Állami gimnázium, Eger, 1928

akár a fali, akár a kézi térképek bizonyos jelzéseit. Természetesen nem az összes jelekre gondolok itt, hanem azokra, melyek a katonai térképen magukat a tereptárgyakat rajzolják le kicsinyben (gémeskúí, kereszt, magányos fa stb.). Még az is előfordul, hogy a kézi és fali térkép közti különbség is zavarba hozza a növendéket: valamit megtalál az atlaszában, de ugyanarra alig akad rá a fali térképen.

De tegyük fel, hogy hosszabb-rövidebb gyakorlás után a fiú eljut a térkép ismeretéhez. Ha megtanulta leckéjét, akkor a térképről leolvassa a fogalmakat. Sok tanár ezzel már meg is elégszik, pedig ez nem tudás, ez csak térképolvasás. Nekem úgy tetszik, hogy a térkép vonalainak és a földrajzi fogalmaknak az észbe kell rögzítődniük. A növendéknek térkép nélkül kell leckéjét elmondania s kívánságunkra a lényeges és egyszerű fogalmakat (hegyek és vizek) vázlatos képben, minta nélkül fejből, bármikor le kell rajzolnia. Ehhez az állandó térképrajzoltatás szükséges.

A rajzolásban követett módszerek igen különbözők. Vannak tanárok, akik házi feladatként adják fel a tárgyalt geográfiai egység lerajzolását. Hogy a fiú kopirozza-e, kockahálózat segítségével teszi át a papírra, vagy minden segédeszköz nélkül szabad kézzel kiügyeflen- kedi, az nekik mindegy. Ez hiba. Az ilyen feladat bizonyíthatja, hogy a tanuló jó rajzoló, azonban nem bizonyítja földrajz tudását s ezt a tudást nagyon kevéssel bővíti, semmi esetre sem annyival, amennyit a rajzolásra fordított munka és idő fejében várhatnánk.

A másik módszer a kockahálózatot veszi segítségül. Ennek csak ott lehet értelme, ahol a megrajzolandó táj már eléggé bevésődött s nem az illető terület alakja, hegy és vízrajzának megjsmerése a cél, hanem egyéb kérdés pl. néprajzi, települési vagy gazdasági forog szóban.

Az I. osztályban, véleményem szerint, legjobban bevált rajzolási módszer a geométriai szerkesztésen alapul. Vezérfonalul szolgálhatnak Héjjas Imre dr. térképvázlatai. Ezt a módszert sokan mesterkéltnek tartják s hibájául rójják fel, hogy munkatöbbletet, a sémák megtanulását kívánja a növendéktől. Az utóbbi vád igaz ugyan, de ahol a séma nagyon egyszerű, ez nem jelent lényeges munkatöbbletet. S épen Magyarországnak mértani idomokba való beszorítása oly könnyű, hogy a fiúk játszva megtanulják.

Természetesen számolni kell azzal, hogy a gyerekek az I. osztályban nagyon kezdetlegesen rajzolnak. A Balaton alakját, az Älduna kanyargását, a Keleti-Középhegységet stb-t egész évi gyakorlás után is csak nagyon kevesen tudják elfogadható a’akban felrajzolni. Ez azonban nem baj, hiszen nem művészi rajzról, csak vázlatról van szó s a rajzolás csak a fogalmak bevésésének eszköze. A tanárnak azonban nagy türelemre s több irányú figyelemre van szüksége. Mert, hogy- 9 —