Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
Kitüntetett jóink A jubileumi ünnepségen Kelemen Antalné, minőségi ellenőrt, aki közel 30 éve dolgozik kiválóan a gyárban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Domán Lászlót, gyárunk igazgatóját eredményes munkájának elismeréseképpen a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Visnyei Miklós főműszerészt a Munka Érdemrend i ezüst fokozatával tüntették ki. Török Lajosné laboratóriumi vezetőt a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Ugyancsak a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Juhász István dohányvágót. A hőskortól a máig Szivargyártásunk 75 eve AZ EGRI DOHÁNYGYÁR alapításától kezdve, 38 éven át kizárólag szivarokat gyártott. Most a 75 éves jubileum időszakában illendő tehát megemlékezni a szivargyártás „hőskoráról”, a szivarozás, mint dohányzási formáról, annak ízlésbeli változásairól, valamint a jelen szivargyártásának néhány problémájáról. A századforduló éveiben a Dohány jövedék 450—500 millió szivart gyártott évenként, míg a mostani éves termelés 38—40 millió között mozog. E két szám összehasonlításából azonnal kitűnik, mennyit változott a „dohányzási divat” nagyapáink korától az unokák ízléséig. Hasonló arányokat lehet találni a pipázás terén is. Századunkban a technika gyors fejlődésével életritmusunk is fokozatosan megváltozott és egyre kevesebb idő jut a legélvezetesebb dohányzási formák hó- dolásának. Akik a mai napig is nagyon okosan kitartottak a szivarozás mellett, rákény- szerítették a gyárat a szivarformák megváltoztatására. A mellékelt ábrát érdemes közelebbről megvizsgálná. A FELSZABADULÁS előtt nagyméretű, különböző formakiképzésű szivarok voltak forgalomban. Természetesen a térfogatából adódóan hosz- szú szivarozási időre biztosította az igen bő füstöt. A második sort vizsgálva kitűnik, hogy a felszabadulás után már szolidabb formák és vékonyabb szivarok felé tolódott el a fogyasztók ízlése. A harmadik sorban bemutatott szivarformákat már nemcsak a megváltozott igények, hanem a technológia fejlődése és gépesítése hozta létre. A kisméretű szivarok irányába való eltolódásnál persze találkoztak a gyár és a fogyasztók érdekei is. Például egy vékony Caró szivart egyharmad idő alatt lehet elszívni mint a jelenkor óriását a Pilvaxot. Viszont a vékony szivarok technológiájának gépesítésével 600—700 százalékos termelékenységnövekedés van, a formázott, hagyományos gyártmányokkal szemben. Az 1903-as esztendőben az Egrj Dohánygyár 43 millió, szivart termelt 924 fővel, jelenleg viszont a 40 milliós termelést a formaváltozások és a technológia gépesítése következtében 120—130 fős létszámmal lehet produkálni. A formaváltozásokkal párhuzamosan lehet vizsgálni a minőségi szivarok arányait az összfogyasztás terén. Minőségi szivarnak nevezzük azokat a gyártmányokat, amelyek összetétele tengerentúli (Jáva, Havanna, Szu- mátra, Brasil) dohányból áll, vagy ezek arányai túlsúlyban vannak a hazai dohányokkal szemben. A minőségi szivar kellemes ízű, jó illatú, enyhe füstöt ad, míg az úgynevezett tömegszivar erősebb, kevésbé illatos és ízben is elmarad az előzőektől. A MINŐSÉGI SZIVAR aránya az összfogyasztáshoz hasonlítva: 1903-ban 39 százalék, 1910-ben 39 százalék, 1930-ban 14 százalék, 1938- ban 6 százalék, 1955-ben 5 százalék, 1970-ben 2,5 százalék. SZIVAR FORMÁK VÁLTOZÁSA 75é* alatt \ \ \ (\ "S \ y a (á Felszabadulás előtt A S \ S V A / x \j / J A / / /I \ A A / A / / / Felszabadulás uián A / / v A \ \ R \ s pl / / A A \ V \ S S, s sA / / / / /-1 / y 1960-as években P\ / / V 9 / A \ s /> / / / A minőségi szivarok csökkenése egyenes arányban áll a formák egyszerűbbé válásával. Pontos magyarázatot a csökkenési tendenciára nehéz volna adni, de tény, hogy fontos szerepet játszottak ebben az ismert társadalmi változások, valamint a cigaret- tázás divatos hódítása. Komoly szerepet játszik még ezen a téren, hogy a cigarettafogyasztás olcsóbb, mint a szivarozás. Itt szeretném megemlíteni, hogy az egészségre káros dohányzás nem egyformán jelentkezik a dohányzási formáknál. Két dologból kell kiindulni: első, hogy a szivaros és pipázó nem „slukkol”, csak „pöfékel”, a keletkezett füst nincs káros befolyással a légzőszervekre és a tüdőkre. A második fontos tényező, hogy a szivarok füstjének lúgos kémhatása ' van a cigaretták savas füstjével szemben és a dohányzásból eredő gyomor- bántahnak a szivarfogyasztóknál nem jelentkeznek. A „pöfékelés” és a „slukko- lás”-ból következik, hogy a szivarosoknál a nikotin a nyállal együtt a gyomorba kerül, és ott szívódik fel a véráramba, míg a cigarettá- zásnál a tüdő hajszálerein keresztül kerül a nikotin a véráramba. Természetesen maga a nikotin mindkét esetben az ismert káros befolyásokat gyakorolja, de az említett káros mellékhatások szivarfogyasztóknál kevésbé jelentkeznek. Ezért bátorkodtam megemlíteni az előzőekben, hogy a szivarfogyasztók tábora „okosan” kitart a szivarozás mellett. A KEDVES OLVASÓK közül, akik szememre vetnék, hogy agitálok a szivarazás mellett, ajánlom részükre a tárgyban személyes meggyőződésüket. Visszakanyarodva e kis kitérő után a 75 éves Egri Dohánygyárhoz, jelenlegi szivartermelésünk az össztermeléshez viszonyítva 13,51 százalék. Ez a mennyiség azonban (éves 40 millió darab) megfelel az országos éves fogyasztásnak. Ebből adódó feladatunk, hogy ezt az igényt minél magasabb fokon kielégítsük. A mai szivarosok többsége a cigarettázók táborából válik szivarossá, és mivel a dohányzás örömeinek a normáit a cigaretta adta élvezetekkel egyeztetik, ennek megfelelő igényekkel lépnek fel a szivar minőségét illetően. A szivarokkal szemben támasztott általános minőségi követelmények, hogy jól égő, illatos aromájú, enyhe füstöt adók legyenek, alacsony nikotintartalommal és nem utolsósorban olcsók is. A felsoroltak ismeretében igyekeztünk az elmúlt öt esztendő alatt a szivarágazat fejlesztését végrehajtani. A SZIVAR-ELŐKÉSZÍTÉS gépesítése nemcsak a nehéz fizikai munka kiiktatását je- , lentette, hanem komoly minőségjavulást is hozott: alkalmassá tette a Csongor szivarbél pácolósát, amely jobb ízű és enyhébb szivart eredményezett. A gyártáson különböző újítások révén végrehajtott gépesítések elsősorban a nehéz fizikai munkákat szüntették meg, de emellett például a bábaggregát beállítása jelentős minőség- javulást is hozott a szivarok egyenletes kitöltése terén. Próbálkoztunk új szivarok (Tünde, Pilvax, Novitas) kibocsátásával is, melyek közül a legnépszerűbb a Novitas lett. Továbbá nagyon örülünk, hogy a Pilvax szivar viselheti a „Kiváló áruk fóruma” kitüntetést. A szivarágazatról indult el útjára a cigaretta és a szivar közötti átmenetet képviselő Corvina szivarka, — amely jelentős mennyiségű szivardohányt tartalmaz —, de a fogyasztásból ítélve nem nagy sikerrel, ennek Okát viszont érdemes volna kideríteni. Annak ellenére, hogy e fejlett, modem gyárban nem számottevő a szivargyártás volumene és nem hoz túl sok összeget a nyereséghez, kötelességünknek érezzük, hogy az ország szivarostáborának igényeit kielégítsük. CÉLUNK, hogy enyhe, jó minőségű tömegszivarral megnyerni fogyasztóink elégedettségét, hogy a következő jubileumi évfordulón utódaink a százéves szivargyártásról adhassanak számot. Kiss Ferenc oszt. vez. Amíg az ötletből valóság lett... Fial a Tivadarné csapatvezető a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adta át. A 75 éves évforduló ünnepségeit megelőző szervezés tulajdonképpen már o nyári hónapokban megkezdődött. Megalakult a jubileumi bizottság. A reszortok gazdára találtak. Egyelőre még tárgyalóasztal mellett — lassan kialakult az ünnepi rendezvénysorozat programterve. Ctletek, számok, elképzelések, vélemények — ellen- vélemények és rohantak a napok, a hetek. Közeledik november, az ünnepi hónap. Megélénkültek, viharossá váltak a megbeszélések, értekezletek. Sok az akadály, idegzsongató topogás, értetlenség ... és az idő könyörtelenül rohan. A ma tükrében bemutatni a 75 évet, bizony nem kis jeladat. Nem is a jelennel van a probléma. Találtunk anyagot a kiállításhoz bőven. Nagy gondot a múlt bemutatása jelentett — az archív anyag összegyűjtése. Levéltárak, múzeumok, porosodó polcain lázas keresgélés kezdődött. Színes, művészien kidolgozott építészeti rajzcsodák kerültek elő. A gyár eredeti építési dokumentációja. Műleírások — cikornyás körmondatok ... „Nagy tekintetű, főhatóság, méltóságuknak” — rég elfelejtett szavak, kifejezések. Lassan, ijesztően lassan gyűlt az anyag. Segítség kell, az öregek segítsége. És segítettek. Nyugdíjas gyáriak, a régi gárda! Előkerültek a féltve Őrzött emlékkincsek: fényképek, megsárgult okmányok. Szép fiatal lány a válogató asztal mellett — „17 évig ültem ezen a széken” — mosolyodon el a fehér hajú kis öregasszony — dédnagymama. Kerestem a csuparánc, fáradt arcán a régi vonásokat. Megcsillantak az öreg szemek, megértették pillantásom. — „Bizony ilyen voltam akkor”... a kisuno- kám a legkisebb, a Bandi lánya, ő nagyon hasonlít rám, egyetemista. És már kezében remegett a másik fénykép — a kisunokáé. Egymás mellett mosolyog a két leányarc, szinte egyformák, szinte nincs különbség — csak egy félévszázad. Férfi csoportkép — fiatalok valamennyien. — Ez itt elöl, a harmadik vagyok. Gyerekarc nézett rám a képről. Másként állt még a bajusz Sanyi bátyám — próbálom valahogy leplezni zavarom, hogy nem ismertem meg. Az, a bajusz. Mert hogy nem igen volt akkoriban, lehettem vagy tizenhat éves — simítja meg deres bajuszát az öreg. Es érkeztek egymás után a régi emlékek. Gyűlt az anyag és rohant az idő. Helyükre kerültek a fehér tablókon a képek, rajzok, feliratok. Ideges, pattanásig feszült a légkör. Rendben, készen lesz-e minden? A nappalok egybeolvadtak az éjszakákkal és... a megnyitás november 6. Fáradtan, kialvatlanul, de nagyon boldogan éreztük valamennyien, hogy nem volt fölösleges a munkánk. Bejegyzések a vendégkönyvben — dicsérő szavak, gratulációk. Azt hiszem, mindenki számára maradandó emlékké vált az ünnepi hónap. Közreműködőknek, vendégeknek egyaránt.
