Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1940
9 műveltséget a külső leányos, finom modorral össze tudja egyeztetni. Nagyon szépen kérem továbbá a kedves Szülőket, hogy a gyermek helyesen értelmezett érdekeit szolgálják. Igen téved tehát az, aki . az iskola munkáját a gyermek előtt lekicsinyli. Amint az iskola mindig a gyermek érdekeit szolgálja, úgy kell a családnak támogatni az iskola munkáját. A szülői társadalom nagyrésze még ma is úgy képzeli, hogyha a gyermek otthon megtanulta a leckéjét, talán fel is mondta, ezzel már elvégezte kötelességét, és az osztályzat csak jeles lehet. Pedig sokszor nem így van. A mai középiskola a munka iskolája. Az elbírálásnál elsősorban azt nézzük, milyen munkát képes a gyermek kifejteni az iskola közösségi életében. Nem az anyagi tudás lényeges, nem az a fontos, hogy az anyagi tudás minél nagyobb enciklopédiáját szereztessük meg a tanulóval, hanem lelkikészségeit fejlesszük, és azt vizsgáljuk, hogy a helyes ítélőképesség, gondolkozás, komoly élettörekvés, alaposság, az élet jelenségei iránt való érdeklődés, az élet kérdései iránt való fogékonyság milyen mértékben van benne. Végül legyen a kedves Szülők szeretettarisznyájában bizalom munkánk, törekvéseink iránt. Mi tudásunk legjavát akarjuk adni nevelő-oktató munkánkkal, és tanítványainkat nemes életfeladatukra akarjuk előkészíteni. Ezért akarjuk mi a gyermek egyéniségét állandóan csiszolni. A gyermeki lélek olyan, mint a lágy viasz, minden benyomás beléragad, a jó éppenúgy, mint a rossz. Olyan, mint a víz felszíne, mely minden beletekintőt visszatükröztet. Az osztályfőnökök ismerik a legjobban a gyermek egyéniségét, éppen azért keressék fel őket a kedves Szülők minél gyakrabban, hogy tárgyilagos megbírálá- saik alapján a helyes irányokat a nevelésben megtalálhassák. Állandó, szoros kapcsolatot tartsanak fel velük, mert ők mindig csak a gyermek érdekét tartják szem előtt. Ha így fogjuk fel Szülők és nevelők magasztos hivatásunkat, akkor munkánk nem lesz délibábkergetés, hanem az igaz szeretetnek bölcs kamatoztatása. A kényeztetés nem szeretet, hanem a gyermek jövő tragédiájának csírája. Az igaz pedagógiai szeretet pedig olyan kincs, amelynek kamataiból egész életen át bőségesen táplálkozhatik a nagy célok felé törekvő ember. Befejezésül Mécs László: Hajnali harangszó c. költeményének néhány sorát idézem és vele együtt mondom: „Kis harang az én harangom, ám ha rája rezonálna minden szív és összekongna: úgy megnőne szózatom, mint a végítélet holtat létre keltő harsonája... Uramisten add meg nékem, úgy zenéljen kis harangom: kongásában minden testvér élte titkát lelje meg: társat sejtsen szíve mellett, aki koldusán barangol, testvért, vele együtt sírót, aki álmokat temet. M. Lehofzky Ilona igazgató.
