Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 7. szám
ÉLETKÉPEK (in.) A második részt így fejeztük be: „A második dolog: az előbb említett dolgozók fizetésemelésének, premizálásának, jutalmazásának kérdése. Ezeket a dolgozókat, ezek odaítélését az egy-két szinttel magasabb polcon ülő vezetők végzik. Ez nem lenne baj. De ezek, ha történetesen meg is tudják állapítani a teljesítményeket — ami egy mérhető műszaki munkánál nem is olyan nehéz —, elsősorban mégsem ezt veszik figyelembe.” A folytatás: Nem az elért, a vállalat érdekében kifejtett teljesítmény arányában történik az elismerés, az „elismerendők rangsorolása”, hanem a magatartás, elsősorban a konformista magatartás, a munkatársakhoz való „jó viszony”, a tisztelettudás, a munkaidő precíz letöltése, az — esetleges zömmel munkaidőben végzett. — társadalmi munka, és így tovább. Ha két ember megítélésénél ezek a szempontok nagyjából egyensúlyban vannak, akkor kezdik kutatni, melyik is tett többet. Szokolay Sándort abból az alkalomból szólaltatták meg, hogy ő lett a Kodály Emlékbizottság elnöke. (Emlékévekben való szűkösködésre nem panaszkodhatunk.) Elmondta, hogy mélységesen tiszteli, nagyrabecsüli Kodályt, örömmel vállalta a megbízatást, ugyanakkor kevésbé örül annak, hogy a feladat ellátása sok szervező mukát igényel, különböző megbeszéléseken, rendezvényeken kell résztven- m, stto. Ugyanakkor ő még országgyűlési képviselő is, ebben a minőségben ugyancsak sok elfoglaltsága van. „Pedig — ha jól idézem, mondta — legjobban ' szeretnék otthon lenni és dolgozni. Én alkotó ember vagyok, tenni akarok, sok elvégzendőm van. Lehet, hogy ez önzés, de mégis azt kell mondanom, azt akarom, hogy azután ítéljenek meg, ismerjenek el, amit tettem.” Folytatta is, s ha több hetes távlatból pontosan emlékszem, aiz idézet nagyjából így hangzik: „Nem szeretem az olyan embereket, akik hol itt, hol ott tűnnek fel, mindenütt lehet látni- hallani őket, hiszen akkor mikor tesznek?” Valahogy így és tovább. Ami bennem a kettőjük gondolatmenetét, értékítéletét összekapcsolja: az elért teljesítmény a fontos, azt viszont érdemben ismerjék el. Gondolom, ezzel még nagyon sokan vannak így. A két műsor rögzített anyaga biztosan megtalálható a Rádió szalagtárában. ★ Utóirat egy múltkori ügyhöz: Az Ember Aki Nincs azóta megikapta személyi számát, elismervén ezzel állampolgári létezését is. (Hiába, ezért kockázatos havonta megjelenő lapban ilyeneket írni. Nyolc hónapig nem történik semmi, de ha lapzárta után egy nappal igen, csak egy hónap múlva lehet a dologról nyilvános tájékoztatást adni.) Szóval megkapta, örült is neki nagyon. Vagy másfél hétig. Akkor ugyanis belefülelt egy reggeli párbeszédbe mivelhogy a személyi szám- osztó hivatal legfőbb irányító szervének majdnem legfelsőbb illetékese adott válaszokat a riporter kérdéseire. A korrekt tájékoztatás köziben egy dolog megütötte a fülét — s az agyát is: Mintegy tízéves gondos előkészítő munkával elértük, hogy ma már minden magyar állampolgár rendelkezik személyi számmal. A gond most az, hogy ki kell dolgozni, milyen módon tudjuk majd a szám- rendszert használni...? Hát ettől elment a kedve, már nem is örült olyan maradéktalanul. Aztán el kell mennie a Hivatal egy másik osztályára, valamit aláírni. Ott viszont a személyi igazolvány számát biggyesztették vele a neve alá. Mivelhogy ez is van neki, oda is írta. Az egyik tanulság tehát: A hivatalban — ahol a számot osztják — az igazolványszám kell, az OTP-nél — ahol a kölcsönt osztják — a személyi szám. ★ Az egyik építőipari vállalatnál éveken át millió forintokkal károsították meg a társadalmi tulajdont. Tehették, mert nem akadt „bejelentő”. Pár év után azért mégis akadt egy, így azután többhónapos munkával fel is göngyölítették a társaságot. Kinyomozták az ügyet. Egy másik helyen, „csak” egy-két százezres volt az előbbihez hasonló károkozás. Itt ugyanis már két év után akadt bejelentő, s a nyomozás is csak néhány hetet vett igénybe. Egy másik építőipari vállalat nyitott — közterületi, nem bekerített — munkahelyén néhány segédmunkás „eladott” húsz darab téglát. Itt azután rögtön akadt bejelentő. Meg is indult nagy apparátussal a nyomozás. Az URH-s kocsival elfogták a segédmunkásokat (még mindig a munkahelyükön voltak), majd az elszállítót is. Senki semmit nem tagadott. Két tiszt ezután előállította az orgazdát, aki egyből ugyancsak bevallott mindent. Megszámolták a téglákat, tényleg húsz darab volt, jegyzőkönyvileg le is foglalták. Két órán belül tehát az egész hálózat fel lett göngyölítve. Ezekután a tisztek főnöke írásiban utasította az orgazdát, hogy a téglákat eredeti helyükre szállítsa vissza, az elismervényt pedig neki küldje meg. Miután ez megtörtént, a főnök főnöke ha- tározatilag értesítette a ^„fekete vevőt”, hogy a bűnügyi nyomozást megszünteti, s erről tájékoztat minden érintett szervet és szervezetet. Többféle tanulságot lehet a három ügy kapcsán levonni, úgy az „ügyfeleknek”, mint az olvasónak. Csak nehogy azt, hogy kicsiben nem érdemes, mert azt gyorsan bejelentik---Olcsóbb lesz a békéscsabai spotcsamok — olvasom a Népsportban. Hogy miért? Mert két csehszlovák szakember megállapodott a városi tanács elnökével, hogy olyan tervet adnak, melynek alapján 75 millió forintba kerül a kivitelezés, s még ebben is segítenek, közreműködnek. A budapesti KÖZTI (Középülettervező Intézet) tervei alapján a már majdnem elkezdett építkezés 120 millió forintba került volna. Így is meg lehet -tehát több, mint harminc százalékos beruházási költséget — s mint kiderült, időt is — spórolni. Hogy mi ebben az érdekes? Legelősször az, hogy a csehszlovákok minden igényt kielégítő, három-négyezer ember befogadására alkalmas csarnokából nálunk már kilencven(!) darab elkészült, áll használják, sőt már az NSZK-ban is építettek ilyeneket. Ez pedig nem lebecsülendő dolog. Másodszor az, hogy minderről a KÖZTI, amelynek ilyesmik a dolgai, nem tudott, s persze más felettes szerv sem. Pedig a KÖZTI — is — Budapesten van, közelebb Prágához mint Békéscsaba. Lehet, hogy a Csabán élő szlovák nemzetiség tagjai szóltak az anya-országba, hogy itt mi készül, onnan meg rögtön jöttek nekünk segíteni takarékoskodni ? S talán azért szóltak, mert jó általában a magyar, s ezen belül a Békés megyei nemzetiségi politika ? Meg még egy ötlet: ha akarnánk még egy fedett uszodát, esetleg ötven métereset, építeni, jó lenne olyan tervet keresni, amely figyelembe veszi, hogy a víz jobban szeret -lenn lenni, mint fenn. Talán külföld se kell hozzá, esetleg csak Kecskemét... De itt már nemcsak uszodáról van szó---★ G yártási eljárásit akar vásárolni a magyar ’ vállalat. Vagy licence alapján Nyugaton már menő terméket gyártani. Megérkezik a tárgyalásra a cég két képviselője, fejenként egy-egy aktatáskával, azokban a szükséges dossziékkal, dokumentációval. Ami nem ezekben van — az a fejekben. Például kettőjük négy világnyelv-ismerete, tárgyalási szántén. Leül velük szemben a tárgyaló teremben a -vállalat nyolc prominens képviselője, és — természetesen — a tolmács, aki ugyan nem annyira prominens, de négy közül ismer egy-két nyelvet. Az udvariassági formulák, a kölcsönös nagyrabecsülésről történő „biztosítás”, a helyzet általános „felvázolása”, a közös cél „megfogalmazása”, a kölcsönös előnyök hangsúlyozása után a cég embere 'felteszi az első kérdést. Fordítás, konzultáció, válasz, fordítás. A másodiknál ugyanígy. A harmadik kérdés már egészen konkrét volt. Fordítás. A vállalatiak egymásra néznek, mindegyik a másiktól várja a válasizt. Az viszont nem jön, csak egy ötlet: „Hívjátok le X-et! Tolmács zavarban szabadkozik: Elnézést uraim, csak pár perc, rögtön jön a téma kiváló ismerője!” Udvarias fejbólintás, majd csend. Ilyenkor nagyon nehezen megy az idő. X végre megérkezik, meg- könmyebült sóhaj. A témát, a kérdést érti, megválaszolja. Tolmács fordít, nincs rákérdezés, X el. Újabb konkrét kérdés. (pL: „Tudják Önök itt ezeket a paramétereket — jellemzőket, értékeket — tartani?”) Ifjúsági turista iroda A mongol forradalmi ifjúsági szervezet fontos feladatként kezeli az ifjúsági turizmus segítését. A különféle utakat az ifjúsági szervezet keretében működő ifjúsági turista iroda szervezi. Segítségével a szocialista országokból érkező fiatalok ezrei ismerkedhetnek meg e természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag távoli országgal. A programok során a látogatók eljutnak az új ipari és mezőgazdasági üzemekbe, az épülő-szépülő városokba is, ahol baráti találkozókon cserélhetnek tapasztalatokat a mongol fiatalokkal. Az ifjúsági turista iroda tovább bővíti kapcsolatait a szocialista országok hasonló szervezeteivel. A közelmúltban például a magyar és bolgár ifjúsági irodákkal épített ki kapcsolatokat. Egyre növekszik azoknak a mongol fiataloknak a száma is, akik külföldre látogatnák. 1981 és 1985 között előreláthatólag mintegy 400 ifjú turistát utaztatnak külföldre, illetve várnak Mongóliába. Az ifjúsági turizmusban részt vevők száma — a korábbi ötéves időszakot tekintve — megkétszereződik. 4 DOHÁNYGYÁR Az eset az előbbi. Y-t keresik, nagynehezen megtalálják, jön. Válasza, kiegészítés után „kielégítő”. Cég emberei kipipálják a dokumentációban, Y el. Még egykét ilyen kérdés, majd a kérd ezz-fel elek bezárása. összefoglalás, „reméljük”, „bízunk benne” „kölcsönösen”, majd meghívás egy egyszerű „munkaebédre". Cég emberei ebédelnek, hat vállalati prominens ebédéi, a kevésbé prominensek mennek dolgozni. X is dolgozik, Y is dolgozik. Ebéd közben — a tolmács is dolgozik. Jó tudni! di.) Egert világhírűvé mégsem a barokk építkezés, vagy a törökök elleni küzdelme, hanem a zamatos bora tette. Messze földön ismerik az Egri Bikavért, a Medoc noirt az Egri Leánykát. Eger környékén a XIX. században 4145 katasztrális hold szőlőt műveltek meg. A szőlőművelést a IV. Béla idején idetelepített dél-franciaországi lakosság honosította meg. Minden bizonnyal tőlük vették át a helybeli lakosok ezt a tudományt. Erre utalnak a környék helységnevei is (Makiár, Olaszegyház, Tálya). Végül azért minden ösze- jött, az üzletet megkötötték. ★ Az országgyűlés nyári időszaka nem tartogatott és nem is hozott olyan meglepetéseket, mint a tavaszi. Akkor ugyanis elhangzott egy olyan, többszörösen ösz- szetett mondat aiz igazságügyi miniszter összefoglalójában, amely azóta is eszembe jut, foglalkoztat, mikor jogszabályokról hallok. A lényege ez volt: a jogszabályok nyelvezete nem azért bonyolult, sokak szerint érthetetlen, mert jogászok fogalmazzák, hanem azért, mert más szakmák képviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő megfogalmazásuk szó szerint kerüljön be a szövegbe... Csak akkor azt nem értem, hogy miért kell minden jogszabály, rendelet megjelenése után megvárni, míg kiadják a magyarázatot, hogy hogyan kell azt értelmezni, s azután a végrehajtási utasítást, hogy a rendelet szellemében tulajdonképpen mit is kell csinálni. Talán azért mégsem olyan egyszerűek a jogászok — fogalmazta szövegek... ★ Már nem tudom, hogy Szigethy Anna, Kapás Irén vagy Juhász Judit kelt-e rádiós műsorában az elvált családok apukájának védelmére, mindenesetre igen érdekes dolgokat fejtegetett. Többek között azt, hogy az anyukák nagy része foggal- körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerek nála maradjon, s ebben nem kizárólag az anyai szeretet játszik döntő szerepet, hiszen sok esetben az apa legalább annyira szereti a gyereket, s ő is nagyon örülne, ha az vele maradna. De hát az a gyakorlat... A családjogi törvény és maga az egész eljárás annak szellemében intézkedik, illetve folyik, hogy első a gyermek érdeke. Ha egyébként .normális, értelmes szülőkről van szó, akkor ez az érdek elsősorban az anyagi. A műsorban felemlített anyukák többsége azután — a gyermek érdekét hangsúlyozva — igyekszik is mindent, amit csak lehet, megtartani, vagy megszerezni. Az apának ezek után joga van a maximális tartásdíjat is fizetni, de nincs joga a gyermeket akkor, meg ott Látni, ahol szeretné. Mintha valami nemes bosszúvágy lenne az „elhagyott” nőben. A kamaszgyermeket engedi két héten át aludni a háromszáz kilométerre lévő úttörőtáborban, de egy éjszakára nem az apjánál, s hasonló példákat sorolt fel a műsor szerkesztője. Manapság, amikor a válási statisztika Magyarországon olyan, mint amilyen, ez- mindenesetre elgondolkodtató B. Gy. A törökök elvonulása után iparosok, kereskedők, nemesek telepedtek le itt. A Fe- nessy-féle egyezmény értelmében azoknak, akiknek háztulajdonuk volt a városban, szőlőt is kellett kapniuk, így egyúttal szőlőbirtokosok is lettek. A XVIII. század közepén a belvárosi szőlőbirtokosoknak 70—80 köböl volt az évi bortermelésük, de volt aki többet is megtermelt (1 köböl=25 liter). Bár 1688-ban szabad városi rangot kapott Eger, a püspökség és a káptalan követelésére 1694-ben a király újra püspöki várossá nyílvánította. Ez olyan felháborodást keltett az iparosokban, hogy a királytól engedélyt kértek a kiköltözésre. Hevest választották volna székhelyül és ott várost akartak alapítani. Hosszas vita után a király megengedte, hogy évente 3 országos vásárt tartsanak Egerben, s ezzel jobb belátásra bírta őket. Ez a kedvezmény azombon kevés volt ahhoz, hogy a város fejlődése töretlenül folytatódjon. A lakosság gyarapodása megakadt, még inkább csökkenés következett be. 1695-ben Eger lakóinak száma nem érte el az ötezret, tíz évvel későbbi becslések szerint már csak négyezren éltek itt. A Rákóczi szabadságharc utáni időkben tovább romlott a helyzet. A szőlőföldek megmunkálása sokba került és nehéz volt, a gabonát nem volt aki learassa, mert ha valaki vállalkozott is rá, aratórész gyanánt a fele termést kérte. A kereskedők sem tudták áruikat eladni, így más városokba jártak vásározni. Talán ha nincs ilyen nagy földesúripüspöki függés, itt is kialakulhatott volna az a szabad, művelt, iparos és kereskedő patrícius réteg, amely teljes felelősséget érzett volna a város fejlesztéséért. Az építtető kedv, mint már előző számunkban említettem, Eszterházy Károly püspök közel négy évtizedes püspöksége idején bontakozott ki. A várost ért természeti csapások az 1870-es években kezdődtek. 1873-ban a májusi fagy és a sok csapadék tette tönkre nemcsak a gabonát, de a kapásnövényeket is. 1878. augusztus 31-én hatalmas árvíz döntötte romba a belváros számos épületét. Az 1886-os esztendő mégin- kább tragikusan érintette a város lakosságát. A biztosnak látszó anyagi alapot tette teljesen tönkre a filoxé- ravész. Minden keserves próbálkozás ellenére három év alatt a teljes szőlőterületet kipusztította megyénkben. Egyedül Egerben 80 000 hektoliter bor veszett el. A tragédia következtében számos iparág megszűnt vagy lehanyatlott. A 4145 hold szőlő megműveléséhez 207 250 napszám kellett egy évben. A szőlőmunkások és kistermelők ennyi munkanaptól estek el, ami lényegében létfenntartásukat tette lehetetlenné. A város 18 000 főnyi lakosságából 2715 az éhhalál küszöbén állott. Sokan éltek különféle adományokból. Szívós és kitartó munkával, újabb szőlőfajták telepítésével az első világháborúig 3000 katasztrális hold szőlőt újítottak meg. A gyáripar megteremtésére már a XIX. sz. második felében több helyi kezdeményezés történt. Az 1870-es években működött egy cukorgyár, de később elárverezték. Ugyanez lett a vége a Schwarz-féle gőzmalomnak is. 1881-ben jött létre az Első Egri Kályhagyár Társaság. Pár év múlva az egész megszűnt. A korszak legjelentősebb vállalkozása az Épület- és Bútorvasalási Gyár volt. Meg kell említeni még, hogy az ország első kórháza, melyet Erdődy püspök alapított 1727-ben, szintén itt működött. Az Egri Dohánygyárban 1894-ben indult meg a termelés. Az egykori Korona Vendéglő helyiségében 92 nő szorgoskodott. 1901- ben már 670 munkást foglalkoztattak itt, 34 kivételével mind nő. A munkásnők átlagos napi bére 2 forint volt. A 8 hetes betanulási tanfolyam alatt napi 60 fillért kaptak. Ennyi volt a táppénz betegség esetén is az ingyenes gyógykezelés mellett. A kedvezőtlen gazdasági helyzettől kivezető utat 1872-ben átadott Füzesabony—Eger vasútvonalban látták a város vezetői, habár a Budapest—Miskolc vasútvonal elkerülte a várost. A másik jelentős lépés a köz- világítás megszervezése volt. A belváros utcáit az 1860-as évektől a házak falára függesztett petróleum lámpákkal világították meg. 1891- ben Walzer Ferenc budapesti gépgyáros tett ajánlatot a gázvilágítás bevezetésére. A város azonban a Ganz gyárral kötött szerződést a villamos világításra. A vilgháború után megtorpan az a szerény ipari fejlődés is, ami a századforduló elején mutatkozott. Lassan, az évtized közepére, enyhült a válság. 1925-től megindult a középítkezés, a magánépítkezés. Idegenforgalmi létesítményeit az 1920-as évek közepén kezdi kiépíteni a városi tanács. A Népkertet felújítják, létrehozzák a városi kertészettel. A vár módszeres feltárása is ekkor kezdődik. A kezdeti sikereken felbuzdulva már országos támogatást is kérnek, és kapnak a kutatók. S megéri a fáradozás. A török időket idézi a minaret karcsú tornya, és a törökfürdő is. A felszabadulás óta rohamosan fejlődik városunk. Nyomát is csak elvétve találni a korábbi elmaradottságnak. Ezek eltüntetése a mai generáció feladata. Teleki A Szorb Néprajzi Kutató Intézet Három, évtizede áll fenn és tevékenykedik eredménye^- sen a Német Demokratikus Köztársaságban a Szorb Néprajzi Kutató Intézet. Az intézet munkatársainak több évtizedes kutató tevékenységét összegező kiadványok sora derít fényt e szláv népcsoport múltjára, történetére, nyelvére, szokásaira. Ilyen például a négykötetes „A szorbok története” című enciklopédia, a „Szorb népviselet” című kötet és a. 15 kötetesre tervezett „Szorb nyelvatlasz”, amelyből nyolc kötet már megjelent. A Szorb Néprajzi Kutató Intézet megbecsült partnere más országok szlavisztikai történész és néprajzi kutat! intézeteinek. Tudósai rész vesznek a Nemzetközi Szia visztikai Bizottság munká jában, közreműködnek j „Szláv nyelvatlasz” és ; „Szláv népek néprajza” cí mű összefoglaló tudománya munkák megírásában.
