Állami gimnázium, Eger, 1928
12 III. A földrajz érfékének mérlegelésében nagy tévedésekéi követtek el nemcsak laikusok, hanem pedagógusok is. Hosszú időt venne igénybe és messze vezetne célunktól annak kimutatása, hogy a geográfia egészen napjainkig hamupipőke volt a többi tudományokkal szemben a fantervkészítők és vezető pedagógusok előtt. A tantervben csak mint másod, vagy harmadrendű tárgy, az alsó osztályokban kapott helyet, a felső osztályokban dióhéjnyi terjedelemben a történelem segédtudományaként szerepelt. Kevésre értékelését az is mutatja, hogy igen sokszor nem szaktanár tanította, hanem annak osztották be, akinek másképen nem lehetett kikerekíteni heti óraszámát. Hisszük, hogy ez az idő elmúlt. Új Utasításaink a földrajzot bevezették a reáliskola felső tagozatába, ahol ezután a VII. osztályban heti 1, a Vili. osztályban pedig 2 órában fogjuk tanítani. A VIII. osztályban tehát másodszor kerül a tanuló elé Magyarország földrajza, összehasonlítva a nagyhatalmakkal és a föld fontos birodalmaival. Nekem úgy tetszik, hogy célravezetőbb lett volna tisztán Magyar- ország földrajzát tanítani. Erre elég lett volt heti két óra, de a kitűzött anyag elvégzéséhez kevés. Azonban mégis lesz annyi eredménye, hogy a középiskolából kilépő ifjú legalább hazájának gazdasági és kulturális földrajzából többet fog tudni, mint eddig. Szerény véleményem szerint azonban még egy lépésre szükség volna. A magyar föld ismeretét az érettségin meg kell követelni. Eddig is szokás volt, hogy a történelmi vizsgálat során a maturandus kapott földrajzi kérdést is. (Akárhányszor nem szakembertől, mert hisztori- kus, vagy filológus volt az érettségiztető tanár.) Egészen természetes volna, ha ebből az fejlődnék ki, hogy a VIII. osztályban tanult földrajz az érettséginek önálló tárgya lenne. Hisszük, hogy ez a szükségképi fejlemény be fog következni. Annak okát, hogy a földrajz értékét észrevették s a magyar középiskolai oktatásban nagyobb szerepet juttattak neki, két tényezőben látom: egyik a háborús tapasztalatok, másik a magyar geográfusok következetes mozgalma. Ezek a lelkes tudósok minden eszközt megragadtak a földrajzi gondolat terjesztése érdekében. Intézményt szerveztek. (AM. Földrajzi Társaság Didaktikai Szakosztálya,) agitálnak, gyűléseket tartanak, ifjúsági folyóiratot adnak ki (Ifjúság és Élet,) könyveket jelentetnek, meg,*) hogy céljukat elérjék. Munkájukat máris jelentős sikerek koronázzák. Minden tantárgy tanításának meg van a maga formális ereje. *) Ilyen művek: Teleki, Ä földrajzi gondolat története és Teleki-Vargha, A modern földrajz és oktatása. Utóbbiban a földrajz egész didaktikája megtalálható. Jelen fejtegetéseimben e mű elveit követem s ennek adataira és megállapításaira támaszkodom,
