Állami gimnázium, Eger, 1928

8

mány a földrajz tudományelméletét megállapítja, nem taníthatjuk a középiskolában a geográfiát, de az is bizonyos, hogy amikor földrajzi világképet akarunk adni, legalább is odáig kell mennünk, hogy a növendék tisztában legyen a következőkkel: mi a földrajz tárgyköre, mik azok a problémák, melyekkel ez a roppant kiterjedésű disciplina foglalkozik.

II.

Az előzőkben említést tettünk arról, hogy a geográfia első feladata az analizálás. Mindent részekre bont s a lehető legkisebb egységeket magyarázza, azután ezekről áttér a nagyobb fogalmakra. A földrajz tanításnak tehát a közvetlen környezetből kell kiindulnia s egyre távolabb haladnia. Ez a didaktikai sajátsága igen fontos, mert így nagyszerűen meg tudja valósítani a pedagógia által megkövetelt koncentrációs köröket.

Ez a környezetből, vagy nevezzük nevén, szülőföld ismertetéséből kiinduló földrajztanítás bevezetője a középiskolai földrajztanításnak. Már vannak ilyen szellemben megírt könyveink, melyek azonban Budapest iskoláinak vannak szánva. A fővárosnak nagy előnye, hogy jóformán az összes földrajzi alapfogalmak föllelhetők és bemutathatok határában. Majdnem ilyen Eger földrajzi helyzete is. Ezért érdemes volna megírni Eger elemi földrajzát is, hogy ily alapon, ismert tárgyakon, szemléltetve ismertessük meg a legszükségesebb alapfogalmakat.

A földrajz tudományának főkritériumát a tér adja meg, miként a históriáét az idő. Ezért vele, mint kronológiai tudománnyal szemben Heffner a földrajzot korológiai, azaz térbeli tudománynak nevezi. A földrajz ezen sajátságából, továbbá azon didaktikai követelményből, hogy mindent szemléltessünk, folyik: hogy a geográfiai fogalmakat a valóságnak többé-kevésbbé megfelelő, kicsinyített képhez, a térképhez kell rögzíteni. Vagyis első feladata a földrajzi oktatásnak, hogy megtanítsa a gyermeket a térkép ismeretére és olvasására.

Itt akad utunkba az első nehézség. Talán azzal a feladattal lehetne összehasonlítani, ami a tanítóra vár, mikor a gyermeket az írás-olvasás titkaiba kell bevezetnie. Neves pedagógusok ezt a legnehezebb tanítói munkának tartják. A probléma ott kezdődik, hogy az I. osztályú növendék nem érti meg a térkép mibenlétét. Vetületről, koordinátákról sejtelme sincs s nem is lehet. A legajánlatosabb a madártávlati képből való kiindulás, aztán pedig megpróbáljuk elképzeltetni, hogy repülőgépen felemelkedünk s a magasból nézünk le a földre. Ekkor látunk olyanforma képet, mint a térkép.

Ha ezzel tisztába jött, akkor következik a második nehézség: a térkép jelei. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a részletes, katonai térkép (1:75000) egyes jeleit könnyebben megtanulja a fiú, mint