Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Ifjúsági fórum Az ifjúsági törvény végrehajtására vonatkozó vállalati intézkedési tervben meg van határozva, hogy kétévenként ifjúsági parlamentet, a közbeeső években pedig ifjúsági fórumot kell tartani a fiatalok részére. Ennek megfelelően 1977. december 15-én került megrendezésre vállalatunknál a 30 év alatt és 5 évnél nem régebben vállalatunknál dolgozó fiatalok részére az Ifjúsági Fórum. A fórumon a gazdasági tevékenységről, feladatainkról, a fiatalok helyzetéről dr. Domán László igazgató tartott tájékoztatót. Ezt követően került sor a már előzőleg írásban benyújtott. illetve a helyszínen feltett kérdések megválaszolására. Mintegy 28 kérdésre kellett az illetékes gazdasági, illetve társadalmi szervek vezetőinek válaszolni. A feltett kérdések igen sokrétűek voltak. Foglalkoztak a gazdasági tevékenységgel, munkahelyi környezettel, műszaki problémákkal, a klub- tevékenységgel és a fiatalokról lévén szó, természetesen a KlSZ-szervezet tevékenységével. Az elhangzott kérdésekre a fiatalok egy kivételtől eltekintve — melyre írásban 15 napon belül kellett a választ megadni — a helyszínen kaptak kielégítő választ. A fórumra 287 fiatal lett meghíva. Meghívót kaptak a GYES-en levő kismamák, valamint a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok is. Sajnos, a részvétel elég alacsony volt, mintegy 60 fő. Ügy látszik, hogy a fiatalok nagy részét nem érdeklik még a saját magát érintő kérdések sem. Pedig az üzemi demokrácia kiszélesítése, új fórumrendszer csak akkor lesz eredményes, ha a fiatalok élnek a jogaikkal, a megteremtett lehetőségekkel. Aktív részvételükkel elő tudják segíteni a célkitűzések, feladatok megoldását, mely természetesen saját egyéni boldogulásukat segíti elő. Czeglédi László, KISZ-titkár Amikor megláttam Kropa- cseket, ahogy a presszó asztalánál üldögél, és szemeit bánatosan, elmélázón mereszti a füstfelhőbe, mármint a cigaretták füstfelhőjébe, odaléptem hozzá és megszólítottam. — Foglalj helyet! —mondta bágyadtan, és láttam rajta, hogy valami erősen foglalkoztatja. — Min töprengsz? — kérdeztem. — Hát tudod, az a helyzet, hogy ilyenkor, az új esztendő kezdetén a riporterek megszokták kérdezni, az emberektől, hogy milyen volt számára a múlt év, s mit vár 1978-tól. Tőlem azonban a kutya se kérdezte meg, hogy mit remélek az új esztendőtől. Láttam rajta, hogy nagyon szívére vette a dolgot, s ezért úgy gondoltam, hogy majd én megkérdezem tőle. — Nos, mit vársz az 1978- as évtől? Kropacsek szúrós szemmel rámnézett. — Ezt komolyan kérdezed? — A legkomolyabban. — Szóval nem akarsz átverni ? — Dehogy akarlak. Nagyon megörült és elmosolyodott. — Szóval kíváncsi vagy a véleményemre ? — Persze. A feleség mérgesen oktatja a férjét: — Ugyan miféle ember vagy te? Nem tudtad egyszerűen azt mondani, hogy 24 éve vagyunk házasok. Okvetlenül így kellett dagá- lyosan: „Majdnem negyed- százada vagyunk házasok!” ★ — Mit csinálsz? — Semmit. — Remek foglalkozás! — Igaz, csakhogy sajnos óriási a konkurrencia! ★ A személyzeti osztály vezetője az igazgatói titkárnő állásának betöltéséről dönt. Egyik jelöltet a másik után utasítja el, végül megjelenik egy lány és kijelenti: — Ha felvesz, bezzeg nem Egy rendhagyó író - olvasó találkozó Az Irinyi János szocialista brigád meghívására látogatott el hozzánk Fekete Gyula író. A meghívás ugyan mint közírónak szólt, de a megjelent mintegy 30 könyve többségében szépirodalom, igy mint szépíró is ízelítőt adott munkásságából. Több írása komoly érdeklődést és visszhangot keltett, hozzám az „Orvos halála” és a „Perújrafelvétel” című művei állnak közel. Mint közíró az „Éljünk magunknak” — a Nők Lapjában közzétett vitaindítással és feldolgozással vonta magára a figyelmet 1964-ben. Ez a munkája tulajdonképpen a népesedéspolitikai problémák okainak megvilágításával megindítója volt annak a társadalmi erőfeszítésnek, amely az elmúlt évtizedben a születési arány- szám javítását célozta és célozza a jövőben is. A hosszúra nyúlt vitaest nagyon elütött a szabványos író-olvasó találkozótól. A feltett kérdések zöme is társadalompolitikai problémák köré csoportosult. Az író Fekete Gyula jó gazdasági, sőt közgazdasági érzékkel mutatott rá néhány olyan körülményre, amely a mai társadalmi problémák kiváltó okai lehettek, mint pl. az, hogy — a gépesítés nem társadalmilag, csak szektoronként jelentett jelentősebb munkaerő felszabadítást, — az érdekviszonyok és a magyar korfa összefüggése, stb. Természetesen nem lehet azt várni, hogy egy ilyen találkozás, beszélgetés, vitatkozás megoldja összes gondjainkat, problémáinkat. És nem csökkenti az értékét e találkozónak, hogy az író több válaszával nem értettünk egyet, legalábbis a saját nevemben szólva nem értettem egyet: — a bérezéssel kapcsolatban kifejtett álláspontjával, mert a munkaviszony és a szociális viszony nem azonos. A bérben elsősorban a végzett munkának kéll kifejezésre jutni, a család létszáma nem lehet ennek alapja. A gyerekek nevelésének költségéhez a társadalomnak más, szociális és társadalmi juttatásokkal kell a mainál arányosabban hozzájárulni. — ugyancsak ellenkezést váltott ki jónéhányunk- ban Fekete Gyulának a női egyenjogúság kérdésében kifejtett nézete, miszerint ennek reális alapja csak akkor lehet, ha biológiailag megoldható lesz, hogy a születendő gyereket 4,5 hónapig az anya, és 4,5 hónapig az apa hordja. Noha minden szépítés nélkül meg kell mondani, hogy ez a kérdés ma még csak jogilag látszik tisztázottnak, a valóságban nagyon sok ellentmondástól terhes, de azért a kép nem ennyire borús. Végülés összefoglalóan értékelve ezt a találkozót — Üjlaki Sándor az Irinyi brigád vezetőjének szavaival élve — már csak azért is hasznosnak ítélhetjük, mert több nyitott kérdéssel távoztunk, mint amennyivel odamentünk. Sok olyan kérdés került reflektorfénybe, amelynek megoldása a jelen és a jövő feladata lesz. Bárdos Miklósáé dr. Milyen lesz az esztendő? — Nos, akkor idefigyelj — súgta, és egészen a fülemhez hajolt. Rossz év lesz. — Ne hülyéskedj! Kropacsek szívéhez kapott, mint egy mártír. — Még ilyet! Még én hü- lyéskedek! Fantasztikus! — Na, jól van — nyugtattam — mondd csak tovább. — Szóval rossz év lesz. Ha én mondom öregem, elhiheted. Én ugyanis tudományos módszerekkel dolgozom. Nem csak úgy ukk-mukk-fukk, hanem valóban tudományos módszerekkel. — Nocsak? — kíváncsiskodtam. — Hiába nézel úgy rám, valóban igazat mondok. Én öregem — mondta, s ismét a fülemhez hajolt — a varjúk viselkedéséből következtettek. — És? — Mit, hogy és! A varjak szerint rossz év lesz. — Honnan veszed ezt a hülyeséget? Ismét a szívéhez kapott. — Ez nem hülyeség, ez az igazság — kiáltotta. A varjak hitelt érdemlően bebizonyították, hogy rossz év lesz. — De honnan tudod? — Ilyet kérdezni öregem? Mindenki — legalábbis persze a hozzáértők — tudják, hogy ha a vetési varjak január 6-án délután négyig fel- szállnak a fákra, s nem későbben, akkor bizony rossz év lesz. Most pedig így történt. Tehát egyértelmű a dolog, világos? — S miért pontosan január 6-án? — kérdeztem. — Mert száz éve ezen a napon figyelik a szakértők a varjak viselkedését. Miért, ha van tej nap, meg takarékossági nap, akkor nem lehet ez a nap a varjak napja? Bizonytalanul megkérdeztem: — Mondd Kropacsek, te is figyelted ezen a napon a varjakat? Ideges rángás vonult végig az arcán. — Sajnos..., nos, szóval én nem értem rá, de a Kovács- né, a szomszédom, az éppen Karattyószörcsögről jött haza vonattal, és ő látta. Elmosolyodtam. — Persze, mind ilyenek vagytok — támadt rám hirtelen haraggal Kropacsek. Ha azt mondom, hogy jó esztendő lesz, akkor senki nem kérdezi, hogy honnan tudom. De, ha azt mondom, hogy rossz, akkor mindenki kételkedik. S ilyenkor még a varjaknak se hisznek. (kaposi) Humor fogja sajnálni! Felemelem a fizetését, mihelyt férjhez megyek az igazgatóhoz! ★ A kis üzlet tulajdonosa így panaszkodik a barátjának: — Tegnapelőtt csupán egyetlen nadrágot adtam el. Tegnap egyáltalán semmit. Ma pedig még rosszabb a helyzet! — Hogy lehet még rosz- szabb? — Nagyon egyszerűen. Az, aki tegnapelőtt nadrágot vásárolt, ma visszahozta és visszakövetelte a pénzét! ★ Az apa kelletlenül készülődik a vendégségbe, ahová, erőnek erejével el akarja vinni a felesége; szemrehányóan mondja a két fiának: — Más családokban a gyerekek annyira agyon- gyötrik az anyjukat, hogy annak eszébe sem jut este társaságba menni! A férj izgatottan mondja a feleségének: — Egyetlen vasunk sincs, és sürgősen ki kell fizetnünk a villanyszámlát és az orvosi számlát. Melyiket fizessük előbb? — Világosa villanyszámlát. Hiszen a doktor mégsem kapcsolhatja ki a véredet! ★ Mondd, az illető jól vezet? — Amikor az út vele egyszerre fordul — olykor előfordul ilyen véletlen. ★ A család előző este vendégségben volt és a reggelinél megtárgyalja mindazokat, akiket ott láttak. A kis Gfé- ti a sarokban játszik, s egyszerre csak megkérdi: — Anyuka, mondd csak, rajtunk kívül egyáltalán nincsenek rendes emberek? ★ — Kisfiam, hogy jössz ki a tanító bácsival? — Kiválóan, papa! Képzeld, még irigyel is téged. — Miből gondolod? — Naponta mondogatja: „Ha én lennék az apád!” Dugó, a csodacsatár Svéd ifjúsági film A svéd válogatott kiváló labdarúgója hazafelé tartott, s mint minden ember — ha van egy kis „gömbérzéke” — továbbpasszolta a grund szélén felé guruló labdát, illetve csak passzolta volna, ha egy láb, közbe nem nyúl, s villámgyorsan el nem veszi tőle. Ez a pillanat megdöbbentő volt a sztár számára. A labda egy hat év körüli kisfiú lábánál pihent. Az eseményről tájékoztatja az edzőjét is, aki „játékosszemlére” indul. Meggyőződik, hogy valóban csoda a kisgyermek játéka, s azonnal meghívja csapatába. Egy-két mérkőzés, s a kisfiúból nagyágyú lesz, most már — mint kedvenchez illik — Dugó becenéven. Rövidesen tagja lesz a válogatottnak is, s a győzelmeket neki köszönhetik. A folytatás: sok edzés, utazás, mérkőzés, aztán kezdődik minden elölről. A megfeszített tempó nem hagyja nyugodni, s hiába a csapattársak segítsége, a sok csodálatos mese hallgatása, nem jön szemére álom. A fáradtságot az iskolában piheni ki — és tanulás nincs... Elmarad kis társaitól, még írni sem képes megtanulni. Felnőttként él, gyermekfejjel és gyermeki szívvel. Mindene a játék, de nem játszhat, mert akkor lekésik a döntő meccsről. Ö a világhírű labdarúgó, akinek a fényképét ezer meg ezer plakát és új- ság közli, de zokogva bújik el kis társai elől, mert nem tud írni, s hiába kérik, nem tud autogramot adni senkinek. És nem tudja, hogy mit írnak róla az újságok, mert olvasni sem tud. Érzi, hogy döntenie kell, s ő a gyermeki világ mellett dönt, érzi, hogy fontosabb az, hogy írni tudjon, mint labdába rúgni — tanulni akar, s játszani, felszabadultan, mint minden gyerek. A svéd labdarúgás vezetői rettenetes bajba kerülnek a kisfiú elhatározása miatt. Fontos mérkőzés következik a Szovjetunió csapatával, s Dugó nélkül nem számíthatnak sikerre. Csapattársai kérésére Dugó még ezt a mérkőzést vállalja, s győzelemre vezeti a svéd válogatottat. Utoljára... Aztán az iskola következik, a tanulás, a játék. Irta és rendezte: Bo Widerberg. Szereplők: John Bergman, Inger Bergman, Arne Bergman, valamint a svéd, a magyar, a szovjet, az olasz és a francia labdarúgóválogatott játékosai és edzői. Hírek A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intézete által hirdetett értékelemzési pályázaton vállalatunk értékelemzői is indultak. A benyújtott pályamunkáért a zsűri dicsérő oklevelét kapta: Bóna Gyula, Molnár László és Takács György. Gratulálunk! ★ 1978 januárjától új szolgáltatást indít a Vállalati Szakkönyv- és Folyóirattár. Havonta gyorstájékoztatót ad a könyvtár állományáról, elsősorban az új beszerzésekről, amelyek hasznosak lehetnek minden szakembernek, vezetőnek, technikusnak szakmunkásnak és mérnöknek, továbbá azoknak, akik szakmunkásképzőt végeznek, technikusminősítőre készülnek vagy vezetőképzésen vesznek részt. Ezek a tájékoztatók rövid ismertetést közölnek a könyvekről és így megkönnyítik a tájékozódást. Ezt a gyorstájékoztatót az üzemrészi DH-akcióbizottsá- goknak is rendelkezésére bocsátjuk. hogy az akcióbizottsági táblákra kifüggesztve az üzemrész minden dolgozója számára hozzáférhetővé tehessék. A Vállalati Szakkönyv- és Folyóirattár („Műszaki Könyvtár”) az irodaház földszintjén minden érdeklődő számára nyitva áll. ★ Az alábbi levelet kaptuk: ..Az Andornaktályai Általános Iskola Igazgatósága- és tanulói köszönetüket fejezik ki az Egri Dohánygyár Dobó István szocialista brigádjának az iskolánknál végzett 5 tanterem világításának korszerűsítéséért. A brigád erkölcsileg példaként áll nevelőtestületünk és tanulóink előtt, hogy hogyan kell dolgozni szocialista hazánkban. A kb. 30 000 forint értékű munka sok más szemléltetőeszköz megvásárlását tette lehetővé. Köszön- jük. . Ipacs József iskolaigazgató” ★ Az év végén egyre több helyen került sor a végzett munka értékelésére. Így volt ez a DH-akcióbizottságok munkáját illetően is. Az értékelés azt mutatta, hogy 1977-et a komoly munkavégzés jellemezte, amiért a vállalat igazgatója az üzemrészi DH-akcióbizottsági tagoknak köszönetét fejezte ki és többeket pénzjutalomban részesített. ★ Megkezdődtek az ismétlődő munkavédelmi és tűzvédelmi oktatások a vállalat valamennyi munkaterületén. Az oktatás anyaga kibővült azokkal a tanulságokkal, amelyeket az elmúlt évi eseményektől kellet* levonni. Az értékelés ugyanis azt mutatta, hogy fokozott figyelemmel, a szabályok mindenkori betartásával a sok baleset megelőzhető lett volna. ★ Az ..Egri Dohánygyár” üzemi lap év végén megtartott szerkesztőségi ülésén a vállalat igazgatóia nívódíi- ban részesítette Balázs Bélá- né munkáslevelezőt „Cigarettaszünet” és „Munkás- szemmel” című cikkeiért. Gratulálunk! EGRI DOHÁNYGYÁR az Egri Dohánygyár lania. Felelős szerkesztő: KAPOSI LEVENTE. Telefon: 24-44. Felelős kiadó: DR. NOSZTICZIUS FERENC. Megjelenik havonta egyszer Előfizetési díj egy évre 12 forint. Szerkesztőség: 3398. Egri Dohánygyár, telefon: 11-46. Kiadja: a Heves megyei Lapkiadó Vállalat. 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. Készítette: a Révai Ny., Egri Gyáregysége Eger. Vincellériskola u. 3. Igazgató: BEDE ISTVÁN
