Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Egy brigádvezető búcsúzik Most, hogy nyugdíjba megyek, engedjék meg, hogy egy kicsit visszatekintsek, hogy a 10 éve alakult és együtt dolgozott Ady Endre szocialista brigád tagjainak megköszönjem hozzám való bizalmát, segítségnyújtását. Az elmúlt ÍO év nem volt oly könnyű feladat számunkra, hisz sok-sok nehézséggel kellett megküzdeni. Volt benne jó is, rossz is. Nagyon nehéz volt a járatlan úton haladni, amely szocialista emberré formált bennünket. Brigádunk 1960. november 20-án tartotta az első, alakuló gyűlését, 10 fővel. Az eltelt idő alatt több brigádtagunk kilépett a brigádból, mert más vállalathoz ment dolgozni. Ezek után kellett utánpótlásról is gondoskodni. Így új tagokat vettünk fel a brigádba és dolgoztunk szorgalmasan, lassan, lépésről lépésre haladtunk előre. Brigádunk háromszor nyerte el az aranykoszorús szocialista brigád címet, amellyel együtt komolyabb jutalomban is részesültünk. Többen a „Kiváló Dolgozó” cím tulajdonosai lettek, és sokan közöttünk jutalmat kaptak. Ehhez az eredményes munkához vezetőinktől segítséget kaptunk és így dolgozunk a mai napig. Ezért most egy kicsit nehezen búcsúzom, hisz az én időm lejárt, és átadom a brigádvezetést Juhász Józsefné- nek, hogy fáradtságot nem ismerve, lelkiismeretesen vezesse ezt a kis brigádot. Ügy a brigádtársaimnak, mint munkatársaimnak nagyon szépen megköszönöm azt a sok kedvességüket, szeretetüket, mellyel az eltelt 15 év alatt elhalmoztak. Arra kérek mindenkit, hogy a jövőben is lássák el a fiatalokat jó tanácsokkal, tanítsák őket szeretettel és megértéssel, a jó munkára és egymás megbecsülésére. S végül megkérem vezetőinket, hogy legyenek segítségére a brigádnak, segítsék és tanácsaikkal lássák el őket, ne hagyják magukra a jövőben sem. Mindenkinek a további munkájához erőt, egészséget, a családi életében boldogságot kívánok. Nagyon sok szeretettel: Molnárné, Tériké Tanácskozás a dohánytermesztőkkel A megbeszélés eredményes volt, a termőterület vezetői az ipar szakemberei véleménye szerint több és rendszeresebb ilyen elbeszélgetésre, tapasztalatcserére van szükség. Mi, az Egri Dohánygyár részéről ígéretet tettünk arra, hogy a közeljövőben, — amikor már a termőföldeken lehet látni a dohányültetvényeket — a dohánygyár szakemberei viszonozni fogjuk a látogatást, és tovább folytatjuk ezeket a megbeszéléseket közös céljaink elérése érdekében. dr. Huszti Ferenc főmérnök Brigádjaink életéből A Tiszafüredi Dohánytermesztési Társulás 18 tagja tett látogatást gyárunkban. E látogatásnak azért volt nagy jelentősége, mert a Nyírségi Dohánytermesztő Társulások megalakulása után a DDT-hez tartozó dohánytermelők is vállalkoztak arra, hogy közös erővel, közös összefogással társulásos alapon folytassák, — de magasabb szinten — a dohány- termesztést. Már a kezdeti években is komoly eredményt értek el, s különösen kedvező volt az eredmény 1980-ban. Jelentős ez annál is inkább, mert 1980-ban katasztrofális dohánytermés volt, különösen Virginia-do. hányfajtákból. A Nyíregyházi Dohányfermentáló területéhez tartozó dohánytermelők például csak a 40%-át tudták hozni 1980-ban az előző évinek. Ez a körülmény igen kedvezőtlenül érintette úgy a termeltető, mint a gyártó ágazatot, hiszen a kieső termést importból kellett biztosítani. A Tiszafüredi Dohánytermesztő Társulás termelőszövetkezeteinek elnökei, — Sáth András, Ábry Gyula, Gulyás János, Baranyi András —, főagronómusai és szakemberei azért látogattak el gyárunkba, hogy egynapos megbeszélés, tapasztalatcsere útján próbáljuk egyeztetni a cigarettagyártás és a dohánytermesztés érdekeit. A dohánytermesztőknek komoly gondot okoz, hogy nagymértékben emelkedett a dohánytermesztésnél alkalmazott gépek ára. .így a jelenlegi körülmények között olyan nagy megterhelést jelent egy-egy dohánybetakarító gép beszerzése, hogy azt még a társulás sem bírja, hiszen a jelenlegi jövedelemszabályozás mellett nem képződik megfelelő fejlesztési alapja. A közös megbeszélés során megegyeztünk abban, hogy a dohányiparnak nagyobb mennyiségű Virginia- dohányra van szüksége, de ezen belül is nagyobb meny- nyiségű „A” világos exportképes Virginia-dohányt kell produkálni a népgazdaságnak. Ehhez szükséges úgy alakítani a közgazdasági környezetet, a jövedelmezőségi színvonalat, hogy a termesztés a mennyiség biztosítása mellett mindjobban ösztönözzön a minőségre is. A termésingadozásokat minden körülmények között csökkenteni kell. Korszerű agrotechnikával, a legjobb fajták kiválasztásával lehet biztosítani a termelés meny- nyiségének és minőségének növelését. Január és február eleje ez évben is brigádjaink elmúlt évi munkájának kiértékelési ideje volt. 49 brigádunk adott szá- mott munkájáról, melyet az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indítottak. A beszámolók megtartása nagyon zsúfolt volt, melynek oka a szabad szombatok áthelyezése, de hozzájárult az is, hogy brigádjaink zöme a határidő végéig várt a kiértékeléssel. A brigádok többsége tartalmas beszámolókat állított össze, de akadt közöttük, amelyik gyengébbre sikerült, nem adta vissza az elmúlt év munkáját. A beszámolókból kitűnt, hogy a vállalati eredményekhez a brigádok munkája milyen nagy mértékben járult hozzá. 1980-ban sikerült a bűvös szám, a 7 milliárd db cigaretta legyártása, a hozzávaló vágat előállítása úgy, hogy a nagy karbantartási munkákat rövidebb határidő alatt kellett elvégezni. Az év végére az új gépek fogadására is fel kellett készülni, mely igen nagy munkát rótt a brigádokra is. ■ A termelés mellett fontos feladat volt a minőség javítása, a takarékosság, a hatékonyság növelése, a baleset elkerülése, a baleseti veszélyforrások megszüntetése. Az elmúlt évben sikerült a szivartermelést és a Hevesi dohányválogatás tervét is túlteljesíteni, és mindezeket úgy, hogy a vállalati létszámot 15 fővel csökkentettük. A kongresszus tiszteletére kongresszusi hetet tartottak brigádjaink, és a szombati napon 2X7 órás kongresz- szusi műszakon vettek részt. A kongresszus tiszteletére két ifjúsági brigádunk alakult, az egyik a filtergyártási üzemrész nappali tagozatán végzett dohányfeldolgozó szakmunkásaiból, a másik brigád a műszaki osztályhoz tartozó területen dolgozókból tevődik össze. Brigádjaink szakszervezeti, pártszemináriumok hallgatói, KISZ-vitakörök résztvevői. Állami oktatás keretében is többen tanulnak. Igen színes brigádjaink társadalmi munkája. Annak ellenére, hogy vállalaton belül nem volt annyi lehetőség, mint az elmúlt években, brigádjaink vállalaton kívül, teljesítették ezen vállalásaikat. Néhányat említek: általános iskolák, óvodák, szociális otthonok, ESE, vármúzeum, mozgássérültek egyesülete, a volt rendőrségi épület bontása, gyermek- város stb. Brigádjaink idős embereket és állami gondozott kislányokat is patronálnak, intézve kisebb-nagyobb problémáikat is. Az év folyamán önkéntes véradáson 84 liter vért adtak dolgozóink, segítve a rászorulókon. Kismama-találkozót, névadókat rendeztek, az általános iskolás gyerekeknek csomagokat készítettek. Rendezvényeken, koszorúzásokon részt vettek, jól sikerült kirándulásokat szerÉrdekeinkkel összhangban... Széles körű társadalmi vita után a jö- vőnkről szóló tervet emelt törvényerőre az Országgyűlés téli ülésszaka. A VI. ötéves tervet, a nyolcvanas évtized első felének gazdálkodási programját. Olyan programot, amely alapos, sokrétű társadalmi ellenőrzés után vált törvénnyé. Átfogó tervező munka eredménye, amely az öt esztendőre előrevetített jövőkép realitását tükrözi. Ez nem kis dolog, hiszen napjainkban a világ feszültségektől terhes és nem szűkölködik váratlan fordulatokban sem. Nehéz tehát az események alakulását olykor akár hetekre, hónapokra is előre látni. Még nehezebb fél évtizedre megbízható előrejelzést készíteni. Népünk mégis úgy lépett be 1981 kapuján, hogy a fél évtizedre szóló terv megvalósításához lát hozzá. Ez abból az önbizalomból táplálkozik, hogy a magunk elé tűzött célok összhangban vannak nemzeti érdekeinkkel. Megvalósítását tehát nem illúzió, hanem a nemzeti összefogás kell, hogy segítse. Vagyis a társadalom tehetsége, szorgalma, eredményes munkája. Ez lehet az önbizalom legfőbb forrása. A párt és a kormány nyíltan feltárta az utóbbi időben a valóságos, és nem könnyű helyzetet, egyben vázolta a gondjainkból kivezető utat. A lakosság ezt nemcsak megértette, hanem — éppen az elmúlt két esztendő eredményei is bizonyítják —, vállalta és teljesítette a nehezebb feladatokat. Van tehát erőnk, tartalékunk és eszközünk arra, hogy sokkal szigorúbb közgazdasági környezetben is ellenál junk a kihívásoknak, előrehaladhassunk a kívánt irányba. önbizalmat ad tehát az is, amit elértünk. Noha az V. ötéves terv második felében ki kellett igazítani a gazdaságpolitikát, mégis imponálóak a tapasztalatok. A változások arról tanúskodnak, hogy körültekintőbb, fegyelmezettebb munkával szembe lehet szállni mindazzal, ami fejlődésünk útjában áll. Növeli optimizmusunkat a nemzetközi munkamegosztásban való széles körű részvételünk. Ez a részvétel hosszú távon országunknak előnyös és politikánk lényegéből fakad. A magyar népgazdaság azonban a következő öt esztendőben sem nélkülözheti a Szovjetunió segítségét, hiszen onnan kapjuk a létfontosságú energiahordozók és alapanyagok jelentős részét. Nagy szó, hogy a KGST-országokkal befejezett tervegyeztető tárgyalások teljes külkereskedelmi kapcsolatainknak csaknem a felét alapozzák meg. A korszerű gépek és berendezések, bizonyos alapanyagok és félkésztermékek, valamint alkatrészek egy részét viszont a fejlett tőkés országokból szerezzük be. Nyilván ezekkel is gyorsítani kívánjuk kivitelünket, hogy egyensúlyi helyzetünket mi. előbb érdemben javítsuk. A VI. ötéves terv, tehát törvény! Része idei munkánknak, hiszen 1981-ből több mint egy hónap már eltelt. Nekilendültünk tehát a munkának, az új feladatoknak, hogy egyszerre tegyünk eleget az intenzív gazdálkodás és a világgazdasági helyzet által támasztott követelményeknek. És eközben szeretnénk javítani életkörülményeinken. Nem sok ország van a világon, amely ilyen programot tűzhet maga elé a nyolcvanas évtizedben. Nekünk sem ígér könnyű munkát, gondtalan életet, mégis közös erőfeszítéssel megvalósítható... MENTUSZ KAROLY r Hetlciizncig» Feljegyeztem Egy hétfői ködös reggel — kissé álmosan — vártam a 6.55-ös helyijáratot, pár perc késéssel megérkezett, elindultunk. Nem tartozom a közép korosztályhoz még, de jól esett volna ha egy 10—12 éves korú gyermek átadja a helyét, mert bizony ők ültek, s az ötven körüliek (meg idősebbek is) álltak. Általában ez a szituáció minden reggel ismétlődik. Furcsállom. Nem is olyan régen anyámmal sokat utaztunk. Jó volt hozzábújva zötyögni, mégha az út vége az orvosi rendelőhöz vezetett épp’. Elképzelhetetlen volt viszont ha felszállt egy idős ember, hogy ne álljak fel. Anyám picit megbökte oldalam — ez volt a jel —, s máris felálltam. A jelzés később elmaradt és természetes volt a helyátadás. Jelenlegi tapasztalatom — lehet, hogy borúlátó vagyok, de ez tény — és az ismétlések sorozatához tartozik: a dédelgetett gyermek ül, s anyja, apja áll fölötte. Ja kérem, így mindjárt más, jobbról-balról „védőbástya’’. Vajon az ilyen gyermekek véleménye az udvariasság alapvető szabályairól hogyan fog alakulni?! Sorolhatnánk más példát, mert hisz’ rengeteg van, ami sajnos már közhelynek számít. A rohanó élet zsúfolt, túlterhelt napjaiban is kellene kis időt szakítani, hogy „megbökjük a gyermek oldalát”; ez hasznukra válaa. Ennek a kis történetnek a színhelyét és szereplőit nem nevezem meg, de azért mondanivalóm ne úgy szolgáljon, mint a mese, mert ez megtörtént! Már csak azért is megtörtént, mert a munkavédelmi őrök sem mesealakok, legalábbis nem úgy ismerjük őket. Legtöbben eleget tesznek megbízásaiknak — igazolják ezt munkavédelmi eredményeik is —, de azért akadnak kivételek. Ennek miértjét kerestem: Valamikor a sláger kezdődött úgy. ahogy mostanában néhány munkavédelmi őr bejegyzése a naplóba: „nem történt semmi”. Persze ennek a bejegyzésnek is volt valami előzménye. Az egyik munkavédelmi őr, aki rendszeres észrevételező hírében állt mesélte: v Képzeld, — ha valami hibát észreveszek és bejegy- zem a naplóba, a főnök mindig velem csináltatja meg, velem pakoltatja, cserélteti stb. A többiek meg nevetnek rajtam. Azóta rájöttem, ha nem írok be semmit, nincs pluszmunkám. Hát maradjon úgy, ahogy van. Tehát „nem történt semmi” és nekem nincs pluszmunkám. — De hiszen neked ez a feladatod, ha őr vagy, vedd észre, tedd szóvá, jegyezd be! Vagy várjuk a mesebeli tündért, aki majd elvégzi helyettünk. Nem gondolod, hogy várakozás közben is a fejünkre eshet valami rosz- szul elhelyezett munkadarab. — Mások is vannak, miért én vegyem észre, ha mindenkinek jó így! Hát igen, elsősorban is az lenne szükséges, hogy már eredetileg úgy csináljunk mindent, ahogy a munkavédelmi szabályok előírják. Ügy helyezzük el az egyes munkadarabot, anyagot stb. hogy ne a bejegyzés igazítson rajtuk. De addig is, míg ezt el nem érjük, a szemléleten kell, hogy változtasson egykét főnök, és egy-két munkavédelmi őr. _ Rí í !/• in __ — R né — veztek, ahol a kikapcsolódáson kívül hasznos tapasztalatokat is szereztek. Ahol jó a közösségi szellem, ott ragyogó eredményeket értek el, eredményes évet tudhatnak maguk mögött. Ahol széthúznak a brigádtagok, nincs egyetértés, ott igencsak rányomja ez a bélyegét a munkára. Ezeknek a brigádtagjainknak el kell jutni oda, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért, mert ha nem, előrelépés a brigádnál nem lesz, és a sorozatos kudarc kedvét szegi a kollektívának. Felvetődött a brigádgyűléseken, hogy a brigádokat a napló alapján értékelik. Meg kell mondanom, hogy ez nem így van! Nem igaz, hogy a dekoratív napló biztos előre lépést jelent. Azt kérjük és várjuk brigádtagjainktól, hogy a napló hűen tükrözze a brigád éves munkáját. Ha ezt csak leírják, — de mindent, — akkor nagyon jó. Sajnos néhány brigádunk naplójából nem lehet látni az elvégzett munkát, úgy látszik belőle, alig dolgozott a kollektíva. Ugyanakkor tudjuk, hogy milyen sok munka van a brigád mögött, amit nem tudnak visszaadni. A közös megmozdulásokon készített kép, egy-egy üdvözlőlap, melyet a brigád kap, évek múlva kedves emlék a tagoknak. Ez is a brigád életéhez tartozik, lehet, hogy egy Itívülálló- nak nem mond annyit, mint a brigád tagjainak. Egyre kérjük a brigádokat, vezessék rendszeresen a naplót, mint pl. a cigarettacsomagolás és a szivargyártás brigádjai, akkor biztosan nem marad ki semmi, hiszen év végén spkkal nehezebb visszaemlékezésből megcsinálni. Összefoglalóan elmondhatjuk, brigádjaink eredményes évet tudhatnak maguk mögött. Jakub Arnoldné munka verseny-felelős
