Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

Az év első két hónapja minden vállalatnál a mér­legkészítés időszaka. A szám­viteli dolgozók ilyenkor nem ritkán napi 10—12 órát dol­goznak. Az asztalaikon min­denfelé hatalmas, számokkal teli papírok. A kívülállók izgalommal figyelik a fejleményeket, s közben őszinte elismeréssel adóznak a számvitelieknek azért, a nem kis munkáért, amivel készítik a sokat sej­tető, a laikusoknak kicsit ti­tokzatos, de mindnyájunkban boldog bizakodást keltő mér­leget. A vállalati gazdálkodást döntések előzik meg, amely­ben — ma már egyre gyak­rabban és egyre nagyobb súllyal — vesznek részt a vállalat dolgozói is. Ezért na­gyon is érthető és természe­tes, hogy mindenki a legrö­videbb időn belül szeretné tudni, hogy a vállalati kol­lektíva által megoldott fel­adatok milyen hatást gyako­roltak az eredményre. Ahhoz, hogy ez a jogos igény kielégíthető legyen — a jogszabályi előírásokról nem is szólva — pontos és világos feljegyzéseket kell vezetni a vállalati vagyont és eredményt érintő gazdasági műveletekről, majd ezeket a feljegyzéseket meghatározott időnként le kell zárni, össze­síteni kell. Ezt a munkát végzi igen nagy szorgalommal és hozzá­értéssel a számviteli osz­tály — ma már néhány fő­re fogyatkozott — kollektí­vája: Kovács Anna, SütőJó- zsefné, Szabó Lászlóné, Újhe­lyi Ibolya, Ürge László és Zagyva Béláné, valamint Fridrich István nyugdíjas. A kereskedők és üzletem­berek már évszázadokkal ez­előtt felismerték a pontos és világos feljegyzések szüksé­gességét, és már igen régen megkísérelték olyan feljegy­zési módszerek kialakítását, amelyek rövid, egyszerű és áttekinthető formában képet adnak munkájukról, tájékoz­tatóul szolgáltak egész tevé­kenységükhöz. Az idők folyamán lépésről lépésre alakult ki az eszkö­zök körforgásának rögzítésé­re szolgáló feljegyzési forma, a könyvvitel és a körforgás egy adott fázisában kialakult helyzetkép visszatükrözésére alkalmas kimutatás, a mér­leg. A mérlegben a vállalat Mit mutat a mérleg? eszközeit — könyvviteli fel­jegyzések alapján — kétféle vetületben a mérleg két ol­dalán teszik közzé. Az egyik oldalán az eszkö­zöket fajtájuk, tényleges ösz- szetételük szerint (alapanyag, félkész és készáru, egyéb anyagok, pl. szerszámok, ezenkívül állóeszközök és pénzeszközök stb.). A mérleg másik oldalán pedig ugyanezeket az eszkö­zöket forrásuk, eredetük sze­rint veszik számba — ezek az alapok. Mivel pedig összesíteni ez matematikai alaptétel — csak egynemű dolgot lehet — a vállalat eszközeit és azok forrásait a mérleg pénzérté­ke tartalmazza. Miután a mérleg mindkét oldalán ugyanazt a vállalati vagyont mutatjuk ki, csak más-más szempontból, ezért természe­tes, hogy a mérleg két ol­dalának állandóan egyensúly­ban kell lennie egymással. Ezt az egyensúlyt az „ered­mény” hozza létre, ami ki­egyensúlyozza a két oldal kö­zötti eltérést. Az eltérés le­het negatív és pozitív, első esetben az eredmény veszte­séget, a másodikban nyeresé­get jelent. Természetesen — bár na­gyon ritkán — az is előfor­dulhat, hogy a mérleg két oldala eredmény nélkül is egyensúlyban van, ilyenkor az eredmény nulla. A mérlegbeszámoló rend­szert — a mai, illetve ahhoz közeleső formájában — 25 éve vezették be hazánkban, az 1951-es gazdasági évről kellett először mérlegbeszá­molót készíteni és alapjában — akkor is és ma is — há­rom főbb célt kell szolgálnia ennek a munkának: — lehetővé tenni a nép- gazdasági szintű összesí­téseket és elemzéseket; — kimutatni az elmúlt év tevékenységének tiszta hozamát; — számba kell venni a vállalati vagyont. A gazdaságirányítás új — 1968-ban bevezetett — rend­szerében, a számvitel jelentő­sége is megnövekedett, hi­szen a korábbinál sokkal na­gyobb mértékben ki kell elé­gítenie a vállalat különböző szintjeinek információigényét. A jövőben a mainál is több igénynek, nagyobb el­várásnak kell a számvitelnek megfelelnie: az elemzéseknek ugyanis nemcsak utólagosnak kell lenni, hanem előzetesnek is, ki kell mutatni a vállalati tevékenység erős és gyenge pontjait, a piaci értékítélet és közgazdasági szabályozók várható változásainak tükré­ben. B. M. Vezetőségválasztás Március 17-én tartotta a Láng Sándor KlSZ-alapszer- vezet vezetőségválasztó tag­gyűlését. Az alapszervezet titkára Makai Györgyi lett. Vezetőségi tagok: Hajdú András, Lenhardt Józ6ef, Vass Tamás, Kovács Anna, Takács György, Papp Miklós. Eredményes munkát, és si­kereket kívánunk az új ve­zetőségnek! A KISZ-alapszervezetek akcióprogramokat elfogadó taggyűlései a következő idő­pontokban lesznek: Nógrádi Sándor alapszer­vezet, márc. 31. Anki József alapszervezet, ápr. 14. Láng Sándor alapszervezet ápr. 15. A tűzvédelemről Túl az 1976. éven, megnyugvással mondhatjuk, hogy a megelőző tűzvédelem terén is eredményes évet zártunk. Vállalatunk tűzvédelmi szervezete biztosította a tűzesetek megelőzésének feltételeit, rendszeresen ellenőrizte a gyár területén a tűzvédelmi előírások betartását, a megelőzés­hez szükséges berendezések, felszerelések meglétét és ál­lapotát. Minden olyan esetben, amikor bármely hiányos­ságot tapasztalt, nyomban intézkedett annak megszünteté­se iránt. Külön ki kell emelni vállalati tűzoltóink szorgalmát és helytállását. Napi munkájuk becsületes elvégzése mel­lett, rendszeresen részt vettek a kiképzéseken, becsülete­sen készültek a járási tűzoltóversenyre, s ott megfelelő eredményt értek el. Jelentős szerepük volt abban, hogy a dohányipari vállalatok tűzoltórajainak 1976. évi iparági tűzoltóversenyét eredményesen le tudtuk gyárunkban bo­nyolítani, férfi- és női tűzoltórajaink nemcsak készültek a versenyre és nemcsak versenyeztek, hanem a rendezés­ből is derekasan és önfeláldozóan kivették a részüket. Fe­gyelmezetten ellátták a több napos munkaszünetek alkal­mával a rendkívüli ügyeleti szolgálatot is. Az 1974., illetve 1975. években napvilágot látott új tűz­védelmi jogszabályoknak megfelelően, elkészítettük a vál­lalat egészére és egyes területeire egyaránt érvényes tűz­védelmi utasítást, s 1976. évben már ennek előírásai szerint végeztük és szerveztük tűzvédelmi munkánkat. Vállalatunk azok között a dohányipari vállalatok kö­zött szerepel, melyeknél a megelőző tűzvédelem operatív irányítására önálló tűzvédelmi felügyelőt kellett beállíta­ni. Ez 1977. február 1-ével történt meg, s ezt a munkakört Somlai Józseftől Lenhardt József vette át. Megtörtént a dohányipari vállalatok között a dunán­túli és Duna—Tisza Közi Dohányfermentáló Vállalat által 1976. évre meghirdetett megelőző tűzvédelmi verseny ki­értékelése és ünnepélyes eredményhirdetése is, március hóban. Annak ellenére, hogy tűzvédelmi feladatainkat 1976. évben is teljesítettük, mások nálunk jobban dolgoztak, s így vállalatunk ebben a versenyben az 5. helyezést érte el. A sorrend: I. Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat; II. Debre­ceni Dohánygyár; III. Dohányértékesítő és Készletező Vál­lalat; IV. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár; V. Egri Dohány­gyár. Ez a helyezés egyben tanulság és biztatás. Tanulság arra nézve, hogy ezen a fontos területen egy pillanatra sem szabad megállni, az eredményekben megnyugodni, és egyben biztatás arra, hogy a Dohánykutató Intézet által 1977. évre meghirdetett versenyre még jobban készüljünk fel, a versenykiírásban meghatározott feladatokat még fe­gyelmezettebben, még alaposabb munkával teljesítsük. Tud­nunk kell, hogy ez a verseny nem öncélú: a versenyfel­tételek semmi olyan feladat teljesítését nem írják elő, amit egyébként is ne kellene elvégeznünk, és a fegyelmezettebb, jobb munkával elsősorban saját vállalatunkat óvjuk az egyik legveszélyesebb és legalattomosabb ellenségünktől, a tűztől. Ehhez kérjük a vállalati tűzvédelmi szervezet és a vállalat minden dolgozójának öntudatos, odaadó segítségét, helytállását. Dr. Szalóczi György Tisztújító küldöttértekezletet tartott a MTESZ Heves megyei Szervezete 1977. február 25-én, az eg­ri Technika Házában tartot­ta meg tisztújító küldöttérte­kezletét a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetségének Heves megyei Szervezete. Megyénk műsza­ki és agrárértelmiségének küldötteit, valamint a meg­hívott, és a jelentés fölötti vitában is részt vevő vendé­geket — közöttük dr. Kónya Albert akadémikust, a MTESZ társelnökét, Barta Alajost, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titká­rát, Fekete Győr Endrét, a Heves megyei tanács elnökét, Schmidt Rezsőt, az MSZMP Eger városi Bizottságának el­ső titkárát, Kiss Sándort, a KISZ Heves megyei Bizott­ságának első titkárát — dr. Jenes Pál, az SZMT titkára, a küldöttértekezlet elnöke köszöntötte, majd a megyei szervezet 1973—77 közötti munkájáról készült, írásos jelentéshez dr. Domán Lász­ló, a MTESZ megyei szerve­zetének titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Ebben egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a MTESZ Heves megyei Szer­vezete, a központi és a me­gyei párthatározatok alapján végezte munkáját, összefog­ta, mozgósította a megyében élő műszaki és agrárértelmi­séget, akik közül több mint négyezren vállalnak évről évre nagyobb feladatot a szervezet tevékenységéből. Ezt követően azt a mun­kát elemezte, amelyet a szer­vezet különböző bizottságai és tagegyesületei végeztek. Elismerően szólt a Magyar Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetének, valamint az Élelmezésipari Tudományos Egyesület me­gyei szervezetének igen tar­talmas, sok irányú munká­járól. Felszólalása során részlete­sen elemezte az agrártudo­mányi egyesület megyei szer­vezetének munkáját Fekete Győr Endre, a szervezet el­nöke is. Többek között el­mondotta, hogy ma már több mint 900 szakember tartozik tagjai közé. A szervezet részt vett Heves megye hosszú és középtávú fejlesztési tervé­nek kidolgozásában, ötlete­ket, javaslatokat adott a zöldség-, a gyümölcstermesz­tés növeléséhez, a háztá­ji gazdálkodás fejlesztéséhez. A megye 22 mezőgazdasági üzemével, állami gazdaságá­val tart kölcsönösen hasznos kapcsolatot. A Kertészeti Egyetem gyöngyösi főiskolá­ján ifjúsági csoportja tevé­kenykedik. Huszti Ferenc, az Egri Do­hánygyár főmérnöke, a Ma­gyar Élelmezésipari Tudomá­nyos Egyesület elnöke, az ÉTÉ munkáját elemezte. Többek között elmondotta, hogy megyénk élelmiszeripa­ra országos viszonylatban is előkelő helyet foglal el. En­nek bizonyítására — mon­dotta — elég, ha hivatkozom az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinátra, mely­nek termékei világviszony­latban is elismerést és hírne­vet szereztek hazánknak, me­gyénknek, városunknak. Is­mertek és keresettek az Eg­ri Dohánygyár cigarettái, a Hatvani Konzervgyár és a Mátravidéki Cukorgyárak termékei. Az ötödik ötéves terv so­rán komoly feladat vár me­gyénk élelmiszeriparára, s e feladatok teljesítése érdeké­ben, a MÉTE Heves megyei Szervezetének több mint 400 fős tagsága eredményes mun­kát kíván kifejteni. A be­számolási időszak alatt sike­rült megyénk élelmiszeripa­rának tudomány iránt érdek­lődő szakembereit összefog­ni, számukra megfelelő szin­tű programot kitűzni. Egyesületünk, amely 4—5 évvel ezelőtt még csak papí­ron létezett, alig-alig halla­tott magáról. Ma már a be­számolási időszakban ered­ményeinkről tehetek emlí­tést. Egyesületünk nyolc szak­osztály munkáját koordinál­ja. Mivel megyénk élelmi­szeriparában is jellemző az intenzív fejlesztés, így célul tűztük ki, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezés te­rén folytatunk tudományos kutatómunkát és az e téren elért eredményeket a gya­korlatban üzemi méretekben megvalósítjuk, és a tapaszta­latokat publikáljuk. Ilyen volt a DH-munkarendszer bevezetése az Egri Dohány­gyárban, vagy például a prog­ramozott tmk szervezése a Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárában. A vesztesé­gek feltárásával, a korszerű szervezés alkalmazásával ko­moly mértékben lehet fokoz­ni a hatékonyságot. Meggyő­ződésünk, hogy a megye élel­miszeriparát fejleszteni, ha­tékonyabbá tenni a belső tartalékok feltárásával, kor­szerű szervezési rendszerek alkalmazásával lehet. A megye párt- és állami vezetése nevében Barta Ala­jos, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a tanács­kozást és szólt elismerően a szervezet eredményes mun­kájáról. Ezt követően a vita lezá­rása és a jelentés elfogadá­sa után került sor az új tisztségviselők megválasztá­sára. A MTESZ Heves me­gyei Szervezetének elnöke is­mét dr. Kovács Jenő lett, tit­kárának pedig újból dr. Do­mán Lászlót választották. :=== DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents