Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
A gazdaságirányítás továbbfejlesztése és vállalatunk feladatai Pártunk Központi Bizottsága 1984. április 17-i állásfoglalása rendkívül fontos gazdaságirányítási rendszerünk fokozatos továbbfejlesztése szemponjából. Az állásfoglalásból következik, hogy úgy a szabályozásban, mint a tervezésben, valamint a gazdasági szervezeti intézmény- rendszerben 1985. január 1- tői jelentősen változnak a gazdálkodás feltételei. A változó feltételek megértéséhez tudnunk kell, hogy az 1977-ben elfogadott Vállalati Törvény módosítására került sor. A módosítás célja az volt, hogy az úgynevezett versenyszférában tevékenykedő vállalatokban különváljon a gazdaságirányítás és az állami tulajdon működtetésévet kapcsolatos funkciók gyakorlása. Oj vezetési formák kialakítását jelenti ez, melyek elősegítik a vállalatok önállóbb, függetlenebb gazdálkodását. E vezetési formák lehetővé teszik a dolgozó kollektívák döntési jogkörének növelését, valamint a kollektívák részvételét a vezetésben. Alapvetően három vállalati irányítási formát különböztethetünk meg: 1. ágazati (minisztériumi irányítású vállalat, amj gyakorlatilag megfelel vállalatunk jelenlegi irányítási rendjének), 2. Vállalati Tanács által irányított vállalat. 3. választott vezetőség által irányított vállalat. A MÉM felügyelete alá tartozó 263 vállalat közül 23 ágazati irányítású marad, mintegy 220 vállalat kerül a Vállalati Tanács által irányított vállalati formába, a megmaradó néhány pedig választott vezetőségi! irányítás alatt fog legkésőbb 1985. július 1-től tevékenykedni. Vállalatunk valószínűleg Vállalati Tanács által irányított vállalat lesz, és ezért erről az irányítási formáról bővebben. szeretnék szólni. A Vállalati Tanács a vállalatvezetés képviselőiből és a dolgozók által közvetlenül választott küldöttekből álló testület, amelynek az igazgató is tagja. A Vállalati Tanács maximális létszáma 45 fő. amelyből töhb mint 50% a munkahelyeken választott közvetlen dolgozói képviseletből áll. A Vállalati Tanács másik részét a szervezeti egységek vezetőiből és az igazgató által delegált más vezetőkből álló tagok alkotják. A Vállalati Tanács létszámát a vállalat Szervezeti és Működési Szabályzatában kell meghatározni. Vállalatunk tevékenységét figyelembe véve elképzelhetőnek tartom például, hogy a Vállalati Tanács nálunk 25 tagból álljon. A Vállalati Tanács tagjainak megbízása meghatározott időre. 5 évre szól, de újra is választhatók a tanács tagjai. A küldötteknek beszámolási kötelezettsége van. A Vállalati Tanács döntési jogköre a működés és a gazdálkodás stratégiai kérdéseire lerjed ki. Döntési jogkörébe tartozik a tervek jóváhagyása, a tevékenységi kör módosítása és más alapvető — a gazdálkodásra, a munkaerőfoglalkoztatásra, a pénzügyek alakítására vonatkozó — döntés. A Vállalati Tanács választja meg a vállalat igazgatóját és bízza meg 5 évre a vállalat irányításával és e testület gyakorolja az igazgató felett a munkáltatói jogokat is. Az új vállalatvezetési formák bevezetése megváltoztatja az állami irányítást is. Az új vezetési formában működő vállalatok vonatkozásában megszűnik a felügyeleti irányítás ás ellenőrzés. E helyett törvényességi felügyeletet gyakorolnak a vállalatok felett, ami kizárólag a belső szabályozás és a működés jogszerűségére terjed ki. Nem terjed ki tehát a felügyelet a vállalat gazdálkodására, döntési célszerűségének felülvizsgálatára. Az új vállalati irányítási formák bevezetése mellett rendkívül nagy jelentősége van a gazdaságirányítás továbbfejlesztését célzó más jellegű intézkedéseknek, amelyek a szabályozórendszer módosításában nyilvánulnak meg. Ezekkel összefüggésben előszói- a jövedelemszabályo- zá.é korszerűsítéséről szólok. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésének fő célja, hogy a versenyszférában tevékenykedő vállalatok működését elsősorban a piac minősítse, értékelje. Éppen ezért vállalatunknál gazdálkodási mozgásterünk, elsősorban jövedelemtermelő és adóviselő képességünktől függ. Adózásunk alapja a mérleg szerinti nyereség lesz és önálló döntésünkre van bízva, hogy ebből a nyereségből képzünk-e tartalékalapot vagy sem. A nyereségből fizetendő első adó a városi-községi hozzájárulás. Ennek mértéke a vállalati eredmény 15%-a. Itt jegyzem meg, hogy valószínű hogy 1986-tól ebnek az adónak a vetítési alapja nem a vállalati eredmény, hanem a vállalatnál felhasznált bértömeg lesz. A következő adó az úgynevezett nyereségadó, amelynek mértéke a korábbi 45%-ról 35%-ra csökken, ami a gyakorlatba-n azonban nem jelent 10% csökkenést, miivel az adóalap a teljes vállalati eredmény lesz. Két új adóforma bevezetéséről született döntés annak érdekében, hogy a korábbinál nagyobb szerepet kapjon az erőforrás arányos elvonása. Egyike azok: nak az úgynevezett béradó, amely a teljes bérköltség 10%-a. A másik ilyen adó a vagyonadó, amely a vállalati vagyon 3%-át teszi ki. A vállalati vagyon gyakorlatilag a vállalatinál lévő állóeszközök nettó értékéből és a forgóeszközök értékéből áll. Az új adózási rendszerből levonható lényeges következtetés az, hogy vállalatunk takarékosabb gazdálkodásra, megfontoltabb beruházási döntésekre és racionálisabb foglalkoztatás-megvalósításra kényszerül. Adózási szempontból ugyanis akkor járunk jól, ha nyereségünk gyorsabban nő mint a nyereség előállításához szükséges erőforrások értékének növekedése. A jövő évtől kezdve vállalatunk egységes érdekeltségi alapot képez. Tehát az állammal szembeni kötelezettségek befizetése után megmaradt pénzünkkel szabadon gazdálkodhatunk, azaz döntésünktől, pontosabban a Vállalati Tanács döntésétől függ, hogy e pénzt fejlesztésre, vagy anyagi ösztönzésre használjuk fel. Ez az érdekeltségi alap a korábbihoz képest növekszik az amortizációiból származó pénzzel is. hiszen annak 100%-a a vállalatnál marad a korábbi 60%-kal szemben. Miután vállalatunk viszonylag jól ellátott szociális létesítményekkel rendelkezik, számunkra nem közömbös a szabályozórendszer jóléti alap képzésére vonatkozó része sem, mely szerint az eddigi fejkvóta alapján a költségek terhére képzett jóléti alap az előbb említett érdekeltségi alapból kiegészíthető. A jövőbeni beruházásainknál a szabályozómódasítás alapján az úgynevezett felhalmozási adó fizetésével kell számolnunk. Ez az adó 0— 25%-ig változik, 1985-ben valószínűleg 15% lesz. A beruházási vagy felhalmozási adó a beruházások pénzügyi elszámolása során fizetendő be. Az eddig említett szabályozóváltozások alapján levonható az a következtetés, hogy erősödik a különböző vállalatok jövedelmezőségi differenciálódása, ami arra késztet majd minden vállalatot, hogy az eddigieknél gyorsabban mérsékeljék vagyoni forrásaikat. tárják fel tartalékaikat, és nyereségüket elsősorban a munka jobb megszervezésével, a hatékonyabb termeléssel, a költségekkel való takarékoskodással és rugalmasabb piaci munkával növeljék. A szabályozórendszer módosításának jelentős fejezete a vállalati keresetszabályozás. 1985-től alapvetően három keresetszabályozási forma működik : 1. kergsetszint-szabályozás (vállalatunk ebbe a formába fog tartozni), 2. keresetnövekmény! szabályozás, 3. központi keresetszabályozás. A keresetszint-szabályozás jelenti a felsoroltak közül a legújabb formát, amelynek lényege, hogy az úgynevezett keresetszint-adó nem a vállalati átlagos kereset, hanem a személyenként külön-külön megállapított kereset után kell a vállalatnak elszámolni. Az adó természetesen az érdekeltségi alapot terheli, hasonlóan a bértömeg után fizetett 10%-os adóhoz. A keresetszint-adó érzékeltetéséhez csak két példát: évi 60 000,— Ft-os keresetnél a fizetendő adó 6600,— Ft, 120 000,— Ft-os keresetnél viszont már 27 000,— Ft. További változás az. hogy ezentúl a bér és az év végi részesedés. a nyereségből adott prémium és jutalom azonos feltételek mellett kerül kifizetésre, ami azt jelenti, hogy ezek mindegyike beszámít az éves keresetbe, az egyéni jövedelmek teljes összegébe. Lényeges dolog, hogy a keresetsz! nt-szabály ozásnál átmenetileg a szint növekedése a hozzáadott érték növekedésének arányában valósítható meg, illetve ha a hozzáadott érték nem növekszik, a többletkeresetért újabb adót kell fizetni. Ennek mértéke 1985- ben 150%. Jelentős változást jelent a gazdaságirányítás továbbfejlesztésében az árrendszer fejlesztése, illetve az árszabályozás gyakorlati megvalósítása. Ennek lényege az árfunkció lényeges erősödése, a haladás a valós piaci verseny-árrendszer irányába, amely szerint a nemzetközi kereskedelemben részt vevő áruk és szolgáltatások belföldi termelői ára szabadon mozog az exportár és a vámmal növelt importár között. Az is nagyon lényeges, hogy az árrendszer eszközeivel segíteni kell, hogy az árnökekedés ne lépje túl az indokolt mértéket. Rendkívül fontos a tisztességtelen árról szóló miniszter- tanácsi rendelet, amely lehetetlenné teszi az árakkal való visszaélést, illetve ha ez mégis előfordul, az elkövető vállalatokat szigorú szankciókkal sújtja. Természetesen e cikk kere tein belül csak arra van mód, hogy gondolatébresztőként érzékeltessem a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséből adódó változások vállalatunkra vonatkozó hatását. Valamennyiünknek részletesen meg kell ismerkedni valamennyi bennünket érintő módosítással és erre 1985. január 1-ig mindannyiunknak módja lesz. Egyet azonban már most feltétlenül ki kell hangsúlyoznom. hogy e változások számunkra kizárólag munkavégzésünk hatékonyságától függően jelenthetnek előnyöket és hátrányokat. Természetesen arra kell törekednünk, hogy a vállalati munka vállalati eredményben megnyilvánuló hatékonyságának növekedésével bővüljenek lehetőségeink a vállalatban dolgozó átlagos nagyobb teljesítményt nyújtó munkatársaink teljesítményének nagyobb anyagi elismerésére és a jövőt megalapozó fejlesztési tevékenységünk végrehajtására. Dr. Domán László igazgató Események — képekben sorozata. A záróünnepségről készült képen Váncsa Jenő miniszte (Balra): A kínai belügyminiszter és kísérete gyárunkban is látogatást lett magyarországi útja alkalmából. (Jobbra): Befejeződött a műszaki-közgazdasági hetek idei rendezvény- r, dr. Kovács Jenő MTESZ-elnök és Domán László MTESZ-titkár DOHÁNYGYÁR 3
