Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1933

0

Az életed is csupa álmodás volt,

Álom a múltból, amely felragyog . . .

Egernek múltja ott élt a szívedben Bizonyság ím : az Egri csillagok /

Kaptára voltál kedves kis faludnak,

Hol minden gyermek csak Tőled tanult;

A népnek lelke Benned újra éledt;

Az én falum meggyőzően tanúd !

Ami a nemzetiélek rejlő kincse,

Ami népünkből Benned érett meg,

Ami újjá lett Benned nagy időkből:

Reánk hagytad a szellem fényedet!

Az Elet . . . millióknak küzködése,

Hisz a világ egy órjás hangyaboly . . .

S mert minden porszem az egésznek része,

Nagyok s kicsik munkája itten egybefoly.

Ki porszemét a nemzet szent ügyének így összegyűjti lankadatlanul,

Nem élt hiába, embermunkát végzett,

S emléke él, bár ő is sírba hull.

Jó mesgyén jár a szorgos emberélet,

Ha munkájának megmarad nyoma;

Eszménye lesz az újabb nemzedéknek,

Ily szebb jövőnek lész Te záloga!

»Kört» alkotánk hát, neved hordozóját,

E Társaságban múltad hí, tanít;

A célunk, hogy terjesztve összeszedjük Élted könyvének összes lapjait.

Nagy célunk ez és szárnyra bátorító,

Mert jobb részed, lelked velünk maradt,

S utódaid majd lelkesedve nézik,

Hogy mit tehet szív, ész és akarat.

Pihenj! . . . Álmodd tovább a síri álmot,

Múzsák kegyeltje s felkent lantosa,

Körünkben, hol a szellemed sugárzik,

Nem tűnik el az emléked soha!

Eger, 1933. november 25. Vitéz Veszprérny Dezső.