei tél ugyanis nem kényeztet el bennünket. Hosszúra sikerült, és különben is unom. Ki ne unná, mikor a mínusz 10 és 20 fok közötti hideg szemérmet­lenül tartja magát. Először nem hittem, hogy jól látok, mikor az ablakfélfán lévő hőmérőt leolvastam. Talán nem jól látom a számokat, s hogy letöröljem, végighúztam ujjamat a hő­mérő deres üvegén, s az nyomban odaragadt. Ha eddig ké­telkedtem volna, ez a tény meggyőzött; rendkívüli időket élünk. Azóta már kényszerű belenyugvásba süppedtünk. Meg­szoktuk, hogy a tél naponta jégvirágot rajzol ablakunkra, s éppen az energiatakarékosság tanított meg a tévé — sokszor semmitmondó — műsorát értékelni. Kényelmetlenség van elég, csak győzzem sorolni. A fagy elpattintja a vasúti síneket, késnek a vonatok. Ez magában véve elég bosszúság lenne, de a MÁV még rátesz egy lapáttal. Olvasom az újságban, hogy a közelmúltban Tégláson leg­alább 30 utas várakozott fagyoskodva a Debrecen és Nyír­egyháza között menetrend szerint közlekedő személyvonatra. Jegyüket megváltották. Az indulási idő elmúlása után közöl­ték a türelmetlenkedőickel, hogy a vonatot Debrecenből az il­letékesek nem indították el, mert nem ült rajta elegendő utas. Maga az eset felemelő távlatokat nyithat az úriasan kiszol­gált magyar állampolgár életében, csak tudni kell értékelni, s alkotó módon más területekre átplántálni. Mindössze néhány példa, mit is mondana adott helyzetben... ... az áramszolgáltató: — kevesen gyújtottak ma lámpát, a tévé műsora is pocsék. Ne pusztuljon haszontalanul a megtermelt drága áram — le­kapcsolom ezt az országrészt. ... a mentős: — csak a keze törött? S a bordája? Kérem szépen akkor szíveskedjék befáradni a kórházba a saját lábán, az ugyebár nem törött el. Mi csak a lábtörésnél súlyosabb sérüléseket hozzuk be, a többi jöjjön be gyalog, taxival, vagy ahogy akar. ... a tűzoltó: — a szalmakazal ég? öt méterre a lakóháztól? Majd el­alszik. Nekünk akkor szóljanak, s mi ki is vonulunk — ha már a ház is lángol. Ott a téglási váróteremben — az még nem a ház volt. Az ilyen eljárás viszont nem szolgáltatás. Nem utasszállítás... Rajtia

Next

/
Thumbnails
Contents