Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

Szocialista módon Az a megállapodás, amely az Egri és a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár között az év első felében létrejött, a szó igaz értelmében szocialista szer­ződés. E szerződés értelmében az Egri Dohánygyár vállalta, hogy a Sátoraljaújhelyen meginduló filteres cigaretta- gyártás elősegítése érdekében szakmai támogatást nyújt a testvérvállalatnak. Konkré­tan: egy db Niepmann 20-as csomagoló, egy db Skoda B— 14 tip. celofánozó gépet telje­sen felújítva átad és üzembe helyez Sátoraljaújhelyen, sőt a Dohányipari Kutatóintézet­től átkerülő Max filterfelrakó gépet is felújítja. Megfelelő előkészületek után ez év júliusában meg is indult a filteres cigaretta- gyártás a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban. Ezeket a munkákat egyik kiemelt kérdésként kezelte az egri gyár vezetése és a hely- beni javításokon, feliijításo- kon túl szerelőket küldött Sá­toraljaújhelyre, ukik az üzembe állítást elvégezték. A kiküldött szakembereink — Szántó György, Mérai Jó­zsef, Fodor János és Molnár Miklós — lelkiismeretes mun­káját levélben köszönte meg a Sátoraljaújhelyi Dohány­gyár vezetése. Köszönetük mellé nyoma­tékként adták át a képen lát­ható vázát, amelyen a követ­kező felirat olvasható: „Emlékül az Egri Dohány­gyár dolgozóinak, a Sátoral­jaújhelyi Dohánygyárban a füstszűrös cigarettagyártás bevezetéséhez nyújtott önzet­len baráti segítségnyújtásuk­ért: a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár dolgozói.” Köszönjük a szép vázát, becses emlékként őrizzük és kívánjuk a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár kollektívájának, hogy érjen el szép munkasi­kereket a filteres cigaretta­gyártás terén. Ha segítségre lesz szükségük, számíthatnak az egri kollektívára, mint ahogyan mi is számítunk a többi dohányipari vállalat se­gítségére, ha rászorulunk. Események —képekben Az MSZMP Politikai Főiskolájának hallgatói Kocsis József kalauzolásával ismerkednek a feldolgozásra kerülő do­hánnyal. Termelékenység létszám és bér Megelőző egyik számunk­ban „Felvétel vagy szerve­zés” címmel már foglalkoz­tunk az általános létszám­helyzettel. Most egy kicsit mélyebben érintenénk a lét­szám és bérezés kérdéseit, a rendelkezésre álló (tájékoz­tató) irodalom 1977. I. félévi számainak tükrében. A népgazdasági terv reáli­san számolt a nehéz munkás­utánpótlási helyzettel és 1977: évre mindössze 0,3 százalé­kos, azaz rendkívül csekély mérvű növekedést irányzott elő a szocialista szektorban. Az első félévben a termelő ágazatokban a létszám ala­kulása 99,9 százalék, ami úgy alakult ki, hogy az épí­tőiparban csökkent a lét­szám, viszont a szövetkezeti gazdaságokban az előző évek­ben permanensen fennálló csökkenési irányzat lelassult. Vizsgálva A bérezést vizsgálva meg­állapítható, hogy ugyanebben az időszakban a kifizetett bé­rek összege 7,4 százalékkal, — s ez azt jelenti, hogy a ter­vezettnél gyorsabban — nö­vekedett. A két adat össze­vetéseként az átlagbérek 7,2 százalékkal haladták meg a bázisidőszak értékét. Igaz, a részesedési alap csökkentése folytán az átlagkeresetek va­lamelyest kisebb mértékben nőttek. Milyen okokra vezethető vissza az átlagbér-növekedés. Kiemelten említhető az a gazdaságpszichológiai ténye­ző, hogy a vállalatok az új szabályozás bevezetési évé­ben még óvatosabbak voltak, 1977-ben pedig már bátrab­ban vállalkoztak bérrende­zésre. Az egyes ágazatokban a tervezettnél jobban emelke­dett a termelékenység, a vál­lalatok jó részénél az előbbi évtől eltérően már január 1- től kiadták a bérfejlesztést. Másrészt feltehető, hogy a gazdálkodó egységek, a fo­gyasztói áremelkedéseket nagyobb volumenű bérfej­lesztéssel kívánták ellensú­lyozni. Országos jelenség — jó és egészséges jelenség —, hogy a nem fizikai foglalkozásúak átlagbére kisebb mértékben emelkedett, mint a fizikai dolgozóké. Emelték az átlagbéreket a már kifizetett preferenciák, bár ezek nagy része az év második felében kerül igény- bevételre. időben foglalkoztatottak szá­mának csökkenését, a nyug­díjasok számának növelésé­vel is igyekeztek ellensúlyoz­ni a vállalatok. A termelés növekedése mind az iparban, mind az élelmiszeriparban, ugyanígy a dohányiparban és vállalatunknál is teljes egé­szében a termelékenység emelkedéséből történt. Az átlagbérek növekedése az iparban 6,9 százalékos; az átlagkereseteké valamivel mérsékeltebb, 5,1 százalé­kos. A fizikai dolgozók átlag­bére a második félévben a műszakpótlék bevezetése és mértéke miatt jobban emel­kedik majd. Még tovább szűkítve a kört vállalatunkra; azt jelenthet­jük, hogy a létszámhiány permanens. Valamelyest el­lensúlyozta ezt a nyári gya- korlatosok foglalkoztatása. A negyedik negyedévben, amikor az utóbbi évek. leg­alacsonyabb létszámszintjére (1065—1062 fő) számíthatunk, már folyamatban levő és még további szervezési és bérin­tézkedéssel kell ellensúlyoz­nunk a létszámhiányt. Átlagbér Az átlagbér alakulását a központi intézkedések, az iparági (dohányipari) bér- színvonal fejlesztési politika és a preferenciák határozzák meg. Az eredeti 5 százalékos bérszínvonal-fejlesztéssel szemben 412 eFt-ot használ­tunk fel a kötelező műszak- pótlékhoz állami támogatás­ként és devizamegtakarításra 500 eFt-ot. További lehetősé­get jelent még az esetleges iparági évközi bérszínvonal­fejlesztés. (Lesz-e? És meny­nyi? Egy vagy két százalék? Még a cikk írásakor nem is­mert.) Az máris jelezhető viszont, hogy a fentiek mó­dot nyújtanak — műszak- pótlék vállalatot terhelő ré­szének kigazdálkodására, a preferenciafeladatok teljesí­tésére kifizetendő célprémi­umok mellett —, a IV. ne­gyedéves hatékonysági pré­miumkeretek némi növelésé­re és október 1-től a felmé­rések alapján kisebb kör­ben, a belső és külső bérfe­szültségek csökkentését célzó év közi fejlesztésre. A bérszínvonal és átlagbér konkrét, számszerű éves ala­kulására még nem adhatunk prognózist, annyit mégis, hogy mindkettő lényegesen a tervezett felett alakul majd. Arra azonban fel kell figyel­nünk, hogy e növekedés költ­ségeit — pedig ez a közte­herrel együtt legalább 1,2— 1,3 millió forintra tehető —, ki kell gazdálkodnunk. Még konkrétabban fogalmazva, az így felmerülő költségeket más, pl. anyagköltségeknél elért megtakarítással ellen­súlyoznunk — ha úgy tetszik — kompenzálnunk szüksé­ges. Mindezen örömök és gon­dok közepette majd arra is ügyelnünk kell, hogy a fizi­kai dolgozóink bérszínvonala és átlagbére jobban emel­kedjék, mint a nem fizikai dolgozóké. (I. 1.) Folynak a polgári védelmi oktatások és gyakorlatok Képünk a műszaki mentőszakasz gyakorlatán készült. Holtponton a szakmunkásképzés? k ---1- i ’ *----- ' blem zés Az elemzést a szocialista iparra szűkítve, megállapít­ható,, hogy a foglalkoztatot­tak száma 0,4 százalékkal csökkent, ezen belül az élel­miszeriparban 0,8 százalék­kal. Ugyanez az irányzat a dohányiparban és vállala­tunknál is. A telies munka­A termelés bővítésének le hetősége a meglevő erőkkel, eszközökkel való jobb gaz­dálkodás, azaz a munkaerő, a gépek, az eszközök és az anyagok hatékonyságának növelése lehet. A tudomány és technika eredményei csak akkor hasznosulnak a kívánt mértékben, ha a munka irá­nyítói magasabb színvonalú ismeretek birtokában dönte­nek, szerveznek, ha a mun­kások általános és szakmai műveltsége a változó terme­lési igényeknek megfelel, il­letve a követelményekhez igazodva fejlődik. A termelési igényeknek minden vonatkozásban meg­felelő felkészültségű szak­emberek biztosítása a fel­gyorsult tudományos-mű- szaki-technikai haladás mi­att természetesen nem vár­ható el az iskola rendszerű szakemberképzéstől. Külö­nösen vonatkozik ez a mi speciális dohányfeldolgozó szakmunkásképzésünkre. Az, hogy már Egerben, a Mező- gazdasági Szakmunkáskép­ző Iskolában is folyik nap­pali tagozaton szakmunkás- képzés, a jövőben enyhíteni fogja szakmunkáslétszám­gondunkat, de addig is, és továbbra is szükséges a se­géd- és betanított munkások szakmunkássá képzése. Amikor 1971-ben elkezdtük a tanfolyamos képzést, még igen nagy érdeklődés volt. Az érdeklődés évről évre fo­kozatosan csökkent. Ennek ellenére már meg­haladja a százat azon dolgo­zók száma, akik a tanfolya­mos képzési formán szerez­tek szakmunkás-bizonyít­ványt. Ez évben holtpontra jutott a tanulási kedv, már csak ke­vesen vélekednek úgy, hogy szükség van az üzemelő gé­pek mellett is a nagyobb tu­dásra. A felnőtt szakmun­kásképzés kezdete óta ez év­ben fog a legalacsonyabb lét­számmal osztály indulni. Az okokat keresve két probléma köré lehet csoportosítani az érdektelenséget. Az egyik, hogy dolgozóink­nak igen kevés önbizalma van. Félnek újra elkezdeni a tanulást, talán attól is tarta­nak, hogy valami nem első­rendűen, sikerül, még ki is nevetik társai. Erről pedig szó sincs, hisz mindenki — tanulók és oktatók — tisztá­ban vannak azzal, hogy hosszú kihagyás után beülni ismét az iskolapadba, az azt is jelenti, hogy meg kell ta­nulni tanulni. Azt viszont már a tapasz­talat igazolja, hogy aki el­kezdett tanulni, a későbbiek során már érdeklődővé vá­lik, még többet akar tudni és továbbfolytatja tanulmánya­it valamelyik felsőbbfokú ok­tatási intézmény esti vagy le­velező tagozatán. Bizonyíté­kul szerepeljen egy pár adat: dohányfeldolgozó techniku­si oklevelet szerzett hat olyan dolgozónk, aki nálunk végzett mint dohányfeldolgo­zó szakmunkás. Szintén a tanfolyamon végzettek közül az 1977—78. tanévre 5 fő iratkozott be a szakmunkások szakközépis­kolájába, ahol 3 év alatt érettségi bizonyítványt sze­rezhetnek. 12 fő jár gimnáziumba, il lelve közgazdasági szakkö­zépiskolába. A másik probléma, ami elég nagy mértékben érezteti ha­tását, az a technológiai terü­letek igen súlyos létszám­gondja. Nagyon nehéz a gé­pek mellől elengedni 2—3 órára egy-egy személyt ak kor, amikor kisegítő létszám­ra nem számíthatnak. Ezt érzik a dolgozók is, a munkahelyi vezetők is: a ter­melés csak úgy lehetséges, ha az emberek a gépeket üze meltetik. Azért mégis jó volna gon­dolkozni azon, hogyan lehet­ne közös nevezőre hozni ezt a vállalat szempontjából is fontos két dolgot, hisz a szak­munkásképzés eredményez­heti a szakmai és általános műveltségi szint emelésén túl a szakmunkások arányának jelentős mértékű növekedé- sét. —é Befejeződött a DH „kísérleti tanfolyama”. A tanfolyam keretében a hallgatók — vállalati középvezetőink — megvi­tatták az oktatási anyagot, amelyet novembertől a megye kü­lönböző vállalati vezetőinek is megtartanak. A svájci Baumgartner filterrúdgyártó cég képviselői — dr. Bonnét és Glasson urak — tartottak az egész dohány­iparban érdeklődéssel kísért előadást. A filterrúd szűrési ha­tékonyságáról és az e téren elért eredményekről beszélt dr: Bonnet úr (képünk), míg Glasson úr a Baumgartner cég ke­reskedelmi kapcsolatairól tájékoztatta az érdeklődőket. A gyárunkba látogatott MÉM-vezető szakembereknek Kaszás Imre termelési osztályvezető a csomagolási technoló­giát magyarázza. DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents