Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1933

ÉRSEKFŐPÁSZTOR-FŐ VÉDNÖKÉN K GYÉMÁNTMISÉJE.

Érsekfőpásztorunk, intézetünk fővédnöke 1933. augusztusában tartotta meg gyémántmiséjét Rómában. Ezen a gyémántmisén, ha fizikailag nem is volt lehetséges, de lélekben minden hívője bensőségesen résztvett. Hívőinek különösen felfokozódott figyelme, szeretete, tisztelete, hódolata kísérte őt fel a Szent Péter-templom oltárának lépcsőin.

Hogy honnan van ez a különös rajongás, amellyel egyházmegyéje körülveszi az ősz főpapot, azt nem kell az archidiöcéje keretén belül senkinek sem magyarázni és ha az ünnep évében mégis meg akarunk erről emlékezni, akkor nem bírunk el semmi csengő, keresettnek látszó nyelvezetet, hanem csak a szív legösztönszerűbben feltörő kifejezéseinek adhatjuk át a szót.

Hozzája köt a hála: felülmulhatatlannak látszó jóságáért és felbecsülhetetlen adományaiért és mindenek felett azért az erkölcsi támogatásáért, amellyel magas székéből állandóan segítségünkre jön korunk borzasztó lelki válságaiban és sokszor tanácstalan küzdelmeiben.

Hozzá köt a tisztelet, amely nemcsak hivatali és hierarchikus' állásának szól, hanem személyének is; azokra a nemes, személyes tulajdonságaira gondolunk, amelyeket a háború, az istentelen forradalmak, majd az azóta felettünk lebegő krízis nehéz óráiban volt alkalmunk félreérthetetlenül megismerni.

Hozzá köt a gyermeki ragaszkodásunk egy neme: a főpásztor és szerető atya fogalma itt összeolvad. Elszak óhatatlanul érezzük ezt a kapcsolatot az ősz főpásztorhoz s úgy látjuk, hogy ez a magas rokonságunk ránk hasonló szeretettel gondol, sőt azt is hisszük, hogyha majd őt is, minket is magához szólít az Úristen, a lelki rokonságból folyó szeretetét és közbenjáró imáit a magasból ittmaradó fiainkra és utódainkra is kiterjeszti.

Hozzá köt vallási meggyőződésünk folytán az a tudat, hogy Ó