Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

Zeneszóval, énekelve könnyebb Nyári gyakorlaton Június első hete az iskolások többségének a tanév befe­jezését, a nyári szünet kezdetét jelenti. A dohányfeldolgozó szakmunkás tanu'.ókra még egy igen komoly feladat várt július végéig a kötelező nyári termelési gyakorlat. A tanulók nagy segítséget jelentettek most a vállalatnál, hisz tudvalevő a technológiai területek létszámgondjai. A másodévesek a cigarettagyártáson és csomagoláson dolgoztak, nem kisegítőként, hanem létszámot helyettesítve, egy-egy munkafolyamatot szinte önállóan. Az elsőévesek pedig a filtergyártáson és a szivarágazaton, tevékenykedtek. Számukra a filtergyártás új terület volt, tananyaguk csak a következő évben foglalkozik ezzel a té­mával. Egy-egy ilyen hosszabb, a termelésben eltöltött idő hasz­nosan egészíti ki az évközben tanultakat, jobban be lehet gyakorolni az egyes munkafolyamatokat. Hogyan értékelik a gyakorlatot a TANULÓK? Minden, tekintetben hasznosnak és jónak, mert több idő van a munkafolyamatok megismerésére, elsajátítására. Jobban meg lehet ismerni a dolgozókat is, közelebb ke­rülnek egymáshoz. A cigarettagyártáson szinte minden munkafolyamatot megtanultak és boldogan újságolták ha olykor egyedül ma­radtak a gép mellett és a közben felmerült hibát ki tudták javítani. A csomagoláson elsősorban a garatozást és elsze- dést gyakorolták. Szerettek volna tanulni gépet kezelni is, de erre nem mindig volt lehetőség. A nagykarbantartás ideje alatt adódtak problémák, ki­fogásolták a dolgozók részéről használt hangnemet. A SZAKOKTATÓK? összességében a gyakorlatot jónak értékelték. A tanulók többsége fegyelmezetten dolgozott, a rábízott feladatokat igyekezett ellátni. A tanév alatti 3 napos gyakorlatokhoz vi­szonyítva lényegesen jobb volt a munkafegyelmük, de hi­ányzik még belőlük a felelősségérzet. Előnyös volt a gyakor­lat különösen az első évesek számára, hogy lehetőségük volt a vállalat egész tevékenységébe belepillantani, így a követ­kező év anyaga nem lesz teljesen új számukra. A MŰVEZETŐK? Nagy segítséget jelentettek a tanulók a létszám gondok enyhítésében, s emellett a termelés ideje alatt becsületesen, lelkiismeretesen dolgoztak. A nagykarbantartás ideje alatt már nem voltak ennyire fegyelmezettek, többször kellett fi­gyelmeztetni őket a szorgalmasabb munkavégzésre. összegezve: a felmerült kisebb hiányosságok ellenére eredményes és hasznos volt a gyakorlat a vállalatra és a ta­nulókra vonatkoztatva egyaránt. Ezek után a tanulók is el­kezdhetik nyári szabadságukat, melyhez jó időt, kellemes környezetet kívánunk. — n — KRESZ-tcmfolyam Az Egri Dohánygyárban a szivanágazaton 1975-től be­vezették a zeneszolgáltatást. A zene elősegíti a jó han­gulatot, a jó hangulat a munkahelyeken jó közérze­tet eredményez. A zene jóté­kony hatását nem az üzem- és munkaszervezők találták ki napjainkban, hanem erre már jóval „egy pár évvel ez­előtt” rájöttek a nehéz mun­kát végző emberek. Az üzem- és munkaszervezők érdeme viszont az, hogy napijainkban az egyhangú, monoton munka feloldására is hasznosítják. Az Egri Dohánygyárban 30 évvel ezelőtt még a gépesí­tés igen csekély volt, a ci­garetták többségét is- kézzel „töltötték”, készítették, a gépi szivarkészítésről még hírből sem hallottunk. DECIBEL De a „decibel” fogalmát is kevesen ismerték. A munkahelyeken gyakran énekeltek a dohánygyári asszonyok. Mint ismeretes, a fejlődés nem állt meg válla­latunknál sem. A gépesítés a szivarkészítésnél is el­kezdődött, 1951-ben már szi- vanbábkészítő gép is volt. 1952-től pedig a szivarfonó­gép is munkába állt. A szivarkészítés az Egri Dohánygyár profilja már hosszú idő óta. Hazánkban az évi szivarfogyasztás 25 millió darab, ebből a szivar­mennyiségből 24 millió da­rab a Csongor szivargyárt­mány. A Csongor szivar ké­szítését, mint már említet­tem, 1952-ben gépesítették és azóta is ezeken a gépeken dolgoznak, kétműszakos munkarendben az asszonyok. A gépi szivarfonás normája 5600 db/7,30 óra (1, 1/2 fő), az ezt megelőző kézi szivar- fonás normája 1200 db/8 óra (1 fő) volt. A szivarágazaton foglal­koztatottak száma 110 fő, ebből 8—10 dolgozó foglal­kozik kézi (minőségi) sziva­rok készítésével. A szivar- ágazati dolgozók 1973-tól évente kb. 50—60 munkana­pon át dohány válogatási munkát is végeznek. Ez ' idő alatt a szivargyártás szüne­tel és a saivargyártó gépek nagykarbantartását végzik el a tmk dolgozói. Az Egri Dohánygyár a munkahelyek komfortizálá- sában jelentős eredménye­ket ért el, a munkakörülmé­nyek javításával a vezetés rendszeresen foglalkozik. Sikerrel járt a cigaretta- gyártás zajszintjének csök­kentése, a színdinamikák alkalmazása, az étkező-do­hányzó helyiségek kialakítá­sa. Számos intézkedés tör­tént a szervezett, jobb mun­kakörülmények biztosítására. A szervezési osztály a szi­varfonó gépkezelők fizioló- ] giai munkagörbéjének meg- ; állapítására, majd ennek elemzése alapján megfelelő, teljesítménynövekedés irá­nyába ható pihenési rend kialakítására kapott felada­tot. A szivargyártási osztályon dolgozó fonógépkezelők napi effektiv munkaideje kb. 7 j óra 25 perc, ez idő alatt az ' állandó fordulattal dolgozó fonógépeken percenként 15. műveletet végeznek. Egy-egy művelet az alábbi részekből áll: A dolgozó a nedves borí­tékanyagot megfogja, rá­helyezi a formakésre, egy mozdulattal elsimít­ja, közben ügyel arra, hogy a boríték teljesen ki­töltse a formakést, valamint a dohánylevél esetlegesen sérült részei ne kerüljenek felhasználásra. Szem előtt kell tartani azt is, hogy egy-egy levélből a legtöbb borítékot tudja ki­hozni, ez csökkenti a fel­használt borítékanyag meny- j riyiségét. Mindemellett fi- gyéjemmel kell kísérni a báb útját és a műveletek során i keletkező selej.tet el kell tá­volítania. Az így különvá­lasztott hibás termékeket, ha erre mid van, egy-egy mun­kaciklus között kézzel be­fonja. Mindez a műszak táv­latában képet ad arról az idegi megterhelésről, melyet ez a monoton, nagy figyel­met igénylő miunka a dolgo­zóktól megkíván. A munkaiszervezők a dél­előtti és a délutáni műszak­ban mérték az átlagteljesít­ményeket. A felmérés, a fá­radási görbe elemzése után az alábbi szervezési javasla­tot adták. 1. Pihenési idő beiktatása I. műszak 10,45-től 10 perc II. műszak 19,30-tól 10 perc Az állásidők alatt javasolt aktív pihenési formák: — munkahelyi torna; — a lábak pihenését elő­segítő séta. 21 Étkezési időpont áthe­lyezése. II. műszak 17$0ttól 17,45-ig. 3. Váltakozó ritmusú zene beiktatása. ELÉRHETŐ — EREDMÉNYEK: 1. 1 százalékos termelé­kenység növekedés; 2. Anyagmutartók javulá­sa, sejejtmentesebb terme­lés; 3. Csökken a balesetve­szély ; 4. Csökken a dolgozók fá­radtsága. A fonógépkezelők fizioló­giai vizsgálata során tett szervezési javaslatok megva­lósításának eredményei: A három szervezési javas­lat közül az első — (aktív pihenési formák beiktatása — munkahelyi torna) — azért nem valósulhatott meg, mivel a fáradási görbékből is leolvasható munkaintenzi­tás-csökkenés, igaz, hogy majdnem azonos időben kö­vetkezik be minden dolgozó­nál, de aiz aktív pihenési idő már eltérően, egyénileg je­lentkezik. A munkahelyi torna be­vezetését gátolta az a körül­mény is, hogy a szivarága- zaton nagy részben közép­korú nők dolgoznak, akik a munkahelyi tornára vonat­kozó javaslatot idegenkedve fogadták. Bevezették a lábak A cigarettaelőkészítés kor­szerűsítése tárgyú tájékozta­tóm eddig megjelent három részében ismertettem a vá­gási vonal felújításának ter­vét (első lépcső), ezt követő­en pedig két részben a ko- csányvonal korszerűsítésével kapcsolatos terveinket (má­sodik lépcső). A vágási vo­nal korszerűsítése — tehát az első lépcső megvalósítása, üzembe helyezése — az 1979- es év nyári nagykarbantar­tási munkáinak egyik kie­melt, fontos feladata. A má­sodik lépcső tervezői-kivite­lezői munkáit úgy időzítet­tük, hogy azok eredménye­ként 1980. június 30-án a korszerű kocsányfeldolgo- zó vonal üzembe állhasson. Ismertetőm jelenlegi, negye­dik részében szeretném ol­vasóinkat megismertetni terveinkkel, elképzeléseink­kel, melyekkel a harmadik lépcső célkitűzéseit kívánjuk megvalósítani. Ebben á pe­riódusban — s ez 1980. júli­us 1-től, 1981. június 30-ig tartana — a keveréktároló berendezésektől, a rotációs vágógépek előtt levő kondi­cionáló hengerig szerenénk a feldolgozó vonalat koszerűsí- teni, felújítani. A kivitele­zéshez szükséges dokumentá­ciókat 1980 első félévében készítenék el, s ezek Birto­kában 1980 második félévé­ben már meg is kezdődhetne a gyakorlati kivitelezői mun­ka. Bizonyára mindannyiunk előtt ismeretes, hogy keve­réktároló silóink közel két- évtizedes múltjukkal már a korszerűtlen berendezések közé sorolhatók, s hogy ép­pihenését elősegítő sétát, ki­ki akkor sétál, amikor en­nek szükségét érzi. Az étkezési időnek a má­sodik pontban javasolt át­helyezése — a 19,30 h és 19,45 h között tapasztalt holtpont kompenzálására — megtörtént és ma is fenn­áll. A harmadik pontban fel­tüntetett, váltakozó ritmusú zene beiktatása megvalósult. A zene a szivarágazaton rendszeresen szól, — a dol­gozók igényeinek megfele­lően. Minden munkahelyen (előkészítés, gyártás, cso­magolás) szabályozni lehet a hangerősséget, és bármikor abba lehet hagyni a zenét. A dolgozók maguk is éne­kelnek munka közben, ilyen­kor saját hangjukat magnó­szalagra felveszik és olykor visszahallgatják, mint mű­sorszámot. A zene bevezetésének nemcsak pszichológiai hatá­sai érezhetők, hanem a ter­melés mennyiségét és minő­ségét is kedvezően befolyá­solja. Az 1975. évi bázis adatot — 102,2 százalék — figye­lembe véve, a bevezetést kö­vető időszakban 0,6 százalé­kos termelésnövekedést ér­tünk el. Ez is jelentős ered­mény, ha figyelembe vesz- szük, hogy a géppark 27 éves. A kézzel gyártott szivarok minősége igen jó. A fogyasz­tóktól sem kapunk reklamá­ciót. A tömeggyártásé Csongor szivar is megfelelő minőség­ben kerül a fogyasztókhoz. NEM VOLT Igen lényeges, hogy ilyen monoton munkavégzés mel­lett sem volt üzemi balese­tünk. Nagyon lényeges dolognak tartjuk, hogy a nyolcórai munkát jó hangulatban tud­ják végezni, munkahelyüket szeretik, megbecsülik a szi­pen ideje volna korszerűbb — hasonló elven üzemelő — keverő-tároló berendezése­ket készítenünk. A tárolási követelményt figyelembe vé­ve megállapíthatjuk, hogy a 12 q-s igény napjainkban is helytálló, hiszen ezt a felsó határt vácuumnedvesítőink kapacitása szabja meg. En­nek megfelelően silóink be­fogadóképességét úgy fogjuk kialakítani, hogy azok 15- 18 q keverék tárolására al­kalmasak legyenek. Mindhá­rom keverék siló azonos mé­retű lesz, s továbbító, szalag­jaikat műszálbetétes mű­anyaghevederekből fogjuk készíteni, melyeknél a sza­lag vastagsága az 5-6 mm-i nem fogja meghaladni. 1300 mm széles hevederei? alkal­mazása esetén a tárolótér hasznos szélessége 1200 mm lesz. Gondolunk többek kö­zött arra is, hogy a tároló­berendezések oldalfalai hosszirányban, befelé kissé dőlt elhelyezésűek legyenek — tehát a keresztmetszet, a szalagtól fölfelé haladva kis­sé szűküljön — ezzel a hosszirányú súrlódást tudjuk csökkenteni, elősegítvén a könnyebb kitermelést, s a kisebb vonóerő alkalmazá­sának lehetőségét. A HELYI ADOTTSÁGOK miatt a keveréksilók hossza nem fog változni a jelenle­gi silók hosszúságával szem­ben, szélessége azonban kis­sé növekedni fog. A szala­gok meghajtására ugyanazo­kat a fokozatnélküli, ala­csony kijövő-fordulatszá- mú, távvezérléses, fordulat- számszabályozásos hajtó­műveket fogjuk alkalmazni, Az első hónap A szakmunkásvizsga sikeres elvégzése után mi is dolgozói lettünk az Egri Dohánygyár­nak. Mindenki arra az osz­tályra került amit a 3 év alatt a legjobban megszere­tett. A filtergyártásra 7-en jelentkeztünk. Közülünk 2-en a kábelkészítő gépen, 5-en a rúdgyártón helyezkedett el. Tájékoztatást kap­tunk munkavédelmi előírá­sokról és azok fontos betar­tásáról a balesetek elkerülése végett. Következő nap már mindenki munkába állt, dél­előttös műszakba. A dolgo­zók szeretettel fogadtak ben­nünket, ifjú szakmunkásokat. Munkába lépéskor mindenki érezte azt, hogy most már munkájával nemcsak a ma­ga, de a vállalat érdekeit is kell, hogy szolgálja. Tud­juk, hogy nagy szükség van ránk mint szakmunkásokra. Már a munkakezdés előtt pár hónappal tagjai lettünk a Nógrádi Sándor KISZ- alapszervezetnek. Közülünk mindenki szakszervezeti tag, és lassan bevontak bennün­ket a kulturális és más tár­sadalmi munkába is. Pl. ön­kéntes tűzoltónak. Később szeretnénk jobban bekapcso­lódni a gyár és a fiatalok életébe, kulturális rendezvé­nyeibe és szocialista brigá­dokban tevékenykedni. A gyár vezetői megígérték, hogy hozzájárulnak az al­bérleti összeghez, a tovább tanulóknak kedvezményt biz­tosítanak. A szakmunkásvizs­ga után mindenki kapott egy hónap fizetetten szabadságot, amit egy páran ki is vettek. A nagykarbantartás és taka­rítás alatt 3-an maradtunk itt, is így már mi is jobban kivettük részünket ebből a munkából, mint a tanulóéve­ink alatt. Munkánkat már megszerettük, sőt egyik mun­katársunk már gépkezelő lett. Nagy akarással, szorgalom­mal, a szerzett tudással vé­gezzük munkánkat, segítjük üzemrészünket. Az első hónap letelte után úgy látjuk jól választottunk, s reméljük mi is beváltjuk a vállalat hozzánk fűzött re­ményeit. melyek jelenleg is üzemel­nek. A kitermelés villarend­szerénél a tüskés lazítóten­gelyek helyett ún. csavart vonalú, bordázott bontóten­gelyeket kívánunk alkalmaz­ni. Ezek meghajtásában vál­tozás nem fog történni. A jobb hozzáférhetőség, a könnyebb javítási lehetőség érdekében a hajtóműveket (mindkettőt) a kiadagolás, kitermelés fölött, a silók te­tején helyeznénk el. Másik igen fontos követelmény a silókkal szemben már tech­nológiai vonatkozású, misze­rint a berendezésnek biztosí­tani kell az egymásután ér­kező anyagféleségek jó elke- veredését, hosszirányban tör­ténő egyenletes terítését. Ezért tökéletesíteni kell a terítőkocsi felépítését, meg kell valósítani egyrészt, hogy a kétirányba mozgó kocsi szalagja lehetőleg olyan szé­les legyen, mint a tárolósiló felső szélessége, másrészt biztosítani kell azt is, hogy a terítőkocsira érkező anyag, a kocsi szalagjának teljes szélességében, egyenletes ré­tegvastagságban. elterüljön. Az érkező anyagnak a terí­tőkocsi szalagján történő egyenletes terítését a silók fölött levő elosztó-rázócsa­torna tudja majd biztosítani, melynek a változtatására, módosítására csak az ún. negyedik lépcsőben kerülhet majd sor. Számolva ezzel a kényszerű időeltolódással, a siló keresztmetszetében tör­ténő egyenletes, téglalapsze­rű, púposságnélküli terítéssel még ,nem számolhatunk a harmadik lépcső végén. A teljes megoldás ezen a té­A közlekedés biztonságá­nak növelése érdekében vál­lalatunknál ez évben is be­indítjuk a KRESZ-oktatást. A továbbképzést a Közleke­dés . Biztonsági Tanács szak­emberei vezetik. A tovább­képzés 13 órából áll. A továbbképzésen az alábbiak részvétele kötele­ző: — vállalatunk hivatásos gépjárművezetői, — rrragángépkocsit válla­lati célra igénybe vevő gép­kocsivezetők. ren akkor fog csak jelent­kezni, ha a másik tényező, az anyagtovábbítás, az el­osztó-rázócsatorna terítési lehetőségeit is javítani fog­juk. 1981. július 1.—1982. június 30. között. Ismeretes, hogy a terítőkocsik kétirányú mozgatását szolgáló hajtómű áramellátását egy úszókábe! biztosítja. Szeretnénk ezt is megváltoztatni, s helyette ugyanazt a célt szolgáló, há­romfázisú, szénkefés, áram­leszedő síneket alkalmazni. EZ A MEGOLDÁS egy­szerű, s lényegesen szebb lenne, mint az úszókábeles változat. A keverék kiterme­lése és a vágógépek előtti kondicionáló henger közötti szakaszon azonban több he­lyen változtatni szeretnénk a feldolgozó vonalat. Válto­zatlanul megmaradna a silók alatt lévő 2 db vízszintes ki­hordó rázócsatorna, termé­szetesen elhasználódott álla­potukra való tekintettel mindkettőt újakkal cserél­nénk fel. A főfalon áthordó rázócsa­torna terveink szerint csak az anyagszállítás biztosításá­ra szolgálna, ezen a szaka­szon megszüntetnénk az ide­genanyag kiválasztását. Fém- kiválasztásra a továbbiakban az ún. szalagos fémkiválasz­tó berendezést alkalmaznánk, melynek érzékenysége lénye­gesen nagyobb, mint a je­lenlegi rázócsatornával kom­binált fémkiválasztóé. Túl a jelentősen növekedett érzé­kenységen, a szállítószala­gos fémkiválasztó előnyei közé tartozik az is, hogy a fémdarabkával fertőzött sza­kasz leválasztásához nem Nem kötelező, de nagyon hasznos volna, ha bekapcso­lódnának a továbbképzésbe a targoncavezetők és mind­azok, akik eddigi KRESZ- isimereteiket fel kívánják eleveníteni, saját és mások biztonsága érdekében. A továbbképzés előadásai: 1. 1979. augusztus 22-én; 2. 1979. augusztus 29-én, 3. 1979. szeptember 5-én; 4. 1979. szeptember 12-én; 5. 1979. szeptember 19-én. Minden alkalommal 14 óra 30 perckor kezdődnek. Helye: nagykultúrterem. szükséges a pneumatikus munkahengerekkel működ­tetett ajtó és torlólap, egy­szerűen a szalagot visszafe­lé kell fordítani, s az érzé­kelt anyagot egy erre a cél­ra rendszeresített kis ládába kell juttatnunk. Természete­sen törekednünk kell arra, hogy a ládába juttatott anyag mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentsük. A főfalon áthordó rázócsatomát is kicserélnénk, s helyette hasonló méretű, de ellensú­lyos rázócsatornát építenénk be a vonalba, melynél el­maradna a két szállítófelület között lévő műbőr-tömítés gyakori cseréje. A kondicio­náló hengerbe felhordó rá­zócsatornát egy tároló-ada­goló szalaggal és egy szala­gos fémkiválasztó berende­zéssel helyettesítenénk. A FŐFALON ÁTHORDŐ ferde, ellensúlyos rázócsator­na tehát a tengelyre merőle­ges hossztengelyű, szalagos fémkiválasztóra tenné a to­vábbítandó anyagot, ami át­haladva az érzékelő egység alatt, a tároló-adagoló sza­lag tárolórészébe kerülne. A kondicionáló henger előtt lé­vő tároló-adagoló szalag fon­tos technológiai igényt fog majd kielégíteni, ugyanis biztosítani fogja majd az egyenletesebb nedvesség- tartalmat azáltal, hogy egyen­letes anyagáramot tud majd létesíteni. Amennyiben tároló-adagoló szalagjain­kat kellő gondossággal tisztí­tani, karbantartani fogjuk, azok meghálálják majd gon­dosságunkat, nem kell üzem­behelyezésüktől tartanunk. Cikkem következő, ötödik folytatásában szeretném majd ismertetni, az ún. har­madik lépcső utolsó beren­dezésével, a vágás előtti kondicionáló hengerrel, mint igen fontos technológiai be­rendezéssel kapcsolatos ter­veinket. , Bátori Tibor vargyartasi dolgozók. Fialkovics István személyzeti vezető Hideg Anna ifjú szakmunkás A cigaretta-előkészítés korszerűsítése (IV.) DOHÁNYGYÁR T irr ~i-------r~

Next

/
Thumbnails
Contents