Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 12. szám

• • Nemsokára itt a kará­csony, a béke, a szeretet ün­nepe. Izgatottan várjuk, mi­kor adhatjuk át régóta dug- dosott ajándékainkat. Kipi­rult arccal bontjuk ki a ne­vünkre címzett ajándékcso­magot, mely a feldíszített karácsonyfa alatt vár ránk. De talán kevesen tudják, hogyan is alakult ki ez a szép ünnep? Miért pont ezen a napon, december 25-én tartjuk? A zord téli idő félelmet keltett őseink­ben, ezért számtalan szokás és babona övezte évezrede­ken keresztül. Ahhoz, hogy mindent világosan lássunk, egészen az „ősemberig” kell visszamennünk. A napok és a hónapok kialakulásához, az első naptár keletkezésé­hez. A BARLANGLAKÓ ŐS­EMBER furcsa dolgokra lett figyelmes az égboltot für­készve. Csodálkozott azon, hogy a meleget adó fényes Nap eltűnik az égről, és he­lyette a mindig változó Hold és a csillagok borítják be a sötét égboltot. Feljegyzései szerint 12-szer bújik el a Hold az égről, amíg ugyan­úgy kivirágzanak a fák. Nem elégedett meg később csupán a megfigyelésekkel, szerette volna előre tudni, sőt „szabályozni” a dolgokat. Nagyon szerette a Napot, hi­szen meleget adott, megér­lelte a gyümölcsöket, ezért bálványként imádta. Külön­böző áldozatokkal kedveske­dett neki, várva érte a ju­talmat. Mikor télen a leg­rövidebb ideig látta, úgy hitte, a Napisten ilyenkor meghal és másnap újra fel­támadva az egész természet újjáéled. Ez a téli napfor­duló december 25-ére esett Elöljáróban le kell szö­geznem, hogy karcolok. Igenis, karcolok. Nemcsak azért, mert ha az éves be­tűvetést végigsorjázom, akad benne karc elég, ha­nem azért is, mert szándé­kosan karcolok. Nem ütök- lövök hátulról, hanem minden igaz szót leírva-vállalva kar­colok. A kisgyermeket is úgy oktatják: „Ne félj az injek­ciótól, az csak egy bolha­csípés!” „Ugyan, semmiség, csak egy karcolás! Gyorsan elmúlik!” Hát reméljük, minden egyes karcolás mégsem múlt el, de a megmaradók legye­nek mégiscsak „karcolások”. Most a kívánságok: A december arra is jó, hogy az általam inmert és elismert és csak a szükség folytán megismert vala­mennyi szervezet amolyan évadzáró ülést tartson. Na­gyon érzékletes kép bonta­kozna ki abból a sok külön­féle lapban megjelent cikk­ből, amelyet és amelyeket módomban volt végiglesni, dehát erre a rendszeres új­ságolvasónak is módja volt. Néhány dolgot azonban mé­giscsak elő kell venni. Az első kulcsmondat így szól­na: „Hosszú életet kívánok a gazdasági vezetőknek!” Hogy miért éppen nekik? Mert az előzőekben jelzett számve­tés során az is elhangzott a közhivatalokat felügyelő ál­lamtitkár szájából, hogy a hivatali ranglétrán felfelé kapaszkodó vezetők minden kockázat nélkül haladhat­nak előre mind fizetésben, mind beosztásban. A terme­lő üzemekben ez — a be­osztást és előrehaladást te­kintve — kockázatos (külön kívánság esetén a Magyar Hírlap vonatkozó száma mellékelhető). Ünnepi szokások, ünnepi babonák Vendégvárás szilveszterkor az ókori naptár szerint is. Rejtélyes és bonyolult szer­tartásokkal igyekeztek a Nap „kedvében járni”, hiszen a jövő évi termés is „tőle” függött. Ez az ünnep olyan mély gyökeret eresztett az embe­rekben, hogy a keresztény­ség elterjedésekor az egyház jónak látta bevenni ünne­peinek sorába. Időszámítá­sunk szerint 354-ben Liberi- us pápa ezt a napot nyilvá­nította Jézus születése nap­jának. Függetlenül attól, hogy különböző országokban más és más napon kezdődött az új év, ezt a napot minden­hol megünnepelték. A nap­tári újév csak 1582-től, a Gergely-naptár elfogadása óta kezdődik hivatalosan ja­nuár elsejével. Hogy miért pont ezen a napon? Mivel Liberius pápa december 25-ét jelölte ki Jézus szüle­tése napjává, 8 nap múlva, január 1-re esett körülme- téltetésének napja (Circum- cisio Domini). EZ A NAP alkalmasnak látszott az új évszakasz meg­kezdésére. De térjünk visz- sza a Karácsonyhoz. Maga az elnevezés szláv eredetű szó, legrövidebbet, legrövi­debb napot jelent, vagyis a napordulót. A régi germá­nok hiedelmében ilyenkor a szellemek a sírból kikelve visszajárnak az utódok örö­mére, vagy bosszantására a házhoz. Leghatásosabb vé­dekezésnek az örökzöld fe­nyőt tartották. December 25-re esett az antik Róma polgárainak „strena” neveze­tű szokása, amikoris a jó­barátok megajándékozták egymást. A föníciaiak két napig ünnepeltek. Az első napon, december 25-én volt a gyász, majd a második napon, 26-án a vigadozás, az örvendezés. Ezeknek az időpontoknak és szokásoknak összefonó­dása kétségtelenné teszi, hogy a Karácsony ízig-vérig pogány eredetű ünnep volt, csak évszázadok során sze­lídült Krisztus születésnap­jává. A Karácsonyt megelőző 12 napnak is nagy jelentő­sége volt a babonás embe­rek szemében. Ezen jeles napok időjárását megfigyelve a 12 hónapra vonatkozóan kaptak „csalhatatlan” elő­rejelzést, ami nem volt kö­zömbös a várható termést illetően. E rövid naptár de­cember 13-án, Luca napján kezdődött, amikoris du­hajkodnak a szellemek, s ezek megnyerésére minden lehetőt el kell követni. AZ ÓVATOS EMBER például Luca estéjén büdös­gyökérrel kente be hajléka bejáratát, a ház négy sar­kát, fokhagymával az ajtót, istállót, vánkosa alját, s fokhagymát ásott el szerte a ház körül. Ennek az álta­lános büdösítésnek az volt a gondolati gyökere, hogy a szellemek emberi tulajdon­ságokkal rendelkeznek, va­gyis a rossz szagot nem bír­ják, s ha megérzik, majd fejvesztetten menekülnek. Az ajtókat ebben a tizen­két napban lakatra kellett zárni. Ha a szellem olyan elszánt, hogy a szagtól és a lakattól sem riad vissza, akkor viszont olyan lármát kell csinálni, amitől feltét­lenül megtorpan. Kolompok- kal, lábosfedőkkel, ostordur- rogtatással csináltak is ak­kora lármát, főleg a gyere­kek, egy kis édességért, ezért-azért, hogy nemcsak a szellemek, de még a far­kasok is elkerülték a falut. A Luca-székét is ezalatt a tizenkét nap alatt kellett kifaragni. Az éjféli mise alatt aztán a szék készítője megláthatta a helység bo­szorkányait. ANDRÄS ÉJSZAKÁJÁN a kiváncsi lány egy férfi­nadrágot és egy főtt tojást tesz vánkosa alá. Napköz­ben megtartóztatja magát ételtől italtól, és akkor éj­jel álmában meglátja a nadrágban azt a személyt, aki párja lesz. Ilyen jövendölés a célja a karácsonyi vagy szilvesz­teri ólomöntésnek is. A vízbe csöppentett ólom fur­csa alakzatokat vesz fel, ami módot ad a képzelődés­re. Kiolvashatja belőle a lány, mi lesz jövendőbelijé­nek foglalkozása, hivatása, esetleg nevének kezdőbetű­je. A szilveszteri, újévi babo­nás szokások tartalma is azonos a korábbiakkal. A bajt elhárítani, a szerencsét vonzani, ez minden varázs­lás és babona alapja. Ilye­nek a december 28-án levő „aprószentek”, amikor vesz- szővel csapkodták a legé­nyek a lányokat, asszonyo­kat, gyerekeket. De ilyen a szilveszteri töltöttkáposzta és sült malac is. Hiszen aki az év utolsó napján jókat eszik, iszik, az a következő évben is számíthat az anya­gi biztonságra, s nem kerü­li el a szerencse sem. A malac évszázados legendák alapján vált a szerencse szimbólumává azáltal, hogy kincset túrt ki gazdájának. A kéményseprők régen tűzoltással is foglalkoztak, így ahol megjelentek, sze­rencsésebb kimenetelű volt a baleset. Akik tehát ké­ményseprővel találkoztak, bízhattak abban, hogy a há­zuk nem válik a tűz mar­talékává. MA MÁR A TUDOMÁNY fejlődése folytán kevesen hisznek a babonában. Ha azonban valami fontos dol­got szeretnénk beteljesülve látni, még ma is fohászko­dunk. Fene tudja, hátha ép­pen velünk kivételt tesznek a szellemek és segítenek. T. S. Egész évben van mit ün­nepelnünk, de év végén mindenki nagy lázban van. Jön a Karácsony, a Szil­veszter, s mindkét ünnep­hez szorosan hozzátartozik az evés-ivás. Terített asztal ötfogásos ebéddel, minden fogáshoz más itallal — ez majdnem a maximum. Ezt is lehet persze többfélekép­pen elfogyasztani, a vendé­gek típusától függően. Le­het az asztalnál kínált egy- tál meleg ételből, a földre rakott párnákon helyet fog­laló, nagy karéj kenyérért lelkesedő kamasz vendégse­regig. A két véglet között nagyon sok változat lehetsé­ges; nagy tálcákon hideg vagy meleg szendvicsek, a gőz fölött tartott meleg virs­li, ez mind az önkiszolgáló vendéglátás alapja. A szin­te csak jelképesen kínált falatkák is jelentős fogásai az ünnepi ceremóniának, pl.: a ropi, a pogácsa, a sós mo­gyoró. a mandula, amelyek tulajdonképpen csak arra jók, hogy koccintsunk egyet. A mai ünnepi vacsorákat már a nosztalgia hullám is övezi. Nem hiányozhat az asztalról az égő gyertya, a friss virág sem. A tejszín­habos kakaó, a forró csoko­ládé, a puncs, mind-mind varázslatosabbá teszi az est hangulatát. Fontos, hogy olyan vendé­geket hívjunk meg, akiket valóban szívesen látunk, akiket önzetlenül ültetünk legkényelmesebb foteljeink­be. Velük biztosan jól érez­zük majd magunkat és nem lesz rossz a hangulat. Ilyenkor a háziasszonyé a fő szerep. Ha fantáziája jól működik, akkor elámíthatja vendégeit az ízlésesen, ét­vágygerjesztőén elkészített finomságokkal. Néhány egyszerű recept­tel talán sikerül még han­gulatosabbá varázsolni az estét. Banán lángolva Hozzávalók: 4 banán, 5 dkg vaj, 1 evőkanál cukor, fél dl cseresznye- vagy barackpá­linka. A banánt meghámozzuk, hosszában kettévágjuk és 5 dkg vajban mindkét oldalát hirtelen átsütjük. A fordí­táskor vigyázzunk, hogy el ne törjön. Melegen tálra szedjük, meghintjük cukor­ral, leöntjük pálinkával és meggyújtva tálaljuk. Puncs márki módra Hozzávalók: 1 üveg száraz fehér bor, 25 dkg cukor, 3 citrom, 2 dl konyak, szegfű­szeg. A citrom héját, a bort, a szegfűszeget és a cukrot ad­dig forraljuk, amíg a hab­ját el nem fövi. A konyakot vagy a rumot felmelegítjük. A bort bólés tálba öntjük és tetejére a meleg konyakot; meggyújtjuk és addig éget­jük, amíg magától el nem alszik. Talpas poharakban 1—1 szelet citromot teszünk és erre merjük a meleg italt. Ilyenkor a gyermekek­ről se feledkezzünk el. ök is ott ugrálnak a vendégek között. Csupa izgalom ne­kik is ez az este, és termé­szetesen ők is szeretnének részesülni a sok-sok finom­ságból. Így nekik is kell ké­szítenünk valami ínyencsé­get. Koccintáskor szívesen isszák a zamatos szamóca flippet, melynek az elkészí­tése egyszerű. Hozzávalók: 1 evőkanál szamócabefőtt és 1 evőkanál szamócalé, 1 evőkanál cit­romlé, 1 tojás, 1 kávéskanál porcukor, tejszín. A szamócát, a levét, a cit­romlevet, tojást és a cukrot turmixoljuk össze. Széles poharakba töltjük és a te­tejére tejszínhabot teszünk. Egy-egy szem szamócával díszítjük. A babona szerint, ha új évet jól kezdjük, egész évben sikereink lesznek. Ezt ne felejtsük el! (teleki) KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGOK (Karácsonyi karcolások...) V Nehezményezi az államtit­kár azt is, hogy a tanácso­si és főtanácsosi címet még a sorozatban rendelkezésre álló közhivatalnoki bérfej­lesztés mellett sem becsü­lik meg eléggé. Én is arra adom a vokso- mat, hogy a már széltében- hosszában elfogadott „uram- bátyám” mellett vezessék be a „nagyságos, kegyelmes, méltóságos” megszólítást is, hogy a különböző tanácsi osztályok címhez nem jutott intézkedő hivatalnokai tud­ják magukat hová tenni. XXX Kívánom a leendő újság- szerkesztőnek mindazt a si­kerélményt, amelyben az év során akkor volt részem, amikor a sok felesleges fe­csegéstől és a tolitól is ódz­kodó szivarágazati műveze­tő az ötödik cikke megírá­sa után még arra is vette a fáradságot, hogy az egyik szocialista brigádjának ve­zetőjével élménybeszámo­lót írasson, s azt már álta­la kijavítva adja le. XXX Kívánam a tervezőnek, kivitelezőnek, beruházónak, és a nyilvánosság előtt köny- nyedén nyilatkozónak, hogy együttesen és meghitt hangulatban töltsék a szil­vesztert az általuk beígért Csuvas Étteremben és utá­na a régi Rákóczi utca 63- ban térjenek nyugovóra. (Ha ezt a házat1 nem talál­nák, a jobb, vagy baloldali szomszédnál.) Azt is kívánom, hogy 1983-ban — de lehetőleg még azután is azok kapják a kitüntetéseket, akik vala­miért valamit tettek. (Ne, vagy ne csak a főnökeik.) XXX Szeretném, ha személyes kívánságaim is lehetnének, mert azok is vannak. További munkámhoz to­vábbi időszakra is olyan munkatársakat kívánnék, mint Várhelyi József, Jenei- né Erzsi, Liptai Tibi, Vincze Pista, Feketévé Valika és még sorolhatnám. XXX Ha szerkesztő bizottsági vezetőként adhatnám elő kívánságomat, akkor azt sze­retném, hogy olyan baráta­im és segítőim legyenek, mint Teleki Sanyi, Takács Gyuri, Keresztessi Feri, Ja­kab Gabi és még sokan má­sok. XXX Jókívánságaim csak azárt olyan szerteágazóak, mert — sajnos — igyekszem minden­re figyelni. Ha nem igyek­szem, sokszor akkor is mu­száj. Hallgatom-nézem is, hogy Kalmár György meg P. Szabó József mutogatja a sok sovány indiai tehenet, meg az azokat levágni nem, kímélni akaró, alul lepel, felül semmi, csont és bőr, baksisért siránkozó embere­ket. .. Biztos, így lehet ez, mert kinek higgyünk, ha az új­ságírónak, meg a Panorámá­nak nem? Az igen nagy százas rozs­dás szöget csak a Népújság cikke ütötte a fejembe, kö­zölvén, hogy Delhiben elké­szültek az Ázsiai Játékok rendezésének feltételeivel. Két (!!!) év alatt építettek egy új stadion-komplexu­mot, egy — a münchenit talán felül is múló — olim­piai falut, a világ harmadik legnagyobb sportcsarnokát, és így tovább. Két év.., ha elgondolom, hogy itt ná­lunk három évtized alatt nem tudtunk egy legalább félig normális fedett uszodát meg egy minden — ráosz­totta — célra alkalmas sport- csarnokot építeni... Talán hiányoznak a tehenek. Ma Vilma napja van. An­nak idején, aki olvasta, tud­ja, Ligeti Vilma innen ment tanítani az indiaiakat. XXX Azután minden jót kívá­nok a Magyar Labdarúgó Szövetségnek. Részletezés helyett csak egy konkrétu­mot: Küldjék el a nyelvta­nárokat megszégyenítő, alapos nyelvtudással rendel­kező, érdemei előtt mester­edző fejelőbajnokot, Kolum­biába, tanulmányozni a VB. színhelyét. Hogy az már le­mondta? Annál jobb, ké­sőbb jön haza. Meg enged­jenek el vele ötvenhat játé­kost is. Akárkit, akár az egész Ferencvárost. Csak azt a 14—16-ot ne, aki tény­leg szerepelni fog a követ­kező VB-n. XXX Kívánok annak az adóügyi „tisztviselőnek” — aki nem tanácstag, alkalmazott, de hatósági — olyan feladatot, hogy szerezze be dédapjá­nak hiteles születési anya­könyvi és erkölcsi bizonyít­ványát, kétszer száz forintos okmánybélyeggel... Szóval annak, aki hat éve eladott, négy éve forgalom­ból kivont — bejelentett!! — öreg autóm adótartozása mi­att még mindig idegesít le­veleivel. Az ügy a helyszí­nen, félnapos ottartózkodás után mindig tisztázódik, csak elfelejti felírni. így egy fél év múlva újra ír... XXX Ezenkívül kívánok még mindenkinek sok-sok jót. Az építőiparnak, hogy az új pápa tervezzen neki egy csúsztatható naptárt. A KSH vezetőjének és az ismert genetikusnak, hogy sikerüljön kifundálniuk az igazi átlagembert. Azt, hogy sikerüljön meg­tartanunk az 1953-ra terve­zett életszínvonalat. Azt, hogy tudja a jobb­kéz, mit csinál a bal. (Ren­delő van, de seprő, injek­ciós tű nincs. A példák szá­ma ebben a kis hazában millió' lehet.) XXX Kívánom továbbá, hogy a lapot olvassák! Ne csak most, jövőre is! XXX A szakembereknek meg azt, hogy számoljanak, meg ne adj’ Isten a négyzetmé­tereket is mérjék ki egy­szer. Ne a lakbéremelés mi­att. Ez elintézve. A postára, MÁV-ra stb-re várók is. De ha 3 millió lakást — ha­táridőkön túl, meg a nagy igazságot, a sorozattermelés és a modern technológia elő­nyeit megcáfolva — sikerült mégiscsak összegürcölni, s ha ezt elosztjuk hárommal, akkor miért van ennyi tar­talék lakásigénylő? (Befejezésül: csak annyit még hozzá, hogy most feje­ződik be a rádió 1981. évi szilveszteri műsorának is­métlése. Ma is jót lehet ugyan nevetni rajta, de vé­resen és józanítóan komoly dolgokról szóltak a szerep­lők. Ami a legszomorúbb, az akkori helyzetről ma is legfeljebb ugyanazokat lehet­ne elmondani. Épp ezért azt is kívánom, hogy az ez évi, te­hát a ’82-es műsor ismétlé­sét egy év múlva más köz­érzettel hallgassák. Azt meg nem ígérem meg, hogy ad­dig nem fogok írni. Csak legyen, aki kinyomtatja...) DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents