Egészségügyi Kiadás, 1925-1926

1926 - 1926-01-23 [1879]

Beszámoló a Diok-féle vörhenyeltásókkal szerzett tapasztalatokról /Á Budapesti Kir.Orvoségyesülét ülése./ A puiapesti Királyi Orvosegyesülét január 17.-én és 23.-én tartott tudományos üléseiben számoltak be Prof,Bókay János és Johan Béla a Dick-féle eljárás serán szerzett tapasztalataikról. Jóbant_Béla első előadásában a vörheny kórtanáról beszél a Dick-féle munkák szempontjától. Hangsúlyozza, hogy a munkát, melyet az egészségügyi refoxairoda támogatásával a Dick-eÍj árassal folytatott, kísérletnek tekinti. Miután a Oaronia-féle kísérletek más helyen nem nyertek megerősítést, egyelőre nincs pozitiv támpontunk arra, hegy a vörhenyt filtrálható virus okozza. Saját megfigyelései alapján sem látja kizártnak azt, hogy a vörhenynek tényleg streptooocus haemolyticus a primaer kórokozója ee azokat a tüneteket, melyeket eddig a vírusnak tulajdonítottak, e streptoco'ous-toxin okozná. Vörhenyes betegek torkában gyakran tiszta tenyészetben, de majdnem mindig kimutatható ez a baktérium. Említi Joohmann nézetét a kórokozókról. Magyarázza a toxin hatásként felfogható oxanthemák előidézésben a nyirokutak szerepét, utal az orbánc analógiájára. A Dick-házaspár vizsgálatai határozottan nagy mértékben indokolják, hogy a vörheny,megelőzést . e streptococusokra alapítsuk, bárha a fogékonyság eldöntését ri<eg nem tekintik, mindenütt biztosnak. Ismerteti a továbbiakban a Dick-£éle ^róbákhcz szükséges toxin készitési módját. E toxinnal eddig Magyarországon mintegy 17.00C gyermeket vizsgáltak, ebből 4500 gyermeket Budapesten. Bóka^ _Jáno_s £gyetemi_tanár_elöadásában nagy történelmi visszapillantást .veT a vőrheny-járvánvokra. összehasonlítja

1 azokat a "

f ' - diphtheriajárványokkal, majd részletesen taglalja a fertőzésre vsí<C hajlamosságct és r a védekezés legújabb mfdjait, a Dick-kisérletek történetét. Ezután beszámol a Budapesten végzett vizsgálatok; közel 5CC0 bőrpróba /Dick-test/ és ötszáznál több védőoltás eredményeiről. Tapasztalatait a következőkben foglalja össze; 1./ A bc'rpróbáról szerzett tanasztalatok javarészt megegyeznek a külföldi vizsgálókéval, a bőrpróba eredrienye és a vörheny iránti fogékonyság között összefüggés áll fenn; ?./ A toxinnal való akti© immunizálá3, methodikus toxin-befecskendezéssel az esetek zömében a szervezetet a Díckjróbára negatívvá teszik. Az eljárás megfelelő toxinnal megfelelő ,adagclás mellett veszélytelen. További gondos adatrgyüjtés szükséges a részletkérdések tanulmányozására; 3./ Az antitoxicus kezelés gyógyító hatása bizonyítottnak vehető, gyakorlati alkalmazása továbbtanulmányozást igényel; 4,/ A Dick-féle eljárás a vörheny elleni küzdelemben rendkívül fentosnak mutatkozott; 5./ Vizsgálatainak eredménye alapján javasolja az egészségügyi refomiroiának, melynek felszólítására az eddigi munkát vezette, hogy a Díck-oltások körül követendő eljárásnak az orvosi gyakorlatba való bevezetéséről a népjóléti miniszterhez előterjesztést tegyen

s £ohonn_Béla előadásának második részében beszámol a vidéki vizsgálatok erodményeiroí. Kiderül, hogy a Dick-próba szerint vörhenyre fogékony gyermekek legnagyobb százaléka 2-4 éves. Körülbelül IC.000 vidéki gyermekről nyert statisztikája feltűnően hasonlít az amerikai statisztikához, ami azt bizonyltja, hogy e próbák eredménye a szervezetbon reji* törvényszerűségen alapul. Számos esetben azt tapasztalta, hogy mig a gyermekek nagy részét sikerült in.munizálni, addig egy részük három oltás után is mutatta a hajlamossági reakciót, További vizsgálatai során azt látta, hogy az eleinte gyengén reagáld gyermekeknek legalább aégy oltást kell adnunk, amig azok is immúnissá válnak. Ha most azt a kérdést vetjük fel, hogy va^-on abban a korban történik-e a legtöbb vörhenymegbetegedés, amely korban a legtöbb gyermek mutat hajlamosságct a vörhenyre. ugy a következő megállapításra jutunk. A statisztikai adatok összehasonlítása során kitűnik, hegy két tényezötöl függ az, hogy egy gyermek megkapja-e a vörhenyt; egyrészt a vörhenyre való hajlamosságtól, másrészt attól, hogy ki van-e téve a fertőzésnek Bár a kisérletok szerint a 2-4 éves gj^ermekek között 3okkal több a vörhenyre hajlamos, mí.nt az idősebbek között, mégis itt a megbetegedések száma kisebb, Ennek oka pedig az, hegy az iskolás korban levő gyermekek jobban ki vann. ,k téve a fertőzésnek, /Folytatása következik,/