Állami gimnázium, Eger, 1939
16 helyen már meg is történtek és kedvező fogadtatásra találtak. Ugyanis a közoktatás- ügyi kormány a főigazgatóság indokolt felterjesztése alapján az intézeti igazgatóságot értesítette, hogy a Törvényház mögött levő vásártéri telket a reáliskola céljaira a várostól megszerezni szándékozik. S miután a felterjesztés megtörtént, bízvást remélhetjük, hogy a közoktatásügyi kormány az új, modern és minden tekintetben megfelelő intézeti épület felépítése érdekében a további szükséges lépéseket is meg fogja tenni. És bízvást remélhetjük azt is, hogy városunk képviselőtestülete, mely a kulturális élet fejlesztését mindenkor szívén viselte, a közoktatás- ügyi kormányt elismerésre méltó szándékának kivitelében tőle telhetőleg támogatni fogja.» így írt Vigh Béla igazgató 1918-ban. Azóta a Vásártéren' gyönyörű palota épült feí, de nem a reáliskola, hanem az állami polgári fiúiskola részére! Mi pedig 22 év óta reménykedünk az új, tágas, egészséges iskolaépület megépítésében, de hiába...! Talán majd akkor valósul meg reményünk, ha a földrengéstől már meggyöngült s a talajnedvességtől és rossz tetőzet miatt átnedvesedett falak maguk mondják fel a szolgálatot, quod Deus avert^t! 1919-ben az intézet visszakapta épületét, de bizony nagyon megviselt állapotban. A tornatermet például padlózat hiányában 1922-ig nem is használhatta. Az épület alapos tatarozása évről-évre elmaradt. A város csekély anyagi hozzájárulása csak kisebb javításokat engedett meg. A második emeleten elhelyezett nagy mértani rajztermet eredeti rendeltetésének megfelelően díszteremmé alakították át. 1926-ban a díszteremben állandó színpadot állítottak fel. A falakat Magyarország vármegyéinek címerei ékesítik. Ezeket Tóth Gyula rajztanár irányításával az intézet növendékei festették. Mind a festő- mind az ácsmunkákban sok tanuló segédkezett. Különösen buzgólkodtak: Prettenhoffer Gusztáv, Zachár Ferenc és Tóth Antal. A színpadot Szigligeti: «A cigány» c. színművének előadása alkalmával avatta fel dr. Habán Mihály igazgató. A színpad berendezésének költségeit is ennek az előadásnak jövedelméből fedezték. Még 1927-ben is sok a panasz az épület rozoga állapota miatt. A város csak 4000 pengővel járult hozzá a javításokhoz, pedig az alapos tatarozásra 40.000 pengő kellett volna. 1928-ban a város a vízvezetékbe belekapcsolta az intézet épületét is. 1929-ben a város rendbehozatta az épület külső falait, de az új szárny udvari falaira, tűzfalára s a világító-udvar falaira már nem futotta az utalványozott összegből. 1930-ban a város rendbehozatta az épület belsejét. Az utolsó tíz esztendőben a tatarozásra kiutalt csekély összeg bizony alig elég a legszükségesebb munkák elvégzésére. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy a már 22 éve megígért tágas helyen felépítendő új épületre égető szüksége volna az intézetnek! Bárcsak az illetékes hatóságok meg tudnák oldani ezt az annyira fontos kérdést! így a második félszázad kezdete új fejlődést jelenthetne az intézet történetében. III. Intézetünk belső élete. Az oktatás és nevelés. Az intézet tanárai az 1883-i törvény tanterve alapján tanítottak-neveltek. Az első évben a kecskeméti állami főreáliskola állandó tanmenetét követték. Módszeres tanácskozásokon a követendő módszer mindenkor beható megbeszélés tár-
