Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Barátaink életéből Szovjetunió Gagarin történelmi jelentő­ségű űrrepülése 108 percig tartott. Beregovoj és Lebegyev már hét hónapig dolgozott a Föld körüli pályán keringő űrhajó fedélzetén. Atykov, Kizim és Szolovjov — min­den eddigi határt túlszárnyal­va — jelenleg is az űrben tar­tózkodik. De meddig viselhe­tik el a súlytalanság állapotát? A súlytalanság az űrhajó­sok talán legnagyobb ellen­sége. Amint az űrhajó kerin­gési pályára áll, érezteti ha­tását a sajátos állapot. A vér a fejbe áramlik, hányinger, émelygés jelentkezik. Sok űr­hajósnak az a kényszerkép­zete támad, hogy fejjel lefelé lóg a semmiben. Körülbelül harminc nap múlva véget ér a szenvedés, helyreáll a köz­érzet és a munkaképesség. Am a szokatlan helyzet még sok kellemetlen következ­ményt tartogat. A hosszú ideig súlytalanságban élő űrhajós izomzata fokozatosan gyengül, sorvadásnak indul. Felborul ásványianyag-cseréjének rendje, .szervezetéből szinte kimosódik a szív- és érrend­szeri működést jótékonyan befolyásoló és a csontszövetek szilárdságát biztosító létfon­tosságú kalcium. A szovjet orvosok kidolgoz­ták a védekezés és a megelő­zés módszerét. Napi rendsze­rességgel végzett különleges testgyakorlatokkal kiküszö­bölhető a súlytalanság állapo­tában fellépő valamennyi ká­ros hatás. A Szaljut—7 űrál­lomáson a tervezők helyet szorítottak egy sajátos „mini­stadionnak”. A parányi űrsta­dion fő felszerelési tárgya az edző-kerékpár, a veloergomé- ter, amelyen öt terhelési fo­kozat állítható be. Az ötödik fokozaton az űrhajós már né­hány perces pedálozás után úgy érzi magát, mintha me­redek kaptatón hajtana. A veloergométer használatával az űrhajósnak naponta 40—45 ezer kilogrammnyi terheléssel kel] megbirkóznia. Hasonlóan hasznos szerkezet a „futópá­lya”, amelynek végtelen sza­lagján a személyzet tagjai naponta 4—5 kilométert fut­nak és gyalogolnak, miköz­ben külön e célra tervezett sajátos mezt viselnek. Az öl­tözék az űrhajóst mágneses erővel megtartja a pályán, s közben 50 kilogramm meg­terhelést fejt ki a törzs hossz­tengelye mentén. A dressz a nehézségi erőt imitálva a súly­talanság állapotában egyéb­ként tétlen izmokat, izomcso­portokat készteti munkára. Az űrállomás személyzete mindennap 10—12 órán át vi­seli az úgynevezett pingvin­ruhát. Az öltözék gumiszalag­jai megterhelik a mozgó űr­hajós támasztó-mozgató me­chanizmusát, s így kiegyenlí­tik a gravitációs erő hiányát. Az űrstadiont felszerelték ex­panderekkel is, amelyek se­gítségével ugyancsak fontos erőgyakorlatok végezhetők. A súlytalanság leküzdése tehát mindenekelőtt munka, nehéz, verejtékes és mindennapos, de gyógyító, betegségmegelőző, állóképességet javító munka. Oleg Gazenko akadémikus, az Orvos-Biológiai Kutatóin­tézet igazgatója 1977-ben meg­valósíthatónak látta a féléves űrrepülést. Jelenlegi prognó­zisában másfél évben szabja meg a határt. Kovaljonok és Ivancsenkov űrrepülésük során átlépték a szervezet számára igen fontos következményekkel járó 120 napos határt — ez a vérben levő eritrociták teljes kicse­rélődésével jár együtt. Az em­2 DOHÁNYGYÁR béri szervezetben minden másodpercben mintegy hét­millió vörös vér testecske hal el, és ugyanilyen mennyiségű új születik. Négy hónap alatt állományuk teljes egészében megújul. Az orvosoknak min­denekelőtt azzal kellett tisz­tába jönniük, hogy űrviszo­nyok között nem történnek-e visszafordíthatatlan változá­sok az eritrociták állományá­ban. Kovaljonokék repülés utáni tüzetes ellenőrző vizs­gálata kimutatta, hogy az eritrocitákban semminemű minőségi változás nem követ­kezett be, csak. számuk csök­kent elhanyagolható mennyi­ségben. Ez azonban természe­tes reakció, hiszen az eritro­citák hordozzák az oxigént, ennek szükségletét pedig az energiafelhasználás határozza meg. A súlytalanság álapotá- ban kisebb az energiafelhasz­nálás, mint a Földön, és így természetes, hogy a vörös- vértestecskék száma is csök­kent valamelyest. Viszont csak e jelenség egyértelmű tisztá­zása után lehetett hosszabb távú űrrepüléseket betervezni. A jelenleg repülő űrsze­mélyzet tagjai között a kar­diológus Atykov személyében orvos is képviselteti magát. Az űrhajósok közérzetét, fi­zikai állapotát mindegyik re­pülés során gondosan ellen­őrzik úgy, hogy a fedélzeti műszerek segítségével szerzett adatokat telemetrikus csator­nákon a földi megfigyelő ál­lomásokra továbbítják. A tu­dósokat azonban a súlytalan­ságnak az emberre kifejtett hatásával összefüggő egyéb hatásai is érdeklik. Ilyenek: az anyagcsere működése, a hormonállapot sajátosságai, a sejtekben végbemenő reak­ciók. Ezeket a vizsgálatokat pedig csak a helyszínen tar­tózkodó orvos végezheti el. Nos, ez a feladata Oleg Aty- kovnak a Szaljut—7 fedélze­tén. A hosszú távú űrrepülés nem öncél. A kozmonauták nem a rekordok kedvéért tar­tózkodnak a világűrben. Fő feladatuk az, hogy kitapasz­talják; mennyi ideig viseli el a szervezet károsodás nélkül az űrviszonyokat. S ennek megvizsgálása azért döntő fontosságú, mert hosszú re- pülőuták nélkül nem fejlődhet az űrhajózás. Az természetes és nyilvánvaló, hogy az űr­hajósok minden egyes útju­kon számolnak a véletlen ese­mények és az ismeretlen ha­tások, akadályok lehetőségé­vel. Ám ennek ellensúlyozá­sára biztonságot nyújt szá­mukra az állandó földi kap­csolat, s erőt ad az a tudat, hogy úttörők, és valamennyi repülésükkel a jobb, biztosabb emberi jövőt alakító tudo­mányt szolgálják. Ezzel a céllal vállalkozott Rjumin két űrexpedícióra is, amelyek során csaknem egy évet töltött az űrben. S így pozitív választ adott arra a kérdésre: eljuthat-e napjaink űrhajósa a Marsra vagy a Vénuszra? A gyakorlat bebi­zonyította, hogy az ember fi­zikailag és pszichikailag ké­szen áll a bolygóközi űruta­zásra. Ami azonban egyelőre lemaradt mögötte: az a tech­nika. Csak egy példa: a Szal­jut—7 űrállomásra a Prog- ressz típusú teherűrhajók szállítják az élelmiszert, a vi­zet és a belső légkör regene­rálásához szükséges berende­zéseket. Bolygóközi utazásra viszont a teljes készletet ma­gukkal kellene vinniük a koz­monautáknak. Az ilyen boly­góközi űrhajó induló súlya tehát rendkívül nagy lenne. Ezért a tudósok most az anya­gok természetes körforgásán alapuló, önfenntartó rendsze­rek kidolgozásán munkálkod­nak. A jelenlegi ismeretek szerint azonban az ilyen tí­pusú rendszerek egyelőre használhatatlanu] terjedelme­sek és tökéletlenek. Éppen ezért végzik automaták a nap­rendszer bolygóinak felderí­tését. Az előbbinél van reálisabb­nak ígérkező lehetőség. A tu­dósok mérnökök bevonásával terveket dolgozták ki nagy teljesítményű, orbitális ener­giatermelő állomások és koz­mikus üzemek létesítésére. Ezeknek a feladata lesz a földi körülmények között nem gyártható vagy túlságosan is nagy termelési költségeket igénylő űrfelszerelések — pél­dául félvezetők, különleges orvosi készítmények — előál­lítása. Ezek a tervek már az űrviszonyok közötti építkezés­sel, termeléssel, javítási mun­kákkal számolnak. Az ilyen műveletek közül jó néhányat már gyakorlatban is elvégez­tek a szovjet kozmonauták. Kizim és Szolovjov egyetlen űrrepülés alatt hat űrsétát hajtott végre, s közben bonyo­lult karbantartási munkála­tokat végeztek. Dzsanibekov és Szavickaja nemrég elektro­nikus sugárhegesztést, fém­forrasztást és -vágást végzett sikerrel az űrben. NDK Berlin, a csaknem 750 éves Spree menti város igen sok látnivalót kínál látogatóinak. Történelmének tanúi a régi idők műemlékei. Az állam év­ről évre jelentős összegeket fordít a főváros védett épüle­teinek, köztük az egyházi em­lékeknek a felújítására és karbantartására. A város egyik legrégibb egyházi emléke az 1270-ben épített Mária-templom. A gó­tika északnémet stílushagyo­mányait őrző, nyerstéglából emelt templomot a hatvanas években restaurálták. Újjá­építették a második világhá­borúban leégett Szent Hedvig- katedrális barokk épületét, s ismét a régi fényében látható a Francia Dóm és vele átel- lenben a Német Dóm. A hetvenes években kezdő­dött meg a főváros legnagyobb egyházi épületének, a bombá­zások alatt súlyos sérüléseket elszenvedett Berlini Dómnak a restaurálása. Az épületet mai ismert alakjában 1894 ég 1905 között építették fel a Hégi Múzeum és a Spree-folyó határolta te­rületen. Itt előtte az a székes- egyház állt, amelyet 1747 és 1750 között a holland Jan Boumann épített Knobels- dorff tervei alapján. Később, 1817 és 1822 között ezt is át­építették Schinkel tervei sze­rint, klasszicista stílusban. Ez a templom sem állt sokáig. Helyén emelték a barokkba hajló, olasz reneszánsz stílusú dómot, a német protestantiz­mus berlini főtemplomát. A dóm három fő részből áll: északon az emléktempiom, a kupola alatt a barokk pré- dikációs templom, délen pe­dig a csarnoktemplomként megépített keresztelő és es­kető templom található. A prédikációs templom oltárá­hoz egyes darabokat átvettek az előző katedrálisból. Ilye­nek: Schinkel kórusszekrénye és kandeláberei, valamint Rauch keresztelőköve. A 114 méter hosszú, 73 mé­ter széles és 115 méter ma­gas épületen a háború után kisebb javításokat végeztek- Az újjáépítés — az evangéli­kus egyházzal egyetértésben —; 1975-ben kezdődött meg. A restaurációs munkák első sza­kaszában helyreállították a keresztelő és az eskető temp­lomot, amely ma a hívők is­tentiszteleti helye. Jelenleg a dóm két további részének belső restaurálása folyik. Az ifjúsági parlamentről December 8-án vállalatunk­nál is ifjúsági parlament volt, melyen a gazdasági vezetés beszámolt az elmúlt három év fiatalokkal, kapcsolatos intéz­kedéseiről, az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhaszná­lásáról, a harminc éven alu­liak aktuális problémáiról. Czeglédi László levezető el­nök megnyitójában leszögezte, hogy sokat javult az ifjúságról való társadalmi gondoskodás. Vállalatunk arra törekszik, hogy minden fiatal megtalálja itt a számítását, fejlődhessen szakmailag és bekapcsolód­hasson a közéletbe. Ezután dr. Domán László igazgató egészítette ki a gazdasági ve­zetés írásban kiadott beszá­molóját. Hangsúlyozta a vál­lalat dinamikus fejlődését, mely az 1980-as önállóság óta bekövetkezett. Az 1980-as 47 millió forintos nyereséggel szemben 1984-ben a várható eredmény 130 millió forint lesz. Ez azért fontos, mondta, mert a jövőben a vállalatok­nak önállóan kell dönteni a jövőt illetően, s nem mindegy milyen anyagi bázis áll ren­delkezésre. 1985-ben a leg­korszerűbb gyártó- és csoma­gológépek gondoskodnak majd a termelés magasabb színvo­naláról. Az exporttevékeny­ség és a licenc-cigaretták gyártása pedig garancia arra, hogy az Egri Dohánygyár jó termékeket állít elő. Ezzel mintegy 10%-os bérfejlesztés érhető el. Beszélt még a fia­tal szakmunkástanulók után­pótlásáról, és a 8 osztályt el nem végzett fiatalok helyze­téről. Hangsúlyozta, hogy az intézkedési terv egy program- ajánlat, melyet a fiataloknak kell kiegészíteni, javaslatot tenni megvalósításukra. Ezt követően a hozzászólá­sok következtek. Bódi Lász- lóné a szakszervezet támoga­tásáról biztosította a fiatalo­kat. Fülöp András a KISZ- bizoittság titkára szervezetünk életéről és tömegbefolyásáról beszélt. Megköszönte a válla­lat vezetésének a fiatalok la­kástámogatását, és az eddig nyújtott lehetőségeket a szó­rakozás, a sport és a tovább­tanulás terén. Dr. Szalóczi Géza az étkezőhelyiségekben való dohányzást kifogásolta. Jó lenne, mondta, ha külön dohányzórész állna a dolgozók rendelkezésére a jövőben. Skovrán Ákos elektroműsze­rész a prémiumelosztás hi­báira vetett fényt. Véleménye szerint egy fiatal szakmunkás tisztességes, becsületes mun­kával — még ha az nem nagy volumenű is —, éppúgy lehet vállalat kiváló dolgozója, mint a régóta itt dolgozó öregeb­bek. A munka kvalifikáltsá­gának a bérben és nem a pré­miumban kellene megmutat­koznia. Azért tartja szüksé­gesnek a változtatást, mert a jelenlegi elosztás a munka­helyi vezető szubjektív meg­ítélése alapján történik, és ez nem mindig reális. Javaslata többek között az osztrák pon­tozási módszer, ahoi a dolgo­zók az elért pontok alapján vannak besorolva a jutalom­osztásba. A nem megfelelően felhasznált jutalmak ugyanis sokat rombolhatnak a dolgo­zók munkamorálján. Beléjük fojtja azt a pluszt, amit ké­pességük alapján elvégezné­nek. Galambos Erzsébet a ta­nulók nevében szólalt fel, egy gépet szeretnének, amin el­sajátíthatnák a szakma gya­korlati fogásait. Sebe József az ifjúsági klub „felélesztésé­hez” tett javaslatot. A tech­nikai felszerelés korszerűsíté­sében látja ezt, videomagnó vagy számítógépes játékok beszerzésével. Javaslata több munkatársa nevében, hogy a műszakváltás éjszakásról dél- utánosra történjék a könnyebb átállás miatt. Vince István a fiatal értelmiségiek komolyabb feladatokkal való megbízá­sára kérte a vállalat vezetőit. Mérai István a sokféle gyár- tógép alkatrészigényének hi­báira mutatott rá. Egységes gyártósor megkönnyítené az alkatrész-utánpótlást. , Végezetül dr. Domán László válaszolt a feltett kérdésekre. Az étkezési lehetőségekre át­meneti megoldást javasolt. Ionizátorokat fognak elhe­lyezni a termekben, ami kö­zömbösíti a dohányfüstöt. A jelenlegi premizálási rend­szert jónak tartja. Fontos vi­szont, hogy minden dolgozó úgy részesüljön belőle, ameny- nyit tesz az adott terület ha­tékonyságáért. A klub fejlesz­tését támogatja, de ennek fel­tétele, hogy felelős személy kezelje az értékes berendezé­seket. A műszakváltás bár­mikor megoldható, ha a több­ség így kívánja. A fiatal ér­telmiségieknek azt javasolja, hogy vállaljanak több munkát és használják ki jobban a társadalmi formákat: MÉTE, GTE, VSZT stb. A tanulók részére semmi akadálya egy gép tanulógéppé nyilvánítá­sának, meg kell beszélni az adott terület vezetőivel. A gé­pek sokféleségét illetően vál­tozni fog a helyzet. Korsze­rűbb gépek fognak érkezni gyárunkba. Ezek kísérleti dí­ját fizetjük 4—5 évig, aztán véglegesen a miénk marad. A vállalat dinamikus fejlődé­séhez ez elengedhetetlenül fontos. Az ifjúsági parlament egy­hangúlag elfogadta a beszá­molót és a szóbeli kiegészíté­seket, valamint az intézkedési tervet és az ifjúságpolitikai pénzeszközök 1984—86. évre szóló felhasználását. A megbeszélést vidám per­cek követték. Nagy Bandó András humorista szórakoz­tatta a megjelenteket. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents