Állami gimnázium, Eger, 1928

6

módszer kérdésében még nagy hézagok tátonganak, a problémák száma igen nagy, viszont a megoldásukra irányuló kísérletekre fordítandó erőt és munkát megérdemlik azok az értékek, melyeket a geográfia magában rejt. Hiszen a földrajz igen fontos kultúrkincse az emberiségnek.

Már most önként vetődik fel az a kérdés, hogy mi az oka a számos problémának, miben vannak az eltérések és nehézségek ? Az első kérdésre azzal felelünk, hogy a földrajz csak hosszas vajúdás és harc után helyezkedett el a tudományos rendszerben. Mielőtt tehát a tulajdonképeni tárgyaláshoz hozzákezdenék, röviden át kell tekintenünk a földrajz tudományának fejlődését és meg kell magyaráznunk azt, hogy mi a földrajz a szó mai, modern értelmében.

I.

A földrajz sokáig, mint nevének etimológiája mutatja, a föld leírásában találta célját és feladatát. Ezen a fokon a múlt század földrajzi írói, Humboldt és követői, egyszerűen konstatálták a föld jelenségeit és tüneményeit, azután leírták ezeket. A geográfia ekkor az volt, aminek ellenségei ma is mondják: a többi tudományok területéről összehalmozotí ismeretek lexikális tömege. Voltak benne asztronómiai, néprajzi, fizikai, történelmi, biológiai és szociológai adatok.

Mikor azonban az élettelen világot tanulmányozó diszciplínák szűkebb kereteiből a geológia előretört s a földtani kutatások jelentős eredményekre jutottak, a földrajz is megérezte a geológia hatását: lassankint átvedlett földtanná. Elhibázott lépés volt. Hisz a geológia átlépi a földrajz tárgykörét, mert feladata a föld kérgének és felépítésének tanulmányozása. A geológia a föld fejlődésének hosszmetszetét, a geográfia keresztmetszetét tárja fel: az az időben, ez a térben mozog, mondja Kornis Gyula, a földrajz ismeretelméletéről való vizsgálódásai közben.

Ezt a kort a geográfia történetében a németeknél Richthofen, a franciáknál Reclus jellemzi. Mindkettő fogalom és szinte megdönthetetlen bálvány saját idejében. Míg azonban Richthofen kutatásain és írásain a német rendszeresség, súlyosság, részletekbe hatoló, mindent mérlegelő elme nyomai vannak, addig Reclusf a gall szellemesség, de egyúttal a felületességre való hajlandóság is kiséri. Hatalmas műve Ä Föld és élefjelenségei, a kisebb lélekzetű Á hegyek története és A patak élete nagy tudása mellett élénk fantáziáját is bizonyítják. Nemcsak kutatója, de mondhatnám poétája a földnek.

Míg Humboldfék csak a tények és jelenségek leírását tekintették feladatuknak, addig Richthofen és Reclus már magyarázni és értelmezni kezdték a föld tüneményeit: okokat kerestek. A geográfia tehát ekkor lép a szoros értelemben vett tudományok, az okokat és kapcsolatokat kereső tudományok közé. Mindeddig azonban hiányzott az