Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

Levélként érkezett Lapjuk 1980. decemberi számában Do. hámygyárvilág címmel információ jelent meg a CORESTA múlt év novemberében Maeüiiábain tartott 7. Nemzetközi Tudo­mányos Kongresszusáról, amely részben téves, részben —• megítélésünk szerint — hiányos ádaitokiait tartalmaz. A cikk közlésével éllendétiben intézetünk igazgatója Dr. Németh László (nem Né- methy Lajos), a CORESTA szervezetének pedig magyar részről a Dohánykutató In­tézet tagja, s az intézetet ez alkalommal a kongresszuson Dr. Kandira György tudo­mányos igázgatóhelyetltíes képviselte. Ugyancsak részt vett a kongresszuson Pa­zar Gábor, aki a CORESTA tanulmányi ösztöndíját a Kertészeti Egyetem ötödéves haMigatójakémf nyerte el, és már okleve­les mémökkónit iparunkban, dolgozik. Talán érdemes lett volna az előadók között megemlíteni a sóik 'külföldi mellett dr. Kandra Györgyöt is, aki a növénykórtani csoport ülésén „A dohányperonoszpóra kár­tétele Magyarországon az elmúlt 20 év során” címmel tartott nagy érdeklődést kiváltott előadást. Megemlítjük, hogy a CORESTA maniliai közgyűlése a szervezet irányító tanácsá­ba a Dohánykutató Intézetet beválasztotta. Mivel intézetünk ebben a szervezetben a magyar dohánytermesztést és feldolgozást is képviseli, ezt a magyar dohányipar nemzetközi tefcinitéiyének elismeréseként értékeljük, s úgy gondoljuk, hogy a tárgy­ra vonatkozó információnak erre is ki kellett volna terjednie. Meggyőződésünk, hogy lapjuk fontos és aktuális célt szolgál a gyár dolgozóinak rendszeres, részletes, valósághű tájékoz­tatásával, e cél elérése érdekében az in­tézetünk tevékenységével kapcsolatos tá­jékoztatással a jövőben is készséggel állunk rendelkezésükre. Debrecen, Dohánykutató Intézet: dr. Nemes Sándor Borbély Zsolt főosztályvezető megb. tud. lg. h. Vállalati görbe tükör Reggel a büfében MHSZ klubunk múlt évi munkájáról Vállalatunknál az MHSZ szervezett tevékenysége több évtizedre nyúlik vissza. Mai formájában MHSZ-tevékeny- ségünket 1970. évben szer­veztük újjá, amikor is tar­talékosklubot és lövész­klubot hoztunk létre. A két klub azóta is rendszeresen tevékenykedik, feladatának és az elvárásoknak megfe­lelően. Munkájuk, tevékenységük szorosan összefügg, az egyik klub rendszeresen segíti a másikat. (Technikai felsze­relések, lövészetvezetők stb.) Közvetlen felügyeleti szer­vünk az MHSZ Eger Váro­si Vezetősége. Mindkét klub minden évben munkatervet készít, melyet jóváhagy a fent említett közvetlen fel­ügyeleti szerv, és tevékeny­ségünket a munkaterv rög­zíti. Általános honvédelmi feladataink: az elő- és utó­képzés végrehajtása, ezen belül működési területün­kön a tartalékok felkuta­tása, klubba való szervezé­sük, utóképzési tanfolyamok­ba történő bevonásuk. A tartalékos állományt a szocialista rendszer iránti feliétien hűségre, hazasze­retetre, kötelességtudatra, a munkában és a közéletben való példamutatásra és helytállásra nevelni. Ápol­ja és terjeszti a magyar történelem forradalmi ha­gyományait, lehetőséget nyújt a fegyveres erőknél szerzett katonai, politikai és technikai ismeretek szinten- tartásához. Közreműködik az ifjúság honvédelmi neve­lésében, katonai, politikai tájékoztatásában. Ennek so­rán tevékenyen támogatja a honvédelmi neveléssel és fel­készítéssel foglálkozó tanin­tézeteket, és a KISZ munká­ját. Megszervezi és részt vesz az MHSZ tömegsport­rendezvényeiben, illetve moz­gósítja az ezen való részvé­telre a tömegeket. Válla­latunknál konkrétan a KISZ-fiatalokat, a szocialis­ta brigádokat és az Ifjú Gárdát. Ezen kívül lövészklubbunk aktívan támogatja a VI. sz. Általános Iskola fiataljait a honvédelmi nevelésben. Biz­tosítottuk részükre az Úttö­rő Honvédelmi Kupa lövész­verseny részvételéhez a lö­vészetvezetőket, és biztosí­tottuk továbbá a technikai eszközöket. (Fegyver, lőszer.) Ebben az évben is lövész­klubbunk részt vett — a HKL lövészversenyeken be­lül — a hazánk felszabadu­lásának évfordulójára a Ta­nácsköztársaság megalakulá­sának évfordulójára, a fegy­veres erők napja ünnepe al­kalmával rendezett lövész­versenyeken, amely verse­nyekre kb. 1000 főt mozgó­sítottunk. Részt vettünk to­vábbá az ÖHV versenyeken mintegy 50 fővel. A fentieken túlmenően a tartalékosklubnak ebben az évben is igen fontos felada­ta volt a 20 órás utóképzés megtartása, amit Szentgyör- gyi István őrnagy vezetésé­vel bonyolítottunk le. Tevé­kenységünkhöz a feltételek biztosítottak. Rendelkezünk a megfelelő technikai esz­közökkel, helyiséggel és meg kell említenünk azt is, hogy a klubok működését a válla­lat és a szakszervezet, anya­giakkal is támogatja. Kapcsolatunk az MHSZ városi és megyei vezetőségével kifejezetten jó­nak mondható. Az MHSZ városi titkári értekezletein rendszeresen részt veszünk, ahol beszámolunk munkánk­ról, de igen gyakran ellen­őrzik tevékenységünket a helyszínen is. A vállalat MHSZ-tevékeny- ségének bizonyítéka az is, hogy ez évben a fegyveres erők napja alkalmából ren­dezett díszünnepségen vál­lalatunktól három elvtárs kapott „Honvédelmi Érdem Érem” kitüntetést. Ez év nyarán az MHSZ Országos Vezetősége tartott felügyeleti ellenőrzést Eger városban. Az ellenőrzés so­rán az Egri Dohánygyár MHSZ-tevékenységét jónak értékelték, egyedül azt ki­fogásolták, hogy az ÖVH- versenyekre nagyobb létszá­mot kellett volna biztosíta­nunk. Elmondhatjuk azt is, hogy klubunk nemzetközi kapcsolatokkal is rendelke­zik, mivel ebben az évben két alkalommal is fogadtuk az MHSZ lengyel szervezet Főtitkárát, valamint a len­gyel szervezet Válogatott lö­vész csapatát, akik itt vol­tak edzőtáborban, de ugyan­csak fogadtuk a magyar Vá­logatott futóvadlövő csapatát is, akik az országos bajnoksá­gon sikeresen szerepeltek. Megemlítjük, hogy válla­latunk klubjai nem minő­ségi klubok, (könnyűbúvár, sárkányrepülő, modellező, rá­diós.) Velük szemben az el­várás nem terjed ki többre, mint amit a jelen beszámo­ló tartalmaz. Tájékoztatásul közöljük még, hogy Főtitkári utasí­tásra az MHSZ klubokat átszervezték, illetve átszer­vezésük folyamatban van, amit december 31-ig kell el­végezni. Ennek a lényege az, hogy megszüntetik pél­dául vállalatunknál az eddig külön-külön működési enge­déllyel rendelkező Tartalé­kos és Lövész klubot, és egységesen Honvédelmi klu­bot hoznak létre. A Honvé­delmi klub előnye az eddigi klubokkal szemben az, hogy szakosztályonként, ha arra igény és lehetőség van, több irányban tevékenykedhet. Az Egri Dohánygyár Hon­védelmi klubja például szak­osztályként működteti a Lö­vész szakosztályt és a Tar­talékos szakosztályt, de ha arra igény volna még más szakosztályt is működtethet­ne. (Pl. tájfutás) Az átszervezés az MHSZ tevékenységében, vélemé­nyünk szerint minőségi vál­tozást kell, hogy jelentsen. Feladatként határoztuk meg saját magunk részére a kötelezően előírt 20 órás utóképzés folyamatos meg­tartását, valamint az ifjú­ság szervezését, a tömeg­sportban való részvételt. Másik fontos feladatunk, tagságunk lét­számának felülvizsgálata, annak érdekében, hogy az arra alkalmas fiatalokat, és idősebbeket (újonnan belépő) a szervezett klub életbe be­vonjuk. Az elmúlt évben igen nagy sikere volt a Dohányiparon belül megszervezett, és min­den évben lebonyolított hon­védelmi versenyeknek, ame­lyeket minden évben más és más városban rendeztünk meg. Az a célkitűzésünk, hogy ezen versenyeket feleleve­nítsük és ismét létrehozzuk. Markovics Gyula Szarvas Aladár ÚJ JOGSZABÁLYOK Az üzemi baleseti kártérítésről A munkavédelem 1979- ben történt szabályozása, az üzemi balesetek és foglal­kozási betegségek. miatt elő­állott károk megtérítésére 1964-ben kiadott és azóta többször is módosított jog­szabály részbeni elavultsága, részbeni vitatható rendel­kezései szükséglessé tették a dolgozó életének, testi ép­ségének sérelmével .kapcso­latos károk megtérítéséről szóló ■ rendelkezések újrasza- bályozását. (A továbbiak­ban ezekről egységesen úgy fogok beszélni, mint az üze­mi 'balesetek miatt kelet­kezett károkról, de termé­szetesen ide kell érteni a foglalkozási betegségekből eredő károkat is.) Az új rendelkezések, ame­lyeket 1981. január 1-től kell alkalmazni, különösen az alábbi kérdésekben változ­tattak a korábbi előíráso­kon: 1. Az üzemi baleset miat­ti keresetcsökkenés vagy kiesés megtérítése; 2. a dologi károk megté­rítése; 3. a hozzátartozó kára; 4. baleset utáni körül­mények változásából eredő igényiek; 5. a kártérítési igények érvényesítése, elévülés. A fenti sorrendben halad­va, az új rendelkezésekről a következőket kell tudni: Talán a leglényegesebbnek azt kell tekinteni, amelyik az üzemi baleset miatt járó táppénz összegét felemelte. Eddig a dolgozó üzemi bal­eseti táppénzként ugyanazt az összeget kapta, mint akármilyen más megbete­gedés esetén, tehát — a keresőképtelenné vá­lásit megelőző naptári év­ben élért keresete alapján számított napi átlagkerese­tének 65 százalékát, ha a támadalombizítosítás szem­pontjából számított folya­matos munkaviszonya két évnél rövidébb, illetve — az előző módon szá­mított napi átlagkereseté­nek 75 százalékát, ha a munkaviszonya két évet meghaladó tartamú. A Minisztertanács ren­delkezése szerint 1981. janu­ár 1- től az üzemi baleseti táppénz a társadalombiz­tosítási jogszabályok alap­ján .számított napi átlagke­reset .teljes összege, függet­lenül a munkaviszony tény­leges időtartamától. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki 1981-ben üzemi balesetet szenved, ak­kor az üzemi balesetből eredő keresőképtelenségé­nek teljes időtartamára az 1980. évben elért keresete alapján számított átlagkere­setének teljes összegét fogja megkapni. Miután a.z üzemi baleseti táppénzre egyéb­ként a táppénzre vonatkozó egyéb rendelkezéseket kell alkalmazni, így természete- sien ebben az esetben is érvényes az a rendelkezés, hogy a kórházi ápolás ide­jére a táppénz 50 százalé­kát, illetve az eltartott hoz­zátartozó esetén, annak 80 százalékát keli kifizetni. Ez a rendelkezés — leg­alábbis az üzemi baleset be­következésének naptári évé­ben — szükségtelenné teszi a táppénz és az elérhető ke­reset közötti különbözet megtérítésének igénylését a vállalattól, sőt elő is írja, hogy ilyen igényt az üzemi balesetet szenvedett dolgozó az üzemi baleset évében a vállalattól nem is igényelhet. Miután tehát ennek a kere­setveszteségnek a megtéríté­se társadalombiztosítási szol­gáltatássá vált, a jövőben — a 100%-os táppénz kifizeté­sénél — nem lehet vizsgálni azt a körülményt, hogy a dolgozó közrehatott-e a bal­eset bekövetkeztében és mi­lyen mértékben. Már most szeretném azon­ban felhívni a figyelmet ar­ra, hogy ez ,a rendelkezés nem jelenti azt, hogy olyan esetekben, ha a dolgozó a balesetet kizárólag maga okozta, vagy figyelmetlensé­gével, óvórendszabály-szegé- sével, vagy bármilyen neki felróható magatartása közre­hatott a baleset bekövetkez­tében, ennek egyéb 'jellegű következményei ne érvénye­sülhessenek vele szemben. A közrehatás mértékétől függően továbbra is érvénye­síthető a dolgozóval szemben fegyelmi felelősségre vonás, de a közrehatása kihat a kártérítés mértékére minden olyan esetben, amikor a kártérítés már a vállalatot terheli, így a dologi károk megállapításánál, az esetle­ges járadék megállapításá­nál, a hozzátartozók kárá­nak megtérítésénél stb. Miután az üzemi baleseti táppénz abban az esetben is a keresőképtelenség meg­állapításának időpontjában járó táppénz összege, ha a keresőképtelenség esetleg a következő évre is áthúzódik, így előfordulhat, hogy a bal­eseti táppénz és a munkajogi szabályok szerint számított átlagkereset között ekkor már különbség jelentkezik. A dolgozó ezt a keresetki­esést már a vállalattól kell, hogy igényelje és ezt a vál­lalat — az egyéb feltételek fennállása esetén — köteles is a dolgozó részére megfi­zetni. Ennek a keresetkü­lönbözetnek az elszámolása azonban utólag történhet csak meg, évente egy alka­lommal. Mindazokban az esetekben, amikor a keresetkiesés vagy -csökkenés megtérítése már a vállalat feladatkörébe tar­tozik, a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozóknál az átlagkeresetet, ha ez a dolgozóra kedvező, csak a bérrendezés időpontjától kell számítani, ha az átlagkere­set-számítás időszakában a vállalatnál általános béreme­lés volt. Továbbra is lehetőség van arra, hogy ha a kártérítés megállapítása után lényeges körülményekben változás következik be, így különösen — a sérelmet szenvedett dolgozó egészségi állapotá­ban, — szakképzettségében, — munkakörében, vagy fog­lalkoztatásában, — bérrendezés folytán, a hasonló dolgozók munkabé­rében mind a dolgozó, mind a vál­lalat kérje a megállapított kártérítés módosítását. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat kell tudni: A szakképzettség meg­szerzése vagy magasabb szakképzettség elnyerése eredményeként jelentkező jövedelemnövekedés címén a vállalat a képzettség meg­szerzését követő egy év el­teltéig nem igényelheti a kártérítés csökkentését. A kártérítés módosításának alapjául szolgáló bérnöveke­dés mértékének meghatáro­zásánál viszont a munkálta­tónál ténylegesen megvaló­sult átlagos éves bérfejlesz­tés (átlagkereset) mértéke az irányadó. Korábban az elmaradt jö­vedelem miatt a dolgozó ja­vára megállapított kártéríté­si járadék összege életkortól függetlenül emelhető volt jö­vedelemnövekedés címén. 1981. január 1-től nem emel­hető a járadék jövedelemnö­vekedés címén azoknál a dolgozóknál, akik az öreg­ségi nyugdíjra jogosító 60., illetve nők esetében az 55. életévüket betöltötték. A jogszabály egy kivételt en­ged, nevezetesen azt az ese­tet, ha az összes körülmé­nyek gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a dolgozó az üzemi baleset előtti munkakörében a nyugdíjkorhatár betöltése után is tovább dolgozott volna. dr. Szalóczi György

Next

/
Thumbnails
Contents