Állami gimnázium, Eger, 1928
Bármennyire szeressük is a geográfiát, nem állíthatjuk, hogy formális értékre nézve versenyre kelhet a logikával, vagy matematikával. Míg azonban ezek tiszta és egyszerű logikai műveleteket kívánnak, addig a földrajzi gondolkozás összetett funkció. Kant mondja: „A földrajz az, melynek az emberi élet minden lehető körülményei közt leginkább hasznát lehet venni; semmi sem világítja meg jobban az emberi értelmet, semmi sem alkalmasabb a józan gondolkozás fejlesztésére, mint a geográfia.“ A földrajz nemcsak az értelmet élesíti, hanem fejleszti a fantáziát is. Hiszen maga az egyszerű térképolvasás is feltételez bizonyos fokú elképzelést. Fantázia, még pedig élénk fantázia kell ahhoz, hogy valaki a térképről (első sorban a részletes, katonai térképre gondolok) úgy meg tudja állapítani és el tudja képzelni az illető terület felszíni formáit, amilyeneknek a valóságban látszanak. A jó geográfus tanárban meg van az ilyen földrajzi fantázia és törekszik arra, hogy ezt beleplántálja tanítványaiba is. Az okok keresése, a következmények kinyomozása, a képzelettel párosulva szükségesek a felületi formák értelmezéséhez. Minden völgy, hegy, terrasz, sziget a föld valamelyik erejének munkája, következménye. Az igazi földrajz tudás azt jelenti, hogy a formát megmagyarázzuk, az okozathoz megkeressük a létrehozó okot. Ehhez a fantázián kívül lépésről-lépésre menő, szigorú következtetés kell. A honismeret és szülőföld tanítása a tanítvány érzelmeire hat. Megerősödik és tudatossá lesz benne a hazaszeretet, melynek alapja a szülőföldhöz való ragaszkodás. A magyar föld ismerése segít az irredentizmusra való nevelésben. Könnyű kimutatni, hogy mily kerek és összefüggő geográfiai egység a mi hazánk, amelynek erőszakos szétszaggatása vízrajzi, néprajzi, gazdasági szempontból egyaránt természetellenes. Hogy mily sok kincset rejt magában a földrajz tanítása honvédelmi szempontból, arról itt nem akarok beszélni. Vannak továbbá a geográfiának esztétikai értékei is. Ha a művészi tájképben értékeljük a szépet, mennyivel inkább tehetjük ezt a természetben, ahol a magasba rugaszkodó hegység, az erdőkoszorúzta dombvidék, a rónán hullámzó vetés, a csalóka délibáb, a susogó nádrengeteg a legváltozatosabb képeket vetítik a fogékony szemlélő elé. S ezeket meglátni és értelmezni, bennük gyönyörködni és gyönyörködtetni: a földrajz oktatójának szép hivatása. A tájképi szépségek felkeltik a vágyat: utazni, más országokat és más szépségeket látni. Az utazás önmagában véve is oly fontos oktató és nevelő tényező, hogy ezzel mindenki tisztában van s a legtöbb szülő azért nem veszi igénybe ezt a nevelési eszközt, mert nagyon költséges. A nagy elmék utazásainak eredményei akár a politikai és gazda-
