Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
Történetek a ,,hőskorból” A DHmunkarendszer kezdeti lépései a Szovjetunióban Bemutatjuk a Leövey Klára szocialista brigádot A Szovjetunióban a „hibamentes munkaszervezési rendszer” (Dubovikov: A minőség tudományos irányításának alapelvei c. könyvéből a megfogalmazás) keletkezése 1955-re nyúlik vissza, megelőzve tehát az amerikai ZD-rendszert. 1955. júliusában az SZKP plénuma meghatározta az ipar, a technikai haladás és a termelés- szervezés további tökéletesítésének útját, mozgósította a nép erőit a kommunizmus építésével összefüggő gyakorlati feladatok megoldására. Elsőként a szaratovi gépgyár reagált a felhívásra, elhatározta, hogy az új feladatok álláspontjáról kritikusan értékeli saját gyakorlati tevékenységét. Az elemzés során rendkívül sok, addig észre nem vett hiányosság került napvilágra, különösen a termékek minőségével összefüggő kérdésekben. Melyek voltak a legjelentősebbek? — A selejt és az újrameg- munkálás költségei jelentős terhet róttak a vállalatra. Számos hiba már az első munkafázisokban „létrejött”, s a hibák láncolata tovább húzódott. Sola esetben már a dokumentációk is hiányosak voltak. — A minőségi hibákról vezetett kimutatásokat sok esetben a termelés tényleges tartozékainak tekintették. — Megfeledkeztek arról, a termék minőségét az előállításkori munka minősége, nem pedig az ellenőrzés határozza meg. Az ellenőröket kérdezték meg hiba, reklamáció esetén, a tényleges elkövetők pedig gyakran egyszerűen a háttérben maradtak. — Az ellenőrzés ilyen „megszervezése” — a jó és selejtdarabok szétválogatása keltette életre a hibakimutatást, melynek alapján újabb és újabb intézkedések történtek a javításra. — A műszaki feltételekben, szabványokban foglalt előírásokat, paramétereket úgy értelmezték, hogy „ennyi és ennyi hibát szabad elkövetni”, s a munkások, művezetők egy része nem is tekintette szégyenletesnek, ha hibát fedeztek fel az alkatrészekben, a termékekben. — Egyes művezetők, műhelyvezetők úgy tekintettek az ellenőrökre, hogy azok zavarják a termelést. Előfordult az is, hogy a vállalat egyes vezetői a havi program „megmentése” jelszavával utasították a műszaki ellenőrzés vezétőjét, hogy ne tanúsítson „túlságosan nagy szigorúságot”. — A „javíthatatlan selejt” problémája éles vitákat robbantott ki. „Mi is legyen ezzel?” — volt a kérdés. A válasz egyszerűnek tűnne: hulladékba kell küldeni, a selejt okozóját pedig a termelésnek okozott anyagi kár mértékében meg kell bírságolni. Ehelyett számos helyen a művezetők, műhelyvezetők hevesen kezdték védeni — nem a munkást! hanem — az alkatrészt, mondván, hogy a hiba nem selejt, csak jelentéktelen eltérés stb. Speciális értekezletek, bizottságok, szakértői vélemények következtek ezután, rengeteg felesleges munka és idő. — Mi volt a fő érv a selejt „mentésekor”? „Nem szabad engedni, hogy a nép vagyona kárbaveszen!” Formálisan helyes elgondolás, a valóságban azonban csak spanyolfal, amely mögé elrejtőzött a selejtet előállító szervezet, a termelés szervezetlensége, amely rendszeresen engedélyezte a műszaki dokumentációtól való eltéréseket stb. A nagyszámú hiba kiküszöbölése lehetetlen volt és jött a „választási lehetőség”, vagy ki kell dobni a sok pénzzel előállított terméket, vagy legalizálni kell a hibát a nép vagyonának „megmentése” céljából. Sok részlet mellett a lényeg az volt, hogy az egész „eljárás” óriási és felesleges erőpazarlás volt, s az egész kollektívát hibás útra terelte. Állandó bizonytalanság, idegesség, a gazdasági mutatók romlása, a kommunista munkához való viszonyra — nevelésben bekövetkező károk — ezek álltak a „megoszokott jelenségek” mögött. — Az üzem kollektívája a hibák feltárása során feltárta a „gyökereket” is. Ezek alapvetően abban rejlettek, hogy kisebb-nagyobb vezetők elnézőek voltak a konstrukciótól való eltérés, a technológiai fegyelem megsértése esetén. így a terméket „gyorsan” előállították, a hibás munkának pedig csak hibás termék lehet a végeredménye. Ez pedig azt hozza magával, hogy a munka mégis lassú lesz, a technológiai ciklus meghosszabbodik, romlanak a mutatók... A tervet teljesíteni kell —, de a minőség rovására tett engedmények nélkül... Az elvégzett elemzés még számos konkrét prblémát tárt fel. Elég bátorságot összeszedni, hogy ezeket beismerjék — ez sem volt könnyű dolog, pedig ez még kevés a helyzet megjavításához. Nem ment könnyen az átállás, a kezdet sok gondot hozott, erősödött az önellenőrzés, a műszaki ellenőrzés, de voltak napok-hetek, amikor a termelés visszaesett.. u A kételkedőket azonban lassan meggyőzték — elsősorban az eredmények! — és egy év után már szép sikerekről számolhattak be. így „kicsúszott a talaj” a termelésszervezés régi formáihoz ragaszkodók lába alól... A sikerekben — a húzóerőt jelentő stratégiai törzskar Formálisan egy esztendős a Szivargyártási DH-akcióbi- zottság. Első ülését 1975. II. 19-én tartotta 12 alapítótaggal; 1976 februárjában 18 tagú; van köztük állami díjas brigádvezető, osztályvezető- értekezleti munkásküldött, városi tanácstag. Mint akcióbizottság, viszonylag fiatal tehát; mégis ez az akcióbizottság az, melynek leghosszabb az előtörténete és legmélyebbek a gyökerei. A szivarágazat őrzi az Egri Dohánygyár „legősibb” alaprétegét: a kézi szivargyártás ma is ugyanaz a kézműipari, mesteri-művészi munka, mint 1897—98-ban, amikor az első szivarokat fonták fürge női ujjak a „szivargyárban”. Ez a magyarázata annak, hogy a szivarágazat a legszorosabb, legbensőségesebb közösség a vállalatnál, itt legerősebbek a hagyományok, itt dalolnak munka közben az asszonyok és itt érezni leginkább, hogy a munkahely otthon; Az üzemrészvezető maga is szerves része a közösségnek. Kiss Ferenc — Magyarország szivargyártó mestere — itt nőtt fel, munkatársaival, azokkal az asszonyokkal együtt, akik vele együtt életkereteikként ismerik ezeket a munkatermeket, folyosókat, lépcsőházakat. Ez az akcióbizottság, mint lehetőség, mint mag, legalábbis 30 éve itt szunnyadt már, a dohányillatú levegőben és a lelkekben, a tudatok mélyén: egy esztendeje bomlott ki a DH- légkörében és mindezek után nincs mit csodálkozni, ha máris olyan érett és fejlett, mintha évtizedes lenne. Teljes fegyverzetben pattant ki szülőjéből, a munkásközösségből, mely a szocializmus természetes termőtalaja. I Keresztmetszet A 18 tag kb. 100 dolgozót képvisel, valamennyi munka- területről. Az akcióbizottság elnöke Kiss Ferenc, üzemrészvezető; a tagok között két szocialista brigádvezető mellett — oroszlánrészt vállaltak az üzem kommunistái, de az egész kollektíva „kitett magáért”. A további részletezés, az egyes lépések ismertetése nélkül csak annyit még: A „külső kételkedők” — akik üzemi „sajátosságokat”, „adottságokat” véltek az eredmények mögött — meggyőzésére a kísérleteket szélesebb körben is el kellett végezni. A párt Szaratovi Területi Bizottságának határozata alapján egyidejűleg húsz további vállalatnál vezették be az új rendszert. Két és fél év alatt ezekben az üzemekben — kísérleti időszak volt! — a selejtveszteség csökkentésével másfél millió rubel értékű anyagot és félmillió rubel értékű béralapot takarítottak meg. Ezen időszakban a munkatermelékenység átlagos növekedése 18,4 százalék, az önköltségcsökkenés pedig 10,3 százalék volt. A nagyarányú kísérleti ellenőrzés megerősítette tehát a tapasztalatokat és 1965 elejére már kétszáz iparvállalat és hatvanhét tervezőintézet honosította meg az új rendszert, csupán a privojszki gazdasági körzetben. A rendszer széles körű elterjesztésére az SZKP KB Orosz SZSZK Irodájának 1963. november 15-i határozata után került sor, amelyben a szaratovi gépgyártó dolgozók munkáját és kezdeményezését igen magasra értékelték. Ezt a határozatot jóváhagyta a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa is — elindult útjára a „szaratovi rendszer” ... Ami ezután következett — az már az „újkor” története... B. Gy. van, de a kiválasztás nem brigádok, mint delegáló egységek alapján, hanem munkaterületi képviselet szerint történt. így tagja a bizottságnak Szilágyi Lajosné, Fajka Jánosné, Király Józsefné, Balogh Imréné és Lakatos Sándorné fonógépes csoport- vezetők, Csizik Istvánná csomagolási csoportvezető, Dobai Ferenc tmk-csoportvezető, Vass Lászlóné, a Gárdonyi Géza szocialista brigád tagja, és Simon Emilné az előkészítés képviselői, Fehér Gyu- láné az Állami Díjas Kossuth Zsuzsa szocialista brigád vezetője, Petrucz Ilona, Nyári Józsefné és Kelemen Mihályné az átvevők képviselői, Urbán Istvánná, Molnár Andrásné és Fekete Gá- borné fonógépkezelők, Balatoni László pedig üzemeltető műszerész. József Attila-idézettel kezdődött Király Józsefné szerint a Szivargyártási DH-akcióbi- zottság közvetlen előzménye az önellenőrzés bevezetése volt a kézi szivargyártáson. — Akik a kézi szivargyártáson dolgoztak, mindig nagyon szerették munkájukat: azonnal megértették, mi a DH. Kitettünk egy táblát, felírtuk rá, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes” — József Attila szavait — és ki-ki ellenőrizte saját munkáját, de félszemmel oda-odapillantva a szomszédjáéra is. Rögtön jelezte mindenki, ha gyengébb minőségű anyagot kapott, a készterméknek kifogástalan1975. június 3-án megtört a jég” a gépi szivargyártási osztályon. Megalakult az osztályon is az első szocialista brigád 9 fővel. A brigád tagjai: Szalai Miklósné, Veres Lajosné, Cséti Lőrincné, Papp Andrásné, Tóth Józsefné, Tóth Istvánná, Ficzere Miklósné, Kóczán Sándorné és Varga Istvánná (Tanner). A brigád tagjai az első évben új formában, brigádvezető nélkül, a „Kossuth Zsuzsa szocialista brigád” patro- nálása mellett, tanácsai, útmutatásai alapján dolgoztak. A brigádtagok felosztották egymás között a vállalási pontok teljesítésének ismertetését. Minden hónapban tartottak brigádgyűlést, ahol mindenki beszámolt a saját területéről. Az év végi beszámolón már a megválasztott brigádvezető, Szalai Miklósné számolt be az elmúlt év munkájáról. Tartalmas brigádévet tudnak maguk mögött. Nagy lelkesedéssel, jó közösségi szellemben érték el az első szép, nak kellett lennie. így van ez ma is. Fehér Gyuláné szerint a kézi gyártáson ez szinte természetes volt, de ... — ... a fonógépkezelők nehezebben értették meg, hogy rugalmasabb bábokat kell készíteniök. Amikor azután a termelési tanácskozáson megkapták a technológiai magyarázatot, mindjárt megváltozott a magatartásuk. Az új követelményeknek megfelelően állították be a gépeket és a minőség máris sokkal jobb. Tárgysorozat: a raganyagtól a munkapszichológiáig Tizennyolc embernek harminchat szeme, harminchat szem egy üzemrész mindennapjainak ezer ügyén-baján. Szilágyi Lajosné visszaemlékszik az első ÜDHAB- ülésre. — Tizenketten voltunk, a degusztálóban. Ott volt Huszti elvtárs is. Elméletileg még nem voltunk tisztában a dologgal, de a gyakorlatban mindjárt belevágtunk a közepébe. Szétnyíladoztak a bábok, meg kellett oldani a burokpapír minőségi ragasztását. Határozatot hoztunk: felül kell vizsgálni a rag- ainyagot, újat kell kikísérletezni. Huszti elvtárs mindjárt fel is karolta az ügyet, a Laboratórium készségesen segített. Kikísérletezték az új raganyagot. Először az akcióbizottsági tagok próbálták ki, azután véglegesítettük, azóta is jól szolgál. Fajka Jánosné: — Még a technológiát is megváltoztattuk. Akcióbizotteredményekben gazdag évet. Nagyban hozzájárultak példamutató munkájukkal a gépi szivargyártáson a DH- munkarendszer bevezetéséhez. , Vá’la’ásaikban szerepelt a selejtcsökkentés. A megengedett 0,8 százalékos selejt- képződéssel szemben 0,34 százalékot, értek el. A Hevesi dohányválogatás, — mely újból nehéz feladat elé állította a szivarágazatot — nagy próbatétel volt a brigád számára is. Sikeresen vették az akadályokat, munkamoráljukkal nagyban hozzájárultak a válogatás ideje alatt a jobb légkör kialakításihoz. A teljesítmény százalék a Hevesi dohányválogatás alatt 150.94 százalékra alakult. A brigádból 5 fő év végén átment a cigaretta ágazatra kisegíteni, ahol becsületesen elvégezték a számunkra teljesen új feladatokat is. Társadalmi munkából is kiveszik részüket. 1975-ben a brigádból öten sági határozat nyomán javult meg a Csongor égése. Felülvizsgáltuk a gépsort, ami elavult volt, kiselejteztük, azután az égésjavító káliumkarbonátot nemcsak a borítékra, hanem a bábanyagra is felvittük. — Még inkább korszakalkotó határozat volt a gépcsoportok lépcsőzetes indítása a Hevesi dohányválogatás után. így kevesebb műszaki problémát okozott a gépek bejáratása — teszi hozzá Szilágyiné. Fehér Gyuláné annak az akciónak a jelentőségét hangsúlyozza, melynek eredményeképpen a műszak alatt négyszer-ötször is összesöprik a lehullott anyagot és így sokat meg tudnak menteni az újrabedolgozás számára. Faj Káné az egész üzemiész szempontjából nagyon fontosnak tartja a fonógépkezelők alkalmassági vizsgálatát, mely 1975-ben lehetővé tette, hogy az ember-gép kapcsolatok jelentékenyen megjavuljanak. Érdemes hallgatni az akcióbizottság munkapszichológiai vitáját. A fonógé^ke- zelők egyhangú munkáját zenével fogják megkönnyíteni. Milyen legyen a zene? Már elhatározták, hogy magyar népdal és magyar nóta lesz. Milyen gyakran? Nem szabad állandóan szólnia, hiszen az is fárasztó lenne. Kell időt adni a jól bevált közös dalolásra is. A legutóbbi akcióbizottsági ülés (1976. január 12.) jegyzőkönyve is jelentős határozatokat tartalmaz: az önellenőrzés első komoly lépései a fonógépeknél. Kollektív önellenőrzés, — lényegében — sikeresen elvégezték, illetve jelenleg egy tag végzi a dohányfeldolgozó szakmunkás iskolát. A brigád tagjai rendszeresen részt vesznek a szakszervezeti és pártszemináriumon. Rendezvényeken, koszorúzáson többen részi vettek. A brigád színházbérieteket váltott, az előadásokat családostól látogatják. A brigád tagjai pótvállalásként vállalták az osztályukon dolgozó állami gondolati kislány fiatro- nálását. A brigád nem feledkezik meg betegeikről sem, rendszeresen látogatják őket. Szoros kapcsolatot tartanak szülési szabadságon levő brigád- tagúkkal. A brigád patronálásáta ezután is a Kossuth Zsuzsa szocialista brigádot kérték fel, akik örömmel vállalták a brigád irányítását. További munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kívánunk. egy műhely önkéntes gyakorlati öntovábbképzése. A jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, hogy a fonógépeknél tartott hulladékvizsgálat megállapította: még több borítékszalagot lehet a féllevélből kivágni. A tavalyi tapasztalatok alapján pedig már készül az idei Hevesidohány válogatás szervezési •terve. Akcióbizottság, osztályvezetői értekezlet, Tanács VB Fehér Gyuláné már látogatja az osztályvezetői értekezleteket, de még nem szólalt fel. Azt mondja, még hozzá kell szoknia a problémák vállalati szintű tárgyalásához. Király Józsefné, mint a városi tanács és a tanács végrehajtó bizottságának tagja, hasznát veszi üzemrészi DH-akcióbizottsági tagságának képviselői gyakorlatában. Mint vb-tagnak is, az üléseken nem egyszer eszébe jutnak az „otthoni” DH-akcióbizottsági ülések. Gondja a Bethlen utca csatornázása nem kevésbé, mint a bábfonógépek alkatrészellátásának még mindig húzódó megoldása vagy a helyettesítések kérdése, hogy a társüzemrészeknek szükséges segítség- nyújtást a szivarágazati munkatársak ne érezzék úgy, mintha „dobálnák” őket. A Hatvani hóstya közlekedésének megoldása, maid ha a Vörösmarty utcán áramlik a főíorgalom. Az új lelvétele- sek beilleszkedése. A Hevesiválogatás. Mitől olyan derűs, nyugodt mégis az arca? Honnan a fiatalság csillogása a szemében? Mind ilyen. Arcuk mosolygós, fiatalságuk átlépte az évtizedeket. Életerős, akcióra kész közösség. Gyökerei nagyon mélyről szívják az életnedveket. S a törzs új hajtásokat sár jászt szüntelen: Ló- vey Klára nevével most alakult meg a negyedik szocialista brigád. Egri nők. Akcióbizottság— „történelmi” gyökerekkel A Szivar gyártási ÜDHAB évtizedei és 12 hóna fj fa
