Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
9 1938. szeptemberét írtuk. Egész Európa öngyilkosságra készült. Fokról-fokra tűnt el az utolsó hajszál-reménység is a béke megmentésére. A háború kitörése órák kérdése volt, réme a levegőben izzott. Ekkor egy galambhajú és galambszívű aggastyán megszólalt a rádióban. 0 volt az első pápa, aki rádión szólott a világhoz, akinek a hangja — máskor is — mély megindultságot keltve muzsikált bele a szívünkbe. És akkor megéreztük, hogy ő atyánk és mi gyermekei vagyunk, hogy Jézus nem hagyott árván minket. Maga helyett atyát adott nekünk. És ekkor, azon a szeptemberi napon megszólalt drága, meleg, atyai hangján s kérte-kérlelte fiait a békére. És hogy maga is mindenét odaajándékozza erre a célra: felajánlotta életét a békéért. Kinek a szeme maradt akkor száraz ? Szívünket leggyengédebb érzelmeiben találta el a meghatódottság, hiszen a felajánlott áldozat a Szentséges Atya volt, akihez leggyermekibb ragaszkodásunk megszentelt érzelmei fűztek ... S az imádság titkos rádióján akkor nem egy buzgó lélek tett ellenajánlatot a jó Istennek, hogy ne a pápáét, hanem az ő életüket fogadja el. A háború nem tört ki ... s akkor a pápa sem halt meg. Mint reszkettünk azonban, hogy mikor fogadja el a jó Isten életáldozatát!? .. . Elfogadta akkor, amikor XI. Pius legjobban szeretett volna élni, amikor csak néhány nap választotta el gyémántmiséjétől, a készülő nagy vatikáni ünnepségektől, amiket annyira várt, amiken any- nyira szeretett volna résztvenni, hogy forró imában rója le háláját az Úr zsámolyánál. Megkérte orvosát, amikor a halál szelét már érezte, hogy csak addig nyújtsa életét injekciókkal, hogy ezt megérhesse. Hisz a lateráni egyezmény, az olasz királysággal való kibékülése életének — a többi közt — olyan nagy mesterműve volt! És a jó Isten éppen most kérte áldozatát, amikor neki legfájdalmasabb volt elmennie . . . Akkor hívta, hogy jöjjön, feküdjön az áldozati oltárra . . . Van-e annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátaiért, fiaiért, az egész emberiségért?! A hálának micsoda kényszerítő kézcsókját kellene erre az atyai kézre lerónunk?! Ilyen atya, ilyen drága atya volt ő! Az ő szeretete átfogta az egész világot, híveit és nem híveit egyaránt. Azokat is, akiket még csak hazavár, akiket haza szeretne segíteni az atyai hajlékba, hogy : Egy akol legyen és egy pásztor! XI. PIUS.
