Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
Az újítási rendeletről Kőszeg: X VI. élelmiszeripari konferencia Ez évben is, immár tizenhatodszor Kőszegen került megrendezésre az országos élelmiszeripari konferencia, amelynek központi témája ezúttal az élelmiszeripar külkereskedelmi helyzete és az 1983. évi feladatok megvitatása volt. ' Dr. Papócsi László miniszterhelyettes tájékoztatójában az elmúlt évet elemezte és informálta a résztvevőket a külpiac jelenlegi helyzetéről, az élelmiszeripar ez évi külkereskedelmi feladatairól. Az elmúlt évben legdinamikusabb fejlő dést a hús-, a gabona- és a növényolajipar érte el. Élelmiszeripari termelésünk 1/3-a kerül exportra, a minőségi színvonallal kapcsolatos igény ezért is nagy. Exportunkra, ezen belül élelmiszerexportunkra kedvezőtlenül hatott, hogy amíg az elmúlt évtizedben az olajárak 9,5 szeresére, addig az élelmiszerárak „csupán” 1,5—2 szeresére emelkedtek, s mi az előbbiből nagy behozatalra szorulunk, s ezt csak egyre növekvő élelmiszerexporttal tudjuk ellensúlyozni. A világgazdaságban az utóbbi években megnyilvánult recesszió komoly gondokat jelent számunkra. Ennek következményeként a kormányzati szervek előtt három fő célkitűzés ált: 1. ) A párt KB-a állásfoglalása: az életszínvonal védelme. Ez komoly élelmi - szeripari feladatokat jelent, minthogy főleg élelmiszerekből „ellátási bőséget” kell teremteni. 2. ) Kiemelt feladat a költségvetési egyensúly javítása. 3. ) Minden mást megelőz a nemzetközi fizetőképességünk megőrzése. Lényegében ez utóbbi volt a kőszegi tanácskozás súlyponti témája. Nemzetközi fizetőképességünk javításának három fő területe van — mondta a miniszterhelyettes. — Az első számú területe a KGST, ahol a jó együttműködést továbbra is fenn kell tartanunk. Meghatározó szerepe van a szocialista integráción belüli kereskedelemiben a Szovjetunióval való kapcsolatunknak. — A másik fő terület az iparilag fejlett tőkés országok köre. Itt nehéz helyzetben vagyunk. Ezeknek az országoknak az importjára szorulunk, tőlük vásárolunk technikát és technológiát, ugyanakkor a mi élelmiszer- exportunkat az igen erős protekcionista intézkedések nagyon megnehezítik! Ezért Március elején kezdte meg folyamatos termelését a képen látható holland gyártmányú bábgép. Nagyon megörültek a szivargyártás dolgozói ennek a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt gépnek. Hogy mi az öröm oka, megtudhatjuk Kiss Ferenc, szivarágázati művezetőtől: — Nagyon vártuk már ezt a gépet. Jelentős korszecsak különleges és kiváló minőségű árukkal lehet esélyünk. — A harmadik a fejlődő országok területe. Itt egy jelentős ellentmondás jelentkezett: árufelvételi képességük nőtt, de fizetőképességük csökkent. Ezenkívül többnyire távol vannak és a szállítási költségek növelik az árakat. Nagyon jelentős körülmény továbbá, hogy a tőkés országokkal kell ott versenyeznünk. Az előbbiek miatt nehéz külpiaci helyzetben vagyunk, nehéz az áruk elhelyezése. Ez külkereskedelmi feladat. Ugya nakkor jelentős élelmi- szeripari és mezőgazdasági feladat egyrészt az export árualapok megteremtése, másrészt az export gazdaságosságának javítása. Az 1982. évi 55—57 milliárdos élelmiszerexport-tervet 60 milliárd Ft-ra teljesítettük + 15%-os árukivitel mellett. 1983-ban újabb 10% körüli exportárcsökkenésre kell számítanunk és e melett kell 64,9 milliárd Ft-os tőkés exportot elérnünk. Ez azt jelenti, hogy 70 milliárd Ft-nyi árualapot kell ehhez megtermelnünk, ehhez jön még a 30 milliárd Ft-os nagyságrendű rubel elszámolású exportkötelezettségünk. Megoldási lehetőségek: Rövid távon „kerül amibe kerül”, mert szükség van a devizára. Hosszú távon azzal kell számolni, hogy egy ilyen elrűsítést jelent számunkra a folyamatos törzsképzésű bábgép. Teljesítménye 54 000 darab műszakonként. A korábbi Tabakuni bábgép 23 0000 darabot volt képes előállítani. Kettőt ki is selejteztünk közülük. Kettő megmaradt, biztonsági tartaléknak, ha az ARENCO gépnek valami komolyabb baja lenne. Jelenleg ez az egy gép gyártja le az összes nyúló válságidőszakban csak az tud talpon maradni, aki jó minőséget olcsón állít elő, vagy olyan árut forgalmaz, amit a piac magasra értékel. Egyet biztosan látunk: csak akkor tudunk verseny- képesek maradni, ha fejlesztünk, s ez csakis a minőség irányában lehetséges. Problémákat jelent az is, hogy a külkereskedelmi lánc nagyon hosszú és sok lépcsőben tagolt. Az információ éppen ott hiányos, ahol az árut termelik. Ennek javítása csak úgy lehetséges, hogy a termelő is ismerje a külpiac ítéletét, a lehetőségeket. Minden élelmiszeripari vállalatnak külkereskedőnek is kell lenni, a külpiac szemével nézve kell termelni. Az utóbbi időben gondokat okozott, hogy a minőség nem volt kifogástalan. A MÉM ezért kemény intézkedésekre határozta el magát a minőséget illetően: a minőségrontó vállalatok vezetőit 5000,— Ft-os bírsággal súlytja. Ezt meg kell tenni, mert egy-egy rósz tétel évekre visszavetheti az exportlehetőséget. A miniszterhelyettes így fogalmazott: „tenni kell ellene, hogy ne csak a világ, hanem mi & változzunk, hogy megfeleljünk a világ elvárásának.” Ez nem kíván kommentárt, ez mindenkire érvényes, ha exportál, ha nem! — Bárdosné dr. — bábot. És nem is akármilyet! Sokkal jobb minőségű, egyenletes kitqltésű bábokat készít, mint elődje. Mintha minden egyes darabot fesztergagépen csináltak volna. Azt hiszen, nem kell magyaráznom, milyen nagy előnyt jelent ez elsősorban a fonógépeknél, de a csomagolást is jelentősen megkönnyíti. Leginkább a fonógépen dolgozó műszeréAz év második felétől új rendelet váltja fel az 1975-től hatályban levő újítási rendeletet. A 10/1983. (V.12) MT. sz. rendelet a napokban látott napvilágot. Talán merész és korai dolog egy viszonylag terjedelmes rendeletről megjelenését követően néhány nappal úgy tájékoztatást adni, hogy nem ismerjük még a kapcsolódó rendeleteket, állásfoglalásokat, hivatalos értelmezéseket. Mégis kénytelenek vagyunk megkísérelni az ismertetést, hiszen a lapzárta sürget, és talán a következő számban történő ismertetés már kissé késedelmesnek tűnne. Nézzük tehát, melyek a szembeszökő eltérések! Az újítás fogalma TJjítás az a viszonylag új, műszaki, illetőleg szervezési megoldás, amely hasznos eredménnyel jár, és amelynek hasznosítása nem ütközik jogszabályba — így határozza meg az újítást a most napvilágot látott rendelet. Ebben — a korábbihoz képest — több új momentum van. Elsősorban az, hogy kimaradt belőle a munkaköri kötelességgel kapcsolatos megszorítás Ismeretes, hogy a korábbi szabályban fogalmi eleme volt az újításnak, hogy ne tartozzék előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, vagy ha mégis munkaköri kötelességei közé tartozott, akkor jelentős alkotói teljesítménynek kellett minősülnie. Nos, mivel ez a kitétel most kimaradt, nyilván szélesedhet egyrészt az újítók tábora, másrészt növekedhet az újítások száma. (Más kérdés, hogy a munkaköri kötelességnek minősülő újítás esetén az újítási díjat csökkenteni lehet — ami indokolt is — de a korábbi állapothoz képest ez is jelentős előrelépésnek tűnik./ Korábban fogalmi eleme volt az újításnak, hogy az alkalmazandó megoldás ne eredményezzen a fogyasztói érdekeket sértő minőségromlást. Az új megfogalmazás szerint az követelmény, hogy az újítás hasznosítása ne ütközzék jogszabályba. Ez nyilvánvalóan lehet fogyasztói érdekvédelem is, de szók munkáját könnyíti meg, hiszen nem kell örökösen állítgatni a gépeket. — A minőségi javulás okozott-e teljesítménynövekedést is? Természetesen. Az egyenletes bábok csökkentették a selejtképződést, s mintegy 8%-kal növelték a teljesítményt. Egy hónapos folyamatos üzemben 6,5%-os anyagmegtakarítás is keletkezett, ami szintén ennek a gépnek köszönhető. A műszerészeink egy külön kis- adagolót szerkesztettek a gépre, ami lehetővé tette az apróvágat egyenletes behor- dását. — Voltak-e nehézségek a beüzemeléssel? Bár a gépmesterek betanításáról előre gondoskodtunk, tanulmányúton voltak Csehszlovákiában, az NDK- ban, mégsem kerülhettünk el bizonyos nehézségeket. Gondot leginkább az alkatrész-utánpótlás okozhat, mivel másik ilyen gép Magyarországon nincsen. Ezt úgy próbáltuk meg kivédeni, hogy darabokra szedtük és a műszaki osztály minden alkatrészről rajzot készített. Talán így megrendelhető lesz a csere-alkatrész. Ez volt az egyik oka,’ hogy később tudtuk a gépet beinnemcsak az, hanem pl. a környezet védelme is. Még egy lényeges mozzanatot emelnék ki a fogalommal kapcsolatban: nem számít műszaki, illetőleg szervezési megoldásnak az, ha csupán kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére, eladására, fel- használására vonatkozik a javaslat — vagyis ilyen esetben nincs szó újításról. Ez a megszorítás — amit korábban sem a jogszabály, sem a kapcsolódó irányelvek nem tartalmaztak — igen lényeges, véleményem szerint indokolt. Külön nem tartalmazza az új rendelet az ún. „beruházási újítás” fogalmát, amire korábban több helyen (pl. a díjazás mértékénél és forrásánál) eltérő szabályok vonatkoztak. Ügy tűnik, ez az indokolatlan megkülönböztetés a jövőben nem lesz. Az újítás díjazása A szabályozásban lényegesnek, mondhatnám leglényegesebbnek tűnő eltérés az újítás díjazásánál van. Az új szabály szerint az újítási díj mértékének meghatározásánál az egy évi hasznos eredmény 5%-ából kell kiindulni, (korábban ez 2% volt) és maga a rendelet állapít meg díjkulcsnö- velő, illetve csökkentő tényezőket. bár ezen tényezők felsorolása csak példázó jellegű a rendeletben. Díjkulcsnövelő tényezők a jogszabály szerint: — az újítás a tervidőszak tudományos kutatási és műszaki-fejlesztési főirányai körébe tartozik, — exportnövelő vagy importcsökkentő hatású, — népgazdasági hatásai is vannak, melyek a vállalatnál jelentkező hasznos eredményben nem fejeződnek ki. Díjkulcscsökkentő tényezők: — a megoldás kidolgozása a javaslattevőnek részben, vagy egészben munkaköri kötelessége, — a gazdálkodó szervezet által korábban elért kísérheti eredmények, tapasztalatok jelentős mértékben segítették a megoldás kidolgozását, — egy évnél hosszabb díjadítani. A másik, hogy kisebb átalakításókat kellett elvégezni rajta. Liptai Tibor egy kettévágó szerkezetet konstruált rá, a mi műszerészeink pedig az előbb említett adagolót. — Van-e létszámmegtakarítás? Hiszen ez a gép csaknem hármat helyettesít a korábbiakból. Igen. Kevesebb kezelőszemélyzet kell hozzá. Főleg, ha a Hevesi-válogatáskor végleges helyére, az első emeletre kerül. Akkor talán megoldódik az automatikus vágatadagolás is. — Mik a távlati tervek? Szándékunk van még egy ilyen gépet vásárolni. Ebben a vállalatvezetés támogatását is élvezzük. Ha sikerülne fóliát szerezni, dédelge- tet tervem megvalósulna: egy olyan olcsó szivar előállítása, amelyhez nem lenne szükség a fonógépekre. Jelentős dohánymegtakarítást eredményezne és akkor talán nyereségessé válna a szivargyártás, ami köztudomásúan, most ráfizetéses. — Még egy kérdés. Hogyan tudják megoldani a karbantartást, ha ennek a termelésére van utalva az összes fonógép? Kéthónaponként előre termelünk annyi bábot, hogy egy háromnapos kisjavítást be tudjunk iktatni. Mindez persze veszélyes . lenne, ha valami komolyabb törés előfordulna. Ezért nem szereljük le a másik két régi zási időszakot vettek alapul. Eltérő számítás vonatkozik az újító díjazására az újítás átadása esetén. A régi szabály csak azt mondta ki, hogy az újítót az újítás átadása alapján is díjazás illeti meg, de ugyanolyan szabályok alapján. Az új szabály szerint átadás esetén az ellenérték alapján az átadó gazdálkodó szervezetnél jelentkező hasznos eredmény 25%-a a kiindulási alap, és itt is érvényesek a már említett díjkulcsnövelő, illetve csökkentő tényezőik. Kimondja az új rendelet azt is, hogy az újítási díj hasznosítás esetén az egy évi hasznos eredményt 2%- ánál, átadás esetén az átadó gazdálkodó szervezetnél az ellenérték alapján jelentkező hasznos eredmény 10%- ánál csak akor lehet kevesebb, ha a megoldás kidolgozása az újító munkaköri kötelezettségét képezte, és nem minősül jelentős alkotó teljesítménynek. Az újítási díj legkisebb összege — a korábbi 300,— Ft-tál szemben — a jövőben 500,— Ft. Az újítási díjak forrásával és elszámolásával kapcsolatban a korábbi jogszabály néhány részletesebb rendelkezést tartalmazott. A jelenlegi, itt csupán egy utaló szabály: az újítási és közreműködői díj forrásaira és elszámolására a külön jogszabályok rendelkezései irányadók. Ez valószínűleg azt fogja majd jelezni, hogy a vállalatok döntési szabadsága ebben a Közreműködői díj Ha már a közreműködői díjról említést tettem, hadd szóljak róla kicsit részletesebben. Az eddigi hatályban volt jogszabály erről nem szólt, s bár lehetőség volt arra, hogy az újítási szabályzatok rendezzék a kérdést (a mi vállalati újítási szabályzatunk is szólt a szakvéleményezők, bírálók, kalkulációt készítők díjazásának lehetőségéről) mégis azt gondolom, azzal, hogy maga a jogszabály foglalkozik ezzel, ez ennek a munkának a jelentőségét húzza alá. dr. Jakab Gábor bábgépet. A nagyjavítást a Hevesi-válogatáskor végzik el rajta. Lent, a földszinten halk, egyenletes kattogással tölti a bábokat a gép. A végtelen hosszúságú szivartörzset a rák ollójához hasonló szerkezet darabolja fel, majd húszasával a prés alá kerülnek, ami a „fejüket” kialakítja. Kormos László gépmester elégedetten szemléli a gondosan összehangolt munkafolyamatokat. — Jobb-e dolgozni rajta, mint a régi bábgépen? — kérdezem tőle. — Sokkal jobb — feleli —. Két hónapja lassan, hogy elindítottuk, s azóta komolyabb probléma nem volt vele. Nagyon stabilan megy. Ugyanakkor gazdaságos is. Eldolgozza az apróvágatot is. Mi csináltuk rá ezt a kis adagolót. Nézd meg, milyen kevés burkolópapírt használ el. A régi bábgép megsodorta a papírt vagy háromszor a báb körül. Itt meg olyan, mint nálatok a cigarettatörzsnél. Csak öt miliméter az átfedés. Négy helyen biztonsági kapcsoló védi meg a gépet a töréstől, például, ha idegen anyag kerül a vágatba. Korszerűbb mint a régi. Reméljük, hogy ez az új bábgép beváltja a hozzá fűzött reményeket, a minőség javulása pedig örömet szerez azoknak is, akik ezeket a termékeket vásárolják. Ők a legfontosabbak. Teleki S. Korszerűsítés a szivargyártásban
