Állami gimnázium, Eger, 1928

11

mert a geográfiai egységeket néha túlságosan szétanalizálja. így aztán előfordul, hogy a tájak karakterisztikumai nem válnak el élesen egymástól, a különbségek és eltérések kicsinyek ahhoz, hogy az apróbb növendékek ezeket megjegyezzék. Máskor bizonyos sajátságokban (termelt növények, éghajlat stb.) megegyeznek a tájak s így akaratlanul ismétlésekbe kell bocsátkoznunk. A felső fokú geográfiai tanítást azonban nem tudom másképen elképzelni, mint a tájleírás alapján.

Súlyos probléma a geológiai kérdések megértetése is. A legegyszerűbb esetben megint csak a neveket tanítják meg és nem a fogalmakat. A lelkes tanárnak azonban nem szabad megijedni ettől a nehézségtől sem. A legkezdeflegesebb alapfogalmakat: gyűrődés,törés, vetődés, röghegység, a tábla, kréta és homokasztal segítségével elég hamar megértik az I. osztályos fiúk is. Azonfelül mindjárt könnyebben megy a dolog, ha a fogalmakat a megfelelő, konkrét jelenségeken magyarázzuk pl. a gyűrődést a Kárpátok rendszerének kialakulásánál, a röghegyeket a GömörSzepesi Érchegység tárgyalásánál. Saját tapasztalatom az, hogy a földtani vonatkozások sokkal inkább lekötik a tanulók érdeklődését, mint a nevek, vagy adatok puszta elsorolása.

Sok nehézség mered elénk az emberföldrajz tanításában is. Az emberi foglalkozásokat bajos az egyes tájakon belül karakterisztikusan kiemelni s a régi, leíró módszer nem is vetett erre nagy súlyt. Ennek következménye az volt, hogy a tanár bármely táj lakóinak főfoglalkozását kérdezte, a sfereotip válasz legtöbb esetben ez volt: földmivelés és állattenyésztés. Ugyanilyen volt a helyzet a városok tárgyalásakor is. A növendék megnevezte a várost, aztán 4—5 jellemvonást variált, vagy választott egyet közülök: pl. kereskedelme élénk, iparáról nevezetes, sok iskolája van. Volt rá eset, hogy véletlenül ráhibázott a tényleges karakferisztikumra.

A tájleírás ezen politikai és emberföldrajzi kérdéseket iparkodik leegyszerűsíteni és típusokra visszavezetni. Megállapítja a peremváros, művelődési központ, bányaváros, fürdőhely stb. kategóriáit s ezekbe belehelyezi a megfelelő településeket. így rövid felsorolásokra van szükség, melyek könnyen megtapadnak. Hasonló eljárással sok felesleges munkától szabadul meg a tanuló.

Végül oda jut következtetésünk, hogy türelmes és lelkes munkával, bő szemléltetéssel az összes nehézségeket le lehet győzni. A jó szemléltetéshez azonban sok minden kell: külön földrajzi előadóterem, bő és modern szertár, sok térkép, vetítő gép, rengeteg diapozi- tivvel és számos filmmel. Az ideális földrajztanításban a magyarázat és számonkérésen kívül rajzolás, morfológiai formák kigyúrása, vetítés mind sorra kerülnek egy óra keretén belül. Csakhogy mindez újabb nehézségekkel jár, mert azt kívánja meg, amit nem adhat a legáldozatkészebb iskolafenntartó sem: időt, sok időt, heti 4—5 órát.