75 éves az Egri Dohánygyár - Az Egri Dohánygyár Jubileumi Lapja, 1971
1971-11-01
A nagy díjat in elnyertük A minőség követelmény az Egri Dokánygyáriian Az MSZMP X. kongresszusának tiszteletére hirdetett munkaversenyben elért eredményeiért a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászló val tüntette ki a gyárat. Aki akar tanulhat \ korszerű technika korszerű tudást követel írta: Fiaikovics István és Kovács László Ma már megszokottá válik az a szemlélet, hogy a termelési eredmények növelése csak a minőség fokozatos, állandó javításával együtt valósítható meg. A korszerű, nagy teljesítményű gépek térhódítása, a nagy sorozatok gyártása új, fokozott követelményeket támaszt a termelési szervezés mellett a minőségellenőrzési munkamódszerek helyes kialakításával szemben is. Az ellenőrzésnek célszerűnek, gyorsnak, rugalmasnak kell lennie, mivel rövid idő alatt nagy mennyiségű termék hagyja el a gyártógépe- ket, s egy-egy hiba, üzemzavar bekövetkezése esetén a „nem megfelelő” minősítésű darabok száma is narry lehet, ha az észlelés kellő időn belül nem történik meg. A nagy sorozatok 'gyártása különösen jellemző a cigaretta gyártásra. Az Egri Dohánygyár gépei átlagosan 2000- 23001 darab cigarettát állítanak elő percenként, azaz egy perces hibás üzemmenet esetén legalább száz csomagocs- Icányi rossz cigaretta kerülhet forgalomba, ha az ellenőrzés nem megfelelő. így érzékelhető, hogy milyen gondosnak kell lennie a minőségvizsgálatnak. A nagy feladatot az eddigi tapasztalatok alapján a gyár jól oldja meg. A technikai korszerűsítés időszakában, az utóbbi 5-6 évben termékeinket sok esetben díjazták, vagy tüntették ki. 1967-ben az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállításon az Egri Dohánygyár a „Kiállítás és Vásár Nagydíját” nyerte el, amellett ötfajta cigaretta kapott díjat. Ugyanezen kiállításon 1969-ben a gyár ismét díjat kapott, a bíráló bizottság kü- löndíját. 1970-ben e kiállítás 1944. decemberében — még dörögtek az ágyúik, romokban állt a város. Előfoújtunk a pincék sötétségéből élelem, munka után kutatva. Eljutott hozzánk a hír, hogy a dohánygyár munkásokat keres. Anyámmal indultunk a gyár íelé — keresztül a romos városom. A dohánygyár kapujában szovjet katonák fogadták bennünket, — Paula néni tolmácsolása útján közölték velünk, hogy dolgozhatunk. Voltunk vagy százan. A munka nehezen indult, nem volt dohány, papír, energia, hideg volt és bizonyta-. lanság! Munkába álltunk, gémberedett ujjakkal, kézzel keretéiben a „Románc” aranyérmet, a „Novitas” szivar ezüstérmet kapott. „Pilvax” nevű szivargyárt- mányunfc 1970-ben az O- MÉK-on aranyérmet, a BNV-n díjat kapott, s „MD” nevű cigarettatermékünkkel együtt viselheti a „Kiváló Árúk Fóruma” megkülönböztető és megtisztelő jelzést is. Emellett kisebb kiállításokon és vásárokon szereztek termékeink értékes elismeréseket, a fogyasztók, a dohányosok pedig a hazai gyártmányok közül keresik az egri gyár termékeit. Az „egri” Fecske ma már „márka”. A cigarettagyártáshoz szükséges anyagokat, a dohányt, a papírt, a füstszűrőt, a barna, vagy fehérburkolópapírt ugyanúgy ellenőrizzük, mint a csomagolás egyes anyagait, a celofánt, a felirattal ellátott csomagolópapírt, az alumíniumfóliát. Tesszük ezt azért, hogy a nagyteljesítményű gépek fokozott minőségbeli igényét — méret, súly, stb. — az anyagok kielégítsék, másrészt azért, hogy a termékek a jó minőség mellett korszerű és esztétikus csomagolásban kerüljenek az üzletekbe, a fogyasztókhoz. Ellenőrizzük menet közben a gyártást és a csomagolást is. A technikai vizsgálatok mellett nagy szerepe van az úgynevezett „degusztációs próbának” is. Talán kevesen tudják, hogy a gyár szákembereiből alákult bizottság mindennap „próbát szív” az előző napi termelésből és csak az a cigaretta kerülhet forgalomba, amely véleményük szerint megfelel az előírásoknak, és az érzékszervi követelményeknek — csípés, illat, aroma, erősség stb. — A szákemberek dohányzó-tudománya, hozzáértése biztosítja a jó megítélést. vágtuk a dohányt. Dolgoztunk, éreztük tevékenységünk fontosságát, kellett a cigaretta a katonáknak csak úgy, mint a kenyér. A fűtetlen teremben folyt a munka, — ha lassan is ment a termelés. Emlékszem a lábunkat tégláikkal melegítettük. Lassan indult meg az élet, — a lakosság, a szovjet katonákkal karöltve hozzálátott az építéshez. Eljött az az idő is hamarosan, hogy a fáradt, öreg gőzgépeket leállítottuk. Áramot kapott a gyár! Nagy, jelentős nap volt ez a gyár, és az emberek életében is. Kigyulladt a fény, mely világított a jövő felé. Fejlődést hozott, az új élet kezdetét jelentette. A jelenlegi módszerek zöme az ellenőrzés menetében kissé elmaradt technikailag a gyártás és csomagolás fejlődése mellett, a hagyományos laboratóriumi eszközökre és a szubjektív, valamint a kézzel végzett vizsgálatokra támaszkodik. Tervet készítettünk a megoldandó feladatok alapján a beszerzendő műszerezés megvalósítására, magyar és külföldi lehetőségeket egyaránt megvizsgálva. Szakembereink tanulmányúton vettek részt az NDK és Ausztria dohánygyáraiban, ahol megismerkedtek a korszerű ellenőrzés módszereivel és követelményeivel. Láttak nagyon gyorsan és precízen dolgozó műszereket, készülékeiket. Míg ma nálunk egy teljes nedvességvizsgálat ideje körülbelül három óra, az NDK-ban vagy Ausztriában ez mindössze 5-6 percet vesz igénybe. Láttáik olyan izotóptechni- kai megoldást, mely a cigarettagyártó gép vezérlését oldja meg úgy, hogy állandóan egyenletes súlyt és kitöltést biztosít valamennyi cigarettának; olyan pneomati- kus berendezést, amely a fil- terrudak (filterszűrők) átmérőjét pillanatok alatt megvizsgálja és egyúttal válogatási lehetőséget is biztosít. A műszerek hiányát ma még nagyobb létszámmal és kézi munkavégzéssel pótoljuk, de az utóbbi egy-két évben már javult a helyzet. Műszerezési programunkat a jövőre vonatkozóan a tröszttel összehangolva készítettük és fejlesztjük, s igyekszünk kezdeményező lépéseket tenni. Bóna Gyula Minőség ellenőrzési osztály vezetője Ha visszagondolok azokra az időkre, amikor az ebédünk fagyott sültkrumpli volt, — a kezünkön hólyagot tört a kés dohányvágás közben — és mégis öröm volt számunkra a munka, tudtuk érezni a munka örömét! Régen volt, de így kezdődött, így folyt az első időben a termelés az Egri Dohánygyárban, a háború véres napjai után, a felszabadult városban, felszabadult emberek első erőfeszítésed nyomán. Nézem a kifafcult karszalagomat, melyre ezek a szavak vannak kivarrva: — „Rabot- nyik tabacsmoj fabriki”. Havasi István Az Egri Dohánygyár technológiai gépei, berendezései, korszerű dohányfeldolgozó gépek. Üzemeltetésük, karbantartásuk szakmailag képzett munkásokat, műszakiakat igényelnek. Egy Garant—Max—Cascade filteres cigarettagyártó gépsor, a termelés során felmerülő problémák elhárítására igényel gépészmérnököt, gépésztechnikust, villamosmérnököt, villamostechniikust, lakatosit, forgácsoló szakembert, villamos szakembert, mechanikai műszerészt, betanított gépmunkást, betanított gépkezelőt. Az itt felsorolt szakmai tevékenységeket kellő színvonalra kell hozni, az üzemeltetés során felmerült problémák megoldása érdekében. A problémák meghatározzák a szakmunkás, illetve a szakember-képzés feladatait. Korábbi tapasztalatok felhasználásával tovább folyik „a dohányipari műszerészképzés”. Alkalmassági vizsgálat alapján történik az új gépek üzemelő műszereinek kiválasztása, majd a műszerészek részére a gyár mérnökei szakmai előadásokat tartanak. 1969-ben mintegy 40 fő műszerészből 14-ein tettek vizsgát a műszerész tanfolyam anyagából. Ezek a szakemberek azóta is a cigarettagyártáson dolgoznak, a gyárnak megbecsült, anyagilag is elismert dolgozói. A szakmunkásképzésnek, illetve a szakmunkás-biztosításnak egyik lehetősége az üzemen belüli iparitanuló- képzás. Az Egri Dohánygyárban 1971. júniusában 10 tanuló kapott szakmunkás-bizonyítványt általános műszerész szakmában. A vállalatnál tanult szakmunkások az eddigi tapasztalatok alapján beváltották az üzemeltetés problémáinak megoldására való elképzeléseket. Már a korszerű gépek mellett üzemelnek. A dohányfeldolgozó szakmunkásképzésen túl a vállalaton belül dolgozók részére targoncavezető, láng- és ívhegesztő képzés is van. Különösen jelentős a láng- és ívhegesztő szakmunkás- képzés. Ezideig mintegy 50 fő vállalati dolgozó sajátította el, és kapott bizonyítványt az említett szakmában. Nagy súlyt helyezünk a dolgozóik ideológiai továbbképzésére is. A párt-, a KISZ- és a szakszervezet szervezésében évente mintegy 250-sn vesznek részt a különböző szintű szemináriumokon. Az Egri Dohánygyárban kihelyezett marxista—leninista középiskola működik. Az első évfolyam 1971. júniusában fejeződött be, 29 fő végezte el az iskolát. Az Egri Dohánygyár — a Debreceni Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben —- dohányipari szakemberképzés ösztöndíjazással segíti, évenként 4—5 tanulónak adományoz ösztöndíjat. A szakközépiskolát végzett tanulók az előírt és szükséges gyakorlat megszerzése után technikusi minősítést is szerezhetnek. Az Egri Dohánygyár a IV. ötéves tervidőszakban 10 technikusi minősítést tervezett. A Munkaügyi és Művelődésügyi Minisztérium 1968- ban szakmának minősítette a „dohányos” munkát. Ez az elismerés lehetőséget ad arra, hogy az iparban dolgozó betanított munkások szakmunkásokká váljanak. Az Egri Dohánygyár gazdasági és társadalmi vezetői a negyedik ötéves terv időszakában kiemelt feladatnak teliintik a szakmunkásképzést. A szeptemberben indult első dohányfeldolgozó szakmunkásképző tanfolyamon, kizárólag nődolgozók vesznek részt. A tanfolyam hallgatói elsősorban csoportvezetők, szocialistabrigád-tagok, kiváló dolgozók. A tanfolyamra való felvétel előfeltétele, hogy a dolgozó nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezzen, legalább 19. életévét töltse be, de 35 év életkor alatt legyen. A tanfolyam 1971. szeptember S-án indult. A szakmunkásképzés elméleti oktatási anyaga 600 óra, de élelmiszeripari szakmunkásképzés tanterve szerint. A gyakorlati képzés teljes egészében munkaidő alatt történik. A tanfolyam előadói a vállalat közép- és felsőszintű vezető szakemberei. A tanfolyam szakmai felügyeletét a debreceni Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet látja el. Felnőtt dolgozók szakmunkásképzésétől sokat várunk, és minden bizonnyal az érintett dolgozók is megelégedéssel fogadják. A szakmunkásképző tanfolyam nemcsak a közvetlen termelésben résztvevő munkásnők szakmai szintjét, de a vállalat műszaki dolgozóinak szakmai fejlődését, ismereteinek gyarapítását is elősegíti. A tanfolyam oktató gárdája a vállalat mérnökei, technikaiból tevődik össze. Az előadásokra va'ó felkészülés egyben az előadók szakmai továbbképzését is biztosítja. „Anyámmal indultunk a gyár felé...“ Emlékek — gondolatok Irta: Zsíros Lajos nyugdíjas, a gyár volt főmérnöke Az 1920-as években kizárólag szivart gyártottunk, 800 —900, főként női dolgozóval. Manuális munka volt, igen hosszú gyártási és átfutási időkkel. Mindez aránytalanul nagyobb gyártó és kezelési teret igényelt. A legfontosabb technilcai feladat a dobozfűző gépek, a bábgördítő gépek, a 0.5 atmoszféra nyomású öreg kazánok üzemeltetése, kisebb épület-karbantartási munka és a felsőtár- kányi forrásfoglalások vízvezetékeinek üzemben tartása volt. Az 1930-as években a szivarfogyasztás rohamosan csökkent. Az egri gyár is kénytelen volt cigarettagyártásra átállni. Ma már szinte elképzelhetetlen módon, a munkásnők pergamen és töltőrudacskák segítségével gyártották a cigarettát, majd százas egységekbe kézzel csomagolták. Később 25-ös csomagocskákat is készítettek és töltöttek meg cigarettával — ugyancsak kézzel. Az 1930-as években alacsony — 30—40 ezer/óra teljesítményű U. M. gépekkel is gyártottunk cigarettát. Ennek ellenére továbbra is hosszú ideig manuális munka volt a jellemző, különösen az előkészítési területen. A 30-as évek végén ismét gyártott szivart a gyár, de most már lényegesen kevesebb mennyiséget. Ebben az időben a gyártási fázisok közül csak a dohányvágásnál és cigarettagyártásnál dolgoztunk géppel. A többi helyen kézzel folyt a munka és kézzel végezték az anyagmozgatást is. Ezt a „műszaki fejlettségi fokot” érte el a gyár közvetlenül a II. világháború előtti időben. A háborút követő napok, hónapok eseményei, a helyreállítás munkájának története — amely szovjet katonák segítségével indult meg —, a gyár dolgozóinak helytállása, külön fejezetei érdemel. Ezekben én a háborús események miatt nem vehettem részt. A II. világháború után a belpolitikai és társadalmi változások mozgásba hozták a dohányipar állóvizét is. Több dohánygyár működését megszüntették és ebből eredően az üzembe maradt gyárak termelési feladata, a fogyasztás nem várt nagymérvű növekedése miatt jelentősen megnőtt. A leállított gyárak felszerelését a működő gyárak kapták, az egri gyár modernebb gyártó (Triumph) és csomagoló (Niepmann) gépeket kapott. Az 1950-es évek elején izgalmat okozott, hogy az Egri Dohánygyár működését a felsőbb hatóságok meg akarták szüntetni. A városi pártszervezet érvei alapján az irányító hatóság azonban ettől a szándékától elállt. Az 50-es évek elején a cigarettagyártást már nagyobb teljesítményű gépekkel (Ta- bakuni: Rapid 1700—1900/p.), a szivargyártást modem fonógépekkel láttuk el. Továbbra is igen elmaradott volt mind a cigaretta, mind a szivargyártás előkészítési része. A technológiailag különösen nagy gyártóteret kívánó szivar előkészítést modernizáltuk először. A munkát házilag végeztük. Ez látszott a leggyorsabban és a legjobban megoldhatónak. Sikerült egy összefüggő gépesített feldolgozási vonallal itt a gyártótér igényt mintegy egyötödére csökkenteni. A többi területen a fogyasztás és a termelési tervek növekedése egyre inkább sűrítette a gyártótér viszonylagos befogadóképességét. A hagyományos technológia megbízhatósága megszűnt. Üj utakat kellett keresni. Elsősorban új gyártótér építése, majd új technológia alkalmazása vált szükségessé. 1953. és 1959. között emelet-ráépítéssel és új gyártási épületszárny építésével 4000 négyzetméterrel bővült a gyártótér. Az új technológia, amely ezekre az új létesítményekre épült, alapjaiban is más volt, mint amit eddig alkalmaztunk. Ennek megfelelően az így készült cigaretták is más típust képviseltek. Természetes volt, hogy a régi és az új technológia képviselői között éles vita alakult ki a dohányiparon belül. Mivel 1954. és 1964. között beruházási összeg tőkés viszonylatban nagyon kevés állt a dohányipar rendelkezésére —, ezért kénytelenek voltunk a technológiához szükséges — főként előkészítési — gépeket saját erőből előállítani. A kulcsgépeket Vakuum-ka- zán (Skoda), kocsányozógé- pet (Tabakuni), vágógépet (Hauni) kapott a gyár, a közbeeső vonalat ki kellett építeni. Ezek a gépek nem voltak olyan tökéletesek, mint amilyeneket prospektusokból és személyes tapasztalatok alapján külföldi dohánygyáraktól ismertünk. Mégis csak a legnagyobb elismeréssel kell szólni mindazokról a szakipari munkásokról, mérnökökről, akik ebben a munkában lelkesedésükkel, találékonyságukkal és szorgalmukkal részt vettek. Ez a munka évekig tartott. 1963 végén kialakult az új technológia váza, még sok finomítást, kiegészítést, továbbfejlesztést, új eljárások alkalmazását, megfelelőbb gépek beszerzését, régiek lecserélését igényelték. Ezekben a munkákban én már nem vettem részt. Az Egri Dohánygyárban adva volt egy olyan műszaki bázis, amely gyakorlott, fegyelmezett munkáskollektívájával, a további fejlesztés alapjait biztosította. Elismerés illeti mindazokat, akik ezt a lehetőséget igen jó érzékkel és hozzáértéssel magas fokon továbbfejlesztették, és ennek eredményeként az Egri Dohánygyár ma a Magyar Dohányipar legmodernebb gyára. Meleg szívvel gratulálok kiváló munkájukhoz, és további sikereket kívánok.
