Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

Röviden — Az Európai Beruházási Bank 2,2 millió elszámolási egység (2,68 millió dollár) hitelt nyújt a dániai Born­holm kikötőjének bővítésé­hez. A 15 évre szóló hitel kamata évi 8 százalék. — Pakisztán 673 millió rúpiás aktívummal zárta a múlt év negyedik fizetési mérlegét. Az előző év azo­nos időszakában a passzí­vum volt 1,48 milliárd. — Ausztriában aláírták a fémipari dolgozók kollektív szerződését. A bérek július 1-től' átlagban 4,7 százalék­kal emelkednek. — Dánia felvette a több hónapja beharangozott köl­csönt: Koppenhágában kö­zölték!, hogy 400 millió már­kás, nyolc évre szóló euro- hitelt kapnak nemzetközi bankkonzorciumtól. A ka­matot nem hozták nyilvá­nosságra. — Mexikóban évente kö­rülbelül 100 ezer gyermek hal meg rosszultápláltság és fertőző betegségek követ­keztében— hangzik a mexi­kói táplálkozástudományi intézet bejelentése. — Grazban tartja 10. évi közgyűlését az európai ipari és szövetkezeti kutatóinté­zetek szövetsége. A szerve­zethez 270 kutatóintézet mint egy 23 ezer szakértő tar­tozik. — Afganisztán új kormá­nya engedélyezi, hogy — az ország történetében először — megalakuljanak a szak- szervezetek. Május 1-ét hivatalos ün­neppé nyilvánították. — Trinidadban tárgyal a Bank of America elnöke és latin-amerikai osztályának vezetője különböző projek­tumok, közte alumíniumol­vasztó finanszírozásáról. — Szófiában befejeződött és műszaki tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság nehézgépgyártá­si munkacsoportjának 16. ülésszaka. — A FAO jelentése közli hogy a szárazság, az árvíz, illetve a háborús események élelmiszerhiányt idéztek elő Etiópiában, Ghánában és három szaharai országban. összesen 17 afrikai ország szorul sürgős élelmiszerse­gélyre. — Spanyolországban majd­nem 1 millió dolgozó,, a munkaképes lakosság 7 szá­zaléka volt munka nélkül áprilisban. A legrosszabb a helyzet az építőiparban és a szolgáltatásokban. Tudja az ördög, igaz, hogy nemrég kezdődött, de vala­hogy ez a nyár nem az igazi. Ámbár a tavasz sem volt az. Ahelyett, hogy a hétvégeken ibolyákat szedett volna az ember, be kellett húzódni valami meleg sarokba, és a kirándulás helyett olvasással, tévénézéssel kellett elütni valahogy az időt. De hát a tavasz már el­múlt, és az ember a régi slá­ger alapigazságából kiindul­va, miszerint: „csak a szépre emlékezem”, örömmel gon­dol arra az egyetlen tavasz délutánra, amikor majdnem húsz fokot ért el a hőmérsék­let. És természetesen a töret­len optimista hittel a jövőbe néz, hogy majd a nyár ... Viszont éppen ez az, ami korántsem megnyugtató. Már ami legalábbis az elmúlt na­pokat illeti. Az egyik regge­len is nyúlnék az ingem után, amikor szemrehányó szem­mel néz rám a feleségem. — Megbolondultál? Azon­nal vedd fel a kötött ingpu­lóveredet, hiszen most néz­tem meg a hőmérőt, és mind­össze hat fokot mutatott... Hát erre elgondolkoztam egy kicsit, hogy bizony haj­dan ifjúkoromban valahogy másként volt ez az egész. Emlékszem, volt olyan már­cius közepe, amikor már mezítláb jártunk az iskolába, A turista mexikói útjáról mesél barátainak: — Higgyétek el, borzalmas volt! Képzeljétek: indiánok jobbról, indiánok balról! In­diánok előttem! És mögöttem is indiánok! — Nos, és te mit csináltál? — Ugyan mit csinálhattam volna? Kénytelen voltam megvenni egyet azokból a cifra szőnyegekből, amelye­ket erőnek erejével rám tuk­máltak ... ★ A szerető anya kiskorú fiá­nak tanítójával beszélget: — Higgye el, signor, az én kis Giulióm zseni! Csak hát meg kell érteni a lelkivilá­gát: sohase kérdezzen tőle olyasmit, amit nem tud! ★ Megszólal a telefon. A csa­ládapa veszi fel a kagylót — három ifjú leány atyja. Még mielőtt kinyithatná a száját, a kagylóból elbűvölően fuvo- lázó hang csendül a fülébe: — Te vagy az, békuci? — Nem — így a zord atya, — itt a tó gazdája beszél! ★ A híres párizsi gyárosnak elromlott a páncélszekrénye. Azzal a kéréssel fordul rend­őrfőnök ismerőséhez, hogy küldjön a lakására egy kasz- szafelnyitásban jártas szak­Nyár de ezt el sem merem mon­dani, mert még valaki meg­gyanúsít azzal, hogy vissza­vágyom azokat az időket, amikor a gyermekeknek alig akadt a lábukra valóból. No, de nem is ez a lényeg, hanem mondom az, hogy júniusban mindössze hat fokot muta­tott a hőmérő. És az is eszembe jutott, hogy ha a takarékossági feladatokat olyan jól sikerülne megolda­nunk, mint ahogy ez a június takarékoskodik a Celsius fo­kokkal, akkor bizonyára ha­mar utolérnénk az iparilag legfejlettebb államokat. Mindezeken gondolkoztam, de rám szólt a feleségem, hogy most már vegyem fel gyorsan a cókmókokat, mert elkések a hivatalból. Így is történt. Gyorsan be­lebújtam a gúnyámba, s már lent is voltam az utcán. Egy kicsit meglepett, hogy a ház­mesterünk irhabundában söprögette a járdát június­ban, Aztán bent a hivatalban kiderült, hogy a skandináv országokban esett a hó, az amerikai kontinensen óriási áradások vannak, másutt tor­nádók, ciklonok pusztítottak. embert. Másnap az illető meg is jelenik és fél óra alatt ki­nyitja a páncélszekrényt. — Hogyan hálálhatnám meg a szívességét? — kérdi a gyáros. — Mit is mondjak, uram... Legutóbb amikor szabadul­tam, ezzel a munkával két­százezer frankot kerestem... ★ Az elmegyógyászati klinika portása észreveszi, hogy az egyik beteg felfordítva eről­teti előre a taligát. Megcsó­válja a fejét és megkérdi tőle: Humor — Mondja, miért viszi ilyen furcsán ezt a taligát? — Tudja signor — válaszol a beteg — tegnap fordítva toltam, és képzelje! — mit találtak ki azok a csúnya em­berek? Kavicsot hánytak bele! ★ — Bocsásson meg, kisasz- szony, de maga végképp tönkretett: elvette az álmo­mat és a nyugalmamat... — mondja az ifjú lánynak a szomszédja. Mi ehhez a hat fok? — nyug­táztam elégedetten magam­ban, s arra gondoltam, hogy a hóeséshez képest a mi eső­zéseink még eléggé kellemes dolgok. Az azonban kissé el­gondolkoztatott, amikor a tv képernyőjén a világbajnok­ságot szemlélve, a bemondó azt mondta, hogy Argentíná­ban plusz tizenkét fok a hő­mérséklet — és ott tél van. Na de mindegy, gondoltam, majd a fiúk kitesznek magu­kért, s mégis csak szép lesz ez a nyár. Az első mérkőzés az argen­tinok ellen mégis lehűtött, annak ellenére, hogy az el­lenfél befűtött nekünk. Na de majd a következő — gon­doltam — az lesz az igazi. Lett is ám az olaszoknak. Az­tán a legvégén még a fran­ciák is győztek ellenünk. Te­hát háromszor is befűtöttek nekünk, ám a nyár mégsem lett ettől szebb. Tudja az ör­dög, még egy darabig kibír­tuk volna, hogy rumos tea mellett nézzük a meccseket — ha győzünk. Ám de nem így történt. Elúszott a hajó — gyengén kezdődött a nyár —, s- most már csak abban bízunk, hogy a paradicsomra jó lesz az idő­járás. (—i —e) — Nem válaszolhatok azonnal magának — felel za­vartan az ifjú hölgy — be­széljen előbb a papámmal. — Micsoda? Talán ő is ská­lázik a zongorán?! ★ — Még mindig nem nősül­tél meg, Johnny? Hiszen már két éve özvegy vagy ... — Tudod, Jack, már bemu­tattak néhány egészen meg­felelő hölgyet, minden tekin­tetben kifogástalanok voltak, csak hát... — Mi a baj, nem szeretted őket? Dehogy, másról van szó. Ügy áll a dolog, hogy egyikük sem volt tüdőbajos. — Tudod, az én néhai fele­ségem tüdőbeteg volt, és a halála után maradt a gyógy­szeréből. Hát azt gondoltam — ez a drága orvosság még­sem veszhet kárba! ★ — Nem adhatok neked új bakancsot, Bili, — dohog a raktárkezelő őrmester —, még a régit sem hordtad éli — Hogyhogy nem hordtam el?! — kiált fel a baka. — Hiszen ha történetesen rálé­pek egy tízcentesre, a talpán keresztül látom, hogy fej vagy írás! Örömmel jelent­hetem... — Kedves Elvtársak! Rö­vid felszólalásomban mind­össze néhány gondolatot sze­retnék elmondani. Először is köszönöm, hogy e nagy fon­tosságú tanácskozáson részt vehetek, és egyben engedjék meg, hogy átadjam önöknek üzemem kollektívájának üd­vözletét. Csatlakozva az előt­tem felszólalóhoz: nekem is az a véleményem, hogy ered­ményeink biztatóak, a koráb­ban feltárt problémák több­ségét végre sikerült meg­szüntetni. Így történt ez ná­lunk is, ahol szemtől szembe megmondtuk egymásnak, hogy mit csináltunk eddig rosszul. ötömmel jelent­hetem, hogy elhatározá­sainkat tettek követték, a munkánk javítása érdekében hozott határozataink döntő többségének maradéktalanul eleget tettünk. Mindezek eredményeként 2,1 százalék­kal csökkentettük a selejtet 3,6 százalékkal takarítottunk meg több energiát, mint ta­valy, feltártuk belső tartalé­kainkat, megkülönböztetett figyelmet fordítunk az anyagtakarékosságra, a ha­táridők tartására, a pontos szállításokra. Felkaroltuk az újítókat, havonta értékeljük szocialista brigádjaink válla­lásait, javítottuk termékeink minőségét és csökkentettük a kiesett munkanapok számát is. A jó hangulathoz termé­szetesen az is hozzájárult, hogy 4,1 százalékkal emeltük dolgozóink fizetését, 6,8 szá­zalékkal növeltük a különbö­ző társadalmi juttatásainkat. Korszerűsítettük az étter­münket, kávéfőző automatá­kat kaptak a háromműsza­kos munkahelyeink, a ko­rábbinál több mint 7 száza­lékkal költöttünk többet a balesetek megelőzésére, a fi­zikai állomány valamennyi tagjának új munkaruhát ad­tunk az elmúlt napokban. Persze gondjaink, problémá­ink is vannak még bőven, de ezekkel együtt is úgy érez­zük, hogy jó úton járunk, feladatainkat képesek va­gyunk eredményesen elvé­gezni. Köszönöm a figyelmü­ket, s gondolataimat azzal szeretném befejezni, hogy az írásos és a szóbeli jelentést magam is jónak, alaposnak tartom, s azokat elfogadásra javaslom... — koós — HajMászat Egy normandiai kisvárosba fiatal lány érkezik; Helen Wellsnek hívják. Az ottani vadósztanyát szeretné megnézni, hogy kibérelje. Philippe Mansart felajánlja, hogy elviszi ko­csijával, úgyis a falu közelében találkozik vadásztársaival. Egy elhagyott romos templom is van a nyaraló közelében, a lány azt is megnézi. Az ódon falak elmélázásra késztetik. Egy kutya csaholása és a társaiktól lemaradó vadásztársak, Albert és Paul Danville, a két fivér, valamint Chamond meg­jelenése téríti vissza a jelenbe. A két testvér kiéhezett vad­ként veti rá magát a lányra. Rövid dulakodás után Paul megerőszakolja Helent. Majd, mintha semmi sem történt volna, odébbállnak. Már kellő távolságra jutottak, amikor Chamond észreveszi, hogy a puskáját a romoknál felejtette. Paul visszamegy érte. A fájdalmában és megalázottságában összeroskadt lányt még ott találja. Helen elkeseredésében magához rántja a vadászpuskát, rálő Paulra és súlyosan meg­sebesíti, majd eszeveszetten menekül. A lövést Albert és Chamond is meghallják és visszasietnek a romokhoz. Az idő­sebb Danville látja, hogy öccse sérülése komoly, s ahelyett, hogy mielőbb orvost hívna, mégis inkább á lány után siet. Legfőbb gondja, hogy megakadályozza a botrány kirobbaná­sát. Ügy véli, hogy pénzzel mindenkit el lehet hallgattatni, Helent is. Albert utoléri a lányt, aki meg sem hallgatja ajánlatát, ijedten továbbmenekül. Közben a vadásztársak is értesülnek a „balesetről” és csatlakoznak a Helent üldöző Albert-hez. Csak Philippe Mansart-ban mozdul meg a lelkiismeret. Ügy érzi, hogy a botrány eltusolásában nem szabad segédkezni. Álláspontját Sutternak is kifejti, aki közli, hogy ebben az esetben nem számíthat a^ ő támogatására a közelgő válasz­tásokon, ahol Mansart is jelölteti magát. A vadőr a sebesült Paul közelében egy női kendőt talál, az igazság körvonalai kezdenek világossá válni. Mégis min­denki amellett van, hogy a lányt el kell fogni, meg kell aka­dályozni, hogy besaéljen. És elkezdődik az őrült hajsza. Hét férfi elszántan üldöz egy fáradt, agyonhajszolt, gyenge nőt. Közben Paul meghal. A hajsza még vadabbul tovább folytatódik. Rendezte: Serge R. Leroy. Főszereplők: Minsy Farmer és Jean Pierre Marielle. Isztriái pillanatképek Enricó mutatja a rákot: „Ez jó lesz?” A másikat: „Vagy talán ez?” Gabriel, a kiérdemesült, szuper, mind­amellett lágyszívű gengszter nem tud választani. így mind a kettőt megsütik. Modesty Blaisé. Aki nem épp délutános volt, biztosan látta. Az élet ismétli önma­gát, vagy a film ismétli az életet? Limszki Fjord, az Adria keskeny öble az Iszt­rián. A hal-csiga-kagyló-rák- vendéglőben az első hármat már „kipróbáltuk”. Hozzák a rákot is, tálcán, úgy, mint a filmben. Él. „Ez jó lesz?” „Igen, de biztos, hogy él?!” Biztos, mert az ollójával el­kapta a felé tartott Milde Sortét. A sorsa ugyanaz lett, mint társáé a filmben, a hú­sa gyönyörű, fehér és ízle­tes. A rovinji dohánygyár „kombinát”. Együtt dolgozik- él-termel egy grafikai nyom­daipari üzemmel, együtt gaz­dálkodnak, közös központjuk van, azaz egyek. Az udvar egyik oldalán az egyik, a má­sikon a másik. Az egyik tud­ja, hogy a másik mennyit és mit akar gyártani, s hogy milyenek minőségi igényei. Címjelzék, fejzáró, karton, gyűjtőhöz papír, minden kéz- 1 nél. Egyes anyagbeszerzők, anyagátvevők talán most fel- ! sóhajtanak. „Ez igen, ez az I élet! Milyen kevés munkánk lenne így!” Lehet — de az is, hogy ezzel nem kellene a do­hánygyárban senkinek sem foglalkozni. Üt Palából Rijeka felé. Már feltűnt jobbról a ten­ger. Azután „letűnt”, fent van, mélyen alattunk, mint­ha repülőről nézné az em­ber. Azután észreveszi, hogy egy árva korlát sincs az út mentén. Ettől kezdve erőseb­ben markolja a kocsiban a kapaszkodót és megpróbál inkább előre figyelni. ★ Opatijában még este is gyönyörű az arborétum, a trópusi fákból, növényekből álló hatalmas park. Megkapó, pompás, de hát ezek a fák úgy lettek idetelepítve. A nagy dolog, a meglepetés: az utak, sétányok, utcák men­tén úgy állnak a füge és a babérfák, mint nálunk az akác, vagy a gesztenye. Ha az ember akarná, negyedórás séta közben megszedhetné a hároméves babérlevél készle­tet. ★ Rijekai kikötő. Hajók min­den országból. Kicsik, na­gyok teher-, személyszállítók. No meg tisztítóhajók is ál­landóan takarítják a víz szí­nét. Néhány hajó épülőben. A helyiek büszkén mutatják: „Itt, a régi hajógyárban dol­gozott valamikor Tito elv­társ is.” Igen, a régi hajógyár és a régi hajógyári munkás ma egyaránt dolgozik. Joszip Broz Tito 86. születésnapját országszerte most ünnepel­ték. Szülőföldjén a Vajda­ságban, ünnepi stafétával is. ★ Krk szigete. Igen K-r-k. Nincs magánhangzó, de ez a szerb nyelvben nem ritkaság. (Más szláv nyelvben is van ilyen, mint pl. a cseh „vlk”, c. farkas.) De nem ez az ér­dekes, hanem az, hogy épül az Adria-olajvezeték, melyen hozzánk is eljut majd Rije- kából a líbiai olaj. De vala­melyik közel-keleti államból biztos. Szóval a vezeték a sziget és a szárazföld között „ível” majd át. Nagy sziget — kis sziget — szárazföld. Az előbbi kettő között a fesztáv kb. 150 méter, az utóbbi kö­zött mintegy 450 méter. Több mint 100 méterrel hosszabb, mint az Erzsébet-híd, s csak a két végén „támaszkodik”. Ilyet még csak látni, de ez a világon egyedülálló módon épül. A két végén kezdtek hozzá, blokkonként növelge- tik mindkét irányból, s majd középen találkoznak. Persze a vezeték csak a legfelső szintet jelenti. Alatta autók és tömegközlekedési eszkö­zök számára lesz még kettő. Hírek A májusi KlSZ-küldöttér- tekezlet megválasztotta az Egri Dohánygyár KlSZ-bi- zottságának tagjait az 1978— 79-es mozgalmi évre. Titkár: Czeglédi László. Tagok: Barta Judit, Balog József, Kiss Albert, Magyari Etelka, Keresztesy Ferenc, Tóth Tibor, Lezsák Sándor, Csörgő József né. ★ A vállalati vöröskereszt­szervezet által szervezett é6 — ez évben először — a vá­rosi véradó állomáson bo­nyolított önkéntes és térítés- mentes véradás jó eredmény­nyel zárult. A 150 fő jelent­kező közül 133-an adtak vért, az adott vér mennyisége meghaladta a 40 litert. ★ A dohányipari szintű „Al­kotó Ifjúság” pályázaton szép sikert értek el pályázóink. A kiadott 9 díjból 3-at sze­reztek meg, 1 első és 2 har­madik díjat. III. díjat kaptak: Kereszte­sy Ferenc „Számítógépes al­katrész-gazdálkodás” és Tor­ba Imre „Függőleges vibrá­ciós csatorna” tárgyú pálya­munkáik. Míg a művészeti kategóriá­ban Szöllősi Gábor fafaragá­sa az első díjat nyerte el. Torba Imre pályamunkáját a zsűri tovább küldte az élel­miszeripari szintű pályázatra. Gratulálunk! ★ Több jelentős téma meg­tárgyalása képezte tárgyát a negyedévenként összeülő DVT főmérnöki értekezleté­nek, amelyet ezúttal Balaton- szabadiban rendeztek meg. Az egyik ilyen kiemelt té­ma annak megvitatása, hogy a közeljövőben az egész do­hányiparban áttérnek az egy­séges kartonláda használatá­ra. Olyan belméretű ládát alakítanak ki, amelybe Fecs­ke típusú cigarettából 9 600 db, Fiitól típusú cigarettából 8000 db helyezhető el. Az egységesítés lehetővé teszi a szállításoknál sok előnyt jelentő egységrako­mány képzését, ami feltétele a rakodólapos, ill. a conténe- res szálításnak. Megtárgyal­ták továbbá a nagyobb do­hánytermő terület és a nö­vekvő termésátlagok alapján várható jelentős dohánykész­let raktározási és pénzügyi vonatkozású kihatásait és az ezzel kapcsolatos teendőket. EGRI DOHÁNYGYÁR az Egri Dohánygyár laDia. Felelős szerkesztő: KAPOSI LEVENTE. Telefon: 24-44. Felelős kiadó: DB. NOSZTICZIUS FERENC. Megjelenik havonta egyszer Előfizetési díj egy évre 12 forint. Szerkesztőség: 3398. Egri Dohánygyár, telefon: 11-4*. Kiadja: a Heves megyei Lapkiadó Vállalat. 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. Készítette: a Révai Ny., Egri Gyáregysége Eger. Vincellériskola u. 3. Felelős vezető: Vilcsek János. 6 DOHÁNYGYÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents