Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

Barátaink életéből Március 21. Az első világháború során végsőkig kié­leződött osztályellentétek következtében for­radalmi helyzet alakult ki hazánkban, és 1918. októberében ki is robbant a polgári demokratikus forradalom. A megalakult Nemzeti Tanács követeléseit — a háború azonnali beszüntetését, új választásokat az általános, titkos választójog alapján, a po­litikai foglyok szabadon bocsájtását, a földreformot, a politikai reformokat — a forradalom erői támogatták. A forrada­lomhoz, amelyet a munkások és katonák vívtak ki, azonnal csatlakozott a parasztság. A munkásság forradalmi lendülete azon­ban forradalmi szervezet nélkül a hatalom megragadásához nem volt elegendő. Ezért be kellett érnie a polgári demokrácia rend­szerével. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult meg, és ez a tény fordulatot jelentett a forradalom menetében. A tömegek, elsősorban a mun­kások kezdték megérteni, hogy helyük a kommunista pártban van, amely az ő ha­talmuk megteremtéséért harcol. Egymás után csatlakoztak az újonnan megalakult párthoz. A munkásság színe-javával megerősödött párt harcba szólította az egész magyar pro­letariátust a szocialista forradalomért, a kizsákmányolás megszüntetéséért, a Ta­nácsköztársaságért. A szocialista forrada­lomnak mind a belpolitikai, mind a nem­zetközi helyzet kedvezett. A polgári forra­dalom nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket, ezért a tömegek elégedetlensége nem csökkent. Fokozta a forradalmi feszültséget Károlyi Mihálynak az a gesztusa, hogy 1919. feb­ruárjában saját birtokán megkezdte a földosztást. A tanácsmozgalom tömegbázi­sa egyre nagyobb lett, a kormányé egyre kisebb. Amikor a Vix-jegyzék nyomán a kormány lemondásra kényszerült, a szoci­áldemokraták egyedül nem vállalták a kor­mányalakítást. Ekkor következett be a nagy történelmi sorsforduló: 1919. március 21-én a proleta­riátus az egyesült munkáspárt vezetésével átvette a hatalmat. Károlyi Mihály lemon­dott a Tanácsköztársaság javára. A proletárforradalom fegyveres felkelés és vérontás nélkül győzött. Megszületett Magyarországon a világ második tanácsha­talma. A kormányhatalmat a párt megbí-; zásából a Forradalmi Kormányzótanács vet- - te át. ! Kimondta a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és közlekedési vál- < lalatok államosítását. A földreformot a szocialista termelőszövetkezetekkel hajtőt- < ta végre. A művészet, a művelődés, a kul- í túra, a pihenés, az üdülés joga a proletárok j frissen szerzett demokratikus jogai voltak. ! A fiatal proletárállam eredményei a ha­zai és nemzetközi reakciós erők elke- í seredett dühét váltotta ki. Nyílt támadást intéztek a fiatal Tanácsköztársaság ellen. < Megfeszített munkával kellett megszervezni \ és felfegyverezni a Vörös Hadsereget. A t harcokban nemcsak a magyar vöröskato­nák vettek részt, ott voltak köztük a ma gyár proletárdiktatúrával együttérző szlo- í vák, orosz, osztrák internacionalisták is. A Tanácsköztársaság leveréséhez az im- j perialista túlerő és a belső ellenforradal­márok támadása mellett hozzájárultak az elkövetett hibák is. Ezek a hibák azonban nem kisebbítik a Tanácsköztársaság érdé- / meit. A Tanácsköztársaságot leverték. Minden vívmányát megsemmisítették, sok hívét bes- j tiálisan meggyilkolták. Mégis él, mert a ; mai Magyarország minden elképzelését ; megvalósította. Világtörténelmi jelentősé­gén kívül — hogy elsőnek követte és a \ nemzetközi reakció ellen küzdve közvet­lenül segítette az orosz szocialista fórra- J dalmat — éppen az a legnagyobb érdeme, hogy példát és utat mutatott a jövő társa­dalma, a mai szocialista Magyarország szá­mára. Az 1919-es örökséget vállaltuk és folytat­tuk. Ma sem kevés a tennivalónk és a ne-; hézségünk. Azonban a harc, amelyet ma vívunk, könnyebb, mint 1919-ben volt, mert / megnövekedtek a szocializmus erői, pártunk , és népünk tapasztalt, edzett, egységes, ta­nul a munkásmozgalom nemzetközi tapasz­talataiból és saját történetének a tanulsá­gaiból is. — n — Értéke volt a szónak Margit néném a halottak­kal is tudott beszélgetni. És a madarakkal is. Szót értett ő a kopasz nyakú botlással, a paprikapalántával, még a stoppolásra váró zoknival is. Értéke volt a szónak — ezt már kicsi koromban jól meg­értettem. Csak a temetőben voltam tanácstalan: kihez beszél, kit kérdezget ott a ■föld alatt? És ha meg is hall­ják odalent — ha nem tud­nak válaszolni — minek a beszéd? És honnan az a nyu­galom Margit néném arcán, miközben hazafelé balla­gunk ...? Anyám szájának csöndes mormolására most is jól em­lékszem. Amíg a virágokat rendezte, rózsatövet vagdos­ta — föl sem tűnt a csön­dessége. De amikor a fejfá­ra függesztett tekintettel sut­togni kezdett: az sejtelmes volt és kicsit félelmetes. Tud­tam, hogy rövidke imái ha­mar véget érnek, mit mond­hat már a 23 éve, tőlünk igen fiatalon, 28 évesen eltá­vozott repülő főhadnagy fiá­nak, testvéremnek. Mit közöl vele, amit én nem tudhatok? Nyilván olyasmiket, amiket a gyerekek anyjuknak mond­hatnak el. Titkokat. Én nem tudok beszélgetni velük. Legalábbis hangosan nem. Szegény anyám is itt­hagyott minket, tetvérem emléke anyáméval párosul. Ok ott lent mindenben egyet­értenek — amint azt életük­A marikosztinovói gyógy- iszap-leiőhelyeket régóta is­merik a Balkán-félszigeten. Az itteni iszapot már 300 évvel ezelőtt is felhasznál­ták gyógyításra. A tervek szerint Mari- kosztinovót a közeljövőben nemzetközi fürdőhellyé fej­lesztik, amely a nem kevés­bé híres gyógyfürdőkkel — Szandanszkival és Todorov- val — együtt gyógyfürdő ben tették —, én pedig min­dent elmesélek nekik, ami fontos nekem. A szemem pe­dig egyre csak olvassa-olvas- sa a nevüket, miközben lá­nyom ránt egyet a karomon: anyám, menjünk már. Kép­zelődünk, beszélgetünk és magunk mögött hagyjuk a temetőt.. . Soha nem gondoltam vol­na, hogy eljön az idő, ami­kor csöndre vágyom. Kis­gyermekként nyomasztott az egyedüllét — irigyeltem azo­kat, akik körül testvérek nyüzsögtek — hiszen az én testvérem a családtól távol tanult — akik hajnalban hancúrozással kezdik és este paplan alatti sutyorgással fe­jezik be a napot. A kamaszkor meghozta a társaságot, a házasság a szel­lemi partnert, a közös bará­tokat, a sokszor hajnalig tar­tó világmegváltó vitákat. Most csöndet szeretnék. Gon­dolatokat. Gondolatok... Lehetséges, hogy nem a szavak, hanem a gondolatok hiányoznak a mai családok mindennapjai­ból? Üzenőcédulákon és te­lefonon nevelt, nyakukban lógó kulccsal csellengő gye­rekek nőnek fel közöttünk, de csak az idő hiánya miatt? Alig hihetjük. Valami más hiányzik az életünkből, sok­kal fontosabb, amit az idő múlásával magyarázhatnánk. Ha nem gondolunk másra, övezetet alkot majd a bla- gojevgrádi kerületben. Az iszaplelőhelyek közvet­len közelében elterülő ma­rikosztinovói gyógyparadi- csam területe 47,6 hektár lesz. Az üdülőket kétszin­tesre tervezik, s az épüle­tekben egyidejűleg 1200 ven­déget helyezhetnek el. A szálláshelyeket a régi fürdő körzetében építik fel. Az üdülőhely centrumában a mint életünk fizikai dolgai­ra, tárgyi és anyagi részeire — nincs is sok beszélgetni- valónk egymással. Ez az ál­lítás meggyőzően hangzik, de mégiscsak sántít egy ki­csit. Hiszen Margit néném a Heves megyei, kevés lélek­számú kisfaluban igencsak anyagi dolgokkal volt elfog­lalva: tojnak-e a tyúkok, mennyiért veszik be a tejet a csarnokba, lesz-e már eső? Mégis volt mondanivalója, mégis beszélgetett velem, macskájával, állataival. Igaz, nem olvasott újságot, nem hallgatott rádiót és hetven­éves elmúlt, amikor először látott televíziót. Nem kapott készen semmiféle tudást, semmiféle információt, csak a kalendáriumét és a Bib­liáét. De ha kérdezett, va­lóban érdekelte a válasz. Ha szólt — vagy a mondaniva­lója volt fontos vagy érzel­mei. Tökéletesen feloldódott a gyermekeiben, a férje gond­jaiban és örömeiben. Ha ma lenne 30 éves, ha reggel mun­kába sietne, ha pénzkereső, háztartásvezető és anya len­ne egy személyben, bizonyá­ra ő is hagyna cédulát az asztalon: de az esték az ő otthonában egészen biztosan ma is ugyanolyan csillagfé­nyesen bensőségesek lenné­nek, mint amilyenekre a gyermekkoromból emlék­szem, amikor nála lehettem. Rajna gyógyító központ kap helyet. Külön építészeti együttest al­kotnak majd a szórakoztató létesítmények: az éttermek, a kávéház, a cukrászda, a fedett uszoda, a különböző klubok és a könyvtár. Lesz­nek kosár- és röplabdapá­lyák, tenisz- és golfpályák, sőt szoláriumok is. Az üdü­lőhely botanikus kertjében a zeneterápiát is hasznosítani kívánják a gyógyítás érde­kében. Szovjetunió A Szovjetunióban a szak­munkásképzés ma már igen magas színvonalon áll. A szakmunkásképzés eddigi eredményeire is alapozódik a Szovjetunió közoktatásá­nak most meghirdetett re­formja. amelynek célja a középiskolai és a szakmai képzés tartami és szerkezeti korszerűsítése, az oktatás és nevelés minőségi javítása. A reform következtében közelednek egymáshoz a különböző típusú iskolák oktatási szintjei, s a ta­nulók azonos feltételek mel­lett felvételizhetnek majd a felsőoktatási intézmények­be. Nagyobb óraszámban ok­tatják majd az állampolgári ismereteket, az esztétikai és higiéniai ismereteket, s na­gyobb követelményeket tá­masztanak az ideológiai-poli­tikai neveléssel szemben. A reform bevezetése a jövő évben indul meg és 1990-ig tart. A szakmaszervezés alap­vető intézményeiben, a 7500 szakmunkásképzőben je­lenleg évente mintegy 2,5 millió diák szerez szakmun­kásbizonyítványt. Az utób- ,bi 20 évben 33,5 millió épí­tő- és fémmunkást, olajbá­nyászt és szövőmunkást, mű­szerészt és traktorost, ke­reskedelmi eladót és ven­déglátóipari szakembert — és még hosszasan sorolhat­nánk a különböző szakmá­kat — képeztek a népgaz­daságnak ezek az intézetek. Jelenleg a Szovjetunióban csaknem 1500 szakma közül választhatnak 1 a jövendő szakmunkások. Különösen nagy az érdeklődés az olyan szakágak iránt, amelyekben automata szalagok, progra­mozott munkapadok, mani­pulátorok és mikroprocesz- szorok előállításával foglal­kozhatnak a fiatalok. Napjainkban a szakmun­kásképző intézeteknek több típusa működik. A legna­gyobb népszerűségre az emelt szintű szakmunkás- képző iskolák tettek szert. Ezekben az általános isko­la nyolcadik osztályának befejezése után folytatják tanulmányaikat a jelentke­zők. A tanulmányi idő: 3 óv. A fiatalok itt középfokú általános végzettséget és szakmunkás-bizonyítványt szereznek. Működik ilyen jellegű iskola a középisko­lát végzettek számára is. Itt a tanulmányi idő csak más­fél év. A mezőgazdasági szakemberek képzése érde­kében pedig a mezőgazda- sági szakmunkásképző in­tézetek széles körű hálóza­tát hozták létre. Az ország szakmunkáskép­ző intézeteibe lényegében felvételi vizsga nélkül ve­szik fel a jelentkezőket. Mint minden más szovjet oktatási intézményben, a tanítás itt is ingyenes. A tanulók — a felsőoktatási intézmények diákjaihoz ha­sonlóan — ösztöndíjat és kollégiumi ellátást kapnak. Mindezek mellett 'még szá­mos egyéb kedvezmény il­leti meg a leendő szakmun­kásókat. Ingyenesen étkez­hetnek és térítés nélkül kapnak utazási bérleteket. Termelési gyakorlataik alatt fizetésben részesülnek. A szakmunkásképző tan­intézetek szoros kapcsolat­ban állnak a vállalatokkal. A nagy gyárak, kombinátok többségének saját szakmun­kásképző intézete van, s így ők automatikusan megold­ják az utánpótlás kérdését. A mezőgazdasági szakisko­lák a kolhozok és a szovho- zok bázisán alakulnak meg, s a tanulók ezekben végzik termelési gyakorlatukat is. Az elmúlt nyáron például 2,5 millió fiatal vett részt termelési gyakorlaton az üzemekben, az építkezése­ken és a mezőgazdaságban. A gondok elsősorban az emelt szintű szakmunkás- képző hálózat kiszélesítésé­vel, a pedagógusok felké­szítésével és továbbképzésé­vel kapcsolatosak. A tanter­vet is folyamatosan korsze­rűsíteniük kell. Ma a gazdasági tervekben igen nagy figyelmet fordí­tanak a Szovjetunió keleti részeiben található termé­szeti kincsek kiaknázására. Szibériában és a Távol-Ke­leten nagy építkezések foly­nak. Ez a terület számos szakma felvevő piaca. Ez az igény tükröződik a szak­munkásképzés rendszeré­nek továbbfejlesztésében is. A közeljövőben a nagy épít­kezések közelében, például Nyugat-Szibériában, az olaj- és gázkitermelő területeken; továbbá a Bajkál-Amur vasútvonal mentén, ahol sorra épülnek a nagyüze­mek, új tanintézetek épül­nek. Erre nagyobb a kereslet az építőipari szakmunkások iránt. A Szovjetimió jelen­leg 1700 — középfokú vég­zettséget is adó — építőipa­ri szakmunkásképző műkö­dik. Ezekben évente több százezer vízvezetékszerelő, villanyszerelő, műszerész, burkoló, festő és mázoló vé­gez. De az igények gyorsabb ban növekednek, mint amennyien kikerülnek az iskolákból. Éppen ezért to­vább bővítik az építőipari szakmunkásképzők hálózatát is. NDK Az NDK fővárosának leg­nagyobb és legújabb lakó­telepe a híres-nevezetes Berlin-Marzahn kerület, amely az évtized végére 100 ezer lakosnak ad otthont. Kiterjedése már ma sem mondható szerénynek, hi­szen három nagyobb tele­pet foglal magába. A vadonatúj kerület érde­kessége, hogy ugyan még építési és felvonulási terü­let, mégis rendezett. A gon­dozott közterek, a növek­vő fácskák, a virágok az itteni lakosok természet­szeretetét, szépérzékét mu- taják, s azt, hogy gondol­nak a jövőre, védik, óvják környezetüket. A marzahni természet- védők sokféle kezdemé­nyezésről híresek. A lakó­telepi toronyházak tövében mindenütt megjelenik a dús vegetáció. A lakosság zöld oázisokat telepített a házak közé, s az épít­kezés és a talajjavítás so­rán keletkezeit kis tó kör­nyékét valóságos üdülő­hellyé alakítják. A vízterület megnagyob- bításával gyarapítják a vi­zek állatvilágát is. A ki­pusztulás veszélyének ki­tett állatfajtákat telepí­tenek ide: kétéltűeket, pél­dául gőtéket, békákat és más vízben élő állatokat. Jelenleg már 300 négyzet- méternyi vízfelület üdíti fel a tájat és ad otthont a vi­zek lakóinak. A leendő ligetekbe a kör­nyező erdőkből hoznak olyan növényeket, amelyek a nagy fák árnyékában nem fejlődnek kellőkép­pen, itt azonban megfelelő környezetre lelnek, s nyo­mukban megjelennek a ma­darak is. Így alakul ki a marzahniak keze nyomán a madárfüttyös, üde, zöld táj a kerület gigantikus há­zai között. Marzahn nem is annyira a természetvédelemre jó példa, mint inkább arra, ho­gyan lehet a természetet a városba költöztetni. Ha ma megkérdezik, hogyan is in­dult ez a mozgalomnak is beillő versengés, mindjárt „a vállalkozás lelkét”: Gerd Steinberget említik a mar­zahniak. A halgazdálkodási diplomával rendelkező 43 éves férfi, akinek mindig is hobbija volt a termé­szetbúvárkodás. néhány év­vel ezelőtt költözött egy já­rási községből Berlinbe. Ar­ról az időről így beszél: — Régóta foglalkozom ter­mészetvédő feladatokkal. Amikor beköltöztem Berlin- Marzahnba, nem hagyott nyugodni a gondolat: mi­lyen fontos lenne a nagy lakótelep világát, környeze­tét széppé, emberivé va­rázsolni. Egyedül azonban ilyen nagy munkára nem vállalkozhattam. Gondol­tam hát egy merészet: fel­hívást intézek a marzahni- akhoz. Leírtam, hogy „Ter­mészetvédők kerestetnek! ” Először ötvenen jelentkez­tek, ma már viszont jóval nagyobb a természetvédők száma. Tevékenységüket a kerületi tanács anyagilag is támogatja. Csehszlovákia A híres holici manufaktú­rát Mária Terézia férje. Lotharingiai Ferenc alapí­totta 1743-ban. A gyár 1750 és 1780 között élte virágko­rát. 1827-ben történt felosz­latásáig Bécsből igazgatták. A manufaktúra felvirágzása a környék lakóinak volt kö­szönhető, akik már azt meg­előzően is mintegy 150 éve készítették a habán kerá­miákat. ,A gyárban 43 munkást al­kalmaztak, köztük nyolc mo­dellezőt, kilenc festőt, há­rom égető- és két korongo- zó mestert. A kész termé­keket gyártási jellel — a H betű különböző formái­val — látták el. A ponto­san vezetett könyvelés alap­ján ma is megállapítható, hogy név szerint kik a ma­jolikák alkotói. A legkeresettebb árucik­kek hosszú ideig az asztali étkészletek voltak, de ké­sőbb dísztárgyakat is ter­veztek. A holici majolika leggyakoribb díszítőeleme a kék és a zöld virág volt. Na­gyon közkedveltté váltak a rózsás készletek is. Ezeken a bíborvörös rózsa motívu­ma ismétlődött. Jóllehet a mesterek főként a helyi nép- művészeti hagyományokból merítettek, felhasználtak keleti mintákat is, amelyek a kínai porcelánok hangu­latát idézték. Idővel a virá­gokat és geometrikus alak­zatokat az idilleket, életké­peket ábrázoló rajzok vál­tották föl. Értékes ritkaság­ként őrzik a holland min­ták alapján készült zöld vagy bíborvörös tájképekkel díszített edényeket. A for­galmazás érdekessége, hogy a hibás edényeket nem se­lejtezték ki. hanem ezeket is eladták, de festés nélkül. A holici majolikák gyűjté­se már a XIX. század ele­jén divat volt. A majolikák legszebb da­rabjai és a manufaktúra tör­ténete a pozsonyi várban nyílt kiállításon tekinthető meg. A komárnói Dunamenti Múzeumban állították ki Osztényi Leánder 73 éves porcelánfestő 140 munkáját. Osztényi Leánder tanító volt szülőfalujában, Vág- farkasdon. A negyvenes évek második felében változtatott szakmát. Karlsbadba ment. ahol a porcelángyárban de­korációtervezőként és por­celánfestőként alkalmazták. Edényei, amelyek közül a legértékesebbeket O betűbe illesztett L-lel jelezte, kül­földre is eljutottak. Legszebb darabjai közé az altrohlaui kőedények, az év- hónapjait ábrázoló tányérok és a rózsamintás kék teás­készletek tartoznak. A mester alkotásait szí­vesen vásárolják a gyűjtők is. Franz Xaver Messer­schmidt, a német barokk szobrászművészet egyik legnevesebb képviselője 1777- től haláláig, 1783-ig Po­zsonyban, a vár alatti Zuc- kermandel negyedben élt és alkotott. E korszakának mű­veiből nyílt kiállítás — a mester halálának 200. évfor­dulója alkalmából — a Szlo­vák Nemzeti Galéria termei­ben. . A tárlaton csak másola­tok láthatók, mert a szob­rok az idők folyamán nyom­talanul eltűntek. A másola­tokat a morvaországi Valti- ce kastélyának ura, Lich­tenstein gróf készítette a XIX. század elején, s így egyedi daraboknak tekinthe­tők. Az 1736-ban született Mes­serschmidt kezdetben Mária Terézia udvari szobrászaként és a bécsi képzőművészeti főiskola tanáraként tevé­kenykedett. Nemzetközi gyógyfürdőövezet 2 dohánygyár T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents