Egri Dohánygyár, 1974 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
Munkásarcok Két évtized a gépek között Kiál itás a nemzetközi doiiónyipor termékeiből — A gyárban már korábban bevezették a „Dolgozz hibátlanul” mozgalmat. Ennek máris vannak eredményei. Nem csoda tehát, hogy valamennyien kíváncsian fogadtuk és igyekszünk megvalósítani. Délelőtt itt a fil- tergyártásd osztályon volt egy rövid értekezlet, amelyen a mozgalomban való részvételünk jelenlegi helyzete került szóba. Merthogy minden osztályon van egy bizottság, amely havonta összegezi az eredményeket. Megbeszéljük a hiányosságokat és felhívjuk a figyelmet arra, hogyan lehetne tovább javítani a cigaretták minőségét. Vékony, borostás arcú férfi. Lassan két évtizede már, hogy átlépte az Egri Dohánygyár kapuját. Motnár György villanyszerelő szakmunkásként kezdte, ma viszont évtizedek múltán mint főműszerész tevékenykedik a gépek között. Tagja a filtergyártási osztályon a „Dolgozz hibátlanul” bizottságnak is. között — Még a háború előtt tanultam a szakmát — mondja csendes egyszerűséggel. — Itt Egerben Rudlof Gusztáv volt a mesterem. Aztán jött a háború, amely mindent megváltoztatott. A felszabadulás után rövid időt a Vé- csey-völgyi Téglagyárban töltöttem villanyszerelőként. 1949. február elején kerültem ide a dohánygyárba. Alig töltöttem el három esztendőt, amikor egy nap felhívást tettek közzé, amelyben szakmunkásokat toboroztak az akkor alakult Heves megyei Villanyszolgáltató Vállalatnak. Mi ketten Eperjesi Zoltánnal aki ugyancsak villanyszerelő szakmunkás volt átkerültünk a szolgáltatókhoz, és annak alapítói lettünk. Molnár György azonban mégis visszavágyott a dohánygyárba. 1955. februárjában ismét, de akkor már másodszor lépte át a gyár kapuját. — Küzdelmes időket éltünk. Kevés volt az anyag a gyártáshoz. Akkoriban végigjártam minden üzemrészt. Voltam csomagolómunkás, cigarettakészítő, és villany - szerelő egészen addig, amíg meg nem alakult a filtergyártó üzem. Ez újdonság volt. Ott lettem főműszerész, és ma is ebben a beosztásban dolgozom. A gyárban a legjobb újítók között tartják számon. Amellett, hogy szenvedélye a motor, szenvedélyévé nőtt az újítás is. 1966-ban például két munkatársával, Kocsis József osztályvezetővel és Pogonyi Sándor főműszerésszel elnyerte az élelmi- szeripari újítók bronzérmét. — A selejt viszkóz műszálak felhasználását javasoltuk gyártásra — fűzi hozzá. — Sokat törtük a fejünket hogyan lehetne a felhalmozott, nagy mennyiségű selejtanya- got ismét hasznosítani. Elképzelésünket papírra vetettük és beadtuk elbírálásra. Megtetszett a bizottságnak, díjaztak bennünket és újításunkat ma is alkalmazzák. Évente több millió forint értékű anyagot mentünk meg ezzel az eljárással. Molnár György eddig háromszor kapta meg a kiváló dolgozó címet. Amellett, hogy elismert és megbecsült tagja a dohánygyárnak négy gyermek édesapja. — Már három kisunokám is van — mondja mosolyogva. — ök beragyogják az életemet. Aztán ha jut néhány óra szabad idő, akkor legszívesebben filmezek. Évek óta amatőrködöm és több száz méter hosszú kes- kenyfilmet forgattam az ország különböző részeiben. A legkedvesebbeket Aggtelek, Szeged, Szolnok, Pécs és Budapest különböző részeiről készítettem. ötvenegy éves, elégedett ember. Tele tapasztalattal, sok tanítványt nevelt az utóbbi évtizedben. — Én már nem változtatok munkahelyet. Jó nekem itt a cigarettagyártó gépek között, innen szeretnék nyugdíjba menni. (mentusz) Az Egri Dohánygyárban már rendszeressé vált, hogy minden évben próbálunk valami újat, valami olyan rendezvényt létrehozni mely nem csapán az Egri Dohánygyár jó hírnevét öregbíti, hanem az egész Magyar Dohányipar célkitűzéséit van hivatva megoldani illetve elősegíteni. Ilyen volt például —, hogy csak egyet-kettőt említsek — a donányter- melők és dohányfeldolgozók találkozója, ilyen volt az elmúlt évben tartott hazai termékbemutató, ahol a dohányeladók és a dohánygyárak találkoztak. Ilyen a mostani kiállításunk is, mely a nemzetközi dohányipar termékeit van hivatva szerény körülmények között bemutatni. Több mint 26 nemzet, 54 dohány- gyártó vállalat gyártmányait kívánjuk a szakemberekkel megismertetni. Ez a kiállítás alkalmas arra, hogy végig kövessük a dohányzás 450 éves fejlődését. Talán csak az indiánok ipszüon alakú pipája hiányzik e történelmi keretből. Nagy utat tett meg a dohányzás míg a mai formája a cigarettázás meghódította a világot. Nem volt még példa az emberi társadalom történetében arra, hogy valamely élvezeti szokás oly gyorsan és rohamosan terjedt volna el mint a dohányzás. Ennek okai közül csupán pár tényezőt szeretnék megemlíteni, mely nagyban hozzájárult a dohány élvezetének megszokásához, és elterjedéséhez. Egyik tényező: a dohánylevél füstjének kellemesebb sajátságosabb illatú más növényt nem ismerünk. A másik tényező: a mértékletes dohányzás nem okoz halálos vagy súlyos mérgezési tüneteket, megszokása veszélytelennek látszott. 1870-ig a dohányzási formák közül első helyen a szivarozás áll, sokan pipáztak, tubákoltak és bagóztak. Az 1870-es években szerényen bemutatkozó kicsi szivar olasz nevén „Sigaretta" pár évtized múiva már mint trónkövetelő állt elő. A II. világháború után a cigaretta letaszította trónjáról a szivart. Ma mór a világ dohánytermelésének kétharmad része cigaretta. 1954-ben a tudások egy csoportja összefüggést talált az emberi egészség és a dohányzás között. Ez indította el a kutatások sorozatát, melyek kiterjedtek a dohány égésére, a dohány füstjének analizálására, a a füst káros jellegének megváltoztatására. A kutatások eredményeképpen 15—20 évvel ezelőtt jelentős változásokat lehet észlelni: a ma cigarettája nem hasonlít a tegnap cigarettájához, a cigaretták meghosszabbodtak, és ugyanakkor a dohányok tömörsége csökkent. Az erős csípős dohányokat a gyöngébb fajtákkal helyettesítik sőt napjainkban megkezdik a szintetikus dohányok felhasználását is. Az előre jelzések szerint 10 év múlva már csak füstszűrővel ellátott cigarettát fognak gyártani a világ valamennyi cigarettagyárában. A kiállításunk szemléltetően mutatja a dohányzási formák változása területén megtett utat. A rágódohánytól kezdve ü burnótól keresztül’ különböző méretű és formájú szivarokon át elvezet napjaink modern korszerű cigarettájához. A jövő dohányzási és dohányipari modeljének kialakításában döntő szerepet kap az egészségügyi tényező. Két angol egészségügyi szakember figyelemre méltó megállapítást tett: szerintük az angol kormány dohányzás ellenes drámai felhívásai semmit sem érnek. Lebeszélő propagandával nem lehet az embereket leszoktatni a dohányzásról. Az egészségvédelem útja az egészségre kevésbé ártalmas cigaretták gyártása. Valószínűleg ez követelményként fog jelentkezni a cigarettagyártó cégekkel szemben. Az elkövetkezendő években fel kell készülni a magyar dohánytermesztésnek, hogy gyengébb fiziológiai hatású dohányfajtákat kell produkálni, mely az egészségügyi szempontokat jobban kielégíti. Fokozni kell a kombinát-szelektív füstszűrők alkalmazását. Szükségesnek látszik a dohányfólia gyártásának megteremtése akár hazai erőből akár külföldi kooperációval. Nem valószínű, hogy a közeli években a hazai dohánygyárainknál dohánypótló anyagokat használunk fel, de nem árt kutatóintézetünknek e témával legalább laboratóriumi méretekben foglalkozni. Ügy gondolom, hogy a METE Egri Dohánygyári szervezete valamint az Egri Dohánygyár által rendezett Nemzetközi Dohányipari kiállítás a szakemberek számára is és egyéb látogatók számára is szemléletesen mutatja be a dohányzási formák változásait több száz évre visszamenőleg és egyben bemutatja a jövő dohányzási formáját a korszerű cigarettákat. Köszönetét kell mondani mindazoknak akik e kiállítás megrendezésében, szervezésében, kivitelezésében oly sokat fáradoztak. Munkájukkal hozzásegítették a látogatókat, hogy egy kicsivel bővítsék ismereteiket Lehetőséget biztosíto:tak a szakemberek számára, hogy alapos képet alkossanak korunk dohánygyártmányainak nemzetközi színvonaláról Ügy gondolom, hogy munkánk ezért nem volt hiába való. Huszti Ferenc főmérnök Munkások az iskolapadban A közművelődésről szóló párthatározat megszületése óta össztársadalmi üggyé vált a közművelődés, a munkásművelődés kérdése. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk lehetővé, sőt, szükségessé teszi, hogy súlyának megfelelő szerepet kapjon az általános, a szakmai és a politikai műveltség fokozása társadalmi, s ezen belül vállalati és magánéletünkben egyaránt. Vállalatunk gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetése már korábban felismerte, hogy a technikai színvonal és fejlettség velejárója a dolgozók szakképzettségének növelése. Ezért következetes oktatási tervet dolgoztak ki, melynek eredményeként már 1973-ban végzett az első dohányfeldolgozó (Foto: Szigeti) szakmunkáscsoport, s ezt követően az idén már a harmadik ilyen csoport oktatása kezdődött meg. Ez az oktatás csak egy része — bár nem jelentéktelen része — annak az oktatási rendszernek, mely évek óta. egyre fejlettebb formában a vállalatnál működik a szakmai és politikai képzettség fokozására. éppen ezért megtalálhatók vállalatunk dolgozói a politikai tanfolyamokon, középiskolákon éppúgy, mint a főiskolákon és egyetemeken. Vállalatunk dolgozóinak jelenleg több mint a fele, 712 fő vesz részt valamilyen szervezett oktatáson, továbbképzésen. Ez alkalommal olyan dolgozókkal beszélgettünk el a közművelődés kérdéséről, akik maguk is részt vesznek a vállalativá1 folyó különböző oktatások valamelyikén, hogy képet kapjunk arról, hogyan is látják ezt a kérdést a legilletékesebbek, a munlcások, akik a munkapadot az oktatások idején felcserélik az iskolapaddal. Bodnár Bernát: nyersanyagraktári anyag- mozgató, 12 éve dolgozik a vállalatnál, két gyermeke van, felesége is vállalatunk dolgozója. Az általános iskola gyári kihelyezett tagozatán tanul, most végzi a 7. osztályt. — Miért tanul? — Amikor gyermekkoromban iskolába jártam, akkor csak 6 elemi volt kötelező, persze aki nagyon akart és tehette, az többet i$ végezhetett, nekem nem volt többre lehetőségem. Most aztán, amikor a munkahelyi vezetőmtől hallottam, hogy ismét indul az általános iskola kihelyezett tagozata a gyárban, jelentkeztem. — A gyermekei mekkorák, talán az ő segítésük érdekében szánta rá magát a tanulásra? Nevet. — Fordított a helyzet, a fiaim már ipari tanulók, amikor megtudták, hogy jelentkeztem az iskolába, Lacika — a nagyobbik fiam — rögtön felajánlotta, hogy segít nekem, ha kell. Nem, nem ezért akarom elvégezni a 8 osztályt, párttag vagyok és a Vlagyimir Komarov szocialista brigád tagja, ezért úgy érzem,, kettős kötelességem, hogy tanuljak, a hiányzó ismereteimet pótoljam, ha már egyszer erre lehetőség van. Egyébként a brigádból Budai Pista is velem jár, de mások is tanulnak, máshol. — És mit szólnak az iskolához a munkatársak? — Biztatnak, hogy sok ötöst vigyek, amikor iskolába megyek. Jókat nevetünk ezen, de az az igazság, hogy azért mégis azt szeretném, ha sikerülne. Könczöl Sándorné: mosolygós piros arca. fiatalos egyénisége szinte sugározza optimizmusát, akaraterejét. Szabatosan, szép magyarsággal beszél, a kérdéseket rögtön érti, válaszaiban nincs semmi lényegtelen, élvezet vele beszélni. A szakmunkásiskola második osztályát . végzi. Már korábban is tudtuk, hogy 1973. szeptemberében egyszerre kezdte a 8. általánost és a szakmunkásiskolát. — Hogyan vállalkozott erre a nehéz feladatra? — Ez az időszak — szeptembertől februárig — igaz, nagyon nehéz volt, egyik héten öt. a másik héten három alkalommal kellett iskolába mennem és a maradék időmben otthon is tanulni. Már előző évben elvégeztem a 7. osztályt, a gyermekeim már kirepültek, a férjem is biztatott és a régi belső vágyam, hogy tanuljak, most lehetővé vált, így hát nekivágtam. Bár lehet, hogy most már egy kicsit késő — 8 év múlva nyugdíjba megyek —. de úgy gondolom, hogy még így sem haszontalan. — A munkahelyén, a cigaretta-előkészítésen mit szólnak munkatársai ahhoz, hogy tanul? — Ezt is. azt is. mivel többen is elkezdtük és a fiatalabbak kimaradtak, volt, amikor azt mondták, hogy „minek ez már neked”. de aki már elvégezte és a vezetők nem így vélekednek. És az is igaz, hogy minden segítséget megkapok, de mások is megkapják. ha tanulni akarnak. Azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy az az ember, aki tanul, az másként látja, s jobban megérti a körülötte zajló eseményeket és nyilván másként is cselekszik. Nekem például azelőtt fogalmam sem volt arról, hogy mi az a váltakozó áram vagy akár a táplálkozással kapcsolatban a mikrobiológiai dolgok, de hogy a szakmai kérdéseknél maradjak, a technológiai ismeret bővítésével nagyon sok mindent megértettem abból, hogy miért csinálunk, sőt, a következményeit is, amit azelőtt csak úgy csináltam, mert úgy mondták! — Sokan úgy vélik, hogy a szakmunkás- képzésen legtöbben az anyagiak, a nagyobb kereseti lehetőségek reményében vesznek részt, mi erről a véleménye? — Nem tudom általában mi a helyzet, de úgy gondolom, nem az anyagiak az elsődlegesek. Engemet például nem az anyagiak doppingolnak, szép, berendezett családi házunk van. a gyermekeimet már szárnyra engedtem, tehát már nincs olyan égető szükségem a 200 forinttal több keresetre — persze a több jobb, mint a kevesebb, er. természetes. Nem igaz? — Ez a tanulási vágy nálam elsősorban — de gondolom, ez másoknál is így van — valamilyen belső kényszerből fakad és ha erre a lehetőségek így megteremtődnek mint most ez megvan, nem lehet ellenállni.- (Folytatás a 3. oldalon)
