Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Az üzemrészi DH-bizottságok DH-munkarendszerünk eredményes működésének, a célkitűzéseink megvalósításának továbbra is elengedhetetlen feltétele az, hogy a minőség, a hatékonyság, az üzemi demokrácia hármas követelményrendszerének eleget tegyünk. Vállalatunk politikai és gazdasági vezetésének eddig is és a jövőben is az lesz a törekvése, hogy az üzemi demokrácia bürokratikusmentes vonásait erősítse, hogy megteremtse azokat a sajátos fórumokat, ahol a végrehajtás minden szintjén, mind többen, alkotó módon segítik az előttünk álló feladatok megoldását. A vállalati DH-akcióbi- zottság ennek tudatában tekintette át az üzemrészi DH-akcióbizottságok 1980. évi munkáját és a következő főbb megállapításokat tette: — Az akcióbizottságok egyre jobban betöltik az ún. törzskari funkciót, egyre jobban segítik a vezetőt abban, hogy döntései megalapozottak, az érdekek megfelelően egyeztetésre kerüljenek. Az akcióbizottságok tagjai egyre aktívabban töltik be azt a sajátos képviseletet, mely a vezetés és a végrehajtás közötti információ megfelelő áramlásában ölt testet abban, hogy begyűjtik munkatársaik véleményét, javaslatait és a közös álláspont kialakítása következményeként született döntések végrehajtását segítik. — Eredményesnek kell értékelni az akcióbizottságok aktivitását, tagjainak ún. problémaérzékenységét. A 11 üzemrészi DH-akcióbizott- ság jegyzőkönyveit értékelve az állapítható meg, hogy az üléseken 642 érdemi javaslat hangzott el, került megvitatásra. Kiemelésre érdemes az is, hogy a javaslatok közel 70%-a saját hatáskörbe kerül megvalósításra, azokban a kérdésekben várnak a társosztályoktól vagy a vállalat felső vezetésétől segítséget, melyek vagy hatáskörüket, vagy felkészültségüket meghaladja. A felvetések, észrevételek közel 6%-a nem került megvalósításra. Ez egyrészt a kapcsolódó területek eredményes együttműködését, másrészt a felvetők realitásérzékét is tükrözik. — A társosztályok kapcsolatát, együttműködését illetően a vállalati DH-akció- bizottság megállapította, hogy fejlődő, egyes területek vonatkozásában példamutató, de fellelhetők olyan jelenségek is, amikor a szükségesnél több energiát igényel az érdekegyeztetés, a közös cselekvésre való ráhangolás. — A felvetett észrevételek, javaslatok jellegét vizsgálva megállapítható, hogy az akcióbizottsági tagokat az a törekvés vezérli, hogy a terület minél eredményesebben tudjon feladatának eleget tenni, hogy csökkenjenek az eredményes munkavégzést károsan befolyásoló körülmények. Az akcióbizottságok problémaérzékenységének fejlődését az is tükrözi, hogy egyre nagyobb súlyt helyeznek a termelést, a gazdálkodást befolyásoló szubjektív tényezőkre. Nevezetesen az együttműködésre a társosztályok között, a munkatársi kapcsolatok ápolására, az újonnan munkába lépő befogadására, nevelésére, a vezetés és a végrehajtás összhangjára. Az is igaz azonban, hogy ezen a területen is lehet és kell is továbblépni. Üzemrészeink és az egyéb területek is elkészítették az 1981. évre szóló DH-progra- mot. A programkészítés alapja a vállalati DH-prog- namban meghatározott célkitűzések és ehhez kapcsolódva a terület sajátosságaiból adódó feladatok. Megállapítható, hogy a D H - programok tartalmában, kiállításában, a vállalati célkitűzések lebontásában, a feladatok meghatá- rnzásálbam célratörőek, színvonalasak. Főbb mondanivalójuk a termelés, a minőség, a gazdálkodás feltételeinek biztosítására irányul. Ugyanakkor nagy súlyt helyeznek az együttműködés további fokozására, az információáramlás hatékonyságának növelésére, az anyagi ösztönzés továbbfejlesztésére, a képzésre, az önképzésre. Alapvető feladatuknak tekintik, hogy a megváltozott követelménykhez igazodva megfelelően járuljanak hozzá a vállalati célkitűzések megvalósításához. Kocsis József Gazdasági szabályozók itthon és külföldön A közgazdasági szabályozás hatása a vállalati magatartásra leginkább a vállalati érdekeltségi politikánál a legszembetűnőbb, itt a legnagyobb a függőség. A hazánkban jelenleg alkalmazott gazdasági szabályozó rendszert vizsgálva és hasonlítva az európai szocialista és a fejlett tőkés országokban alkalmazott gazdasági szabályozáshoz elég meglepő megállapítást tehetünk. A miénkhez a legnagyobb hasonlóságot ugyanis a svéd jövedelemszabályozási és adózási rendszer mutatja. Svédországban is, akárcsak nálunk a vállalati nyereség lineárisan adózik, é6 hasonlóan a mienkhez — vagy mi hasonlítunk ebben is az övékhez — 30%-ról indult és jelenleg 60% körül van a vállalatok jövedelmének adók formájában történő elvonása. Ami szembetűnőbb, az a különbség, hogy a svédek adózási rendszere sokkal egyszerűbb a mienknél! A svéd vállalatok nyeresége lényegében három részre oszlik: — az általános nyereségadóra, — egy úgynevezett „elkülönített alap”-ra, amelyből az állam által fizetett munkanélküli segély fedezetéül szolgáló alapba kell befizetniük a vállalatoknak nyereségük meghatározott részét, — és a vállalati érdekeltségi alapokra. A vállalati érdekeltségi alapot hasonlóan mint mi, saját elhatározásuk alapján fordítják fejlesztési és személyi jövedelemnövelési célra a magánvállalatok (az állami vállalatok fejlesztéséről felsőbb — állami — szinten döntenek). A fejlesztésre fordított nyereségrész náluk sem adózik, sőt, ha a vállalat olyan infrastrukturális célra fordít fejlesztési alapjából, amely egybeesik az állami célkitűzésekkel, állami támogatást is kap. E támogatás azonban — ellentétben a mi gyakorlatunkkal — nem ingyenes, 50%-át vissza kell fizetnie a vállalatnak, de a törlesztést csak a beruházás üzembe helyezése után 5 év elmúltával kell megkezdenie, amikqr már a beruházással kapcsolatos egyéb hitelterhei csökkentek. A vállalati érdekeltségi alapnak a személyi jövedelem rész — ott is, akárcsak nálunk — progresszíven adózik, de a progresszió valamivel mérsékeltebb, mint nálunk. A személyi jövedelmeknél nagy a differencia, pl. egy üzemvezető és egy szakmunkás fizetése közötti arány 4:1-hez. Ugyancsak nagy a differencia a szak- és betanított munkások fizetése között, de azonos munkakörön és szakképzettségi körön belül is nagyok a különbségek. A mienktől eltérően — és valószínű, hogy az ilyen bérezési módszer ösztönzőbb is — a személyi fizetés a svédeknél széles körben alkalmazott (ezt az ún. „kvalifikált” szakemberek kapják, ezt tehát már megkapni is rangot, elismerést jelent, és ez a bér magasabb is mint a munkák bértarifája általában). Az a tény, hogy a nyugati országokban van az a bizonyos 13. és 14. havi fizetés, nemcsak azok előtt ismert, akik az érdekeltség kérdésével „hivatalból” foglalkoznak, hiszen sokan járnak turistaként közülünk is nyugaton, és hozzánk is sokan látogatnak onnan és a jövedelmi kérdések mindig és mindenhol az érdeklődés előterében vannak. Svédországban is, akárcsak a legtöbb nyugati országban kb. 1 havi bérnek megfelelő jutalmat kap a dolgozó, amikor nyári nagyszabadságra megy, és kb. ugyanilyen ösz- szeget az év végén, karácsony körül. E juttatás elsősorban nem a tőkés gyártulajdonosok nagy humanitásából fakad. A svédeknél is — mint általában a többi nyugati országban — évközben csak a munkaszerződésben meghatározott bért fizetik, ha a dolgozó teljesíti az előírt (nem csekély) követelményeket. Az év közepe táján azután, amikor a tulaj úgy látja, hogy addig elég jól ment az üzlet, előleget fizet a nyereségből, amikor a dolgozó kiveszi éves szabadságát. Karácsony körül már igen pontosan meg tudja becsülni, hogy meg lesz-e a tervezett haszon — ebben jóval megelőztek minket, hiszen mi a számviteltől csak februárban kapunk ilyen jellegű adatokat — és ennek ismeretében dönt a karácsony előtt fizetendő és 14. havinak számító fizetés mértékéről, ami lényegében a mi nyereségrészesedésünknek felel meg. Most, tudom, sokan elmosolyodnak és gondolják: arról bezzeg, hogy mennyi egy havi fizetés nálunk és mennyi a svédeknél, arról mélyen hallgatok. Nos, sokkal magasabb, mint nálunk! Ez tény, de az árarányok is sokkal magasabbak, mint nálunk. Egy két-háromszobás lakás bérleti díja pl. a munkásfizetés 35—40%-a, a szolgáltatások is sokkal drágábbak, nem is szólva a közép- és felső oktatás, de főleg az egészségügyi ellátás költségeiről. Mindezekkel együtt is ismert, hogy a svédek élet- színvonala a legmagasabb Európában! Éppen ezért, amikor a mi gazdasági szabályozó rendszerünket szapuljuk és tesz- szük meg minden baj fő okává, maradhat bennünk némi reménysugár is, hiszen ha szabályozási rendszerünk ennyire hasonlít a svédekéhez, hátha sikerül neki gazdálkodásunkat, munkavégzésünket is a svédek színvonalára terelgetni. — Bárdosné dr. — Vizsgák meglepetéssel.. Három évi kihagyás után ismét indul technikusi minősítő vizsgára felkészítő tanfolyam vállalatunknál. Ennek első lépcsőfoka volt a közelmúltban Debrecenben megtartott különbözeti vizsga. A kiadott tételsorok és a megadott szakkönyvek alapján a hallgatók egyénileg készültek fel. Az utolsó két hétben többször ültünk ösz- sze konzultálni, hogy mindenki tisztán lásson és értsen minden kérdést. A „mumus” az élelmiszer- ipari műveletek és folyamatok tantárgy volt. A meglepetés mégis a könnyebbnek, közelállóbb- nak vélt szakágazati technológiából és szakgéptanból ért bennünket. Kiderült, hogy a megadott szakkönyv tartalma egy jó felelethez kevés volt. Egy prímának vélt tétel elmondása után elhangzott a kérdező szaktanár véleménye: „ez eddig nagyon szép, mondhatnám 5-ös, de ez csak fele, mondja el egy modernebb típus szerkezetét vagy technológiáját!”■ Hát ez már nem ment. Sajnos a könyvek, amelyekből felkészültek, elég régi kiadások, nem tartalmazzák ezeket az új géptípusokat, technológiákat, de ez a minősítő vizsgán már nem lesz mentség. így az eredmény nem lett valami fényes, 4-es, 5-ös osztályzattal csak Várhegyi hászlóné dicsekedhet, a többi hallgatónak közepes teljesítménnyel kellett megelégedni. Fontos most az, hogy valamennyien készülhetnek a minősítő vizsgára. A 12 fős gárdának biztosítanunk kell, hogy tapasztalatcserével, megfelelő szak- irodalom rendelkezésre bocsátásával bizonyíthassák, hogy alkalmasak arra, hogy technikusi oklevelet szerezzenek. Ugyanebben az időben Egerben is zajlott egy vizsga. A felnőtt szakmunkás- képző tanfolyam vizsgázott a II. harmad tantárgyaiból. A meglepetés itt kellemes volt: a hallgatók rendkívül jó felkészültsége. A vizsgák mikrobiológiából, elektrotechnikából, üzemgazdaságtanból és szakrajzból voltak. A 17 fős osztály átlageredménye: 3,9. Leggyengébben az elektrotechnika ment, (ha a 3,6-os átlagot gyengének lehet minősíteni), legeredményesebb tantárgynak pedig a mikrobiológia mutatkozott 4,1-es átlagával. Külön ki kell emelni Fűzi Csaba teljesítményét, aki valamennyi tárgyból jeles osztályzatot kapott. Igen szép eredményt ért el: Lisztóczki Marianna, Román Zsuzsanna és Kovács Andrásné is, nekik a jelesek között egyetlen négyes osztályzat is szerepel. Végeredményben valamennyi hallgatónak csak gratulálni lehet teljesítményükhöz, és ha a hátralevő kevés időt júniusig ilyen szorgalommal tanulják végig, a szakmunkásvizsga is ilyen eredményes lesz. Nagy Béláné Események—képekben KÖZÖS NYELV A MŰSZAKI RAJZ! A Sasib csomagológép szerelését hazai és osztrák szakemberek végezték nagy alapossággal. KOVÁCS IMRE MÉM MINISZTERHELYETTES januári ittjártakor vállalatunk VI. ötéves tervi feladatairól, elképzeléseiről és az önállóság eddigi tapasztalatairól tájékozódott, miközben nagy érdeklődéssel tekintette meg a technológiai vonalat KOEDUKÁLT OSZTÁLY lett a szivargyártás a cigarettacsomagolással. A tasakban persze ezután sem vegyesen lesz a szivar és a cigaretta. Helyhiány indokolta a gépáttelepítést REFLEKTORFÉNYBEN A „TÉMA”. A Televízió felvételeket készített egy új műsorsorozathoz a cigarettagyártáson. EZ MÉG NEM FARSANG! Bár vidámságban itt sincs hiány. A szivargyártás kollektívája búcsúzott a nyugdíjba menő Kakuk Lászlónétól, aki 27 évet dolgozott közöttük (középen kalapban). A hevesi válogatás utáni vidám siratok egyik főszereplője távozott most az „együttes”-ből. DOHÁNYGYÁR 3
