Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

Baleseti helyzetkép

Rossz álom talán?

Nem ... Sajnos valóság. A "baleseti helyzetünk hirtelen és váratlan romlása már konkrét tény.

Még nem olyan régen (egy hónappal ezelőtt) bátran állapíthattuk meg, hogy - a munkavédelmi fejlesztésre költött milliók eredményesek voltak, megmutatkozva a .balesetek számszerű csökkenésében és a munkakörülmények nagyfokú javulásában is. A vállalatunknál tartott munkavédelmi ankéton, melyen az ÉDOSZ, MEDOSZ- hoz tartozó vállalatok, intézmények munkavédelmi szakemberei vettek részt, — eddigi munkánkról, terveinkről, — a vállalat megtekintésé után — összességében igen kedvező véleményt nyilvánítottak.

Attól függetlenül, hogy egy hónap alatt még szándékosan sem lehetne ezeket a műszaki, technikai és egyéb fejlesztéseket megszüntetni, mégis ma már nem mondhatjuk el ugyanolyan nyugodtan, hogy a fejlesztésnek a tervszerű, következetes munkavédelmi munka eredményének minden tekintetben jelentkezni kell, mégpedig legfőképpen a leglényegesebb területen, a dolgozók egészségének és testi épségének megóvása, vagyis a balesetek számszerű csökkenése terén.

Káros és hibás dolog lenne elcsüggedni az első kudarc után, de most egy nagyon jó fejlődési folyamat torpant meg.

Remélhetőleg és ennek így is kell lenni csak egy pillanatra. Sajnos még ennek a pillanatnak is érezhető lesz a hátránya a vállalat, és ezen . keresztül természetesen az egész kollektíva életében.

Addig, míg az előző években évről-évre fokozatosan csökkentek a baleseteink (1971-ben trösztön belüli versenyben II., 1972-ben I. helyezést értünk el) ma már túlléptük az 1972. év baleseteinek számát. Ez semmi esetre sem megnyugtató, hanem a megfeszített és igen fegyelmezett megelőző munkát igényel, sőt azt is mondhatjuk, hogy megköveteli.

„ Még van lehetőségünk annak bizonyítására, hogy nem volt hiábavaló és véletlen az eddigi munkánk és eredményeink. Az értékelésnél bevezetett új módszer a hosszabb távú átlag alapulvétele a felsőbb szervek részéről igen kedvező és számunkra igen hasznos döntés volt.

Ezzel a módszerrel sokkal nagyobb pontossággal lehet megmondani, hogy milyen is egy vállalat munkavédelmi tevékenysége, munkája. Ezek alapján megállapított tények sokkal jobban fedik a valóságot, mint a régi esetben, amikor figyelmen kívül hagyva minden más tényezőt csak az előző év baleseti

statisztikai adatai alapján vizsgálták és véleményezték a tevékenységet.

Mi esetünkben, ha csak előző év baleseti helyzetét vesszük alapul, most kedve zőtlen eredményről kell be szélni. Ez elég szomorú, ha figyelembe vesszük azt tényt, hogy az első félévben még az előző évhez . viszo nyitva is jó eredményről lehetett beszámolni. Három hét alatt csaknem annyi bal eset fordult elő, mint az I. f év során összesen, és így ju tottunk el a jelenlegi 9 bal esethez.

Három hét, amit enyhe túlzással „fekete hétnek” nevezünk —, ugyanis több év távlatában sem fordult elő, hogy ilyen rövid időszak 4 dolgozó sérülését jelenthet te volna. A teljes részletes ség ismertetése nélkül i nyilvánvaló, hogy egy kis gondossággal, odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna ezek, mivel bekövetkezésük „nem volt szükségszerű.”.

— Melegvíz csapból meg nyitás után nem jön azonnal forró víz, csak a láb odatéte- lekor, a filtertartály kihúz ható lemeze filterátöntés közben nagyfokú ügyetlenség, figyelmetlenség miatt kicsúszik, egy figyelmetlen lépés miatt láb-megbicsaklás,

ill. törés, szállítandó anyag veszélyének lebecsülése, ill. a saját ügyesség túlbecsülése miatt anyagelejtés. Vagyis minden esetben bizonyos óvórendszabályi előírások megszegése baleset bekövetkezésével járt.

Ezek alapján is megállapítható, hogy a gondolkodó munkavégzésnek, az előírá sok maradéktalan betartásának a jelentősége, hasznossága milyen fontos. Ahhoz, hogy vállalati szinten ipeg- felelő és eredményes munkát lehessen ebben az évben elérni munkavédelmi szempontból is, a bázis 13,3 balesete alatt kell zárni az évet. Ez nagyon nehéz feladat, hiszen ebből napjainkig 9 baleset már bekövetkezett.

Most teljes odaadásra van szükség az üzemrészek, szocialista brigádok, Munkavédelmi őrök, egyének és vezetők részéről a megelőző és fegyelmezett, gondos munka kialakításában. Ennek jelentőségét minden dolgozónak át kell éreznie és munkáját annak szem előtt tartásával kell végeznie.

Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy az év végén újra azt mondhatjuk, hogy munkavédelmi baleset- elhárítási munkánk is a követelményeknek megfelelő volt.

Ebben a tevékenységben kérem, hogy minden vállalati dolgozó a maximális energiát befektetve tegyen meg mindent a vállalat és saját érdekében.

— km —

„Ha osztályoznál! az életet...“

Ennek a régi slágernek sorai jutottak eszmebe, amikor beszélgetni kezdtem a kitüntetett szocialista brigádok vezetőivel. Vállalatunknál az 1972-es év eredményei alapján egy brigád „Szakma Kiváló Brigád”-ja, kettő pedig „Vállalat Kiváló Brigád”-ja kitüntetést kapott.

A kitüntetések mögött 10— 11 év munkája van. Ezeket az éveket pergettük visszá Fehér Gyulánéval a szivargyártáson dolgozó „Kossuth Zsuzsa” szocialista brigád vezetőjével.

— Saját elhatározásunk alapján 1962. január 11-én 8 fiatal asszony összefogásából alakult meg gyárunkban az első női szocialista brigád.

Abban az időben a szocialista brigádmozgalomtól való idegenkedés és a nyugdíj előtt álló idősebb dolgozók maradi felfogásával kellett szembeszállni és legyőzni az igen nehéz körülményeket. Még két éves sem volt brigádunk, amikor a szivar fogyasztás csökkenése miatt tagjaink szétváltak és külön munkaterületen kezdtek dolgozni, de ennek ellenére ösz- szetartottunk a tanulás és a szocialista együttélés terén.

— Ebben a nehéz időszakban gazdaságvezetőnk látva lelkes munkánkat és helytállásunkat, mindig, a legnehezebb munkaterületeken foglalkoztatott bennünket, ahol példamutatásra volt szükség, a többi dolgozók munkájának javítása érdekében.

— így csökkent például 1965-ben a Csongor szivar termelésénél a selejt 2,8 százalékról 1,5 százalék alá.

— Az idősebb dolgozók nyugdíjba vonulása után a kézi szivargyártás törzslétszámát alkottuk. Ránk várt az a feladat, hogy a fogyasztói igények átalakulása miatt létrehozott új szivargyártmányokat — a Caro, Extra, Tünde, Pilvax, Novitás — olyan minőségben állítsuk elő, hogy a fogyasztók igényét kielégítse. Rendszeresen védnökséget vállaltunk az új gyártmányok felett. A Pilvax szivar a Kiváló Áruk Fórumának megkülönböztető jelzésére jogosult, a Novitás szivar pedig elnyerte az 1970. évi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállítás ezüst érmét. A tanulás terén is igyekeztünk előbbre haladni, természetesen olyan kereteken belül, amit mint családanyák maradéktalanul teljesíteni is tudtunk. Aki nem rendelkezett az általános iskola 8 osztályával, az elvégezte. Rendszeresen részt vettünk a szervezett politikai oktatásokon. A brigád öt tagja ez évben fogja megszerezni a dohányipari szakmunkás képesítést. Az üzemi könyvtárnak 11 éve rendszeresen látogatói vagyunk.

— Kirándulásokat szerveztünk, ahol a fő hangsúly mindig a tapasztalat szerzés volt. Minden jelentősebb dohányipari üzemben voltunk hazánkban, ezenkívül külföldön a Szomolnoki szivargyárat kerestük fel tanulmány céljából — emlékezik vissza Fehérné.

A két szélső határról, a legnehezebbről és /a legszebb emlékekről kérdezem tovább a brigád vezetőjét.

— Nehéz? Talán a kezdeti évek, a beindulás, amikor helyt kellett állni, végig kellett menni az elkezdett úton még az olyan megjegyzések ellenére is, hogy „miért csináljátok ezt?” mi szükség van erre?”

Nehezen volt értékelhető az az év, amikor mindenki más-más munkaterületen dolgozott, de ezeket már el is felejtettük. A szép emlékek közül nem tudok választani: ha a nyugdíjas találkozókra emlékszem vissza, vagy egy kirándulásra, vagy a tapasztalatcserékre, vagy az elmúlt két évben a Szakmunkásképzésben az eredményes vizsgákért, egymásért való iz- gulásokra, mind szép, kedves emlék. Minden évben volt valami, ami egészen más volt mint az előző, és mind kedves. A legfontosabb az a tény, hogy az a 8 asszony; aki 1962-ben úgy döntött, hogy szocialista módon brigádban fog dolgozni, már a

12. évben jár.

— Hogyan tovább? Milyen terveik vannak a jövőben?

— A Szakma Kiváló BriKit terhel a felelősség...?

Kerecsend község belterületén súlyos kimenetelű baleset történt. Eger irányából Kápolna irányába haladt a lejtőn lefelé egy „GAZ 69” típusú személygépkocsi mintegy 60 km/ó sebességgel. Ezen személygépkocsit követte hosszabb távolságon mintegy 12—15 méterre felzárkózva egy „Zsiguli” gyártmányú személygépkocsi, alkalmat várva a „GAZ 69”-es megelőzésére.

A „Gaz 69”-es vezetője — közeledve a demjéni elágazáshoz — 18—20 méterről vette észre, hogy az „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblát figyelmen kívül hagyva egy 12—13 év körüli kislány hajt ki a védett útvonalra és igyekszik elhaladni Füzesabony irányába. A „Gaz 69”-es személygépkocsi vezetője állóra fékezett, hogy a szabálytalanul kihaladó kislány elütését elkerülje. A kislány úgy tudott elhaladni a személygépkocsi előtt, hogy a gépkocsi bal oldali eleje súrolta a kerékpár hátsó részét, de a kerékpáros nem esett el. A következő pillanatban a „Gaz 69”-es gépkocsi hátulról olyan lökést kapott, hogy 9,5 méterre csúszott előre. A „Zsiguli” személygépkocsi fékezés nélkül rohant bele az állóra fékező „Gaz 69”-es hátsó részébe. A baleset következtében a „Zsiguli” személygépkocsi vezetője könnyű, míg utasa 8 napon túl gyógyuló, súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett. Az utas később a kórházba szállítás után meghalt.

A „Zsiguli” vezetője elsősorban a kislányt, míg másodsorban a „Gaz 69”-es vezetőjét hibáztatta a tragikus végű balesetért.

Tévedett a „Zsiguli” vezetője, mert ezért a halálos kimenetelű balesetért büntetőjogilag kizárólag ő volt a felelős. Felelősség pedig azért terheli, mert nem tartotta be a KRESZ 58. §. (1) bekezdés rendelkezéseit, mely szerint „Az egymás mögött haladó járműveknek, olyan követési távolságot kell tartaniuk,

amely a biztonságos megállást — az elől haladó jármű hirtelen lefékezése esetén is — lehetővé teszi.” A „Gaz 69”-es vezetője észlelve a szabálytalanul kihaladó kerékpárost — a baleset elkerülése érdekében — hirtelen fékezett. A „Zsiguli” vezetője észlelve az elöl haladó jármű fékezését, maga is fékezett, de mire a fékhatás jelentkezett volna, már az összeütközés meg is történt.

A kerékpáros kislány ugyan KRESZ-szabályt szegett, mert figyelmen kívül hagyta az 55. §. (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseit, nem biztosított áthaladási elsőbbséget a védett útvonalon haladó járműveknek. De ezen KRESZ szabályszegés nincs ,okozati összefüggésbe |a bekövetkezett balesettel. A kerékpáros kislány akkor lett volna felelős a balesetért, ha a „Gaz 69”-es személygépkocsiban ülők élete került volna közvetlen veszélyhelyzetbe. (Pl. ha a fékezés hatására megcsúszik és az árokba borul, vagy a hirtelen fékezés következtében a gépkocsi utasa fejét a szélvédőüvegbe üti.) De még ebben az esetben sem lenne felelős a „Zsiguliban” levő halálos balesetért.

A „Gaz 69” típusú személy- gépkocsi vezetője sem hibáztatható a halálos eredményért, mert ő észlelve a kerékpáros kislány szabálytalan kihaladását, a baleset elkerülése érdekében erőteljesen fékezett, betartva a KRESZ 34. §. (2) bekezdés

rendelkezéseit.

Okulva a baleseten — kü- lönöses lakott területen belül — tartsuk be a megfelelő követési távolságot, mert nem lehet tudni melyik utcából halad ki szabálytalanul valamilyen jármű és kényszerű, hirtelen fékezésre az előttünk haladó gépkocsi. Nem hivatkozhatunk jogszerűen a szabálytalanul kihajtóra, mivel a követési távolság be nem tartása miatt következik be a baleset.

Dr. Sápi János közlekedési ügyész

gádja kitüntetés reményeink legfelső foka volt. Ezt sikerült elérnünk. Most bizonyítani kell, hogy nem érdemtelenül kaptuk. Továbbra is együtt dolgozunk, vállalásainkban igyekszünk újat hozni, ez évben pl.: a DH kapcsolatosan, önellenőrzéssel selejt nélkül készítjük el a szivarokat.

A „Kossuth Zsuzsa” szocialista brigád a brigádmozgalomban minden évben fokozatosan haladt egy lépcsőfokkal fentebb. 8 év eredményes munkája után aranyérmesek, a 9. évben szintén, a 10. évben Vállalat Kiváló Brigádja, a 11.-ben pedig Szakma Kiváló Brigádja.

A szocialista együttélés tekintetében példaként lehet állítani őket a gyárban. Komoly, fegyelmezett dolgozók, többszörösen kitüntetett Kiváló Dolgozók, brigádvezetőjük a Munkaérdemrend bronz és arany fokozatának tulajdonosa, hárman az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést viselik. Élenjárnak a társadalmi munka akciókban. Többen külön társadalmi munkát is végeznek, pl.: városi tanács vb-tag, vagy a vállalati szb tagjaként.

Mint tapasztalt brigád, segítettek az alakuló brigádoknak tanácsaikkal, patronálták őket, míg azok megerősödtek. Komoly érdemeik vannak abban, hogy létrejöhetett és eredményesen működik a szivarágazati Szocialista Üzemrész.

Ehhez csak gratulálni lehet.!

Hasonló kérdésekkel kerestem fel a éigarettaelőkészíté- si osztályon Dongó Istvánnét és Szarvas Györgynél, a Béke és November 7. szocialista brigádok vezetőit.

A két brigád a szó igazi értelmében testvér brigád. Szétválasztani őket, nem is lehet, azonosak a feladataik, problémáik, ez nem is csoda, hisz egy osztály két műszakját foglalják magukban. Eltérő csak a külön munkaidő. A két brigádvezető 10 év munkája közül válogat. Előttünk a brigádnaplók, melyek hűen vallanak egy évtized eredményeiről, problémáiról, élményeiről. Lapozgatunk a naplókban és a két brigádvezető feleleveníti a brigád munkáját.

— Osztályunk az 1960-as évek elején még igen elavult technológiával dolgozott. Zsúfoltság volt, dohánycsomók és levelek mindenfelé. 1962-ben egy nagyarányú technológiai változás indult el a termelékenység növelése a minőségi munka javítása érdekében. Mint minden változás ez is komoly erőpróba elé állította az osztály dolgozóit.

Az új technológiai rendszer kidolgozását úgy kellett végrehajtani, hogy mellette a gyártásnak szükséges vágatot biztosítani kellett. Éreztük, hogy a feladat nem min.- dennapi, s ezt csak a munkaverseny egy magasabbfokú rendszerével lehet megvalósítani. így alakult meg a Béke brigád és a November 7 brigád 12—12 fővel. A kezdeti évek nehézségeit sikeresen elhárítottuk és brigádunk munkájának mindig eredményei voltak. Minden év hozott új feladatokat, melyekben úgy éreztük aktívan részt kell vennünk, hajtott bennünket a tudásvágy, szakmai, politikai és ideológiai téren minél többet megtanulni. 1965-ben megindult e filteres cigarettagyártás is, majd a választék egyre bővült. Űj gyártmányokat kísérleteztek ki és vezettek be Természetesnek tartottuk akkor mái(, hogy brigádban dolgozunk. Létszámunk is állandóan emelkedett, jelenleg már 21 fővel dolgozik egy- egy brigád.

— Olyan sok szép emlék fűződik minden együtt eltöltött évhez, ezt másképpen már elképzelni sem tudjuk. Lelkesek, aktívak a brigád tagjai. Csak egyetlen kiragadott példát a sok közül: Ha az új technológiai gépsorban valamelyik részen törés, vagy kisebb hiba adódik, az egész vonalnak le kell állni, néha komoly időkiesés jelentkezik így. Tudjuk azt, hogy nekünk a gyártással szinkronban kell dolgozni, azért, mert nálunk probléma volt nem állhat meg az egész ágazat termelése. A délutános műszak szó nélkül, munkaidőn túl dolgozik, addig, míg a napi beütemezett programot nem teljesítjük. Véleményünk szerint, ha itt nem két ilyen nagy létszámú szocialista brigád volna, ilyen esetekben a vágat biztosítása komolyabb problémát jelentene.

A munka mellett tanulunk is, középiskolába, szakmunkásképzőbe, politikai oktatásokra járnak brigád tagjaink. Az is tény, hogy munkánknak minden évben a jutalma is megvolt. Fokozatosan nyertük el a brigádmozgalom kitüntetéseit, kétszeres aranyérmesek vagyunk és a 10. év eredménye meghozta számunkra a „Vállalat Kiváló Brigád”-ja kitüntetést.

— Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy nemcsak a brigádtagok dolgoznak lelki- ismeretesen, példamutatóan, hanem mondhatnánk, hogy az egész osztály, hisz szocialista üzemrész, és mint ilyen a vállalatnál a mi osztályunk volt az első, azóta is változatlanul, töretlenül dolgozik. Ez évben nyertük el nyolcadik alkalommal a kitüntetést.

— Terveinkről annyit, hogy továbbhaladni úgy ahogy eddig is tettük, a munkának azt a részét megfogni, amelyik a legnehezebb. Szeretnénk sokat tanulni, ezért tapasztalatcserére megyünk Sátoraljaújhelyre és Pécsre. A már közismert hármas jelszó — „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” — nem halványult az elmúlt évtizedben, hanem évről évre mind kézzelfoghatóbb eredményeket hozott.

Nem kívánságokat fejez ki, hanem megvalósítandó és megvalósítható célokat, amelyeket a brigádok saját maguk elé tűzték, s amelyek egyben a mozgalom szocialista tartalmát is tükrözik.

Biztost támaszt — erőtartalékot — jelentenek a vállalat politikai és gazdasági vezetése számára a termelési problémák megoldásában.

Nemcsak a saját munkájuk válik mind eredményesebbé, hanem magukkal ragadják, előre lendítik dolgozó társaikat is.

Megértik és megvalósítják, hogy szocialista módon élni és dolgozni egyet jelent a munkában, a tanulásban és a társadalmi életben való helytállással.

Ha osztályozzák az életet ezek a dolgozók egyhangúan jeles osztályzatot kaphatnának.

Nagy Béláné