Állami gimnázium, Eger, 1940

LÁTOGATÁSOM EGY RÓMAI GIMNÁZIUMBAN.

1940. február 20. délelőtt 10 óra. Szikrázó napsütés, ragyogó, valószínűt- lenül kék ég. Körülbelül 18 fok meleg. Róma egyik modern negyedében, az Örök Város legmodernebb és legnagyobb iskolájának, a Giulio Caesaré liceo- gimnasionak fehér márványpalotája előtt állok. Bámulom a fasciszta építőművészet remekművét, a síma vonalvezetés harmóniáját, ahol nincs egyetlen felesleges vonal, dísz, és amely összhatásában mégis impozáns és megkapó. Bátran bediene egyetemnek is ez a márvánnyal borított hipermodern épületkolosszus. A főbejáratnál a kertben áll Julius Caesar bronzszobra.

Hárman vagyunk. Három római ösztöndíjas magyar tanár, akik a Nemzetnevelésügyi Minisztérium engedélyével a római középiskolákat látogatjuk. Keressük a presidet, az igazgatót. Távollétében a vicepreside fogad minket az igazgatói irodáhan. Ez az iroda az olasz korszerű lakásberendező művészet fejlett ízléséről tanúskodik. Hajlított fém és üveg az uralkodó két anyag. A vicepreside kitüntető szívességgel áll mindenben rendelkezésünkre. Legelőször is olasz irodalmi órát hallgatunk a gimnasio ötödik osztályában. Amint belépünk, a tanárnő «vigyázzt» vezényel. A növendékek, kb. 35 fiú és leány vegyesen, felállnak, s mindannyinak római üdvözletre lendül a karja a tanárnőével együtt. Éppen most kezdődött az óra. A tanárnő 20—25 percen át I’arini egy költeményét magyarázza és fejtegeti. Előbb természetesen felolvassa. A tanulók a magyarázat alatt nyugodtan viselkednek, s néha ránk vetnek egy-egy kíváncsi pillantást. Ezután a tanárnő kihív egy tanulót, akinek Passoli életrajzát kell elmondania. El is darálja olyan gyorsan és oly monoton hangon, hogy alig értek belőle valamit. A tanárnő nyugodtan hallgatja, nagy ritkán szól közbe egy-két szót. A fiú már több mint tíz perce felel, amikor jön értünk a vicepreside és a liceo első osztályába vezet. Ez szintén koedukációs osztály. Itt már férfi a tanár. Itt éppen befejeződött a feleltetés. Egy tanuló 10 percnél hosszabb ideig felel. A tanítás anyaga ebben az osztályban az olasz nyelv és irodalomból: Dante. A tanár Dante «Vita Nuova»-ját olvassa és kommentálja szónoki hévvel és lendülettel, nagy pátosszal. Magyarázata érdekes, fellépése hatásos. Magávalragadó egyéniségének minden bizonnyal sikerül bemutatni és az ifjúság leikébe vésni a sommo poéta emberfeletti alakjának nagyságát, aki legelsőnek álmodta meg az Itália Unita-t. Ebben az osztályban több a leány, mint a fiú. Az első és második padsorban ülnek a leányok, a harmadikban a fiúk. Megfigyelhető, hogy a tizenhat éves leányok nagy része felnőtt hölgy: gondosan festelt szájjal és ízlésesen lakkozott körmöcskékkel, míg az ugyanolyan korú fiúk teljesen éretlen kamaszok. Vége az órának. Csengetnek. Köszönetét mondunk az élvezetes óráért, és a diákság karlendítése közben kivonulunk.

A következő óra latin a Ili. gimnáziumban. Itt a fiú több. A tanárnő a katedrán ül, mintahogy az előző órákon is mind ott ültek a tanárok. Vigyázz 1. .. Római üdvözlet. Bemutatkozás. Kezdődik az óra. A leányok egyenruhában vannak, a fiúk nem. Ők csak szombaton délután öltenek fascista egyenruhát, ami