Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1928
13 Budapesti tanári életem a pozsonyinak folytatása volt, de nem minden vonatkozásban. A fővárosi tanár élete nem kapcsolódik sem szorosan, sem bensőségesen az iskolához. Tanár és tanítvány között lazább a kapcsolat, mindazonáltal abban a fejlesztendő gimnáziumban, ahova kerültem, s hat évig dolgoztam, mindenképen arra Törekedtem, hogy legalább az én osztályomban a pozsonyi iskola levegőjét teremtsem meg. Ámde hiányzott a szerencsés környezet, a kisebb és egészségesebb szellemű város, hiányoztak a mélyen gyökerező hagyományok, s a tanuló ifjúság lelki habitusa, természetes simulékonysága, egymás iránt nyilatkozó együttérzése. A tanártestület tagjai nem simultak kellőképen egymáshoz, a kenyér hűre lenyűgöző gondjai sokszor háttérbe szorították az iskolát, s a nevelő hatás csak egy-két kiváltságos lelkű, hivatása magaslatán álló tanárra szorítkoztak. Egy-egy osztály keretében lehetett valamit csinálni, de az iskola maga nem alakult egységes szelleművé. Az a hat esztendő, melyet ennél az iskolánál eltöltöttem, érzelmi hatásában messze mögötte maradt a pozsonyi gyönyörűséges hét évnek. Voltak tehetséges, sőt nagyon eszes tanítványaim, voltak ragaszkodó szülők, megértéssel és tisztelettel viselke- dők az iskolával és tanárral szemben, de volt olyan is sok, aki tele volt követeléssel, ellenséges érzülettel, s a viszony iskola és szülői ház között nem alakult ki egészséges szellemben. Két külön, meg nem értett világ állott nem egymás mellett, hanem olykor egymással szemben. Viszás volt az nekem, de segíteni rajta csak a magam tanítványainak szülői körében tudhattam. Hányszor fordult elő, hogy az iskola intézkedéseivel elégetlenkedő szülők hozzám jöttek panaszaikkal. A bizalom jól esett nekem, de tanácsnál egyebet nem adhattam nekik, legfeljebb az agresszívebb indulatkitörések lefokozását érhettem el. Ilyenkor a pozsonyi kilenc esztendő harmóniás -emléke volt számomra a megvigasztaló s az erőadó forrás. * * * 1904 szeptemberében megnyitottuk a tisztviselőtelepi gimnáziumot. Új világ, új munkakör várt reám: új iskola szervezése, a fészekrakás, a teremtés, a nevelés ügyének továbbmunkálása, mert már nem egy osztályban, nem az önképzőkörben, hanem egy egész iskolában, és olyan környezetben, amely az ujatalkotáshoz alkaimasaobnak látszott. Kitűztem célomul, hogy a magyar fővárosban a vidéki iskola hamisítatlan szellemét honosítom meg. Ami
