Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1977-03-01 / 3. szám

Varázslat? Valóság? Mindkettő egyszerre, az új ifjúsági klub. Műanyag fal­burkolat a bejáratnál, kazet­tás álmennyezet, boltíves fo­lyosó, „mulató” falburkolat­tal — magyaros bútorok és bárpult — megnyugtatóan egyszerű és izgatóan tarka ta­péta — könyvtár és biliárd — sztereoterem és csendes sarok. Ellentétek halmaza vált gondos, hozzáértő ke­zek szorgalmas, mesteri mun­kája folytán olyanná, ahogy azt a tervező megálmodta. Fiatal, nagy szakértelem­mel rendelkező építésztech­nikus Bóta István. A TEEV 1976 májusában jöttem a gyárba dolgozni. Sóki elvtárs mutatta meg nekem a gyá­rat, akkor ejtettük útba a régi KISZ-klubot. Klubot vártam, de kéít igényes szó­rakozásnak nem megfelelő helyiséget láttam. A gondo­latsor elindult — augusztus­ra elképzelés, terv született. Megvalósult-e amit megál­modtam? — Igen is, meg nem is. A „nem”-mel kez­dem, mert ezzel az „igen”-re is választ adok. Egy tervet két okból módosítanak — az egyik: közbeszól a kereske­delem, a másik: „evés köz­ben jön meg az étvágy” ala­pon, új ötletek születnek. Ve­lem, velünk az utóbbi tör­tént. A megálmodott terv tu­lajdonképpen az „állvány­zat” volt ahhoz az „épít­ményhez”, amelynek átadá­sára márc. 19-én sor kerül. Az átalakítást október 1-én kezdtük — földkitermeléssel. Ezt a nagyon nehéz, minden külső látszat nélküli mun­kát csak azzal az óriási lel­kesedéssel és akarással le­hetett ütemterv szerint vé­gezni, amivel az ott dolgo­zók átsegítették egymást a nehézségeken. A munkát, je­lentősen nehezítette, hogy nem volt birtokunkban olyan terv, amely a jelenlegi hely­zetet ábrázolta. Miután több mint 100 köbméter földet kitermeltünk, lebontot­tunk egy 12 m hosszú, 1 m vastag tartófalat, helyet ad­va a térnek, megkezdhettük a belső kialakítást. Ez sem ment azonban simán. Az ere­deti terv szerint az emeletre vezető lépcsőt le kellett volna bontani. így az átadás határ­ideje elhúzódott volna, vi- szint egy igen nagy munká­ra — a szivargyártás alatti csővezetékrendszer átszere­lésére — nem került volna sor. A vízvezetékszerelők a nehezebb utat választották. Szombat, vasárnap, a „cső- dzsungelből” áttekinthető rendszert alkottak, a lépcső maradt, a határidő 2 hónap­pal (!) előbbre került. Rend­kívül jó érzés volt tapasz­talni a nagy akarást, amivel a dolgozók ezt a munkát vé­gezték. Naponként születtek az ötletek, a javaslatok, elő­fordult, hogy az „alkotóked­vet” néha már le kellett ál­lítani. De talán kérdezze meg őket, mondják el ők maguk, milyen is volt ez a munka. NAGY FELADAT „Nem mindennapos, szak­mailag is gondot jelentő fel­adatot kaptunk” mondja Bi- rincsik Sándor asztalos. Bár a terv első látására az volt az első kérdésünk „me­lyik májusban lesz az át­adás?”, mégis, szinte észre­vétlenül vettük át a „napok rohanását” a munkában. Nagyszerű érzés volt úgy dolgozni, hogy megvalósíthat­tuk saját elképzeléseinket. Bóta elvtárs annyit mondott: „ide kell egy bárpult, egy mosogatópult” és a „hogyan” a mi feladatunk. Lehetetlen volt betartani a 8 órás munka­időt. Otthon is erre gondol­tunk, mindig erről beszél­tünk, „ötletszerző útra” mentünk egy-két modern szórakozóhelyre is. Varga Miklós kőművesnek a felesé­ge is megnézte az új klubot mondván; „egyebet sem hal­lok, csak így a klub, meg úgy a klub, én bizony megnézem, hogy csakugyan olyan szép-e, ahogy mondod.” (Bizony, csakugyan olyan szép.) Mikor a bárrészt alakít­gattuk, eszünkbe jutott, hogy hol fogják majd tárolni a colát, csokoládét ezek a gye­rekek? No, „ha lúd, legyen kövér”; egy kis falbontás, néhány köbméter földásás, pár száz tégla, egy kis alko­tókedv — és az eredmény: egy raktárhelyiség. „Megérte a fáradságot, mert az ember itt aztán ked­vére alkothatott, kiadhatta szakmai képességét” szólt közbe Takács Gyula kőmű­ves. Nem számított itt, hogy ki­nek, mi a szakmája. Csinál­tuk, ahogy jött a munka. Amit tudtunk, segítettünk. Egyet azonban fájlalok. Min­den köszönet Ites Istvánnak, aki mindent megtett azért, hogy a KISZ-tagok is segít­senek nekünk saját klubjuk építésében, de bizony, kevés fiatal fogta meg úgy a la­pátnyelet, mint ő! Bizony, így volt — teszi hozzá László József vízveze­tékszerelő. Sokszor elkelt volna a fiatal segítő kéz, mert a lelkesedés magában • kevés. Nagy szeretettel dolgozunk a befejezésig a klubon, mert a mi fiataljainkért, a mi gye­rekeinkért izzadunk. Talán majd az én fiam is használ­ja egyszer — gondolkodik el, s még hozzáteszi, szinte csak úgy magának — ugyan ak­kor is olyan szép lesz ez még?! Büszkesége lesz a gyárnak ez a klub, ha rend és fegye­lem uralkodik benne — vé­lekedik Sóki Mihály műsza­ki osztályvezető. Nagy örö­mömre szolgált, hogy Bóta kollégám élt az adott lehető­séggel, „megragadta a témát” — ahogy mondani szokás, hi­szen mindenkori megállapí­tásom az volt, hogy a régi klub kulturált szórakozásra kicsi. Ebből egyértelműen fakadt a bővítés szükséges­ségének érzése. A gyorsan elkészült tervet rövid időn belül jóváhagytuk, és min­den támogatást megadtunk a kivitelezésre. Ezzel a munkával kapcso­latban készült először olyan időrendi „menetrend”, amely magában foglalta a techno­lógiai és megvalósítási időt. Eredetileg májusra ütemez­tük az átadást, amely a KISZ kérésére március 20-ra módosult. A határidő jelen­tős csökkenését, az ott dol­Ez év márciusában ünnep­li a munkásőrség, fennállá­sának 20. évfordulóját. A munkásőrség célját és fel­adatát Kádár János elvtárs, a párt első titkára így fog­lalta össze: „A munkásőrség önkéntes szocialista és de­mokratikus testület. Az or­szág és az alkotmány védel­me, ennek megszervezése nyilvánvalóan állami feladat. Mégis, mi e feladatot rész­ben társadalmi úton oldjuk meg, a: munkásőrség jóvol­tából. A munkásőrség tevékeny­ségére a nép, a munkásosz­tály, a párt kapcsolatára, kölcsönös bizalmára épül. Célja közismert és egyértel­mű: a munkáshatalom vé­delme, erősítése.” Mi, fiatalok tudjuk, hogy e testületnek utánpótlásra van szüksége. Ezért jött létre a KISZ-szervezeten belül az If­jú Gárda, amely szervezett keretek között segíti a fiata­lok honvédelmi nevelését és felkészítését. Mint tudjuk, az Ifjú Gárda erkölcsi, politikai és fizikai követelményeket támaszt a tagságot önként vállaló fiatalokkal szemben, fejleszti szocialista tudatukat, hazafiasságra, internaciona­lizmusra nevel, kialakítja, erősíti a szocialista ember gozók soha nem tapasztalt, munkához való hozzáállásá­nak köszönhetjük. Sok hasz­nos ötlettel, javaslattal éltek, amelynek célja a tökéletesre törekvés és az idő ésszerű rövidítése. Bennünk is, a napi beszélgetések folyamán alakult ki a végső, harmoni­kus egység. Kedvező körül­mény volt a munka őszi kez­dése — tavaszi befejezési ha­tárideje, mivel az itt igény­be vett „szakipari” munká­sokat a jó idő beálltával, lé­nyegesen nehezebben lehetett volna a klubra ráállítani. A munka megkívánta létszá­mot átcsoportosítással, mun­kaidő-áthelyezéssel és nem utolsósorban, jelentős társa­dalmi munkával biztosítot­tuk. Először tapasztaltuk azt, a jelenséget, hogy a szakmák szerinti elkülönülés megszű­nik a munkavégzés során. Az ott dolgozók szívügyükként kezelték a klubot — egy cél­ért, egy akarattal dolgoztak. Közel a befejezéshez elmond­hatom, örülök, hogy egy esz­tétikus kivitelű, minden igényt kielégítő klubot kap üzemünk, amely alkalmas lesz a KISZ-fiatalok, szocia­lista brigádtagok kulturált körülmények közötti, hasznos szabadidőtöltésére. Nem lebecsülendő, örven­detes tény, hogy a munka­végzés során az emberek kö­zelebb kerültek egymáshoz. F.LISMERES Külön elismerést érdemel Bóta István kollégám mun­kája. Személyes példamuta­tása, lankadatlan lelkesedé­se magával ragadta az embe­reket. Igényelte az ötleteket, minden hasznos javaslatot megvalósított. Napi munká­ja mellett, a beszerzéstől az utolsó simításig, figyelemmel kísért mindent — Mit mond­hat még ezek után az „alkal­mi” riporter?! Láttam a klubot — való­ban csodálatos lesz. Becsül­jük, köszönjük meg a mun­kát azzal, hogy méltó prog­rammal, magatartással ad­junk tiszteletet mindazoknak, akik időt, fáradságot nem kí­mélve, értünk dolgoztak. Patófalvi Margit A vállalatunknál üzemelő, nagy értékű gépek biztonsá­gos üzemeltetése elsőrendű követelmény. Minden szerve­zési, műszaki intézkedésnek arra kell irányulnia, hogy ezeket a berendezéseket kí­méljük, élettartamukat meg­hosszabbítsuk és megóvjuk a hirtelen If ■,következő ron­gálódástól. Ha ezekbe a fel­dolgozóberendezésekbe a feldolgozandó dohányanyag­gal együtt idegen fémtárgy kerül, géptöréseket okozhat, amely nehezen behozható termeléskiesést jelent. Szük­ségesnek látszik olyan beren­dezés kifejlesztése, amely a szállítószalagon vagy rázó­csatornán haladó dohányban levő fémes anyagot érzékeli, és a védendő berendezés előtt a dohányból kiválasztja. A fenn leírt cél érdeké­ben fejlesztettünk ki egy olyan műszert, amely ezt a feladatot képes ellátni. A műszer prototípusa az elekt­roműszerész-műhelyben elké­szült, és az eddigi kísérletek biztatóak arra vonatkozóan, hogy üzemi körülmények kö­zött is megfelelően fog mű­ködni. A berendezés lelke a spe­ciálisan kialakított érzékelő­tekercs, amely bakelitlapba süllyesztve, műgyantával ki- öntve, abszolút rázásbiztos, így a rázócsatorna fenékle­mezére is felszerelhető, ha azon a szakaszon a csatorna vályúját műanyagból készít­jük el. Az érzékelő tulajdonkép­pen egy speciális kialakítású differenciáltranszformátor. A primer tekercset 3,5 kHz frekvenciájú négyszögjellel gerjesztjük, a szekunder te­kercs két ellentétes tekercse­lési irányú féltekercsből áll. A tekercsek csatolása olyan, hogy normál állapotban a szekunder tekercs két te­kercsrészében indukálódó fe­szültség kioltja egymást, így az eredő feszültség nulla. Ha azonban valamilyen fém­tárgy kerül a tekercs köze­lébe, a mágneses csatolás megváltozása miatt, differen­ciafeszültség lép fel a két szekunder féltekercs között. A keletkezett feszültség néhány száz millivolt nagy­ságú, feldolgozásához tehát érzékeny elektronika szüksé­ges. A feldolgozóegység kü­lön műszerdobozban nyert elhelyezést. A tekercsről nyert, kisértékű váltakozó fe­szültséget nagy erősítésű, in­tegrált áramkörös erősítő erősíti fel a további feldol­gozáshoz szükséges szintre. A nyert néhány voltos válta­kozó feszültséget egyenirá- nyítjuk, majd küszöbérték­kapcsolóra (komparátor) ve­zetjük. A komparátor szin­tén egyetlen szilárdtest­áramkör. A komparátor ki­menete időzítő, vagy más kapcsolóelemhez csatlakoz­hat. Az érzékelő, mint már említettem, a rázócsatornába is beépíthető, és segítségével kiválasztható az idegen anyag. Amennyiben az érzé­kelőtekercs környezetébe fémtárgy kerül, az, a már le­írt módon, kapcsolóelemet működtet. A rázócsatorna fe­néklemezébe az érzékelő után pneumatikus munka­hengerrel működtethető csap­pantyút kell beépíteni. A kapcsolóelem ezt a munka­hengert működteti, kinyílik az ajtó, lehull az idegen anyagot tartalmazó dohány­mennyiség. Az időzítőtag ad­dig _ tartja nyitva az ajtót, amíg az érzékelt fémtárgy az érzékelési helytől elér a ki­hullás helyére, és ott egy gyűjtőládába hull. A berendezés a kísérletek tanúsága szerint, már M 3- as csavar nagyságú fémda­rabot is ki tud választani. Terveink szerint az év el­ső felében a vágóvonalban a vágógépek védelmére építe­nénk be ilyen berendezést. Tarnóczi Tibor da szakasz elég sűrűn szo­kott részt venni zászlóőrség, díszőrség adásában, városi és vállalati rendezvényeken. Emellett az IG tagjai ellát­nak rendezői feladatokat is. Ilyen feladat volt legutóbb a vállalati és tröszti szintű if­júsági parlament. — Volt a múlt nyáron egy kifejezetten „különleges” fel­adatunk — szól közbe Simon Mária — a felsőtárkányi gyá­ri üdülőben készültünk fel a városi szemlére. A nap elmé­leti és gyakorlati feladat megoldásán túl, feladatunk volt a fiúk részére főzni és az elkészült ételt feltálalni. Különben az Ifjú Gárdában a lányoknak is ugyanaz a feladath, mint a fiúknak. Ezeket a feladatokat a lá­nyok ugyanolyan jól vagy egyes esetekben még jobban oldják meg, mint a fiúk. Pl.: háziversenyen a lányok jobb eredményt értek el. Reméljük, az Ifjú Gárda tagjainak sorába álló fiata­lok létszáma az elkövetke­zendő években tovább fog emelkedni és a rájuk háru­ló feladatokat hasonló lelke­sedéssel és sikerrel, vala­mint nagy odaadással fog­ják megoldani. (~i) FIN Március 15-én kezdődött meg a városok és a járások rendezvénysorozata, amely április 4-ig gazdag program­mal várja a fiatalokat. Délután 3 órakor a Petőfi szobornál rendezte meg ko- szorúzási ünnepségét a Ha­zafias Népfront Egri Városi Bizottsága, a Városi KISZ- bizottság és az Egri VI. sz. Általános Iskola Úttörőcsa­pata, melyen vállalatunk KISZ-fiataljai is részt vet­tek. Itt került sor a Forradalmi Ifjúsági Napok megnyitójára, mely a forradalmiság gondo­latával és a mai szép gya­korlatával foglalkozott. Múltunk legnagyobb ese­ményeit, a jelent és a jövőt tápláló hagyományainkat kö­szöntöttük és velük együtt forradalmi feladatainkat. Az a kor, amelyet Petőfi Sándor várt, ma már nem álom, hanem reális távlata 1977. magyar társadalmának. Megvalósításához hozzákezd­ünk, s ebben az alkotó munkában újabb és újabb magaslatokat hódít meg március 15., március 21. és április 4. közös örökségének birtokában a szocializmust építő ember. Ujúgárdisták tulajdonságait. Tehát azok a fiatalok, akik jelentkeznek az Ifjú Gárda-tagságra, nem­csak munkában, hanem poli­tikai tevékenységben is élen kell járniuk. Az Egri Dohánygyárban az Ifjú Gárda létrehozására 1973 év elején került sor —mon­dotta Halász László, a do­hánygyári KISZ-szervezet If­jú Gárdájának szakaszpa­rancsnoka. 24 fő volt az ala­kulási létszámunk, amely ma 29 főre emelkedett. Alakulá­sunkkor a fiúk és a lányok aránya körülbelüli 50—50 szá­zalékos volt, amely ma a fi­úk javára egy kicsit el toló­dott. Ez talán azzal magya­rázható, hogy 1975-ben a vá­rosi Ifjú Gárda-parancsnok­ság javaslatára, bevezettük a munkásőrszakképzést. Ez a képzési forma igen komoly fizikai, szellemi felkészülést igényel, és a lányok kicsit megijedtek. De azok, akik közöttünk maradtak, nem bánták meg, és nagyon lel­kiismeretes munkát végez­nek. Valamennyiünket leköt és érdekel ez a képzési forma. Feladataink végrehajtásában nagyon sok segítséget ka­punk a város munkásőrségé­től, de szívesen segítenek a gyárban dolgozó munkásőrök is. Foglalkozásainkat úgy az elméletit, mint a gyakorlatit, sok ,’petben ők vezetik. Fog­lalkozásaink színvonala így nagymértékben megnöveke­dett. De erre szükség is lesz, hiszen az 1977-es városi szemlén számot kell adnunk arról, hogyan sajátítottuk el a munkásőrszakképzést. — Eddigi eredményeiteket hogyan foglalnád össze? — Alakulásunk első évé­ben megrendezésre kerülő, if­júgárdisták városi szemléjén már mi is részt vettünk, amit Tardoson bonyolítottak le. A szemle versennyel egybeköt­ve, három napig tartott. Eze­ken a szemléken rajok ver­senyeznek egymással. A ra­jok létszáma 8 fő. Tehát a dohánygyár 3 rajt tudott in­dítani. A rajok különböző fel­adatokat oldottak meg — mondhatom, nagyon ügye­sen — pl.: fegyveres váltó­futás, 50 m-es váltóúszás és kispuskás céllövészet . A verseny befejező, 3. nap­jának programja nagyon ér­dekes és nagy felkészültsé­get kívánó harci túra felada­tainak megoldása volt. Ak­kor a dohánygyár csapata a 6. helyezést ért el, 12 induló csapat közül. — A szakaszunk munkája, megalakulás óta, töretlen fej­lődést mutat, mert az 1976- os évben megrendezett váro­si szemlén már a II. helye­zést értük el, 11 induló sza­kasz közül. Az igazság az, hogy a városban jelenleg csak nálunk és a Finomsze- relvénygyárban működik dol­gozókból álló IG. — Milyen jutalmat kaptok? — Az elismerő oklevél mellett a szakasz kapott 2 db 2 személyes kempingsátrat. — Mióta vagy parancsnok? — 1975 nyarán kaptam a kinevezést. Akkor mindjárt elküldték egy hétre Ifjú Gár­da munkásőrszaktáborba, ahol a szakaszparancsnoki feladatok ellátásához szüksé­ges alaptudást: megszerez­tem. Később részt vettem még egyhónapos parancsnok­képző táborban is, Salgóbá- nyán. — Milyen feladatokat lát­hatnak el az Ifjú Gárda-sza­kaszok? — A dohánygyári Ifjú Gár­A DOHÁNYGYÁR Fémkiválasztó házilagos gyártása

Next

/
Thumbnails
Contents