Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1930

MÁRCIUSI GONDOLATOK.*) Tavasz van, március, életfakadás! A napfényes utcákon édes, kicsi hóvirágok csilingelnek. Mily kedvesek, bájosak ! Hófehér arcocs­kájukból reám mosolyog a tavasz. Elgondolom mennyi napsugár, ener­gia puhította azt a csonttáfagyott, jeges földet, míg rideg nyoszolyá- jából kiszerénykedett az a fehér, mosolygó, virágkisasszony. Mennyi feszülés, lendület, életakarás dolgozott összehatóan azokban a parányi csepp csirasejtecskékben, míg végre reszketem, fehér fejecskéjét ki­dugta hideg takarója alól a napsugár-vőlegény felé, s oda remegte pici sziromnyelvén: Hívtál, íme itt vagyok. Itt, itt melengető karja­idban én szerelmesem! Mi is ilyen fejlődő életsejtecskék vagyunk. Föld, sár, feketeség, rögbefagyott világ vesz körül. Melengető sugárra van szükségünk, hogy ki tudjunk bontakozni az ösztönös földízű világból. Nap kell a lelkűnknek is, nekilendülésekre ösztönző fényforrás. Nem érjük be a földdel! Azért menekülünk az ideálok világába, a mi melengető fény­forrásunkhoz. Itt találkozom én a márciusi gondolattal. Ennek a sugara eszemet, szívemet érinti, életre, nekifeszülésre, törhetetlen mun­kára ösztönöz. Szava, harsonája van hozzánk: Keljetek fel, ébredje­tek, nőjjetek ki a környező fagyból, feketeségből, a szebb, a nap­sugaras, meleg életre! Fejtsétek ki — abennetek, mint csirákban — szendergő energiát munkás élettel. Nőjjetek, nyújtózzatok a napsugár, az eszmények felé. Tagjai vagytok egy szerencsétlen, megbénított országnak, s ez a szegény, árva haza tőletek várja bilincseinek fel­oldását ! Elnémult a csatatér, de nem a háború. Letörött a zászló, de nem a mi hitünk. Pihen a kard, de nem a mi kezeink. Munka, munka ez lesz a mi eszünkbe, szívünkbe s karjainkra vésve. Általa találjuk meg kiteljesedésünket, nyitunk rá igazi önmagunkra. Eletet követe­lünk ! Az élet pedig munka, égés, áldozat. Sokszor szürke, lassú vér­áldozat, de fönséges áldozat akkor, ha belekapcsoljuk a közösség, a magyarság gondolatvilágába. Ez a munka szögez az iskolapadokhoz, azt mondja: Neked itt a helyed, itt kell kikalapálnod a nemeset, a szépet, az erkölcsöset, itt kell teleszívnod a lelkedet tudással, vilá­gossággal. Itt mi is nagy hősök lehetünk a kötelességteljesítés mezején. * 1 *) Elmondotta a Szerző az idei március 15-iki hazafias ünnepségünkön. 1

Next

/
Thumbnails
Contents