Állami gimnázium, Eger, 1939

INTÉZETÜNK 50 ÉVES JUBILEUMA.

I. Intézetünk ötven évének története.

(1890—1940).

I. Bevezetés.

Intézetünk alapításának félszázados évfordulóját ünnepeljük. Félszázad elég idő már arra, hogy megkíséreljem ennek az intézetnek küzdelmeit, fáradságos, de eredményes munkáját részben hiteles források alapján, részben saját megfigyelésemből megörökíteni.

Mint 8 éves gyermek, láttam az intézet alapításának tizedik évében újjáépítését. Ha magam a ciszterci rendi gimnáziumban végeztem is tanulmányaimat, sokat hallottam és láttam egykorú barátaimtól ennek az intézetnek munkájáról, szelleméről. Itt töltöttem 1913/14-ben tanári gyakorló évemet a felejthetetlen néhai Vigh Béla igazgató vezetése alatt. S ekkor láttam — éppen azzal az intézettel összehasonlítva, amelyben tanulmányaimat végeztem — mennyivel nehezebb körülmények között a tanulóanyagot és felszerelést illetően, mégis milyen munkát lehet végezni egy bölcs, rátermett vezető és egy buzgó tanári karral.

A világháború annyi más bajtársammal engem is elragadott gyermekkorom, első pedagógiai munkásságom helyéről. Evek múlva kerültem csak vissza két sebesülés és hatévi szibériai fogság után. Bár az első nehéz évek után külsőleg és belsőleg is kiváló intézetbe kerültem, visszavágyódtam ide, első pedagógiai működésem helyére. Azóta —- kilenc éve már — csekély erőmmel érte dolgozom. Szeretem ezt az intézetet s ha eddig is valamit tehettem érte, legnagyobb örömmel tettem meg. Szíves-örömest vállaltam már dr. Fejér József v. igazgató, majd Török Árpád jelenlegi mb. igazgató felkérésére, hogy az intézet történetét, küzdelmeit, munkáját, eredményeit röviden összefoglaljam.

2. Az első tíz év története (1890—1900).

Egerben 1890-ig csak egyetlen középiskola volt: a ciszterci rend főgimnáziuma. 1889-ben az elemi iskolákból kikerülő 300 tanuló legnagyobb része semmiféle továbbképzésben sem részesülhetett, mert a főgimnázium első osztályába csak 80 gyermek iratkozhatott be. A szülők tehát idegenbe küldték gyermekeiket tanulni, ha ugyan meg tudták annak költségeit fizetni. Ez a kulturális és pedagógiai szempontból is egészségtelen dolog a szülőket végre is arra kényszerítette, hogy mozgalmat indítsanak egy polgári és kereskedelmi iskola, esetleg egy reáliskola felállítására. Eleinte Halász Ferenc tanfelügyelő javaslatában az előbbit terjesztette a városi képviselőtestület elé, de 1889. márc. 10-i folyamodványában már így ír: «Behatóan foglalkoztunk azon kérdéssel, vájjon viszonyainknak a reál-, avagy a polgári iskola volna-e megfelelőbb? Közönségünk osztatlan véle