Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Barátaink életéből Szovjetunió Gagarin történelmi jelentőségű űrrepülése 108 percig tartott. Beregovoj és Lebegyev már hét hónapig dolgozott a Föld körüli pályán keringő űrhajó fedélzetén. Atykov, Kizim és Szolovjov — minden eddigi határt túlszárnyalva — jelenleg is az űrben tartózkodik. De meddig viselhetik el a súlytalanság állapotát? A súlytalanság az űrhajósok talán legnagyobb ellensége. Amint az űrhajó keringési pályára áll, érezteti hatását a sajátos állapot. A vér a fejbe áramlik, hányinger, émelygés jelentkezik. Sok űrhajósnak az a kényszerképzete támad, hogy fejjel lefelé lóg a semmiben. Körülbelül harminc nap múlva véget ér a szenvedés, helyreáll a közérzet és a munkaképesség. Am a szokatlan helyzet még sok kellemetlen következményt tartogat. A hosszú ideig súlytalanságban élő űrhajós izomzata fokozatosan gyengül, sorvadásnak indul. Felborul ásványianyag-cseréjének rendje, .szervezetéből szinte kimosódik a szív- és érrendszeri működést jótékonyan befolyásoló és a csontszövetek szilárdságát biztosító létfontosságú kalcium. A szovjet orvosok kidolgozták a védekezés és a megelőzés módszerét. Napi rendszerességgel végzett különleges testgyakorlatokkal kiküszöbölhető a súlytalanság állapotában fellépő valamennyi káros hatás. A Szaljut—7 űrállomáson a tervezők helyet szorítottak egy sajátos „ministadionnak”. A parányi űrstadion fő felszerelési tárgya az edző-kerékpár, a veloergomé- ter, amelyen öt terhelési fokozat állítható be. Az ötödik fokozaton az űrhajós már néhány perces pedálozás után úgy érzi magát, mintha meredek kaptatón hajtana. A veloergométer használatával az űrhajósnak naponta 40—45 ezer kilogrammnyi terheléssel kel] megbirkóznia. Hasonlóan hasznos szerkezet a „futópálya”, amelynek végtelen szalagján a személyzet tagjai naponta 4—5 kilométert futnak és gyalogolnak, miközben külön e célra tervezett sajátos mezt viselnek. Az öltözék az űrhajóst mágneses erővel megtartja a pályán, s közben 50 kilogramm megterhelést fejt ki a törzs hossztengelye mentén. A dressz a nehézségi erőt imitálva a súlytalanság állapotában egyébként tétlen izmokat, izomcsoportokat készteti munkára. Az űrállomás személyzete mindennap 10—12 órán át viseli az úgynevezett pingvinruhát. Az öltözék gumiszalagjai megterhelik a mozgó űrhajós támasztó-mozgató mechanizmusát, s így kiegyenlítik a gravitációs erő hiányát. Az űrstadiont felszerelték expanderekkel is, amelyek segítségével ugyancsak fontos erőgyakorlatok végezhetők. A súlytalanság leküzdése tehát mindenekelőtt munka, nehéz, verejtékes és mindennapos, de gyógyító, betegségmegelőző, állóképességet javító munka. Oleg Gazenko akadémikus, az Orvos-Biológiai Kutatóintézet igazgatója 1977-ben megvalósíthatónak látta a féléves űrrepülést. Jelenlegi prognózisában másfél évben szabja meg a határt. Kovaljonok és Ivancsenkov űrrepülésük során átlépték a szervezet számára igen fontos következményekkel járó 120 napos határt — ez a vérben levő eritrociták teljes kicserélődésével jár együtt. Az em2 DOHÁNYGYÁR béri szervezetben minden másodpercben mintegy hétmillió vörös vér testecske hal el, és ugyanilyen mennyiségű új születik. Négy hónap alatt állományuk teljes egészében megújul. Az orvosoknak mindenekelőtt azzal kellett tisztába jönniük, hogy űrviszonyok között nem történnek-e visszafordíthatatlan változások az eritrociták állományában. Kovaljonokék repülés utáni tüzetes ellenőrző vizsgálata kimutatta, hogy az eritrocitákban semminemű minőségi változás nem következett be, csak. számuk csökkent elhanyagolható mennyiségben. Ez azonban természetes reakció, hiszen az eritrociták hordozzák az oxigént, ennek szükségletét pedig az energiafelhasználás határozza meg. A súlytalanság álapotá- ban kisebb az energiafelhasználás, mint a Földön, és így természetes, hogy a vörös- vértestecskék száma is csökkent valamelyest. Viszont csak e jelenség egyértelmű tisztázása után lehetett hosszabb távú űrrepüléseket betervezni. A jelenleg repülő űrszemélyzet tagjai között a kardiológus Atykov személyében orvos is képviselteti magát. Az űrhajósok közérzetét, fizikai állapotát mindegyik repülés során gondosan ellenőrzik úgy, hogy a fedélzeti műszerek segítségével szerzett adatokat telemetrikus csatornákon a földi megfigyelő állomásokra továbbítják. A tudósokat azonban a súlytalanságnak az emberre kifejtett hatásával összefüggő egyéb hatásai is érdeklik. Ilyenek: az anyagcsere működése, a hormonállapot sajátosságai, a sejtekben végbemenő reakciók. Ezeket a vizsgálatokat pedig csak a helyszínen tartózkodó orvos végezheti el. Nos, ez a feladata Oleg Aty- kovnak a Szaljut—7 fedélzetén. A hosszú távú űrrepülés nem öncél. A kozmonauták nem a rekordok kedvéért tartózkodnak a világűrben. Fő feladatuk az, hogy kitapasztalják; mennyi ideig viseli el a szervezet károsodás nélkül az űrviszonyokat. S ennek megvizsgálása azért döntő fontosságú, mert hosszú re- pülőuták nélkül nem fejlődhet az űrhajózás. Az természetes és nyilvánvaló, hogy az űrhajósok minden egyes útjukon számolnak a véletlen események és az ismeretlen hatások, akadályok lehetőségével. Ám ennek ellensúlyozására biztonságot nyújt számukra az állandó földi kapcsolat, s erőt ad az a tudat, hogy úttörők, és valamennyi repülésükkel a jobb, biztosabb emberi jövőt alakító tudományt szolgálják. Ezzel a céllal vállalkozott Rjumin két űrexpedícióra is, amelyek során csaknem egy évet töltött az űrben. S így pozitív választ adott arra a kérdésre: eljuthat-e napjaink űrhajósa a Marsra vagy a Vénuszra? A gyakorlat bebizonyította, hogy az ember fizikailag és pszichikailag készen áll a bolygóközi űrutazásra. Ami azonban egyelőre lemaradt mögötte: az a technika. Csak egy példa: a Szaljut—7 űrállomásra a Prog- ressz típusú teherűrhajók szállítják az élelmiszert, a vizet és a belső légkör regenerálásához szükséges berendezéseket. Bolygóközi utazásra viszont a teljes készletet magukkal kellene vinniük a kozmonautáknak. Az ilyen bolygóközi űrhajó induló súlya tehát rendkívül nagy lenne. Ezért a tudósok most az anyagok természetes körforgásán alapuló, önfenntartó rendszerek kidolgozásán munkálkodnak. A jelenlegi ismeretek szerint azonban az ilyen típusú rendszerek egyelőre használhatatlanu] terjedelmesek és tökéletlenek. Éppen ezért végzik automaták a naprendszer bolygóinak felderítését. Az előbbinél van reálisabbnak ígérkező lehetőség. A tudósok mérnökök bevonásával terveket dolgozták ki nagy teljesítményű, orbitális energiatermelő állomások és kozmikus üzemek létesítésére. Ezeknek a feladata lesz a földi körülmények között nem gyártható vagy túlságosan is nagy termelési költségeket igénylő űrfelszerelések — például félvezetők, különleges orvosi készítmények — előállítása. Ezek a tervek már az űrviszonyok közötti építkezéssel, termeléssel, javítási munkákkal számolnak. Az ilyen műveletek közül jó néhányat már gyakorlatban is elvégeztek a szovjet kozmonauták. Kizim és Szolovjov egyetlen űrrepülés alatt hat űrsétát hajtott végre, s közben bonyolult karbantartási munkálatokat végeztek. Dzsanibekov és Szavickaja nemrég elektronikus sugárhegesztést, fémforrasztást és -vágást végzett sikerrel az űrben. NDK Berlin, a csaknem 750 éves Spree menti város igen sok látnivalót kínál látogatóinak. Történelmének tanúi a régi idők műemlékei. Az állam évről évre jelentős összegeket fordít a főváros védett épületeinek, köztük az egyházi emlékeknek a felújítására és karbantartására. A város egyik legrégibb egyházi emléke az 1270-ben épített Mária-templom. A gótika északnémet stílushagyományait őrző, nyerstéglából emelt templomot a hatvanas években restaurálták. Újjáépítették a második világháborúban leégett Szent Hedvig- katedrális barokk épületét, s ismét a régi fényében látható a Francia Dóm és vele átel- lenben a Német Dóm. A hetvenes években kezdődött meg a főváros legnagyobb egyházi épületének, a bombázások alatt súlyos sérüléseket elszenvedett Berlini Dómnak a restaurálása. Az épületet mai ismert alakjában 1894 ég 1905 között építették fel a Hégi Múzeum és a Spree-folyó határolta területen. Itt előtte az a székes- egyház állt, amelyet 1747 és 1750 között a holland Jan Boumann épített Knobels- dorff tervei alapján. Később, 1817 és 1822 között ezt is átépítették Schinkel tervei szerint, klasszicista stílusban. Ez a templom sem állt sokáig. Helyén emelték a barokkba hajló, olasz reneszánsz stílusú dómot, a német protestantizmus berlini főtemplomát. A dóm három fő részből áll: északon az emléktempiom, a kupola alatt a barokk pré- dikációs templom, délen pedig a csarnoktemplomként megépített keresztelő és eskető templom található. A prédikációs templom oltárához egyes darabokat átvettek az előző katedrálisból. Ilyenek: Schinkel kórusszekrénye és kandeláberei, valamint Rauch keresztelőköve. A 114 méter hosszú, 73 méter széles és 115 méter magas épületen a háború után kisebb javításokat végeztek- Az újjáépítés — az evangélikus egyházzal egyetértésben —; 1975-ben kezdődött meg. A restaurációs munkák első szakaszában helyreállították a keresztelő és az eskető templomot, amely ma a hívők istentiszteleti helye. Jelenleg a dóm két további részének belső restaurálása folyik. Az ifjúsági parlamentről December 8-án vállalatunknál is ifjúsági parlament volt, melyen a gazdasági vezetés beszámolt az elmúlt három év fiatalokkal, kapcsolatos intézkedéseiről, az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználásáról, a harminc éven aluliak aktuális problémáiról. Czeglédi László levezető elnök megnyitójában leszögezte, hogy sokat javult az ifjúságról való társadalmi gondoskodás. Vállalatunk arra törekszik, hogy minden fiatal megtalálja itt a számítását, fejlődhessen szakmailag és bekapcsolódhasson a közéletbe. Ezután dr. Domán László igazgató egészítette ki a gazdasági vezetés írásban kiadott beszámolóját. Hangsúlyozta a vállalat dinamikus fejlődését, mely az 1980-as önállóság óta bekövetkezett. Az 1980-as 47 millió forintos nyereséggel szemben 1984-ben a várható eredmény 130 millió forint lesz. Ez azért fontos, mondta, mert a jövőben a vállalatoknak önállóan kell dönteni a jövőt illetően, s nem mindegy milyen anyagi bázis áll rendelkezésre. 1985-ben a legkorszerűbb gyártó- és csomagológépek gondoskodnak majd a termelés magasabb színvonaláról. Az exporttevékenység és a licenc-cigaretták gyártása pedig garancia arra, hogy az Egri Dohánygyár jó termékeket állít elő. Ezzel mintegy 10%-os bérfejlesztés érhető el. Beszélt még a fiatal szakmunkástanulók utánpótlásáról, és a 8 osztályt el nem végzett fiatalok helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy az intézkedési terv egy program- ajánlat, melyet a fiataloknak kell kiegészíteni, javaslatot tenni megvalósításukra. Ezt követően a hozzászólások következtek. Bódi Lász- lóné a szakszervezet támogatásáról biztosította a fiatalokat. Fülöp András a KISZ- bizoittság titkára szervezetünk életéről és tömegbefolyásáról beszélt. Megköszönte a vállalat vezetésének a fiatalok lakástámogatását, és az eddig nyújtott lehetőségeket a szórakozás, a sport és a továbbtanulás terén. Dr. Szalóczi Géza az étkezőhelyiségekben való dohányzást kifogásolta. Jó lenne, mondta, ha külön dohányzórész állna a dolgozók rendelkezésére a jövőben. Skovrán Ákos elektroműszerész a prémiumelosztás hibáira vetett fényt. Véleménye szerint egy fiatal szakmunkás tisztességes, becsületes munkával — még ha az nem nagy volumenű is —, éppúgy lehet vállalat kiváló dolgozója, mint a régóta itt dolgozó öregebbek. A munka kvalifikáltságának a bérben és nem a prémiumban kellene megmutatkoznia. Azért tartja szükségesnek a változtatást, mert a jelenlegi elosztás a munkahelyi vezető szubjektív megítélése alapján történik, és ez nem mindig reális. Javaslata többek között az osztrák pontozási módszer, ahoi a dolgozók az elért pontok alapján vannak besorolva a jutalomosztásba. A nem megfelelően felhasznált jutalmak ugyanis sokat rombolhatnak a dolgozók munkamorálján. Beléjük fojtja azt a pluszt, amit képességük alapján elvégeznének. Galambos Erzsébet a tanulók nevében szólalt fel, egy gépet szeretnének, amin elsajátíthatnák a szakma gyakorlati fogásait. Sebe József az ifjúsági klub „felélesztéséhez” tett javaslatot. A technikai felszerelés korszerűsítésében látja ezt, videomagnó vagy számítógépes játékok beszerzésével. Javaslata több munkatársa nevében, hogy a műszakváltás éjszakásról dél- utánosra történjék a könnyebb átállás miatt. Vince István a fiatal értelmiségiek komolyabb feladatokkal való megbízására kérte a vállalat vezetőit. Mérai István a sokféle gyár- tógép alkatrészigényének hibáira mutatott rá. Egységes gyártósor megkönnyítené az alkatrész-utánpótlást. , Végezetül dr. Domán László válaszolt a feltett kérdésekre. Az étkezési lehetőségekre átmeneti megoldást javasolt. Ionizátorokat fognak elhelyezni a termekben, ami közömbösíti a dohányfüstöt. A jelenlegi premizálási rendszert jónak tartja. Fontos viszont, hogy minden dolgozó úgy részesüljön belőle, ameny- nyit tesz az adott terület hatékonyságáért. A klub fejlesztését támogatja, de ennek feltétele, hogy felelős személy kezelje az értékes berendezéseket. A műszakváltás bármikor megoldható, ha a többség így kívánja. A fiatal értelmiségieknek azt javasolja, hogy vállaljanak több munkát és használják ki jobban a társadalmi formákat: MÉTE, GTE, VSZT stb. A tanulók részére semmi akadálya egy gép tanulógéppé nyilvánításának, meg kell beszélni az adott terület vezetőivel. A gépek sokféleségét illetően változni fog a helyzet. Korszerűbb gépek fognak érkezni gyárunkba. Ezek kísérleti díját fizetjük 4—5 évig, aztán véglegesen a miénk marad. A vállalat dinamikus fejlődéséhez ez elengedhetetlenül fontos. Az ifjúsági parlament egyhangúlag elfogadta a beszámolót és a szóbeli kiegészítéseket, valamint az intézkedési tervet és az ifjúságpolitikai pénzeszközök 1984—86. évre szóló felhasználását. A megbeszélést vidám percek követték. Nagy Bandó András humorista szórakoztatta a megjelenteket. T. S.