Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1933
4 Istentől rendelt Főpásztorunk és lelkivezérünk; hozzá köt tehát érettünk való hathatós imáiban való reményünk. Hozzá köt végül, mint emberhez az utolsó évtizedek rengeteg közös élményének, szenvedésének, törekvésének, küzdelmének, nemzeti reménykedésének emléke. Úgy érezzük, hogy hozzá köt minden lelki kapocs, ami teremtő Istenünk világrendjében az embereket összefűzheti. Kell-e tehát valakinek magyarázni, hogy milyen lélekkel kisértük Öt római útjára és hogyan vártuk vissza? vitéz Veszprémy Dezső. GÁRDONYI EMLÉKEZETE.*) Oda. Egednek alján halkul már az élet . . . Virág nem szór már színt és illatot, Az őszi szellő búsongó dalában Tán Rólad suttog, drága nagy halott! Eljöttünk most is emlékezni Rólad, Feléd tíz évnek friss emléke vonz, S míg elmerülünk az emlékezésbe, Szívünk gazdagszik, lelkünk áradoz. Mert nemzetünknek fénysugára voltál, A lelked szállott nagy eszmény felé, Ujjongva szállt a régi bérctetőkön Múltúnkat festve önszemünk elé. Te dolgoztál, mert zsongott álmaidban Ifjúkorodnak tündérreggelén S a férfikornak érettebb szakában A múlt s az erre épülő remény. Sarunk megoldva lépjünk hát e helyre ! Nagy költő-lelked szállong itt talán, S tovább szövöd tán csodás álmodásod Megihletten az őszi szél dalán. *) Előadta a szerző a Gárdonyi-Társaság megalakulása tízéves évfordulójának ünnepén.
