Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

Beszámoló A korábbiaktól eltérően ebben az évben az össze­vont beszámoló taggyűlés megelőzte az alapszerveztek beszámolóit. A pártvezetőség az egész tagságot tájékoztatta az 1978-ban elért eredmények­ről és vázolta az 1979-ben elvégzendő feladatokat. Ez is indokolta, hogy az alap- szervezeti taggyűlések ké­sőbbi időpontban legyenek megtartva. Az 1978-as ered­ményeket az egys területe­ken már ismerték az alap­szervezetek vezetőségei, tagjai, az 1979-es feladatok meghatározásóhoz azonban meg kellett ismerniük a po­litikai és gazdasági vezetés közös esetenkénti program­ját, a pártszervezet és a vállalat feladatait, hogy a saját területükön is megfe­lelően határozhassák meg a teendőket, tehessenek meg­felelő határozati javaslato­kat. A pártvezetőség beszámo­lóját Kocsis József elvtárs, a pártszervezet titkára ter­jesztette a taggyűlés elé. Szólt — mint már említet­tük — az 1978-as év gazda­ságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításáról, . a terme­lés, a műszaki fejlesztés, a beruházások. az anyaggaz­dálkodás alakulásáról és más, a termelő-gazdasági munkát jellemző számokról, tényekről. Ismertette az 1979-ben az e területen elérendő ered­ményeket feladatokat és ki­emelte, hogy az új gazdasági évben feladataink nehezeb­bék lesznek. Ebben közrejátszik a ci­garetták fogyasztói árának emelése miatt várható ke­reslet — és ezzel együtt termelés-visszaesés, a szin­tén ebből adódó alacso­nyabb terv, létszám, s az is, hogy a központi bérfej­lesztési lehetőség megszün­tetésével szigorúbb lesiz a vállalati bérgazdálkodás is. Valamennyi nehézséget fi- gyelembevéve is érhetünk el olyan, eredményeket, mint az előző évben, amennyiben munkánkat az MSZMP KB 1978. április 19—20. és de­cember 6-i határozatának szellemében végezzük, és a DH-munkarendszer alap­jainak megfelelően tovább igyekszünk feltárná belső tartalékainkat. Ehhez tarto­zik az a kiemelt feladat is többek között, hogy nekünk is tennünk kell a népgazda­sági egyensúly javítása ér­dekében. Ezt alapvetően az­zal segíthetjük elő, hogy egyre több importból szár­mazó anyagot, alkatrészt he­lyettesítünk hazai gyár- tásúval és megteremtjük ezek olyan felhasználási le­hetőségét, hogy egyidejűleg a minőség is megfeleljen az elvárásoknak. A pártvezetőség titkára beszámolt a pártszervezet irányító munkájáról, ideoló- giai-agitáeiós tevékenysé­géről, a páirtépítés eredmé­nyeiről' és a pártmegbíza­tások teljesítéséről, a KISZ- ben és a tömegszérvezetek- ben dolgozó párttagok mun­kájáról. Megállapította, hogy a pártszervezet 1978- ban eredményesen, a mun- katervetonek és a felsőbb, valamint saját határozatok­nak megfelelően dolgozott Az elmúlt évi beszámoló taggyűlésen hozott határoza­tokat a felelősök maradék­talanul végrehajtották, ala­pot teremtve ezzel az ez évi feladatok megfelelő megha­tározásához és teljesítésé­hez. Az elmondottakkal össze­csengett, azokat teljes mér­tékben alátámasztotta az MSZMP Városi Bizottságá­nak minősítése is, amelyet Brassó Zsigmondné a VB munkatársa ismertetett a taggyűlés résztvevőivel, jó­nak értékelve pártszerveze­tünk 1978. évi munkáját és eredményeit. A beszámoló után Űjlaki Sándor, a pártvezetőség tag­ja ismertette a politikai és gazdasági vezetés 1979. évi közös „Cselekvési program­A b ■■ ff JOVO szakmunkásaiért ját”. A program az ismert és már a vállalati DH- programban is rögzített fq feladatokra épül, kiegészítve természetesen a pártmunka sajátosságaival. Hangsú­lyoznunk kéll, hogy a cse­lekvési program nemcsak a 140 fős párttagság program­ja, hanem a vállalat egész kollektívájáé. A párttagok feladata, hogy a célkitűzések elérésére agi­táljanak és ahhoz személyes példamutatásukkal is járul­janak hozzá. A cselekvési program és a határozati javaslatok is­mertetése után rendkívül élénk, aktív vita bontako­zott ki, amelyben hozzá­szóltak — többek között Zalai Kálmán, Kiss Ferenc, Jászi Gusztáv, Fiser István­ná, Bárány Tibor, Czeglédi László, elvtársak és a KlSZ-ibizottság nevében Le- zsák Sándor. A vita után a taggyűlés a beszámolót, a határozati javaslatokat és a cselekvési programot egy­hangúlag elfogadta. Most már a végrehajtáson a sor!!! Számvetés A vállalati beszámoló tag­gyűlést és az előkészítő ve* zétőiségi üléseket követően mindhárom alapszerveze­tünk megtartotta taggyűlé­sét. Ki kell emelnünk, hogy rendkívül aktív pártcsoport- értekezleteket tartottak min­denütt, s ezek során sok olyan hasznos észrevétel és javaslat hangzott el, ami az alapszervezeti, vezetősé­gek beszámolóját lényegretö. rővé, átfogóvá, egyszóval ér­tékessé tette. Természetesen nagy jelentőségű volt az is, hogy az alapszervezetek a jövőbeni feladatok megha- tározánásál már figyelembe vehették a pártszervezet ajánlásait, illetve határoza­tait. Valamennyi alapszervezet kiemelten foglalkozott az irányítása alá tartozó terüle­téken folyó gazdasági mun­kával, a KISZ-szervezettel és a tömegszervezetekkel fenntartott kapcsolatok mi­lyenségével, a pártépítés és pártirányítás eredményeivel, fejlődésével, az információk gyűjtésével, továbbításával, megválaszolásával. Mindenütt elemezték a pártoktatás látogatottságát, az ott mutatkozó aktivitást, a hatékonyságot. Egyöntetű­nek mondhatjuk — alap­szervezettől függetlenül — azt a véleményt, hogy a je­lenlegi oktatási rendszert módosítani szükséges. A szemináriumok témái már évek óta azonosak, s bár úgy a tematika, mint a rendszer hasznosnak és érdekesnek bizonyult, túl­ságos hosszú ideje vannak ezék meghatározva. Ez az­zal jár, hogy egyes párt­tagjaink már harmadszor látogatják ugyanazt a sze­sa Szófia látta vendégül a Nemzetközi Dohányipari Tudományos Egyesület; CDRESTA 500 fős küldött­ségéit. A világ minden részéről meghívott dohányipari szak­emberek 1 héten át előadá­sokon, szekcióüléseken fog­lalkoztak a dohányiparban jelentkező, nemzetközi vi­szonylatban is jelentős ku­tatási eredményekkel, gon­dokkal. Melyek voltak a legizgal­masabb kérdések? A dohánytermelő és ag­rárkémiai szakembereket a kutatás azon kérdései fog­lalkoztatták, melyek , a do­hányfüst természetének jobb megismerésére vonatkoznak. A résztvevők nehézményez- ték, hogy nem halad a ku­tatás úgy ezen a téren, ahogy ezt a téma fontossá­ga megkövetelné! A szekcióülések illusztrál­ták a tudományos együtt­működés hasznosságát is. Pl. az agrár szakemberek és dohány gyártók együttműkö- ködését a dohánylevél-ter­mesztés területén lehetne hasznosítaná. A dohányter­mékek gyártóit régóta fog­lalkoztatja az a kérdés, hogy milyen kilátások vannak az olyan típusú dohánylevél termesztésére, mely együtte­sen rendelkezik a nikotin­in,ináriumot. A javaslatok alapján elsősorban a politi­kai vitakör formát/ kellene bővíteni, de végleges döntés csak a következő oktatási év szervezésénék kezdetén vár­ható. Kiemelten foglalkoztak az alapszervezetek a területü­kön megoldandó feladatok­kal és ennek megfelelően hozták határozataikat is. Ezek valóban a leglényege­sebb teendőket rögzítik az 1979-es évre és maradókta- lalan megvalósításuk min­den bizonnyal azt eredmé­nyezi majd, hogy az 1978- ashoz hasonló sikeres évet zárhassanak. Befejezésül engedjék meg, hogy e rovat — évek óta — írója. dr. Béna Gyula, átadva a „stafétabotot”, az elkövetkezendő időre sike­res, eredményes munkát kí­vánjon és a régi monog­rammal búcsúzzon. szegénység íz, és aroma- gazdlasággál egyaránt. Ezen a területein a kémikusok rendelkeznek a legnagyobb tapasztalatokkal — az ő segítségük a továbblépéshez nélkülözhetetlen. A termelő és mezőgazda- sági mérnökök körében fontos napirendi pont volt „a kevésbé munkaigényes dohánytermesztés kérdése.” Még mindig innovációként vetődött fél a már sokat emlegetett kérdés, tudinak-e olyan típusú dohányfajtát termeszteni, mely leszedhe­tő géppel, avagy a gépet kell úgy tervezni, hogy al­kalmas legyen a dohány le­szedésére. A cigarettapapír-gyártó szakemberek és gyárak kép­viselői felhívták a gyártó cégek figyelmét az újonnan kidolgozott magasporozítású, klímazónás papírok alkal­mazására. melyek a niiko- tinszegény gyártmányok esetében nélkülözhetetlenek. A kongresszusom jelenle­vők ismételten foglalkoztak a peronoszpóra elleni küz­delem helyzetével. A 60-as években Európa dohányter­mesztésében óriási rombo­lást végzett, sajnos egyes helyeken még ma is pusz­tít. A termelők egy részé­nek sikerült olyan fajta do­hányt termeszteni. amely ellenáll a peronoszpórának. A nagy teljesítményű gépi berendezések megkövetelik, hogy minél több szakmun­kással dolgozzunk. Vállalatunk 1971-től a be­tanított és segédmunkások szakmunkássá képzésével foglalkozik. Mivel így ke­vésbé emelkedett a szak­munkások száma, a nappali tagozaton indítottunk do­hányfeldolgozó szakmun­kásképzést, illetve 1976. szeptemberében az egri Me­zőgazdasági Szakmunkás- képző Iskolában a dohány­feldolgozó szakma oktatását vezették be. Három nap elmélet, há­rom napot pedig gyárunk­ban tőiteknek a tanulók. Tanulmányi idejük 3 év, Űjabban egy új vírusos járvány pusztít a dohány­földeken „paradicsomfol­tosság”. Ennek a furcsa ne­vű betegségnek minden vé­dekezés ellenére olyan erős vírus a kórokozója, amely az eddig ismert védőszerek­kel szemben rezisztens. Mind a mai napig nem sikerült megtalálni ellenszerét. A CORESTA felszólította résztvevőket a közös össze­fogásra. A járvány legsúlyo­sabban, Bulgáriában pusztít, feltételezhető, hogy átterjed a többi balkáni országra is. A forrongó viták, előadások ismertetése után szólnunk kell a negatívumokról is. A CORESTA kongresszuson résztvevők többsége hiányol­ta, hogy kevés szó esett a tulajdonképpen gyártási fo­lyamat egyik legfontosabb részéről, az előkészítésben jelentkező kutatási eredmé­nyekről, innovációs eredmé­nyekről, valamint arról, hogy milyen lehetőségek nyílnak megismerni a do­hánytermelők törekvéseit az új típusú, nikotinszegény gyártmányokhoz szükséges dohánylevél termesztő eljá­rásokban. A vezetőség ki­fejtette elvárásait; remél­jük, hogy az 1979-es év mandlai kongresszusán ezek­ről is többet hallunk. S. T. gyakorlati oktatásukat szak­oktatók irányítják. Ezek a tanulók igénylik a segítséget a felnőttektől, a felnőtté válás előtt. Nem mindegy, hogy 'milyen érzé­sekkel, megelégedettséggel jönnek ezek a fiatalok dol­gozni, anyagismeretüket bő­víteni. v Bár sok segítséget kap­nak: pl. albérleti hozzájáru­lás, végzés után 2 évig 250 Ft-ot. Ha vidéken tör­ténik az oktatásuk, mert például a kettős filtergyár­tással és a kreppelt papír gyártásával a Pécsi Dohány­gyárban ismerkedhetnek meg, ilyen esetben az uta­zásról. szállásról, napi ét- keztettésről vállalatunk gon­doskodik. Minden osztály képvise­lője részt vett az ifjúsági parlamenten, ahol gyári problémáikra kaptak vá­laszt. Minden tanulónak vállala­tunk tanulmányi ösztöndíjat fizet, a társadalmi ösztöndíj­jal pedig szerződést köt a tanulókkal a második osz­tálytól kezdődően. A tanulók tagjai a szak- szervezetnek, és jövőre a Szakszervezeti ifjúsági fó­rumot beindítják számukra vállalatunknál. Ügy tudom, hogy szocialista brigádot is alakítottak és azt hiszem, hogy minden segítséget megkaptak ennek érdeké­ben. Ezekért a tanulókért, a jö­vő szakmunkásaiért, mi va­gyunk felelősek, mert már nem gyerekek, de még nem felnőttek és 1979. év a gyermekek éve. Értük kell többet tennünk, hogy mun­kaszeretetük, közérzetük eb­ben a munkakörben kiváló legyein. Nem lehet megal­kudni a hibákkal, mert kárt okoz a tanulók erkölcsi ne­velésében. Az erkölcsi és a munkára nevelésnek egysé­get kell alkotnia. A személyiség lelkivilágát is meghatározza az a ké­pesség, hogy megért i-e a társadalmi érdekéket és hogy ezekben megfelelően tud-e élni, dolgozni. Az ember szellemi igénye összefügg műveltségi szín­vonalának emelkedésével, életfelfogásával. Balázsné —a—a i Dohányvilág 1978-ban Bulgária főváro­Az útlevélvizsgálat vil­lámgyorsan lezajlott. Ne­kem volt egy kis kellemet­lenségem, mert a delegáció igazolványon szereplő szám nem egyezett meg az útle­vél számával. Véletlenül fel­cserélték. Tolmács segítségével sike­rült gyorsan ezt is rendezni és mehettem a társaim után. Még a csarnokban csinos fiatal lányok kínálták a de­legáció tagjait hideg frissí­tővel. Megint „szerencsém” volt. Az egyik kubai kis­lánynál már csak egy po­hárral volt. Na mondom ezt veszem el. Elvettem és egy- hajtásra megittam. Borzasz­tó volt. Mint a tea nálunk télen. Szinte „égette” a tor­kom olyan meleg volt. Biz­tos a kislány régóta várt már vele, hogy valaki el­fogyassza. Igyekeztem is gyorsan kifelé a csarnokból. Az épület előtt álltak a csoportok számozásának megfelelő autóbuszok, me­lyeknek a szállásra kellett vinni bennünket. Természe­tesen — a nagy-nagy fe­gyelemnek megfelelően — összekeveredtünk más cso­portbeliekkel. Mintegy 20 perces várako­zás után indultak el a bu­szok. Mondanom sem kell, hogy a tűző napon álltak és nem volt bennük légkondi­cionálás. Mindannyiunkról folyt a víz. Kísérőnk meg­nyugtatott, hogy ne ideges­kedjünk, mert ennél még lesz sokkal melegebb is. és különben is 10 perc múlva menetrendszerűen érkezik a trópusi monszun eső, ami le fogja hűteni a levegőt. Iga­za volt az eső pontosan ér­kezett. Szinte másodpercek alatt olyan hatalmas eső ke­rekedett, hogy szinte hihe­tetlen. A buszoknak le kel­lett állni, mert a sűrü_ eső­től alig lehetett látni. Mond­tuk is, hogy nálunk egy év alatt nem esik annyi csapa­dék, mint itt ez alatt a 20 perc alatt. Az eső elmúltá­val folytathattuk az utat, amely már sejtetni engedte Havanna csodálatos szépsé­gét. De erről majd később. A szálláson már vártak bennünket, nagy volt a nyüzsgés. Mindenki megkap­ta a szobabeosztását. Mi hevesiek egy 24 ágyas szo­bába kerültünk elhelyezés­re. Egy kicsit meg is lepőd­tünk, mi lesz itt velünk a két hét alatt. Éjszaka meg- főlünk ennyien összezárva. Mindenesetre én örültem, mert egy földszinti ágyon jutott hely. Az elhelyezkedés után in­dultunk megkeresni bőrönd­jeinket, amit viszonylag gyorsan sikerült megtalálni. Utána zuhanyozás, átöltö­zés és irány a terep felde­rítése. A szállásunk — egy két­emeletes épület — egy ha­talmas park közepén he­lyezkedett el. Egyébként Coronéllának hívták, állító­lag a régi tulajdonosa után. Pár méterre volt a sza­badtéri színpad, emellett egy büfé. Itt rögtön ittunk is egy-egy üveg kiváló — szó szerint — j égbehűtött sört. Többet nem tudtunk meginni. (Akkor még nem volt csak annyi pénzünk, az is kölcsön.) A másik oldalon volt az ebédlő épület és nem mesz- sze tőle a pártküldöttség és delegációvezetés szálláshe­lyéül szolgáló csodálatos vil­la. A parkhoz tartozott még sportpálya, és édesvízi strand — melyet az orvos szerint nem volt ajánlatos használni fertőzés veszély miatt. Csak mellékesen jegyzem, hogy aki ebben fürdőit, senki nem kapott fertőzést. A tengertől töb­ben. A kis séta után — mely során több felvételt csinál­tunk, amiből aztán amatő­rök lévén egy sem sikerült — egy árnyas sétányon lepi­hentünk és a padokon egy órácskát szundikáltunk. Az első program este volt. Kubai vendéglátóink kö­szöntöttek bennünket, most már hivatalosan is, és kö­zösen velük ünnepeltük meg a Moncada laktanya ostro­mának 25 éves évforduló­ját. Utána közös disco mű­sor a híres Cintula vezeté­sével, majd pihenő, úgy éjjel 11 óra körül. Mindannyian szorongva vártuk az első éjszakát, vajon milyen lesz. Kelleme­sen telt el, közel sem volt meleg — legalábbis nem olyan, mint amit vártunk — és másnap mindenki pihen­ten ébredt. A második napi program — természetesen a reggeli után — tájékoztatással kez­dődött és daltanulással foly­tatódott. A mestereink Csizmadia Sanyi, Balázs Ár­pád és a Cormorán-együttes tagjai voltak. Délután ismét szabad program, este ku­baiak adtak műsort a de­legáció részére. Utána ismét Cintula következett. 27-i programunk igazán kellemesnek ígérkezett, hisz elvittek bennünket az egyik leghíresebb strandra Santa- máriára és Bacua-Rau-ra. Az utóbbin fürödni is volt lehetőségünk, amely monda­nom sem kell csodálatos volt. Kristálytiszta, hűvös víz, homokos tengerpart, büfé. Szóval minden, amit akart az ember. A felfrissülés után követ­kezett egy előzetes Havan­nai városnézés, melynek so­rán megtekintettük a volt elnöki palotában levő for­radalmi múzeumot és a „Granma” hajót, amivel Fi­del Castro vezetésével az a nyolcvanhét elszánt forra­dalmár elindult Mexikóból, hogy megindítsa a harcot Kuba függetlenségéért. Itt volt szerencsénk beszélgetni a hajó akkori kapitányságá­val is. Természetesen meg­mutattak más műemléket, a Capitóliumot, a kikötőt, és a városnegyedeket is, — „amelyet csak felsorolok” (Alamár, Havanna del Es­te, Ó-Havanna, Vedadó, Mi- rama) — melyek mindegyi­ke más, főleg építészeti szempontból. A mi szállá­sunk a Mirama negyedben volt. Ez a legelegánsabb, az úgynevezett villanegyed. A városnézés után vacso­ra, majd pihenő következett, hisz 28-ika következett, — a megnyitó napja, amely egy­ben csodálatosnak, de kicsit fárasztónak is tűnt. Egyébként a felvonuláson résztvevőket, — 160 fő — már előre kijelölték. Sze­rencsére én is közéjük ke­rültem. A megnyitó napjának dél­előttjén közösen elmentünk megnézni a Magyar Klubot, mely a kulturális központ­ja volt a magyar delegáció­nak. Ez egy csodálatosan szép villa, melyhez zárt srand- rész — play a — is tarto­zott. Szabad időben ide jár­tunk fürödni. A villáról csak annyit, hogy a 30-as években Al Capone gengsz­tervezér villája volt. Itt mindenki megtalálhat­ta az igényének megfelelő szórakozási, kikßpcsolödäsi lehetőséget (olvasóterem, játékterem, büfé, tenger­part, szóval amit akartunk.) Csak az volt a baj, hogy a szállásunktól 5 km-re volt. A strandolás után ebéd kö­vetkezett, majd a felvonu­lók egyenruhába öltöztek és elindultunk a kijelölt hely­re, hogy megkezdődjék a legcsodálatosabb felvonulás, majd nyitó ünnepség, ame­lyen valaha részt vettem. Czeglédi László VAAVW^AÓAAAAAAAŐAAAA/vAAAŐAA^AAÓAAAAA/WWWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWWWWWWWVWWWWV^. MIT-mozoíic DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents