Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
Uj gép a csomagoláson Egy kiemelt fenntartás A cigarettacsomagolási üzemrész kapacitása a termelési folyamatban vállalatunknál az egyik szűk keresztmetszet. A termelés folyamatosságában a szűk keresztmetszetek mindig nagy gondot jelentenek. Különösen jelentős ez a gond akkor, amikor a termelés utolsó fázisában jelentkezik, hiszen a legyártott cigaretták így nem kerülhetnek folyamatosan el- csomagolásra. Az ebből eredő minőségi hiányosságon tartását csak a nyári nagykarbantartási időszakban lehetett elvégezni, amely nem mindenkor volt zökkenőmentes. Ezekután mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a Dohányipari Vállalatok Trösztje jóváhagyta több éves kérésünknek megfelelően a csomagológép beszerzését. Nemcsak jóváhagyta, hanem az úgynevezett központosított fejlesztési alapból vásárolta meg és könyv jóváírással került A gépsor üzembe helyezésére a Skoda Művek szerelői már meg is érkeztek vállalatunkhoz és az előzetes információ szerint november hónapban átadásra kerül a gépsor. Átadás után napi 1—1,5 millió db cigarettával többet tud elcsomagolni az osztály, mint a gép beszerzése előtt. Továbbá ezzel megoldást nyer az eddigi gyártás-csomagolás szinkron gondja, a csomagológépek rendszeres karbantartása és nem utoltúlmenően olyan eset is előfordult, amikor a cigarettagyártógépet kellett megállítani. Nyilvánvaló, hogy háromműszakos termelés esetén minden ilyen kényszermegállás pótolhatatlan kiesést, behozhatatlan termelési veszteséget jelent. Fokozta a gondokat még az is, hogy a csomagológépek tervszerű megelőző karbanvállalatunk állóeszköz állományába. A gépsor három egységből áll: — Skoda B 18 A cigaret- tacsomagoló-gép, — Skoda B. C. 20-as ce- lofánozógép, — Skoda B. A. 5-ös fordítóelem, amely a csomagológépet köti össze a celo- fánozóval. só sorban lehetőséget biztosít néhány százalékos termelés növelésére is csomagolás oldalról. Mindannyian nagy várakozással figyeljük a gépsor mielőbbi üzembe helyezését, a termelésbe történő beállítását. Sóki Mihály Több mint másfél évtized telt el azóta, hogy a jelenleg üzemelő kazánház tartozékaival átadásra került. Ekkor fektették le a több száz méter hosszú különböző átmérőjű fő és elosztó gőzvezetékeket is. A lefektetett vezetékek már az akkori műszaki színvonalnak sem feleltek meg teljesen. Igen sok helyen minden különösebb védőszigetelés és kezelés nélkül kerültek a földbe a csővezetékek. Az eddigi használat, valamint „az idő vasfoga” a korrózió rendkívüli módon meggyengítette a vezetékeket. A vezetékekben szállított nagynyomású gőz, gyakran szétfeszítette az elkorrodált csöveket. Különösen jelentkezett ez a meghibásodás a fűtési idényben, amikor a gőzfelhasználás jelentősen megnövekedett. Ezen hibák kijavítása bizony több esetben próbára tette a vízvezeték-szerelők szakma-szeretetét, kitartásukat és akaratukat. Sajnos a legtöbb hiba télen következett be, amikor is szabadban esőben, fagyban az időjárás viszontagságaival megküzdve kellett a hibák kijavítását elvégezni. E probléma gyakran került napirendre az üzemrészi DH akcióbizottságokon is, ahol a szakemberek véleménye szerint a végső megoldás csak teljes cserével valósulhat meg. Részben ennek hatására, másrészről pedig a fenntartási költség fedezetének megteremtése után került a múlt év végén MŰSZINTTERVrbe a gőzvezetékek felújítása, 500 ezer forint tervezett költséggel. A műszaki előkészítés során figyelembe vettük a földalatti vezetékek fektetésének korszerű módját, amely egyrészről nagyobb élettartamot biztosít, másrészről a javítások, esetleges hibaelhárítások gyors elvégzésére is lehetőséget nyújt. Ezen feladat keretében készül jelenleg a két legrégebbi vezetékrendszer felújítása. A munka meny- nyiségében oly méretű, hogy saját vállalkozásban csak az egyik — az új hőközponttól a nyersanyagraktárig terjedő részét tudjuk megvalósítani. Ez a szakasz magába foglalja az igazgatósági épület, az irodaház, a nyersanyagraktár kiszolgáló gőzvezeték cseréjét. Ugyanakkor biztosítja az „uj fürdő” alapterületén húzódó gőzvezeték kiváltását is. A második rész pedig — ami a kazánház és a hőközpont közötti szakasz — idegen kivitelezővel kerül megvalósításra. Mind a két szakasz felújítási munkáit úgy kell elvégezni, hogy a vállalat működése, $ az üzemeltetés, a gőzellátás folyamatosan mindenkor biztosítva legyen, ez különösen nehezíti a feladat elvégzését. A meglevő nehézségek ellenére a karbantartó műhelyek dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a feladat mielőbb megvalósítást nyerjen. Minden dolgozó érzi annak súlyát, hogy a megszokott gyárt, belső rendet, a tisztaságot nem lehet hosszú ideig ásásokkal, gödrökkel tarkítani. Az önmagunk által kitűzött feladat a jelenleg látható folyamatban levő munkák befejezésével még nem teljes, további vezetékek cseréje is szükséges, amely azonban feltehetően már csak a jövő évben kerül megvalósításra. S. M. Miért emelkedett a vacsora jegy ára? 1976. október 1-től 1 fo- inttal emelkedett a vacsora- ;gy ára. A jegyváltásnál azt figyelik, hogyan reagálnak az rlntettek, mert ugye bármiben dolog árának emeléséről :gyen is szó, az rendszerint önkinek sem szokott örömet kozni, s fokozottan így van hány nyugdíjasunknak szolgáltatunk. Szükség volt erre az árrendezésre, mert az ebéd és vacsorajegyek árából befolyt összeget a III. negyedév végéig közel 300 ezer forinttal kellett pótolni, s ennek nagyobb részét a nyereségből kell finanszírozni. Országutak vándorai ez az élelmiszereknél. Megfigyeléseink, beszélgetéseink során azt tapasztaltuk, hogy nem váltott ki különösebb ellenérzést, a többség számított rá. A bús júliusi áremelésének hatását ugyanis eddig még részben sem hárította át a vállalat a dolgozókra, illetve a vacsorát igénybe vevőkre. A vacsoraként szolgáltatott napi 150 adagot tulajdonképpen 30 százalékban sem veszik dolgozóink igénybe, naponta több mint 100 adagot más vállalatok dolgozóinak és néEMELKEDIK-E AZ EBÉDJEGYEK ÁRA? — kérdeztük a számviteli osztályon, ahol nyilvántartják és elemzik a költségek alakulását. Á hús 1976. júliusi áremelése és általában az eddig kialakult árszint hatását a vállalat nem tervezi az ebédjegyek árának emelésével ellensúlyozni. Ezt részben a jóléti, részben a részesedési alapból fogjuk finanszírozni, mert az ebédszolgáltatást vállalati dolgozók veszik igénybe. A vacsorajegyek árának emelése viszont szükséges volt annál is inkább, mert azt többnyire más vállalatok dolgozóinak szolgáltatjuk és így teljesen indokolatlan lenne, hogy a felmerült többletköltséget a nyereségből pótoljuk. Azok a dolgozók, akik ebédet és vacsorát is igényelnek valószínűleg megértik, hogy a vállalat nem tud mindkettőhöz támogatást adni, hiszen jelentős támogatást ad az ebédhez. Az ebédjegy árának változatlansága azonban nem jelenthet sem adagcsökkenést, sem pedig minőségromlást — mondták az illetékesek. Reméljük így lesz! —B— Tóth András Smid József Leiszner László Előzmény egy beszélgetés. — A gépkocsivezetőkről még sohasem írtak az újságban, pedig már vagy öt éve megjelenik a gyári újság! — Ez így van, de miért is nem írtunk eddig róluk? Talán nagyon természetesnek vesszük, hogy mindig rendelkezésre állnak, hogy megmondjuk a napi teendőket és — Bandi, Jóska, Laci, Rudi és a többiek — a gépkocsivezető, mint egy jó programszervező próbálja a százféle dolgot úgy sorakoztatni, hogy beleférjen a napba, hogy minden el legyen intézve. Ez legtöbbször sikerül is. Lássuk hát őket egy kolléga szemével, mert ki „mutathatná” be jobban a gépkocsivezetőket, mint egy gépkocsivezető. — szerkesztő — • ★ Nagyon nehéz feladat elé állítottam magam, amikor elhatároztam, hogy pár sorban írok a gépkocsivezetőkről, a dohánygyárban eltöltött éveinkről és munkánkról. Egyrészt nehéz, mert nem kenyerem az írás, másrészt a sok élmény közül nehéz választani. Az Egri Dohánygyárnak nyolc gépkocsivezetője közül a legrégebben Tóth András barátom rója az utakat. Ö már 25 éve vezet dohánygyári gépkocsit, s ez idő alatt több mint 750 ezer km-t tett meg baleset- mentesen. Gyorsan hozzátenném, hogy ezt a 3/4 millió km-t nem mindig ilyen kocsival és jó úton tette meg. Sokat mesélt arról a rossz Tátráról, aminek oly nehéz volt a kormánya, hogy időnként ketten is tekerték a rakodójával, vagy a kis Framóról, aminek fülkéjét. csak a lehelet melegítette. Ez volt a múlt. Ma nincs ilyen probléma, hiszen a szép és jó tulajdonságú Polski Fiattal öröm dolgozni. Ugyanígy Smid József kollégám sem panaszkodhat kocsijára, legfeljebb arra, hogy ritkán van itthon. Ö sem mai fiú már a szakmában, 1956-ban kezdte a vezetést. 1968-ban került hozzánk az akkori MÁVAUT- tól, de itt sem lett hűtlen a buszokhoz és azt hiszem most is azon érzi igazán jól magát. Ö is megkapja hamarosan a balesetmentes vezetés arany fokozatát, amelyet 750 ezer km után adnak. Leiszner László ugyancsak az AKÖV-től került hozzánk, aki közöttünk nagy munkabírásáról híres. Fáradtnak nem lehet Öt látni, pedig előfordult már az is, hogy egy nap alatt ezer km-t vezetett. Nagyon szereti a kocsiját, s a gép ezt meghálálja, mindig üzemképes. Szívesen segít a fiatal kollégáknak is, ha valami problémájuk van. Leiszner barátom is dicsekedhet azzal, hogy baleset- mentesen már túlhaladta a félmillió km-t. A törzsgárdatagok után azokról, a kollégákról szólnék, akik pár éve jöttek hozzánk. Kovács Kálmán, Nagy Lajos, Poczok József és Balogh Miklós. Remélem, ők is itt ünnepük majd a tíz, vagy ennél több éves törzsgárdatagságukat. Hiszen a dohánygyár gépkocsiparkja jó, nincs öreg kocsink, s ha ezeket rendben tartjuk, öröm velük dolgozni. Problémáink persze nekünk is vannak, de azok mindenütt együtt járnak a munkával. Végül pedig magamról szólnék. Tizenkettedik éve dolgozom az Egri DohányCsorba, Rudolf gyárban. Amikor idejöttem nem valami fiatal volt a gépkocsipark. öt kocsija volt a gyárnak, s mind öregebb volt az 5 évesnél. Nekem akkor egy kis Framó jutott. Ha visszagondolok rá, megszokva a mai modern kocsikat, nem is tudom, hogyan lehetett azokkal a feladatokat megoldani. Azért igyekeztünk mindig kihozni belőlük, amit lehetett. Később kaptunk jobb kocsikat és így volt lehetőségem az elmúlt évek alatt öt típuson gyakorlatot szerezni. S ha olykor-olykor az ember bosszús és azt mondja: mindent, csak gépkocsivezetést ne, nem úgy érzi. Valójában egyiken sem tudnánk már mást csinálni. Kapjuk a feladatot, ugrunk a kocsiba és nyűjük a km- eket. Ezt csináljuk nap mint nap, anélkül, hogy megunnánk, szeretjük a munkánkat. Csorba Rudolf gépkocsivezető dohánygyár A
