Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
XII. évfolyam, 11. szám 1983. november hó ARA: 1,80 FORINT November November. Mindenki tudja, hogy ez a szó egy hónapnév, azt is, hogy az év tizenegyedik hónapja, meg még sokminden más eszébe juthat, ha a szót hallja. De ha azt kérdezzük valakitől, hogy mit ünnepelünk novemberben, habozás nélkül vágja rá a választ: November hetedikét! Igen, így. Nem a forradalom évfordulóját, meg hasonlókat mond a ma embere, hanem a „hetedikét”. A dátum, a nap neve immár hatvanhat éve összefonódott a fogalommal, s immáron négy évtizede lesz lassan, hogy ez a nap nálunk is ünnepnap. Ünnep csakúgy, mint a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, vagy a világ más tájain, a munkások körében. Ebben az évben viszont egy „furcsa No- venber 7-et” ünnepiünk. Talán megütközik az olvasó, de mégis így van, mégis így kell mondanunk. Ez a ünneplés ugyanis nem felhőtlen. A levegőben lóg egy olyan baljóslatú esemény bekövetkezte, amely méltán vált ki aggodalmat az ünneplők — és a világ jószándékú embereinek — körében. Mindenki tudja az írott-beszéltképes sajtó jóvoltából: decemberben az Egyesült Államok meg kívánja kezdeni az újtípusú rakéták telepítését az európai NATO-orszá- gokban. Tenni akarja ezt annak ellenére, bogy a Szovjetunió az eddigi tárgyalások során számtalan új javaslatot tett és minden esetben kinyilvánította békeakaratát. Azt sem titkolta ugyanakkor, s ma sem titkolja, hogy nem engedi megbomlani a nukleáris fegyverek területén sem az erő- egyensúlyt. Az idei ünnep tehát ilyen légkörben érkezett el, s túl az emlékezésen, a múltbeli tanulságok is igazolják a Szovjetunió álláspontját. Nem lehet elfelejteni, hogy a fiatal szovjet állam ellen már létrejöttének pillanatában összefogott az egész kapitális- > ta-imperialista világ, fegyverrel akarván \ megszüntetni a munkáshatalmat, s vissza- < állítani a régi rendszert. Hosszú, kemény. I véráldozatokkal járó harc volt, amíg az új ). állam új hadserege véget vetett az inter- > venciónak és a belső ellenség támadásá- í nak. A Szovjetuniónak már ekkor rá kel- ( lett jönnie: az imperializmus kegyetlen és < könyörtelen, ha azt érzi-látja, hogy hatalma í a világ valamely pontján veszélyben forog, í Csak közbevetőleg: példát ma is találunk J ennek igazolására bőven, Dél-Amerikától a < Távol-Keletig. j Az újabb nagy tanulság a második vi- í lágháború volt. Az imperialista hatalmak > versengésének volt bizonysága, hogy a ná- > ci Németország ellen összefogtak a nyugati í hatalmak a Szovjetunióval, de a háború í jószerivel még be sem fejeződött, amikor a volt szövetségesek ismét a Szovjetunióra í támadtak, ezúttal „hidegháború” és gazda- > sági nehézségek támasztásának formájában. j Az ellen a Szovjetunió ellen, amelyet né-i miképp felkészületlenül ért a német tárna- ( dás időpontja, de amely így is oroszlán- t részt vállalat — és húszmillió embert! ál- ) dozott — a fasizmus szétzúzásában. A ta- > nulság ismét igazolódott: munkáshatalom- í nak csak addig szövetségese egy kapitális- ta ország, ameddig azt érdekei kívánják. > utána azonnal ellene fordul. Egy újabb ? ilyen támadást a Szovjetunió mindenáron 5 meg akar előzni. Megelőzni, hogy háború i legyen. $ A mostani november arra is emlékeztet, í hogy a Szovjetunió elég erős ahhoz, hogy ) saját magát és bennünket, szocialista orszá- > gokat is megvédjen. Bizonyítéka annak, ] hogy a szocialista állam — államok — él ( és élni fog. —a—a j M a rr r a a jr ■ a a a a mosegi Korok kapcsán a minőségről A Heves megyei Műszaki és Közgazdasági Hetek ’83 rendezvénysorozata gazdag programot bonyolított le és kiemelten foglalkozott — több előadás, vita keretében termékeink minőségével, a minőség alakulásával, javításának lehetőségeivel. A minőségjavítás programjának egyre jelentősebb prédikátorává, zászlóvivőjévé kezd válni a KISZ és annak Központi Bizottsága. Ebben az évben széleskörű munkát indítottak el, melynek első lépéseként feltárta azokat a lehetőségeket, amik a cél elérésének eszközei lehetnek. Így jutottak el a Minőségi Körök országos elterjesztésének gondolatáig, ennek dologi, technikai és személyi feltételeinek biztosítása után 12 hazai (önkéntes) vállalatnál próbaként alakítanak Minőségi Köröket. E nagyszabású kezdeményezésben fontos szerepet vállalt a KISZ Heves megyei Bizottsága is. A Minőségi Kör mint módszer és lehetőség propagálására a megye mintegy 22 vállalatának felső vezetői valamint KISZ-titkárai részére előadást szervezett az Egri Dohánygyárban. A tanácskozás kapcsán Vecsenyi János az OMFB osztályvezetője e téma egyik legkiválóbb hazai ismerője és szószólója tartott ismertetőt a körök bevezetésének lehetőségeiről, feltételeiről, működési módszereiről, várható pozitív eredményeiről. A Minőségi Körök gondolata ellentétben a közelképzelésektől nem Japánból indult, hanem az 1949—51-es években az USA- ból. Még ebben az időben a Japán termékek minőségét a „Rossz termék = Japán termék” jellemezte. E helyett tarthatatlanságát a japánok már ekkor, azaz 30 éve felismerték és a termékek, valamint a munkavégzés minőségének javítását tűzték ki célul, felhasználva ehhez az amerikai tapasztalatokat és az USA-ból importált legjobb szakembereket. Ugyanis akár termelő, akár szolgáltató feladatokat ellátó gazdálkodó egység legfontosabb célja csakis — a vevők igényeinek kielégítése — gazdaságos előállítással lehet. A Minőségi Körök hazai elterjesztésének véleményem szerint két jelentős buktatója lehet: 1. Vállalataink jelentős részénél hiányzik a teljes körű minőségszabályozás rendszere. Ennek kiépítése, megteremtése előfeltétele a Körök bevezetésének. A minőségellenőrzésnek nem az a feladata, hogy bűnbakot, felelőst keressen, hanem a visszacsatolás a termelésbe, visszacsatolás a rendszerbe. 2. A gazdasági kényszer hiánya. A ma divatossá vált és minden fórumon hangoztatott szólamok ellenére hazai vállalataink egy részénél ez a hatás még nem érvényesül. Ennek egyik fő okozója, hogy az ország belső piaca még mindig felvevő piac, a vállalatok pedig ennek megfelelően hiánypótló gazdálkodást folytatnak. Különösebb magyarázat nélkül belátható, amíg bizonyos termékekből a kereslet meghaladja a kínálatot, addig a legfontosabb cél és egyben gazdaságos is a hiány pótlása. A hiány mesterséges fenntartása akadályozza a piaci mechanizmusok egyensúlyi törekvését. A dolgok mélyében való további bonyolódás helyett úgy vélem a minőségről, mint a jobb gazdálkodásunk egyik fő forrásáról további évekig sokat beszélhetünk és fognak - beszélni. Ezt a hosszú ideig elhúzódható vitát rövidíthetjük meg, ha az előbb említett két feltételt, más egyebekkel, mielőbb megteremtjük. A cél ugyanis mindenki előtt ismert: gazdaságos termékek előállítása külföldi és belföldi piacra egyaránt. Ennek feltétele a munka- és termék minőségének javítása. A minőség javításának eszközei pedig a Minőségi Körök lehetnek, ehhez azonban feltételek biztosítása szükséges. Addig az eszköz továbbra is csak eszköz marad. — v. i. — Korom Mihály a dohánygyárban Magas rangú vendéget fogadott október 27-én az Egri Dohánygyár. Dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára látogatást tett Egerben és idejének jelentős részét a gyárral való megismerkedésre szánta. A gyárlátogatásra elkísérte a vendéget Barta Alajos, a párt megyei Végrehajtó Bizottságának első titkára, Markovics Ferenc, a megyei tanács vb elnöke és Horváth Árpád instruktor. A vendéget és a delegáció tagjait a gyárban Németh László, a városi pártbizottság első titkára, dr. Domán László igazgató és Kocsis József, a gyár pártszervezetének titkára fogadta. A program első pontjaként Kocsis József köszöntötte a vendégeket, majd dr. Domán László ismertette a gyár történetét, fejlődésének szakaszait, eredményeit és közelebbi terveit. A vendégek ezután megtekintették a gyárat, elbeszélgettek a termelésben dolgozókkal, és közvetlen tájékozódással képet kaptak arról, hogy hogyan működik a gyárban a már országos hírnévre szert tett DH-munkarend- szer, és ezen belül az üzemrészi DH-akcióbizottságok hálózata. A program további részében dr. Korom Mihály az üzemi demokratizmus fórumrendszerével, annak meghatározó működésével ismerkedett. A „kerekasztal- konferencián”, ahol ezekről a kérdésekről folyt a beszélgetés, részt vett a már említetteken kívül — többek között — Fiala Tivadamé országgyűlési képviselő, és Király Józsefné, a megyei tanács tagja, ugyancsak a gyár dolgozói. A mintegy ötórás program végeztével Korom elvtárs elismeréssel szólt a látottakról és hallottakról és további hasonló sikereket, eredményeket, jó és eredményes munkát kívánt a gyár dolgozóinak és vezetőinek. —a—a T aímcskoztunk Már hagyományossá vált, hogy minden évben tanácskozásra ülnek össze az Egri Dohánygyárban a dohánytermesztés, a dohánykiképzés és a cigarettagyártás szakemberei Ez a tanácskozás különös jelentőséggel bír napjainkban, amikor is céljaink egyeztetésé érdekében talán ez az egyetlen olyan demokratikus fórum, mely a koordinálás, egyeztetés szerepét tölti be. Ezen a területen az 1981-ben bekövetkezett vállalati önállóság nem a legkedvezőbben hatott. Az önállóvá vált vállalatok elsősorban a saját gazdasági felalataik végrehajtására koncentrálták erőiket. Meggyőződésem, hogy a dohányipar egyes területeinek, kezdve a dohánytermesztéstől a cigaretta értékesítéséig — ide értem a dohány exportot is — egy integrációban kell működniük, csak így lehet hosszú távon hazai fogyasztást kielégíteni, az export lehetőségeket kihasználni. Ezért vállalkozott a MÉTE Heves megyei Szervezete, az Egri Dohánygyár MÉTE Üzemi Csoportja, valamint a szakágazat MÉTE szakosztálya, hogy itt gyárunkban minden évben megrendezze a Dohánytermelők, Dohánykiképzők és Cigarettagyártók Országos Tanácskozását. Ez évben a Heves megyei Műszaki-Közgazdasági Hetek keretében október 26-án került sor a fenti tanácskozásra. A tanácskozáson több mint 50 termelőszövetkezet képviseltette magát szakemberein keresztül. Részt vettek a tanácskozáson a MÉM képviselői, itt voltak a dohánybeváltó és fermentáló vállalat vezetői, szakemberei, a Dohánykutató Intézet igazgatója és munkatársai, valamint a dohánygyárak vezetői és szakemberei. Még a magántermelők is képviseltették magukat. Az elnöki megnyitó után a vitaindító előadásban ráirányítottam a figyelmet a magyarországi dohányfo- gasztás diktálta követelményre. Egy fogyasztási cikk meny- nyiségi és minőségi termelését mindig a fogyasztó határozza meg. Ebből az egyszerű követelményből fakad, hogy csak azt szabad termelni, amit a piacon el lehet adni, amire a fogyasztóknak igénye illetve szüksége van. Ez a szigorú szabály vonatkozik a cigarettatermelésre is. Ennek viszont egyenes következménye, hogy jelen esetben a dohánytermesztő gazdaságoknak olyan dohányfajtákat és minőséget kell produkálni, amilyet a cigarettagyárak igényelnek. Itt ellentmondás tapasztalható. A jelenleg rendelkezésre álló dohánykészlet eltér ettől az igénytől. Ez az eltérés napjainkban igen komoly gazdasági, gazdálkodási problémákat vet fel. Ez a hiányosság több évre vezethető vissza. Dohánykiképző vállalatok az elmúlt években nem minden esetben vették figyelembe a fogyasztásra alapozott cigarettagyárak igényét. (Folytatás a 2. oldalon.)
