Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 3. szám

XI. évfolyam, 3. szám Á Országos művezetői konferencia RA: 1,80 FORINT 1982. március hó KÖZVETLEN KAPCSOLATBAN Dohánytermesztési társulás Mint ahogy arról már lapunkban értesítést adtunk, 1981. december 11—12-én a Csepeli Vas- és Fémművek Munkás- otthonában, a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság szervezésében sor került az „I. Országos Művezetői Tapasz­talatcsere Tanácskozására”. A tanácskozást megelőzően — mintegy másfél éves szer­vező munkával — az előkészítő bizottság biztosította, hogy azon mintegy 130 ezer gyakorló művezető képviseletében jelenjenek meg a különböző gazdasági egységek küldöttei. A tanácskozás fővédnökségét Gáspár Sándor, SZOT-főtitkár, Méhes Lajos ipari miniszter, Fock Jenő, a MTESZ elnöke vállalta. A tanácskozáson végül is, mintegy 600 fő jelent meg, 410 művezető, 67 közvetlen termelésirányító, 50 vál­lalati vezető, 47 különböző közreműködő és 26 felkért hoz­zászóló. A tanácskozás igen időszerű volt, ezt bizonyítja a vártnál nagyobb érdeklődés is. A vita élénk, a cél érdekében néha szenvedélyes, de igen tárgyilagos volt. Kihangsúlyozást nyert a művezető szerepének fontos­sága a gazdaságpolitikai cé­lok elérésében, a rendelke­zésre álló eszközök jobb ki­használásában, a tartalékok feltárásában, ä veszteségek csökkentésében. A vita során megállapítot­ták, hogy a művezető szere­pe a modern technika alkal­mazása mellett egyre inkább átértékelődik, ennek megfe­lelően egyre nő a művezető feladata az embereikkel va­ló foglalkozás terén. Az is hangsúlyt kapott, hogy még sok helyen a mű­vezető felelőssége és a rá­nehezedő teher nagyobb, mint az a tekintély, amely- lyel rendelkezik. Ennek oka elsősorban, hogy sok helyen nem rendelkezik a felelős­ségének megfelelő hatáskör­rel. Lényeges tehát szerepét, helyzetét erősíteni, megbe­csülését növelni, de ez a feladat a vállalati vezetési rendszer korszerűsítését is jelenti egyúttal. A tanácskozás ajánlásokat dolgozott ki és ezeket az ajánlásokat az érdekeltekhez eljuttatta. Az ajánlások a következők: 1. A vállalatokkal szembe­ni követelményekkel együtt nőnek a művezetők feladatai és a velük szembeni elvárá­sok is. Javasoljuk a minisz­tériumoknak, felügyeleti el­lenőrzésük során vizsgálják meg, hogy az általuk koráb­ban kiadott — és a szakmai sajátosságokkal kiegészített —, a művezetők jogaival, kötelezettségeivel, valamint anyagi érdekeltségi rendsze­rével foglalkozó irányelveket a vállalatok megfelelően al­kalmazták-e. A konferencián elhangzot­takra figyelemmel javasol­juk a minisztériumoknak és az OKISZ-nak, hogy a be­szerzett tapasztalatok alap­ján korszerűsítsék az irány­elveket a jogok és kötele­zettségek vonatkozásában, különösen a változott gazda­sági, technológiai, vezetés- technikai körülményekre te­kintettel. Javasoljuk ennek kapcsán a hatáskörök és azok dele­gálásának korszerűsítését, pontosítását, a megfelelő partneri viszonyok kialakí­tásának szorgalmazását. 2. Javasoljuk a miniszté­riumoknak és az OKISZ-nak, adjanak ki irányelveket ar­ra vonatkozóan, hogy a mű­vezetők a hozzájuk beosz­tott dolgozók munkáját éven­ként értékeljék. Adjanak ki olyan általános érvényű módszereket, útmutatást, amelyek az új dolgozók beil­leszkedését, „bevezetését” elősegítik. Javasoljuk a minisztériu­moknak és az OKISZ-nak a tehetséges fizikai dolgozók felkutatását, munkahelyi ne­velésének kidolgozását. A megfelelő külföldi és belföl­di módszerek kipróbálását szorgalmazó irányelvek ki­adását meg kell szervezni. 3. A konferencia célszerű­nek tartja, hogy a vállala­tok vezetői vizsgálják felül a művezetőkre vonatkozó ügyrendjük, belső utasítá­saik és szabályzataik aktuali­tását, korszerűsítsék ezeket, illetve a szabályzatokban foglaltak betartását biztosít­sák. Ajánlják a vállalati szervezet és a belső mecha­nizmus korszerűsítését és ez­zel együtt a művezető fel­adatának és hatáskörének rendezését. Indokoltnak lát­szik megvizsgálni a műveze­tők alapbérét, mozgóbérét, átlagkeresetét, azok belső arányait. Elmaradás esetén javasol­juk, hogy megfelelő intézke­dések történjenek a rende­zés érdekében. 4. Javasoljuk, hogy a vál­lalatok vezetői vizsgáltassák meg a művezetők munkakö­rülményeit, munkájuk szer­vezettségét. Meg kell szün­tetni az olyan gyakorlatot, hogy a művezető az ered­ménytelenül dolgozó beosz­tottjait és a hiányokat „be­ugróként” pótolja, és emiatt nem tud foglalkozni vezetői tevékenységével. 5. A tanácskozás tapaszta­latai alapján javasoljuk a vállalatoknak, hogy vizsgál­ják felül a művezetők hely­zetét a vállalat egész veze­tési rendszerében. Ma a mű­vezető feladata sokrétű: a rendelkezésre álló eszközök és feltételek hiányosak. Ez a tartósan jelenlevő ellent­mondás egyik eleme rossz közérzetüknek és egyik okozója a tevékenységük ér­tékelésében megjelenő zava­roknak. Az ellentmondás feloldása kétirányú lehet: csökkenti a vezetés a művezetők felada­tait és felelősségét, vagy bő­víti a művezetők számára biztosított feltételeket, esz­közöket. Ennek tisztázása azért fontos, mert ettől is függ, hogy mit tartalmazzon a művezetőképző-tanfolyam tematikája. 6. Tekintettel a kialakult jelenlegi helyzetre, a műve­zetői munkakörök nagy szá­mára és fontosságára, indo­kolt lenne elemzés alá von­ni a művezetők felkészült­ségének helyzetét és megta­lálni a megoldást a problé­mákra. Az elmúlt években kine­vezett művezetőknek csupán kis hányada technikus, na­gyobb részük szakközépis­kolát végzett, vagy üzem­mérnök. A technikusminősítési rendszert a gyakorlat nem igazolta. Az ipar nem tudja nélkülözni a jól képzett mű­szaki közép-szakkádereket. Az ipar fejlettségi szintje — a magasan kvalifikált te­rületek kivételével — nem igényel mérnöki tudású mű­vezetőket. Ennek következ­tében a mérnök úgy érzi, hogy szakmailag tudási szintjén aluli feladatot lát el, ha művezető. A szakkö­zépiskolai végzettségűek szakmai tudása, felkészült­sége pedig kevés a feladat eredményes ellátásához. Ezért megfontolandó a tech­nikusi rendszer korszerűsí­tett visszaállítása. 7. A művezetőképzést és továbbképzést szükséges a gyakorlathoz közelíteni. A művezető gyakorlati munká­ja során ismétlődően felme­rülő problémákat és azok megoldási lehetőségeit eset­játékokon, helyzetgyakorla­tokon, valóságos problémá­kon keresztül kell szemléle­tesen érzékeltetni. 8. Tekintettel a művezetői munkakörök fontosságára, javasoljuk, hogy a műveze­tők szakmai és vezetői fel- készültsége növelésének se­gítését minden állami és társadalmi szerv tekintse kiemelt feladatának. 9. Tartsák fontos felada­tuknak a képzés tematikái­nak, tananyagának folyama­tos korszerűsítését. A veze­tési ismeretek tananyagának továbbfejlesztése során nö­velni indokolt az emberek­kel való „bánni-tudáshoz”, kapcsolatokhoz szükséges tudnivalókat, a művezetői munkakörben rendszeresen felmerülő problémákat és azok megoldási lehetőségeit bemutató gyakorlati foglal­kozásokat. Mind a közép-, mind pe­dig a felsőfokú tanulmányi intézményekben meg kell honosítani a vezetési isme­retek oktatását. Ehhez meg­felelő alkotói gárda kialakí­tását kell megoldani és to­vább képezni. 10. A vállalatok, szövetke­zetek gazdasági és társadal­mi vezetői fordítsanak nagy figyelmet a művezetőképzés résztvevőinek kiválasztására. Teremtsenek jobb érdekelt­séget a képzésben való rész­vételhez, kísérjék figyelem­mel és ösztönözzék tanulá­sukat. Az utánpótlásként ki­választottak számára bizto­sítsák a munkahelyi vezetői gyakorlatot. {Folytatás a 2. oldalon.) Több évtizedes prob, lémája a dohányiparnak, hogy nem tudta megte­remteni a dohányter. melók és cigarettagyárak érdekeltségi kapcsolatát. Ez elsősorban a dohány­ipar szervezeti felépíté­séből adódott. A terme­lők a dohánybeváltó és fermentáló vállalatokkal voltak közvetlenül kap­csolatban. A cigarettagyárak a do­hánybeváltó és fermentáló vállalatoktól vásárolják a cigaretta gyártásához szük­séges hazai dohányfélesége­ket. Mivel a hazai dohány- termesztés évtizedek óta nem Az év első két hónapjának gazdálkodását elemezve többnyire pozitív eredmé­nyekről szólhatunk. A cigaretta-termelés mennyiségét tekintve, a programot 8 millió db-bal haladta meg. összetételében elmarad a tervtől. A nagyobb termelési értékű cigaretták­ból mintegy 50 millió db- bal termeltünk kevesebbet, főleg nagy az elmaradás a fogyasztók által keresett — és nyereség szempontjából számunkra is kedvező — Marlboro cigarettából. A szivarágazat — való­színűleg igen kemény mun­kával — de február végére behozta a januári több mint 400 ezres lemaradását. A két hónapra tervezett mennyi­séget 1%-kal túlteljesítve, közel 50 ezer db-bal többet is készáruzott, mint ameny. nyit a program előírt szá­mára. Ez több okból is jelentős: — a szivarfogyasztás ja­nuár—február hónapban a tervezett felett volt, — a vállalati létszám az év első két hónapjában szin­tén meghaladta a tervezetett, tehát a többlettermelés kö­vetelmény ! — és végül, de nem utolsó­sorban, a Hevesi-válogatás idejére • szivarkészlettel kell rendelkeznünk. letekből. Viszont ugyanakkor egyéb, bőtermő, rossz minő­ségű dohányfajtákból feles­leges készletek alakultak ki. Ez a hiányosság különö­sen jelentkezik az úgyneve­zett minőségi cigarettáknál, melyek fogyasztása hazánk­ban is évről évre emelkedik. A vállalati önállóság le­hetővé tette, hogy ezen az évtizedes hiányosságon pró­báljunk változtatni és ked­vező irányba terelni a hazai dohánytermesztést. Az Egri Dohánygyár ezért az or­szágban elsőként vállalko­zott egy olyan társulás lét­rehozására, mely közvetlen Termelési értékünk nem éri el a tervezettet, 8,5 mil­lió forinttal maradtunk el attól. Ennek kizárólagos oka a cigarettatermelés szerke­zeti eltérése a tervtől, ami pedig néhány anyagféleség hiánya miatt állt elő. Létszámgazdálkodásunk elég nehézkesen igazodik a tervszámok diktálta követel­ményhez, január—február hónapban együttesen 1012 fő volt az átlag-létszámunk, a terv 992-t határoz meg. A túllépés tehát 20 fő! A február végi zárólétszám már alatta volt az ezer fő­nek, bár még mindig terv felett vagyunk. És ennek el­lenére létszámhiányokról is lehet hallani a technológiai területeken. Ez valószínűleg az átlagosnál nagyobb be­teglétszám miatt fordulhat elő. A létszámkeretek betartá­sát ezért folyamatosan ellen­őrizni kell! Termelékenységi mutató­ink nem alakultak kedvező­en. Ez következik a mutató k^t tényezőjének — terme­lési érték tervszint alatt, létszám tervszint felett — kedvezőtlen értékeiből. Az egy főre jutó termelé­si érték a bázist ugyan meg­haladja, de a tervezettnek csupán 93,7%-ka. hát jó minőségben minden mennyiségben jó áron ex­portálható is. Érdekesség: ezt az ameri­kai eredetű dohányfajtát itt, Heves megyében honosítot­ták Kápolna környékén, az 1930-as években (a magyar neve is Hevesi). Az Egri Dohánygyár 1982- ben fejlesztési alapjából 1,5 millió Ft-ot fordít a társulás keretein belül arra a célra, hogy a Kálban működő Ká­rolyi Mihály Mg. Tsz, minta társulás egyik tagja, minden olyan eszközzel rendelkez­zen, mely a Virginia dohány termeléséhez, a dohányleve­lek szárításához szükséges. Ugyanilyen mértékben nyújt Anyagmegtakarításunk igen kedvező, 49,7 tonna do­hányanyagot takarítottunk meg a normához képest, ami pedig tervezett nyeresé­günket 4,9 millió forinttal növeli. Előző évi igen szép gazda­sági mutatóink összhatását a balesetek emelkedése kissé elhomályosította. És sajnos már ez évben is — a tava­lyiakhoz hasonló — balese­tekről kell számot adni. A cigarettagyártáson egy hét leforgása alatt két köröm. vesztéses baleset történt. Szőllősi Margit minden sza­bály és tilalom ellenére kéz­zel a mozgó gépbe nyúlt és körmét veszítette, Magyari Lajosnét figyelmetlen munka­végzése folytán szintén kö- römvesztéses baleset érte. Most még év elején kell odafigyelnünk, egymást is figyelmeztetve ha szükséges, hiszen egy köröm még ki­nőhet, egy újjperc már nem, előzzük meg elsősorban sg- ját, másodsorban a vállalat kollektívája érdekében eze­ket a baleseteket. A szocialista brigádválla­lások is lezárultak február végével. Az összesítések most folynak. Több brigád igen színvonalas vállalással jeles­kedik. Reméljük a végrehaj­tás is hasonlóan színvonalas lesz. —BM— icucz.1 a Sj ctt ctrv űöurvocgic­tét, ezért úgy a dohányter­melőknél, mint a fermentáló vállalatoknál egy mennyisé­gi szemlélet alakult ki. Végeredményben a fo­gyasztói igények kielégíté­sére szükséges dohányféle­ségek nem álltak a cigaret­tagyárak rendelkezésére az amúgy is szűkös dohánykész­érdekeltségi kapcsolatot te­remt a dohánytermelők, a fermentáló vállalat és a do­hánygyár között. A Magyar- országon termelt dohány­fajták között a Virginia do­hány az, mely a cigaretta- gyártáshoz szükséges dohá­nyok közül minden jó mi­nőségű cigarettában megta­lálható. A Virginia dohány a vi­lágpiacon keresett áru, te_ seguseget az ereamenyes Virginia-termesztéshez a DDT Fermentáló Vállalat is. Ezzel szemben a termelő­szövetkezet vállalja, hogy 1982_ben 40 hektáron termel szigorú technológiai előírá­sok betartásával Virginia dohányt. dr. Huszti Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents