Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
Két kellemes nap Felsotárkányban Szeptember utolsó két napját a Kossuth Zsuzsa Állami díjas szocialista brigád Fel-- sőtárkáinyban töltötte. Ezúttal családtagok is részt vehettek. A brigád vezetője — Fehér- né, Pannika nem rejtette véka alá, azért szervezte így, hogy a később brigádba kerülők családtagjai is megismerkedhessenek a kollektívával. Aki tehette, már szombat reggel kinn volt az üdülőben, és azon serénykedett, hogy ha mindenki együtt lesz, legyen elég ételből-italból, no meg meglepetésből. Mindez sikerült is. A későbben érkezőket a „bűbájos” menyasszony és vőlegény — Vargáné Erzsiké és férje, Miklós fogadta, a hosszai ruhába öltözött „koszorúslányok” kíséretével. A menyasszony öltözete hófehér lepedő, csodálatos módon tekerve. A mezőről szedett virág szerény harmóniával illeszkedett a ruha vállpántjához. A fejdísz a század elejét idéző vászonkalap volt, rózsadíszítéssel. A vőlegény az eredeti, igazi vőlegényi ruhájába öltözöttt. A „nyoszolyólányok” gondoskodtak a mennyasszonyi csokorról, ami nem volt más, min1 ereje teljében elhervadt terebélyes hortenzia. Szerintük a kertek királynőjét tépték le az „új pár” örömére. Csupán az zavarta meg a diszharmóniát, hogy a virág tele volt katicabogárral és ellepte az „ifjú pár” és a „násznép” öltözetét. Miközben néztem a komédiát, azt láttam, hogy a játék, a jó kedély valóban megfiatalítja az őszülő hajszálú embereket is, az arcokról fiatalos vonások tükröződtek. A komédia ezzel nem fejeződött be, folytatódott a lakodalmi aktussokkal, és jó hecc volt a menyasszonyi és vőlegényi teendők élcelésére. A megterített fehér asztal és a pohárköszöntő a vacsoránál — egy rövid ideig — csendre és komolyságra intette a „családot”. Bódi Lászlóné SZB-titkár és férje is velük tartott egy ideig. Megtalálta ki-ki magának a legmegfelelőbb szórakozást: az asszonyok jókedélyű nótázásba kezdtek, a férjek kártyáztak, vagy velünk tartottak az éneklésben. Közben a kollektíva felidézte az elmúlt idők hasonló együttléteimek kedves emlékeit. Később nyugovóra invitáltuk egymást, persze ilyen jó hangulatban ez nem megy parancsszóra. Néhányan még tovább fennmaradtunk a brigád „üdvöskéjével”, Sütő Ráfaelné, Terikével, akivel mindig történik valami — mondják a brigádtagok. Természetesen most is történt egy s más, de ez maradjon a mi titkunk, mindenesetre a humorra bőségesen adott okot. Ö valóban olyan egyéniség, akinek még a haragjában is van valami kedvesen vonzó. A fő mókamester — Varga Miklós — sem maradt adósa a társaságnak a hangulatkeltésben . Késő éjszaka, ha nehezen is, mindenki elcsendesedett. Vasárnap reggel ragyogó időre ébredtünk. A frissebbjei, Királyné Erzsiké és Miklós kávéval és egy kis erősítővel kínálta a lustálkodókat. A bőséges reggeli után mindenki sétára indult, a másnaposság ellen jót tett a friss levegő, napozás, miközben volt idő bőven beszélgetésre. Búzásné Mondják, hogy Archimedes heurékát rikkantott, amikor bizonyítottnak látta tételét. Hát én nem kiabálok, csak halkan súgom, hogy van egy néhány érdekes szó. Olyan csodálatos a magyar nyelv, hogy még játszani is lehet vele... Kezdem egy találós kérdéssel: egy író, hány író? Persze, hogy egy — hallom a választ. De a magyar nyelvben előfordul, hogy egyben — kettő! TÖMÖRKÉNY ÖRKÉNY. Na ugye. S ha már írókról van szó, furcsa, hogy a tevékenységük lényegében egy hivatali helyiség kacaija; IRODA-LOM. És e témától nem esik messze az a vénséges erőd, ami ugye; ANTIK-VAR. No és aki válogat ott, feltétlenül VÁLOGATOTT? És ha alkalmas, int? ALKALMASINT. De nézzünk másfelé: mondjuk egy villa valamit tisztit, máris utazhatunk rajta, hisz ő a VILLAMOS. Az, ki utazott a villamoson, ebédre bekebelezett egy adag finom ételt, ami hím juhból készült, és ettől ö a KAJAKOS. Számomra hihetetlen, — mégis igaz — hogyha egy hegy leve keveredik egy fűszerrel, már pereg is le a falról, mint BORSÓ. De az is rémkép, hogyha a pázsit célba talál GYEPLŐ lesz belőle. Vagy említsem a fekhelyet, mely ha odavág, már gördül is, mint CSAPÁGY. A?a és végül, a jó fából komp lett, hát a listám egyelőre KOMPLETT. Nem is folytatom, hisz most már mindenki miál ehhez hasonló szavakat. Akinek kedve van játsszon tovább! Búcsúzóul; Én voltam ki felbujt, ó... s lett belőlem: FELBUJTÓ! — N — 2 DOHÁNYGYÁR Gyárunk nyugdíjasainak egy csoportja felejthetetlenül szép napokat töltött szeptember 4. és 10. között a vállalat Balaton- szabadiban lévő üdülőjében a karbantartásra és a régebbi lakások felújítására is. MoszkSzovjetunió A Szovjetunióban 1981 és 1985 között (a 11. ötéves tervben) 530—540 millió négyzet- méter lakóterületet építenek, így évente 10 millió lakos jut új otthonhoz, azaz — a tervek értelmében — az évtized végére a Szovjetunióban felszámolják a lakásproblémát. A lakásépítési programban egészen különleges helyet foglal el Moszkva. Nemcsak azért, mert főváros — egyébként néhány nagy iparvárosban a lakásépítkezés üteme jóval meghaladja a moszkvait —, hanem azért is, mert Moszkva a különböző építészeti irányzatok, kísérletek központja. Moszkvában — ahol 1966 és 1984 között a lélekszám 27,7 százalékkal nőtt, 6 millió 650 ezerről 8 millió 500 ezerre emelkedett — a lakásépítési program teljesítése a következőképpen alakult az elmúlt években;. A város lakóterülete 1966 és 1983 között 78,8 százalékkal gyarapodott, a laká- I sok száma csaknem megkétszereződött. A moszkvai családoknak ma a 80 százaléka rendelkezik önálló lakással, s a szovjet fővárosban naponta csaknem 900 lakos költözik új otthonba. Az idén 3 millió 450 ezer négyzetméternyi lakóterületet adnak át rendeltetésének, ugyanannyit, mint az elmúlt évben. Moszkva összlakóterü- lete az év végére meghaladja a 145 millió négyzetmétert. Míg 1966-ban az egy főre jutó lakóterület mindössze 11,9 négyzetméter volt, 1984 végére már meghaladja a 17-et is. Ma már nem a lakások mennyiségének a növelése a fő cél, hanem a minőség javítása, Az új moszkvai otthonok kényelmesek, tágasak magas komfortfokozatúak. A tervezők egyre jobb és szebb Í építészeti megoldásokat kínálnák. Napjaink moszkvai lakás- építkezése olyan ipari bázison nyugszik, amelynek alapját a házgyári kombinátok .alkotják. Ezekben szalagredszerben gyártják és szerelik az elemeket. A módszer fő előnye az olcsóság. Jelenleg a moszkvai lakóházak 97,8 százaléka épül házgyári elemekből. A szovjet fővárosban már 1957-ben megkezdődtek a kísérleti építkezések. Itt épültek először 8,1.1, 15, 21 és 24 emeletes házak. A sikeres kísérletek lehetővé teszik, hogy a távlati terveket gyorsabban megvalósíthassák az egész Szovjetunióban. Moszkvában újabban 16—21 emeletes épületek készülnek. 16 emeletesnél magasabb lakóházak aránya az idén eléri a 46,1 százalékot. Az új tervek nemcsak a lakótelepek építészeti arculatának változatosságát szavatolják, hanem a lakásfeltételek I javítását is. Míg 1965-ben a moszkvai lakások alapterülete átlagosan 41,8 négyzetméter volt, ma 52. A lakásokban már nincsenek rosszul kihasználható átjáró szobák, növekedett a konyha, az előszoba és a mellékhelyiségek alapterülete. Korszerűbb a Lakásfelszerelés, több a beépített szekrény, jobb minőségűek a mellékhelyiségek berendezési tárgyai. Általánossá vált a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás, s valamennyi lakásba beszerelték a telefon- és a rádiócsatlakozókat, továbbá a j televíziós antennákat. Nyilvánvaló, hogy ilyen házak építése többletköltséget jelent az államnak. A lakásépítésre fordított összegek 1965 és 1983 között a kétszeresükre emelkedtek. Jelentős anyagi eszközöket fordítanak vában évente 4,6 millió négyzetméternyi felújított lakóterületet vehetnek birtokukba a lakók. Emellett sok régi, felújításra már alkalmatlan lakóépületet lebontanak. Természetesen arra vigyáznak, hogy építészeti értékek ne kerüljenek szanálásra. A háború előtt átadott épületek nagyobb részét felújítják. A céltudatos lakásépítési programnak köszönhetően Moszkvában színvonalas a lakások kommunális ellátottsága. A lakások 99,8 százaléka távfűtéses, 99,9 százaléka vízvezetékes, 99,8 százaléka csatornázott. Az otthonok 99,9 százalékában gáz- vagy villanytűzhely található, 97,4 százaléka fürdőszobás, s a melegvíz-ellátás a lakások 87,8 százalékára terjed ki. Az új moszkvai lakások döntő többségét állami eszközökből létesítik, de népszerű a szövetkezeti lakásépítési forma is. NDK A második világháború befejezése után mindössze 18 éves volt Dieter Albert. Egy a sok fiatal közül, aki az általános iskola elvégzése után lakatosszakimát tanult. A fasizmus romokat, leírhatatlan nyomort hagyott hátra, s az emberek közül sokan reményvesztetté váltak. A baut- zeni fiatalembert azonban más fából faragták, nekigyűrkőzött az életnek. Kapcsolatot terem' tett olyan antifasisztákkal, akik a demokratikus újjáépítést tűzték ki célul. Dieter Albert rövidesen ismertté vált szűkebb hazájában, s az NDK más városaiban is. Neve lassanként fogalommá vált, s az emberek úgy beszéltek róla: „Az Albert”. Kezdetben egy ifjúsági csapat élmunkása, s az FDJ tagja volt. Az elsők között érdemelte ki „Az ifjú aktivista” megtisztelő címét. Munkacsapata lett Kelet-Szászország első ifjúsági ■ brigádja. Először sérült vasúti kocsikat javítottak, s mikor ezek már futottak, az új vagonok gyártásába kapcsolódtak be. Albert az ifjúsági szervezetben előbb járási funk- cionárusként, majd a központi bizottság tagjaként képviselte a fiatalok érdekeit Egyike volt az ifjúsági építőtáborok szervezőinek. Részt vett az Odera-parti Keleti Kohászati Kombinát, a lauchhammeri Barnaszénkokszoló építésében és a híres berlini Karl-Marx- allé kialakításában. . A nagy próbatétel Trattendorf volt. 1954-ben a tratten- dorfi pusztán, a hatalmas délkeleti szénmezők közelében kezdtek hozzá az NDK első barnaszénre alapozott hőerőművének építéséhez. Az építkezés az FDJ védnöksége alatt állt. A munkák szervezésével Dieter Albertet bízták meg. Az építkezésen kétezer fiatal dolgozott. 1954 áprilisában még csak a terepet készítették elő, december 21-én pedig már — tíz nappal a határidő előtt — átadták az első 25 megawattos turbinát. A trattendorfi hőerőmű 1959-ben kezdett teljes kapacitással üzemelni. Dieter Albert nemcsak «másokat tanított, maga is állandóan tanult, hogy szakmáját tökéletesen elsajátítsa. Miután elkészült a tíattendarfi hőerőmű, jelentkezett a bautzená mémökiskolára, majd elvégezte a műszaki egyetemet. Az egykori lakatos, brigádvezető, technikus ma okleveles mérnök. Időközben több erőművet igazgatott, s jelenleg a Barnaszénerőművek Kombinátjának vezérigazgató-helyettese. Még most, 58 évesen is ugyanaz a lelkes ember, aki a kezdet kezdetén volt.
