Állami gimnázium, Eger, 1939
4 ménye a reáliskola érdekében nyilvánul s csak ennek javára lehetséges az áldozat- készséget felkelteni.» Nagy nehézséget okozott a város szegénysége. A minisztérium ugyanis azzal a megokolással, hogy az iskola felállítása elsősorban a város érdeke, a a várostól anyagi áldozatokat kívánt. A város pedig szegénysége miatt az államra szerette volna hárítani a költségeket. Végre 1890-ben a minisztérium államsegélyt ígért. Erre a városi képviselőtestület egy négytagú küldöttséget jelölt ki Grónay Sándor polgármester elnöklete alatt, s ez a rpinisztériummal megegyezett a költségek megosztásában. Csáky Albin gróf azzal a feltétellel, hogy a város épületet ad, azt felszereli s évi 3000 forinttal járul gz intézet fenntartásához, megadja az engedélyt négyosztályú alreáliskola felállítására. 1890. szept. 1-én megnyílt az egri alreáliskola első osztálya ideiglenesen a város vezetése alatt, ideiglenes helyiségben. A beiratkozott tanulók száma 65 volt s még sokat vissza is kellett utasítani. Ez legerősebb bizonysága annak, hogy az iskolára Eger városának égető szüksége volt. Az iskola ünnepélyes megnyitásán jelen volt Grónay Sándor polgármester és Halász Ferenc tanfelügyelő is, kiknek legnagyobb érdemük volt az intézet megszületésében. Orlovszky István igazgató akkor jelölte ki az iskola célját úgy, hogy ma, ötven év múlva is bátran vallhatjuk azt. Ily szavakkal fordult növendékeihez: «Ti vagytok az egri reáliskola első növendékei. A ti előhaladástokból fogják szülőitek megismerni ezen intézet értékét s majd az életbe kilépve ti fogjátok aratni fáradozásunk és szorgalmatok gyümölcseit. De a tudás még magában keveset ér! Csak akkor hoz áldást, ha az jó erkölccsel karöltve jár. Tekintsétek az iskolát olyan helynek, hol nemcsak a tudományokban fogtok gyarapodni, de ahol a szívet, kedélyt, jó erkölcsöket is meleg szeretettel, gonddal ápoljuk s belőletek a hazának és a társadalomnak hasznos tagjait neveljük!» Az intézet 1861. okt. 31-én beköltözhetett az ú. n. gimnáziumi laktanya épületébe, azaz a mai épület régi szárnyába. Az intézetet először látogatta meg dr. Hóman Ottó kir. tanácsos, budapestvidéki tankerületi főigazgató. 1891-től 1894-ig Kemény Ferenc volt az intézet igazgatója. Sokat fáradozott az intézet fejlesztéséért s ő vívta ki, hogy főreáliskolává fejlődött. Heroikus küzdelmet vívott a meg nem értéssel, gáncsoskodással. A harcban sebeket osztott és kapott. Két táborra oszlott a város abban a kérdésben: megmaradjon-e az intézet 4 osztályú alreáliskolának, vagy főreáliskolává fejlesszék. Felejtsük el annyi év után, kik ellenezték intézetünk fejlesztését, de nevezzünk meg két férfiút, akik mellettünk álltak szívvel-lélekkel! Támadjanak fel egy pillanatra hálás emlékezetünkben haló poraikból: Babocsay Sándor ügyvéd, v. országgyűlési képviselő és Halász Ferenc tanfelügyelő ez a két férfiú! Requiescant in pace! Kemény Ferenc nevéhez híven állta a küzdelmet s végül is a győzelem ára az ő igazgatósága lett. Lemondott, hogy személye ne akadályozza a város békéjét, de az ő igaz ügye győzött. 1894-ben megnyílt az intézet V. osztálya, majd a következő évben a VI. is, de egyelőre községi jelleggel. 1896- ban az intézet is fényes ünnepséggel ülte meg a milléniumot Grosz- bauer József igazgató vezetésével a város notabilitásai jelenlétében. Ugyanebben az évben megnyílt a VII. osztály is s most már az összes felső osztályok állami kezelésben. Az intézet fájdalmasan búcsúzott dr. Hóman Ottó főigazgatótól, akit miniszteri tanácsossá neveztek ki. Az osztályok szaporodásával az épület szűknek bizonyult s ezért a szomszédos ház helyiségeit és udvarát kellett bérbevenni, így a kibővült udvaron megkezdődhetett a tornatanítás is. 1897- ben megnyílt a VIII. osztály és ezzel az intézet teljes főreáliskolává fejlődött. 1898-ban megtartották az első érettségi vizsgálatot. Megalakult a
