Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
Munkásportré 65 év A KMP megalakulása fordulópont a ma- sét és új, ideiglenes titkárságot, majd köz- i gyár munkásmozgalom és Magyarország ponti bizottságot hozott létre. ' történetében. Az 1918. november 24-én A szervezeti helyzet 1941-re normalizá- ; megszületett párt új típusú, marxista-leni- lódott, s a párt kezdeményező szerepet ját- nista párt, amely 65 éve vezeti hazánkban szott a békéért, a demokratikus átalakulá- > a munkásosztály forradalmi harcát. sért és a fasizmus ellen folytatott harcban. Az alakulás idején a Magyarországi Szó- 1944-ben a párt felvette a Magyar Kom- ( ciáldemokrata párttal együtt, azzal rövid munista Párt .nevet. A felszabadulás után | időre egyesülve a Magyar Tanácsköztársa- a MKP az újjáépítés, a demokratikus fej-) J ság vezető ereje volt. A Tanácsköztársaság lődés vezető pártja lett. 1948-ban egyesült leverése után megindult a komunisták ül- a Szociáldemokrata Párttal és így létrejött : dözése, sok ezer kommunistát meggyilkol- a Magyar Dolgozók Pártja. A párt nagy tak, a párt vezetőinek egy része emigráció- eredményeket ért el a szocializmus építé- ? ba került. sében, ugyanakkor a kialakult személyi kulA párt a felszabadulásig illegálisan tévé- túsz súlyos torzulásokhoz vezetett, háttér< kenykedett. Az ellenforradalmi időszak kéz- be szorult a szocialista demokrácia elve, < ! detén a párt távlati célja az új szocialista nem érvényesültek a lenini szövetkezeti > forradalom megvívása volt, ugyanakkor elvek. I szervezte a munkásság gazdasági és poli- Az ország súlyos belső helyzete, az ideo- i } tikai követeléseiért folyó harcot. Jelentős lógiai zűrzavar, amelyet már a központi? < befolyással rendelkezett a legális munkás- vezetőség tisztázó 1956. júliusi határozata < > szervezetek baloldali csoportosulásaiban, sem tudott enyhíteni, valamint a hazai és í > különösen a szakszervezetekben. A párt külföldi reakciós erők tevékenysége az 1956- > \ tömegbefolyása erősödött, a munkát azon- os ellenforradalomhoz vezetett. 5 \ ban 1932-ben nehezítette a titkárság tag- 1956. november 4-én a Szovjetunió se- ( < jainak letartóztatása, Sallai Imre és Fürst gítségével megkezdődött az ellenforradalom! r Sándor kivégzése. leverése és ezzel egyidőben a párt újjászer- í A párt nehéz körülmények között foly- vezése Magyar Szocialista Munkáspárt né- í tatta munkáját, számos vezetőjét és tag- ven. ját kivégezték, bebörtönözték, de ezzel A párt megszilárdította a munkáshatal- < sem tudták a pártot felszámolni, tevékeny- mat. feltárta és elemezte a korábbi hibákat, i ségét megbénítani. meghatározta a szocialista építőmunka leg- > 5 A Kommunista Internacionálé határo- főbb feladatait. £ zata nyomán a KMP 1936-ban már sürget- A párt a proletárinternacionalizmus elve í ) te a munkásegység megteremtését, felvető- alapján más kommunista pártokkal vállvet- í í dött a stratégiai elgondolások felülvizsgá- ve küzd a nemzetközi kommunista mozga-) ) latának igénye is. Az új politika kidolgó- lom egységéért, céljai megvalósításáért. I ] zása azonban késett, ezért a Kommunista S ? Internacianálé elmozdította a párt vezeté- — n — i Barátaink életéből Zsuzsa, Zsuzsika, Zsuzsi néni. Akárhány korosztály van a gyárban, tudja, ki az, akit így hívnak. Esetleg Zsuzsónak. Ő meg mindenkit névről ismer, szólít, vagy esetleg „Mimikámnak”. Ülni alig látta őr még valaki. Állandóan jön-megy, cipeli a beérkező postát, hurcolja a gyárban a leveleket, megbízásokat, bevásárlásokat teljesít, virágot vesz, viszi a csekkeket a bankba, hozzáveszi a totót-lottót. még felsorolni sem lehetne, hogy mi mindent intéz, tüsténkedik. Az utóbbi időben talán már nem olyan fürge, időnként betegeskedik, de ha talpon van, jön-megy. Az utóbbi időben... Igen, mert bár alig hihető, Zsuzsa, Pók Já- nosné már harminc éves törzsgárda-tagja az Egri Dohánygyárnak. A novemberi ünnepségen kapta meg ezért az elismerést. Amikor gratuláltunk neki a jutalomhoz, megkértük, mondjon valamint magáról, gyárban töltött éveiről. — Elmondhatom. Meg is írhasson. Nem vagyok én még olyan nagyon öreg, de igen kislány voltam, amikor bekerültem a gyárba. 1953-ban, alig 15 évesen. — Nehéz volt bejutni akkor. Hogy sikerült, hol kezdett dolgozni? — Hát nehéz volt, de nekem, a gyereklánynak segítettek. Az előkészítőben kezdtem. Akkor még úgy kevertük a dohányt, hogy vagy tízen párbaálltunk és a kötőnkből dobáltuk középre a leveleket. Nehéz munka volt, de csinálni kellett. Ez volt a megélhetésem. — A gyárban mindenkit ismer, mindenki ismeri. Másutt is dolgozott? — Dolgoztam én mindenhol. Amikor tizenhat már elmúltam, áttettek a szivarra. Ott két műszakban voltam, először bábot csináltam, azután fontam. Ott voltam nyolc évig, két műszakban. Aztán áttettek a gyártásra, a Bukuli Józsi bácsihoz, aztán meg a csomagolásra. Akkor Ráduly Lajos bácsi volt ott a főnök. Jó ember volt. Meg osztán akkor úgy volt, hogy oda tették az embert, ahol hiány volt. Hiába sírt valaki, hogy maradni akar — ha menni kellett. — Ide hogyan került? Hogy lett eljáró, kézbesítő? — Vendrei Géza bácsi kérdezte: Akarsz-e menni, Zsuzsi? — merthogy mindenki tegezett, engem is. — A pénz nem lesz annyi, mint normában, de csak egy műszak. Egy kicsit gondolkoztam, mert, akkor 1964-ben, már megkerestem 2 000 Ft-ot is, de aztán igent mondtam. Sok volt a gond, munka után is dolgozni kellett, így jobb volt. —Mennyi lett itt a fizetése? — Erre ma is emiékszek: 1415 Ft volt az első. —Mi volt a sok gond? Férjnél volt már akkor? Hogy éltek? — Férjnél hát. Tizenhat alig múltam, amikor bekötötték a fejem. Akkor, 1955- ben itt még sok volt a bál, a színjátszócsoport, meg ilyenek, s a bálokra a külsők is bejöhettek. Itt keveredtem össze a Pók Jancsival, aki akkor már katonaviselt ember volt. Vízvezetékszerelő. Hozzá mentem. Lakásunk nem volt, négyen laktunk a rokonoknál egy szobában. Aztán jött 1956. októberében az első gyerek. Akkor még nem volt gyes, hat hét után már dolgozni kellett. Szerencsére akkor is volt már bölcsőde, meg egy műszakba járhattam. Meg az október hozott olyan szerencsét, hogy egy kis elhagyott, rossz házat olcsón meg tudtunk venni. Nekünk nem volt még arra se pénzünk, de a testvérek adtak kölcsön, hogy majd ha lesz, megadjuk. Ezt a kis szalai házat kezdtük el aztán javítgatni. — így érthető, hogy jól jött az egyműszakos munka. És aztán? — 1966-ban született a másik fiú. Meg akkorra már rendbe szedtük a házat meg körülötte a kertet, azt is meg kellett dolgozni. Rám várt, mert a férjem műszakba járt. Kellett, mert a fizetés jóformán alig volt elég a ruházkodásra is. Állatokat is tartunk azóta is. hízót meg aprójószágot. Így könnyebb. A fizetés ma sem sok, a pótlékkal úgy háromezer forint, kell a kiegészítés. — S ha nincs a gyárban? Mit csinál? Meg egyáltalán: mikor kel, mikor fekszik? — Minden reggel fél ötkor kelek. Meg kell etetni, aztán a város, a posta, a gyár, meg minden, ami ott van. Hat óra fele érek haza, akkor megfőzök. Minden nap kell főzni az embernek meg a kisebb gyereknek. A nagyobb már megnősült, önálló. Aztán ha a gyerek mondja, hogy jó film van a tv-ben, megnézem, ha nincs nyolc- kilenckor már fekszem. Vasárnap lustálkodom, csak hatkor kelek. Tavasztól, őszig meg, amikor világos van, mindig van tennivaló a kertben. — örömök? — Hát, ha valamit sikerül időre elvégezni, meg ha jól sikerül amit elterveztem. Meg az unokák. Az egyik négy éves, a másik nyolc hónapos. Aranyosak. Ritkán, csak vasárnap jönnek, látogatóba, mert a fialnék is sokat dolgoznak. — Miért jó a gyárban? Mit szeretne még az életben elérni? — Hogy miért jó a gyárban? Nem tudom. Gondolkoztam már rajta, de csak annyit tudok mondani, hogy jó itt. Ismerem, szeretem az embereket, s azt hiszem, ők is engem. Szeretni azt szeretném, ha egészséges lennék. A gyárban is otthon is. Két éve már nembírom úgy magam, mint régen. Pedig az egészség a legfontosabb. Anélkül nem lehet dolgozni sem. Magamnak is, családomnak is csak ezt kívánom. Ezt kívánjuk mi is a „harmincéveseknek”, Zsuzsónak. Neki, aki fél életét , itt töltötte a gyárban, aki nem lett „fontos, nagy ember”, de aki olyan kis fogaskerék a gyárban, hogy hiányát azonnal mindnyájan megérezzük. Megszoktuk, hogy lehet rá számítani, támaszkodni, s ha nincs — sokszor tanácstalanok vagyunk. Mégegyszer: jó egészséget, Zsuzsika! Bulgária A bolgár kormány szociálpolitikájában híven tükröződik az a folyamatos és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, amely csaknem négy évtizede — az ország felszabadulása óta — jellemzi Bulgáriát. Ma az országban korszerű gyógyító és megelőző egészségügyi hálózat szolgálja a lakosságot. A 186 kórházi intézmény egyötödét a különböző betegségek gyógyítására szakosították. A kórházakban 79 588 ágy áll a betegek rendelkezésére Jelenleg több mint 22 ezer orvos és csaknem 5 ezer fogorvos' dolgozik. Egy orvosra 403, egy fogorvosra pedig 1787 lakos jut. A lakosság átlag életkora 72,6 év. Különösen nagy gondot fordítanak az anya- és csecsemővédelemre. A leendő anyák terhességük egész Meje alatt orvosi ellátásban részesülnek. Javul az élve- születések aránya is. Ezer szülésre 993 élveszülétés jut. A kisgyermekes anyáknak terhességi, szülési és gyermekgondozási szabadság jár, 4—6 hónap az első, a második és a harmadik gyerek után. Ez idő alatt fizetésük teljes összegét kapják kézhez Gyermekük 3 éves koráig fizetés nélküli szabadságot vehetnek igénybe, amelynek tartalmát munkaviszonyban töltött időnek számítják. Gyermek születése esetén a család egyszeri segélyben részesül. Családi pótlékot a gyermekek 16 éves koráig fizetnek. A szokásos összegnél magasabb pótlékot kapnak az egyedülálló anyák. A társadalombiztosítás egyik legfontosabb része a nyugdíjrendszer. Jelenleg három nyugdíjkategória létezik, a munka nehézségi foka és veszélyessége szerint. Az első kategóriához 15 éves munkaviszony és a férfiaknál betöltött 50, a nőknél 45 éves életkor szükséges. A második kategóriában a szükséges munkaviszony időtartama 20, a korhatár pedig 55, illetve 50 év. A harmadikban 25 éves munkaviszony után 60 éves korban kérhetik nyugdíjazásukat a férfiak és 20 évnyi munka után a nők, 55 éves korukban. Az öregségi nyugdíj összege az utolsó 15 év közül a dolgozó által kiválasztott három egymást követő év munkabérének 80 százaléka. A nyugdíjkorhatárt elért, de tovább dolgozó állampolgárok későbbi nyugdíja évente 6 százalékkal emelkedik. Szociális szempontból igen nagy jelentőségűnek számít az általános iskolai ingyenes tankönyvellátás és az ösztöndíjrendszer. A felsőfokú oktatási intézmények hallgatói speciális ösztöndíjakat kapnak, s a kollégiumi elhelyezésért csak jelképes összeget fizetnek. Az egyetemi városrészekben országszerte üzlethálózatot, diákéttermeket, klubokat, szórakozóhelyeket létesítettek. Gondoltak a családos diákházaspárokra is, amikor bölcsődéket, óvodákat hoztak létre gyermekeik számára. Jelentős összegeket költenek a szakszervezeti és a vállalati üdültetésre. A dolgozókat évente minimálisan 14, maximálisan 45 nap fizetett szabadság illeti meg. A szakszervezeti és vállalati üdülőkbe beutaltak a jegyek árának 40—50 százalékát fizetik, a többit az állami költségvetésből fedezik. Szovjetunió Jó ütemben halad a hmelnyickiji atomerőmű Ukrajna és a Rzeszów lengyel város közötti 750 kilovolt feszültségű távvezeték épitése. A létesítmény szovjet szakaszán már felállították az első 400 tartóoszlopot. Az új vezeték további lépést jelent az európai KGST-tagállamok közös energetikai rendszerének létrehozása útján. A világ energiakészletei rendkívül egyenletlen elosztásban találhatók, ezért az országok többsége kőolaj-, földgáz- és szénimportra kényszerül. Az utóbbi időben ezek az államok főként nagy volumenű és hosszú távú importszerződéseket kötnek. Mind több helyen ez a körülmény teszi szükségessé, hogy kiépítsék az energiahordozók szállítási rendszerét vagy bővítsék a már meglévőket. Például az európai KGST-országok már több mint húsz esztendeje használják a Barátság kőolajvezetéket, amely a szovjet lelőhelyeket köti össze Magyarországgal, az NDK-val, Lengyelországgal és Csehszlovákaiával. A 2750 kilométer hosszú Szövetség gázvezetéken 1980 óta áramlik a fontos fűtőanyag Orenburgból Bulgáriába, Magyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba, Romániába és Csehszlovákiába. Az importgáz — főleg a szovjet földgáz — szállítására szolgáló vezeték-hálózat már Nyugat-Európában is kiépítették. A Szovjetunióból Csehszlovákián keresztül Ausztria is folyamatosan kap gázt az 1968 óta üzemelő Testvériség vezetéken. Később Franciaország, Olaszország, az NSZK és Finnország is vásárlója lett az így érkező gáznak. A „földgáz-csőért” üzlet, amelynek értelmében Nyu- gat-Európa évente 40 milliárd köbméter szovjet gázt kaphat, a hagyományos vevőkön kívül új vásárlók holland, belga, svéd, svájci, spanyol, portugál, görög cégek — érdeklődését is felkeltette. A szovjet gáz fogadása céljából a Ruhrgas nyugatnémet cég csővezetéket fektet le Dániában és Svédországban. A nyugat-európai országok már kapnak gázt az északi-tengeri lelőhelyekről, sőt víz alatti fővezetékeken az észak-afrikai tengerpartról is. Figyelembe véve tehát azt a tényt, hogy az észak-európai gázvezeték-rendszer tulajdonképpen már kialakult, az energetikusok többsége indokoltnak véli a meglévő energetikai rendszerek ösz- szekapcsolását. Egy ilyen lépés gazdaságosságát igazolja a KGST-tagországok Egyesített Energiarendszereinek Központi Teherelosztója is, amely húsz éve működik. A Berlintől Ulánbátorig megépített és rendszerbe tartozó erőművek együttes kapacitása eléri a 300 millió kilowattot. A terhelések átcsoportosítása révén a rendszer optimálisan üzemeltethető, azaz a különböző időzónákba telepített erőművek segítséget kaphatnak egymástól a csúcsfogyasztás óráiban, a társ-erőmű éppen felhasz- nálhatatlan energiájának átvételével. Korábban a KGST-államok az energiakapacitásuk 10 százalékát tartalékolták a csúcsfogyasztás idejére, a központi teherelosztó üzembe léptetése óta viszont 3 százalékra csökkent a szükséges tartalékolás aránya. Az egyesítés együtt jár még azzal a haszonnal is, hogy a tagállamoknak nem kellett több mint 20 millió kilowatt összkapacitású, újabb, költséges erőműveket létesíteniük. — a — a II nemzeti jövedelmet gyarapítva Itt az esztendő vége. 1983 eredményekben, de nehézségekben is sokféle helyzetet produkált. Aszály volt, rendkívüli szárazság, amely komoly károkat okozott az élelmiszergazdaságnak és ezen keresztül a népgazdaságnak is. Kevesebb élelmiszert tudtunk eladni, miután a világpiacon növekedett a cserearány romlás, a termékek jelentős körének további leértékelése. Nemcsoda tehát hogy például mert kevesebb termett gabonából, kukoricából, cukorrépából így az export jelentős részét le kellett állítani, amely rontotta az egyensúlyi helyzetünk tervezett javítását. Azért a sok nehézség közepette is születtek eredmények. Például az ipar exportja úgy tűnik a tavalyihoz képest év végéig növekszik. Emellett kiegyensúlyozott volt egész esztendőn át az áruellátás és kiegyensúlyozott belpolitikai légkörben dolgoztunk, amely kellő biztonságot jelentett. Most 1984 küszöbén már az új esztendőre készülünk. Szerte az országban, az üzemekben, a vállalatoknál, a termelőszövetkezetekben elkészítették, vagy pedig most készítik a terveket. Ehhez jó lehetőséget nyújt a Minisztertanács által még novemberben elfogadott és közzétett közgazdasági szabályozórendszer, amely számos módosítást tartalmaz. A szabályozók változtatása 1984-re szükséges volt, hiszen 1983-ban tovább szigorodott a világpiaci értékítélet, még igényesebb, jobb minőségű termékeket kívánnak vásárolni a szocialista és a tőkés vevőink. Ezt pedig még inkább közvetíteniük kell az üzemek felé a szabályozóknak, hogy úgy alakítsák termelési szerkezetüket a jövőben, hogy az a gazdaságos, a megfelelő jövedelmet biztosító termékek előállításiára és értékesítésére irányuljon. Ezek mellett országosan nagyszabású < munkát folytatnak politikusok, közgazdászok gazdaságirányítási rendszerünk tovább-! fejlesztésére. Ennek pedig alapja, hogy ne; csupán a szabályozók változzanak, hanem a < megváltozott körülményekhez az állami j irányítás intézményrendszere is változzon, korszerűsödjön. Vagyis arról van szó, hogy í a következő években még döntőbb szerepet \ kap a piacgazdálkodás, növekszik a válla- < latok önállósága, amelyhez a rugalmas állami irányítást is hozzá kell igazítanunk. Ez a tendencia már az 1984. évi közgaz- { dasági szabályozórendszer néhány elemében j is fellelhető. Ugyanis alapvető feladatunk, j hogy tovább javuljon a munkafegyelem, < a munkamorál. Ehhez pedig meg kell ta- \ lálni a megfelelő jövedelem-érdekeltségi \ rendszert! A teljesítmények, a végzett mun- < ka aránya tehát még inkább előtérbe ke- < rül a következő évben és években is. Az a < cél, hogy aki többet teljesít, képességeit job- < ban kibontakoztatja, az kapjon nagyobb; elismerést anyagilag és erkölcsileg is! 1984-ben tovább növekszik a mezőgaz- < dasági és élelmiszeripar szerepe országosan, < így Heves megyében is. A szigorodó köz- gazdasági feltételek mellett a terv az élelmiszer export növekedésével számol, amely < egyensúlypolitikánk központi kérdése mert ezen keresztül fizetőképességünk továbbra is megőrizhető. Az élelmiszergazdaságnak: jövőre és a következő években is folyamatosan még nagyobb részt kell vállalnia a í nemzeti jövedelem termeléséből, amely \ mindannyiunk javát szolgálja. Ehhez kívá- nunk erőt egészséget, további eredménye- j két, cselekvőkész alkotómunkát. 1984-ben < az üzemek, vállalatok. közöttük az Egri < Dohánygyár dolgozóinak is! Mentusz Károly 2 DOHÁNYGYÁR
