Állami gimnázium, Eger, 1923
38 fl stilusmegbeszélések folynak, mélyülnek. Lassan-lassan érezzék meg a tanulók, hogy a stílusformáló elveket és direktívákat csak addig kezeltük iskolaszerűén, amíg a legfő alapelveket el nem sajátítottuk; mihelyt ez megtörtént, megnyitjuk nekik az élet ajtaját: ime, ezek az eddig nagy akribiával kezelt direktívák nem öncél, csak eszköz egy maga- sabb rendű cél elérésére; a cél az ember lelki mélységeiben végbemenő nagy titok fölfedeztetése, megláttatása, tehát maga az élet. Nincs eszerint különbség e disciplinák ,,száraz“=sága, meg a természettudományok ,,életbevágóság“»a között, mert hiszen minden csak annyiban érdeke; bennünket, amennyiben saját magunknak, vagyis az embernek minden« nemű igényeivel foglalkozik. fl dolgozatok külsejében nemcsak rend, tisztaság a követeimé« nyiink, hanem a tanulók dekoratív teleménvének is egyre nagyobb teret engedünk. FELSŐ TAGOZAT. VII., Vili. OSZTÁLY. Tárgy: a stílus története, a magyarság lelki életének története. Alapelvek. íróink, ismertek és ismeretlenek (népdal!) most egymás • mellé kerülnek, egyéniségük a stílusokban tükröződik s épen a stílusul: révén bukkanunk rá az én«jükre és így hasonlítjuk őket össze egymással. Tárgyaljuk a nyelvvel való küzködésüket, vívódásukat a közösségtől való teljes izoláltság miatt és amiatt, hogy egy műfajnak finomabb gondolatkörét még a klasszikus lángelméje is csak csikorogva ábrázolhatja, ha a közélet nyelve fejletlen (Zrínyi); ellenben a közélettel való érint« kezés, az érdeklődés szinte ihlettségét fokozza a genie-nek, mikor forma« nyelvet látszólag a semmiből teremt magának (Pázmány), vagy a közösség érzéseit műformákban szólaltatja meg. — íróink megtermékenyülnek az európai gondolatkörtől, de vívódásuk szinte emberfölötti addig, míg ez a gondolatkincs valahogyan vérévé nem válik a magyarságnak; a küzködést mutatja a nyelvi, a szerkezeti ingadozás, elnyujtottság, fegyel« mezetlenség. Klasszikus író fellépése dönti el a csatát, melynek eredménye az. hogy a vérré vált gondolatok, lehető korszetű, lehető stílszerű nyelven fejeződnek ki. — Van tehát fejlődés is, melyet napszámosok, buzgólkodók, próbálkozók is gyúrnak; de a klasszikusok valami olyan pluszt adnak minden fejlődéshez, amely a láncból egészen kiemelkedik. Nevezetesen nyelvi, stiláris tekintetben gyakran akkora ez a plusz, hogy a klasszikust egész sereg utánzó veszi körül, akik élelmes dilettantizmussal aprópénzre váltva az értékeket, azok számára is hozzáférhetővé teszik a klasszikusnak érzés- és gondolatkincseit, akik csak a tartalom érdekességéért olvasnak. Ezek sem akkora türelemmel, sem akkora műtisztelettel nem rendelkeznek, amekkorával klasszikushoz illik közelíteni s mégis klasszikus tartalmat kapnak az utánzók révén. így ott, ahol irodalom és közélet között az egészséges érintkezés megvan, a klasszikusok érzelem- és gondolatgazdagsága belé kerül a közélet ízlése, eszmeköre, stílusa. Az egészséges irodalmi élet, a klasszikusok őszinte sze- retete tehát nagymértékű invenció-termelés a közélet számára. A közéletből kerül a tanuló is az iskolába, belőle hozza ide kedélyének sivárságát, vagy
