Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1937

29

7. Kirándulások. Szept. elején négynapos kiránduláson 18 tanuló vett részt M. Velty Anna főnöknő őnagysága és M. Orsóval Margit r. tanár vezetése mellett a Balatonon és környékén. Ezt a kirándulást Simon Mária V. oszt. tanulónk leírásában alantabb közöljük. — Szept. 14-én félnapos kiránduláson vett részt Szalókon az I—VIII. osztály, 10 tanárnő vezetése mellett. Megtekintettük a kegytemplomot. Szép litániában és prédikációban volt részünk. Május 4-én a VIII. osztály 28 tanulója 4 Máter vezetése mellett kirándult Síkfőkúíra, ahol a természet tavaszi szépségét és a csónakázást élvezte.

„Hosszú idő telt el már azóta, hogy a balatoni kirándulásról hazajöttem; de az emlékek fölött tovasiefő napok semmit sem töröltek ki emlékezetemből. Frissen, élénken előttem van az a sok élmény és az a sok kedves, meghitt, barátságos epizód, amely a kirándulás egyes mozzanatait kísérte és felejthetetlenné tette. A Balaton igéző szépsége, a vidék változatossága megragadta lelkemet s elíörölheíeílen nyomot hagyott maga után.

Vasárnap, a felkelő nap sugarainak örömében indultunk útnak. Vegyes érzelmektől eltelve hajoltunk anyukánk arcához, hogy búcsúcsókkal váljunk el tőle. Sok mama és elutazó kisleány szemében fényes könnycsepp ragyogott, hisz öt hosszú napig nem látják egymást. Még egy utolsó „Isten veled“ s az autó elindult velünk. Hamar elfelejtettük a búcsúzás fájó pillanatát, hisz új benyomások oly hamar elsimítják a fájó emlékeket egy fiatal leány lelkében.

Sok apró falucskán vitt keresztül az autó. Az ébredő falu, mily bájos kép volt. Útközben mindenütt fehéncsordákkal, bégefő juh- nyájakkal találkoztunk. Az egyik ház rácsos kerítése mögül egy kutya vakkantott ránk, távolabb egy kakas jelezte a hajnalt a ház lakóinak. S mi tovább, tovább robogtunk kacagva, boldogan. Gyöngyös, Hatvan, Aszód egymásután maradtak mögöttünk. Következett Gödöllő, királyaink kedvelt nyaralóhelye. Tovább a történelmi nevezetességű Isaszeg, ahol a honvédek fényes tanujelét adták vitézségüknek s bátorságuknak. De íme, a láthatár végén gyárkémények füstje festi sötétre a ragyogó kék égboltot. Pest felé közeledünk. Pest — a csodák városa — minden szépségét elénk tárta. Gyönyörű sugárutakon robogtunk keresztül, melyeknek csillogó kirakatai sok nézőt vonzottak magukhoz. O, mily szívesen leszálltunk volna, csak öt percre is, de a közös cél hívott, mennünk kellett. Az Erzsébet-hídon mentünk keresztül s alattunk méltóságteljesen hömpölygőit Johann Strauss, a valzerkirály, gyönyörű keringőinek tárgya a “Kék Duna“. Zavaros hullámain hatalmas gőzhajókat szállított más városok, országok, világrészek felé. Míg a hídon mentünk keresztül, nem tudtuk, mit csodáljunk inkább. Ennek monumentális alkotását, vagy az előttünk álló Gellért-hegyet ?

Majd búcsút intettünk Pestnek is és gyönyörű vidékek sorozata